A határozat elvi tartalma: A terhességi gyermekágyi segély megállapításánál a betegszabadságra kifizetett összeget figyelembe kell venni. 1997. LXXXIII. Tv. 42. §
(3)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.034/2014/5.szám A Kúria a dr. Kürtősi és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Vidó Andrea ügyvéd által képviselt Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 25.M.1606/
- szám alatt indított és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- november 5-én kelt 25.M.1606/2013/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 25.M.1606/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az alperes a
- október
- napjától terhességi-gyermekágyi segélyt állapított meg a felperes részére és folyósított (bruttó) 3095,24 forint naptári napi összeg figyelembevételével. A felperes fellebbezése folytán eljárt Országos Egészségbiztosítási Pénztár Pénzbeli Ellátási és Ellenőrzési Főosztály a
- március
- napján kelt határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
- évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.)
- § k) pont
- és
- alpontja,
- §
(1)bekezdés a) pontja, 7. §
(1)bekezdése, 19. §
(1)bekezdése, a személyi jövedelemadóról szóló
- évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.)
- §
(1)bekezdés a) pontja, 25. §
(1)bekezdése, a Munka Törvénykönyvéről szóló
- évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1)és
(3)bekezdése, 151. §
(1)bekezdése, 151/A. §
(1)bekezdése, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
- évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.)
- §
(1)bekezdése, 39/A. §
(1)bekezdése, 40. §
(1)-
(3)bekezdése, 42. §
(1)-
(2)bekezdése, 46. §
(7)bekezdése, 48. §
(2)-
(3)bekezdése, 61. §
(4)bekezdése, az Ebtv. végrehajtására kiadott 217/1997.(XII.1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. §
(2)bekezdés
- b)pont
- ba)alpontja, 1. §
(2)bekezdés c)-d) pontja, 26. §
(1)bekezdése, 31. §
(1)és
(2)bekezdése, valamint
(7)bekezdése alapján. A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási határozatok megváltoztatását és a Botond utónevű gyermeke után 2012. október 13. napjától járó terhességi-gyermekágyi segély összegét az Ebtv. 42. §
(3)bekezdése alapján a jogosultság kezdő napján érvényes, a minimálbér kétszeresének, azaz a 186.000 forintnak a harmincad része alapul vételével megállapítani. Álláspontja szerint az eljárt hatóságok tévesen alkalmazták az Ebtv. 42. §
(3)bekezdést, mivel a jogosultság kezdő napján semmilyen jövedelemmel nem rendelkezett, munkabérben nem, csupán betegszabadságra járó távolléti díjban részesült. Hivatkozott a felperes arra, hogy az Ebtv. 48. §
(1)-
(3)bekezdései esetében nem alkalmazhatók. Előadta a felperes, hogy a társadalombiztosítási szervek döntései jogszabálysértőek és diszkriminatívak, a döntéseket a jogerős határozatban szereplő jogszabályhelyek egyike sem támasztja alá. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, a közigazgatási szervek döntéseinek hatályban tartását kérte, kiemelve, hogy a felperes esetében a terhességi-gyermekágyi segély összegét az Ebtv. 48. §
(2)-
(3)bekezdése alapján megállapítani nem lehetett, mivel a felperes
- január
- napjától
- szeptember
- napjáig terjedő időben legalább 180 naptári napi pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel nem rendelkezett, így a terhességi-gyermekágyi segély összegét az Ebtv.
- §
(3)bekezdés és a Vhr. 26. §
(1)bekezdés rendelkezései szerint kellett megállapítani. Az alperes érvelése szerint a felperes részére az irányadó időszakon belül betegszabadságra járó távolléti díj került kifizetésre, amely pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelem, és amely kevesebb volt, mint a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszerese, ezért a terhességigyermekágyi segély összegét - az Ebtv. 42. §
(3)bekezdés alapján - a betegszabadság címén kifizetett távolléti díj összegét figyelembe véve kellett megállapítani. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 25.M.1606/2013/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint a betegszabadság idejére kifizetett távolléti díj a Tbj.
- § k) pontjában, a
- § és
- §
(1)bekezdésében, valamint a Vhr. 31. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelem, amelyet a terhességi-gyermekágyi segély összege megállapításánál figyelembe kellett venni. Ezen jövedelemmel a felperes az irányadó időszakon belül (
- január
- -
- szeptember 16.) rendelkezett a becsatolt okiratok tanúsága szerint, amelynek összege 65.000 forint volt. A bíróság megállapította, hogy az Ebtv.
- §
(2)bekezdése nem volt alkalmazható, mert a felperes az irányadó időszakon belül egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel nem rendelkezett, csupán táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben és gyed-ben részesült, így az alperes jogszerűen állapította meg a terhességi-gyermekágyi segély összegét az Ebtv. 42. §
(3)bekezdés második mondata és a Vhr. 26. §
(1)bekezdés alkalmazásával. Rámutatott a bíróság arra, hogy munkaszerződésben rögzített 135.000 forint munkabért csak az esetben lehetett volna figyelembe venni, ha a felperes az irányadó időszakban nem rendelkezik egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérve. Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a bíróság jogerős ítéletét az Ebtv. 42. §
(2)és
(3)bekezdésének, a 48. §
(2)és
(3)bekezdésének, valamint a Vhr. 31. §
(1)és
(7)bekezdésének téves alkalmazásával hozta meg. Álláspontja szerint az Ebtv. 42. §
(3)bekezdése vizsgálandó időpontként a jogosultság kezdő napját határozza meg, amely időpontban vizsgálni kell, hogy a minimálbér kétszerese harmincad részét kitevő egy napi ellátásra jogosult-e az igénylő, vagy tényleges jövedelme határozza-e meg a terhességi-gyermekágyi segély összegét. Az irányadó időszak fogalmát az Ebtv. 48. §
(2)és
(3)bekezdése használja, az Ebtv. 42. §
(3)bekezdése ezt a fogalmat nem említi. Hivatkozott a felperes arra, hogy munkaszerződéssel rendelkezett, ezért a Vhr. 26. §
(1)bekezdése és 31. §
(7)bekezdése alapján a tényleges jövedelme nem képezhette a terhességi-gyermekágyi segély összegének számítási alapját. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, fenntartva a határozataiban, valamint az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi indokait. Kiemelte, hogy a felperes esetében a terhességi-gyermekágyi segély összegét az Ebtv. 42. §
(3)bekezdés második mondata alkalmazásával a tényleges jövedelem figyelembevételével kellett megállapítani, mivel a felperes az irányadó időszakban nem rendelkezett legalább 180 naptári napi pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel. Hivatkozott az alperes arra, hogy az irányadó időszak fogalmát a Vhr. 1. §
(2)bekezdés c)-d) pontjai, míg a számítási időszakot az Ebtv. 48. §
(2)-
(3)bekezdés rendelkezése határozza meg. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. A jogvita elbírálása során a Kúriának - a Pp. 275. §
(2)bekezdésében foglalt keretek között - azt kellett vizsgálnia, hogy a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül, érdemben helytálló döntést hozott-e vagy sem, illetve hogy a felülvizsgálati kérelemben felhozott jogszabálysértések megvalósultak-e a döntés meghozatalakor. A felülvizsgálati eljárás során nem volt vitatott, hogy az Ebtv. 48. §
(2)-
(3)bekezdése a felperes esetében nem alkalmazható. A Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a felperes részére folyósított terhességi-gyermekágyi segély összegét az Ebtv. 42. §-ának a felperes által hivatkozott
(2)bekezdése, vagy az alperes által megjelölt és alkalmazott
(3)bekezdése alapján kellett-e megállapítani. Peradat, hogy a felperes
- március
- napjától állt a K. Ügyvédi Iroda alkalmazásában. Munkaszerződésében 135.000 forint havi munkabér került megállapításra. A felperes
- március
- napjáig (
- január
- napjától) a Tbj.
- §
(1)-
(3)bekezdés szerinti biztosítással nem rendelkezett. A felperes
- január
- napján keresőképtelen állományba került, amelyre tekintettel
- január
- napjától
- január
- napjáig (15 munkanapra) a foglalkoztatójától a betegszabadság idejére járó távolléti díjban (65.000 forint), majd
- január
- napjától
- április
- napjáig táppénzben részesült az alperestől. A felperes Zsombor utónevű (
- április
- napján született) gyermeke után terhességi-gyermekágyi segélyben, majd gyermekgondozási díjban részesült. A Botond utónevű (
- szeptember
- napján született) gyermeke után terjesztett elő a felperes terhességi-gyermekágyi segély iránti kérelmet az alpereshez. A terhességi-gyermekágyi segély igénybe vétele céljából engedélyezett távollét első napja
- szeptember 18-a volt. Az Ebtv.
- §
(2)bekezdése szerint a terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló jövedelem naptári napi átlagát a 48. §
(1)-
(3)bekezdésben foglaltak szerint kell megállapítani. A felek egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy az Ebtv. 48. §
(2)
(3)bekezdése a felperes esetében nem alkalmazható. Az Ebtv. 42. §
(3)bekezdése szerint a
(2)bekezdésben nem említett biztosított terhességi-gyermekágyi segélyének naptári napi összegét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapját képező jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni. A Vhr. 26. §
(1)bekezdése szerint tényleges jövedelem hiányában az ellátásra való jogosultság kezdő napján érvényes szerződés szerinti jövedelmet kell figyelembe venni. A tényleges, illetőleg a szerződés szerinti jövedelem naptári napi összegét a 31. §
(7)-
(8)bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell kiszámítani. Az Ebtv. 42. §
(2)-
(3)bekezdés és a Vhr. 26. §
(1)bekezdésnek helyes értelmezése szerint a terhességi-gyermekágyi segély összegének megállapításánál a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultság kezdő napján fennálló biztosítási jogviszonyban elért jövedelmet kell figyelembe venni. Terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló jövedelem naptári napi átlagát elsősorban a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, legalább 180 naptári napi - pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelem alapján kell megállapítani. Amennyiben az igénylő a fenti időtartam alatt nem rendelkezett legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a terhességi-gyermekágyi segély összegét a terhességi-gyermekágyi segélyre vonatkozó jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján kell megállapítani. A 180 naptári napi jövedelmet legfeljebb a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napjáig lehet figyelembe venni, ha a biztosítási idő folyamatos. Ha a fentebb vázolt rendelkezések alapján a terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló jövedelem naptári napi átlaga nem állapítható meg, a biztosított terhességi-gyermekágyi segélyének naptári napi összegét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni. Tényleges jövedelem hiányában a szerződés szerinti jövedelmet kell figyelembe venni, azzal, hogy a terhességigyermekágyi segély naptári napi összege a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszeresének harmincad részét nem haladhatja meg. A felperes esetében a szerződés szerinti bruttó 135.000 forintos jövedelmet figyelembe venni nem lehetett, mivel az irányadó időszakban rendelkezett pénzbeli járulékalapot képező tényleges jövedelemmel (betegszabadságra járó távolléti díj). A munkaügyi bíróság a jogszabályok helyes értelmezésével hozta meg döntését, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles. A felülvizsgálati eljárás illetékét az Ebtv. 75/A. §-a alapján a magyar állam viseli, mert a társadalombiztosítási eljárással kapcsolatos perek tárgyi illeték- és költségmentesek. Budapest,
- november
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő