A határozat elvi tartalma: Mindaddig, amíg a biztosítási jogviszony nem bizonyított, addig a szolgálati idő elismerésére sem kerülhet sor. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.187/2014/3.szám A Kúria a dr. Sőregi Zoltán pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 3.M.192/
- szám alatt indított és a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- január
- napján kelt 3.M.192/2013/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi 3.M.192/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. és a I n d o k o l á s Az első fokon eljáró közigazgatási szerv határozatában a felperes számára -
- január
- és
- június
- napja között fennállott jogviszonyaival - a nyugdíjjogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati időt 25 év 22 napban állapította meg. A másodfokon eljáró hatóság az elsőfokú döntést helybenhagyta. A felperes kereseti kérelmében kérte az első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését azzal, hogy 42-43 év szolgálati idő elismerése mellett az öregségi nyugdíja kerüljön megállapításra. Előadta, hogy a B. gazdaság Zrt.-nél 1976-
- között többet dolgozott, mint napi 8 óra, így egy napot két napnak kell számítani. Hivatkozott arra, hogy 1974-1975-ös években a S.-n pénzügyőrként dolgozott, amelyet kért szolgálati időként elismerni. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra tekintettel, hogy ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni, a felperes által a B. gazdaságnál, majd a B. Zrt.-nél gépkocsivezető és anyagbeszerző munkakörben betöltött munkaköröket korkedvezményre jogosító munkakörnek elismerni nem lehet. Hivatkozott az alperes a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.)
- §
(2)bekezdés és a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 29. §
(1)bekezdés rendelkezésére. A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a nyilvántartásai alapján a felperes szolgálati idejét figyelembe vette határozatai meghozatala során. A felperesnek a Halgazdaságnál eltöltött idejével kapcsolatosan megállapított szolgálati idő tekintetében a bíróság osztotta az alperes Tny. 43. §
(1)bekezdés, 8. §
(1)és
(2)bekezdés, és 8/B. §
(1)bekezdés, valamint a Tny.vhr. 29. §
(1)bekezdés alapján kifejtett álláspontját, amely szerint a korkedvezmény elismerésére jogszabályi lehetőség nincs. A munkaügyi bíróság ítéleti érvelése szerint a felperes a Pp.
- § alapján fennálló bizonyítási kötelezettségének eleget tenni nem tudott, ezért az 1974-
- években a Pénzügyőrségnél S.-n jogviszonyban töltött idejét nem lehetett elismerni. A bíróság a felperes személyi igazolványában található bejegyzést és a felperes által bemutatott fényképet nem találta megfelelő bizonyítéknak annak bizonyítására, hogy a felperes ténylegesen hol, mely időponttól mely időpontig, milyen jogviszonyban állt a NAV közlésével szemben, amely szerint a felperes sem hivatásos, sem közalkalmazotti jogviszonyban nem került foglalkoztatásra a Vám- és Pénzügyőrség keretein belül. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és a Tny.
- §
(2)bekezdés c) pontja megsértését állítva kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, mivel véleménye szerint a személyi igazolványával hitelt érdemlően bizonyította, hogy a Pénzügyőri Szakasz, S. munkáltatónál
- december 1-jétől
- szeptember 30-ig munkaviszonyban állt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. A Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a munkaügyi bíróság az eljárásjogi és anyagi jogi szabályokat betartva hozta-e meg döntését és mindezt abban a körben, amelyben a felülvizsgálati kérelem sérelmezte a munkaügyi bíróság ítéletét. A Tny. 43. §
(2)bekezdése szerint a szolgálati időt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő
- a)a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy
- b)a foglalkoztató eredeti nyilvántartási alapján kiállított igazolással, vagy
- c)egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja. A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát azért kérte, mert álláspontja szerint a perben a Tny. 43. §
(2)bekezdés c) pontjában megjelölt egyéb hitelt érdemlő módon, így személyi igazolványával bizonyította, hogy
- december 1-jétől
- szeptember 15-ig a Pénzügyőri Szakasz, S. munkáltatónál munkaviszonyban állt, azonban a bíróság helytelen mérlegelés eredményeként nem fogadta el azt, szolgálati időt alátámasztó bizonyítékként. A Pp.
- §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., stb.) a bizonyítékok mérlegelésen alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincsen nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során nem a maguk összességükben értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A jogerős ítélet ilyen jellegű fogyatékosságban nem szenved. A peradatok szerint a bíróság megkereste a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, amely hatóság a megkeresést továbbította a Pénzügyőrök Humán Igazgatási Főosztálya felé. Ez utóbb hatóság közlése szerint a felperes a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományában sem, és közalkalmazotti jogviszonyban sem került foglalkoztatásra. A felperes által elismerni kért pénzügyőri idő társadalombiztosítási szervek nyilvántartásában szintén nem szerepel. A munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, hogy önmagában az a tény, hogy a felperes személyi igazolványában a Vámés Pénzügyőrség pecsétje, valamint az „1973. december 1-jétől 1975. szeptember 30-ig" bejegyzés szerepel, továbbá a felperes által bemutatott fénykép a jogviszony fennállását nem bizonyítja. A Tny. 43. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjában megjelölt okiratok: a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okiratok (igazolások), illetve a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolások. Ilyen okiratokkal a felperes nem rendelkezett. A Tny. 43. §
(2)bekezdés c) pontjában foglalt, a szolgálati időket okirat és igazolás hiányában egyéb hitelt érdemlő módon történő bizonyításának lehetősége akkor eredményezi a szolgálati idő elismerését, ha az igénylő a Tny. 37. §
(3)bekezdése alapján a biztosításban töltött jogviszonyt és annak időtartamát kétséget kizáróan igazolja, mert ebben az esetben vélelmezhető csak a járulékfizetés megtörténte. Mindaddig, amíg a biztosítási jogviszony nem bizonyított, addig a szolgálati idő elismerésére sem kerülhet sor. A munkaügyi bíróság a fentiek alapján a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályok megsértése nélkül utasította el a felperes kereseti kérelmét. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles. A Kúria a pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjáról a
- évi LXXX. törvény 11/A. §-a, a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny.
- §-a alapján határozott. Budapest,
- november
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő