Mfv.10346/2014/7 – Kúria

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.346/2014/7.szám A Kúria a Jankovicsné dr. Kozma Julianna ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 40.M.3269/

1. szám alatt indított és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
2. március 6-án kelt 40.M.3269/2013/
3. számú ítéletével befejezett perében a felperes által a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 40.M.3269/2013/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az alperes a
5. április 3-án kelt határozatával a felperes nyugdíjjogosultságához szükséges szolgálati idejét 38 év 55 napban, korkedvezményre jogosító idejét pedig - az
6. augusztus 27-től
7. szeptember 30-ig terjedő időszakban - 13 év 38 napban állapította meg. Az elsőfokú határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
8. évi LXXXI. törvény (Tny.)
9. december 31-én hatályos 8/A. §

(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. A BM igazolása alapján megállapította, hogy a felperes

1. augusztus 27-től
2. szeptember 30-ig a BM hivatásos állományában teljesített szolgálatot, a társadalombiztosítási nyugellátási jogosultsága szempontjából szolgálati időként és korkedvezményre jogosító időként ezen, a hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött idő vehető figyelembe. A BM által a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló
3. évi
4. számú törvényerejű rendelet (Tvr.)
5. §-a alapján
6. január 1-től igazolt jogviszony ilyen időként nem ismerhető el, mert az kizárólag a fegyveres erők és testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyához „kapcsolódik". A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, amelyben a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert a korkedvezményre jogosító, illetve a szolgálati idejébe az
7. január 1-től, de legalább
8. szeptember 1-től kezdődő időszakokat is be kellett volna számítani, elutasította. A bíróság - a Tny. 8/A. §

(1)bekezdése és a Tvr. 33. §

(1)bekezdése alapján - megállapította, hogy a felperes a határozat Alaptörvénybe és az egyenlő bánásmód követelményébe ütközésén túl konkrét jogszabálysértést nem állított, illetve bizonyított a perben, szolgálati időként pedig társadalombiztosítási „szempontból" csak a BM hivatásos állományában teljesített,

1. augusztus 27-től fennállt szolgálati időt lehetett elismerni, ezért a határozat nem jogszabálysértő. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, a Tisztképző Iskolán
2. szeptember
3. és
4. augusztus
5. között növendékként eltöltött idő korkedvezményre jogosító szolgálati időkénti elismerését kérte. Kifogásolta, hogy a munkaügyi bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű feltárására vonatkozó kötelezettségének, a tényállásból okszerűtlen, megalapozatlan következtetéseket vont le. Álláspontja szerint a bíróságnak figyelembe kellett volna vennie, hogy
6. január
7. és
8. szeptember
9. között a BM hivatásos állományában teljesített szolgálatot. A jogviszony teljes időtartamát a kedvezményes szolgálati idő megszerzésekor hatályban volt Tvr. szabályozta, a BM által a Tvr.
10. §-a alapján kiállított igazolás értelmében a hivatásos szolgálatban töltött időt a nyugdíjjogosultság szempontjából be kell számítani. A Tisztképző Iskolán
11. szeptember 2-től növendék hallgató volt, a tiszti vizsga letételét követően,
12. szeptember 26-tól alhadnagyi rendfokozatot szerzett, amely időszak - a hallgatói jogviszony és a rendfokozat viselése szempontjából is - korkedvezményre jogosító időnek minősül. A felperes - a Tvr.
13. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. d)pontja, 49. §

(2)bekezdése, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 326. §

(1)és

(3)bekezdésében, 328. §

(1)bekezdésében foglaltak kiemelésével és a Kúria Mfv.II.10.220/2011/

1. számú határozatára hivatkozással - állította, hogy a munkaügyi bíróság tévesen alkalmazta a Tny.-t, a Hszt. 326-
2. §-ai ugyanis garanciális szabályokat tartalmaznak a Hszt. hatályba lépése előtt tényleges szolgálati viszonyban megszerzett szolgálati időknek a Hszt. hatályba lépése utáni beszámítására. A Hszt.
3. §

(1)bekezdése tételesen felsorolja a „halmozott" szolgálati idők beszámítására vonatkozó jogcímeket, a

(2)bekezdésben és a 328. §

(1)-

(2)bekezdésben ugyanakkor arról is rendelkezik, hogy a Hszt. hatályba lépése után keletkező szolgálati idő beszámításának - a társadalombiztosítási szabályok szerint - csak a nyugdíjjogosultság és a nyugdíj mértéke megállapítása esetén van helye. Ténylegesen leszolgált időn - a társadalombiztosítási szabályokkal egyezően - a hadkötelezettség alapján a fegyveres szervek oktatási intézményeiben hallgatóként és e szerveknél továbbszolgáló szerződéses és hivatásos szolgálatban töltött időt kell érteni. A felperes - álláspontja alátámasztására - hivatkozott a Kúria Mfv.II.11.0126/2011/4., Mfv.II.10.540/2012/4., Mfv.II.10.791/2011/4. számú határozatára, valamint arra, hogy téves az alperes azon jogértelmezése, miszerint a Tny. „felülírja" a vele azonos szintű Hszt. rendelkezéseit, mindezek miatt pedig a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm. rendelet sem alkalmazható. Az utóbbi jogszabályok csak a „polgári" nyugdíjjogosultság számítására és nem a Hszt. 328. §

(1)bekezdés szerinti szolgálati nyugdíjjogosultságra adnak rendelkezéseket. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjjogosultság szempontjából, illetve korkedvezményre jogosító időként a hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött időszak vehető figyelembe, amikor a felperes BM hivatásos állományú dolgozója volt és amely időtartam korkedvezményre jogosító időként beszámításra került a szolgálati időbe. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a szolgálati ideje megállapítására a Hszt. rendelkezéseit kell alkalmazni, arra nézve ugyanis a Tny. az irányadó. Végül az alperes utalt arra, hogy a felperes által csatolt, 2014. május 13-án kelt BM igazolás is tartalmazza, hogy a Hszt. korábban hatályban volt 326. és 328. §-a a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából határozta meg a hivatásos szolgálati viszonyba beszámítható időket és azt is, hogy a Hszt.-ben alkalmazott széles körű beszámítási lehetőség a társadalombiztosítási öregségi nyugdíj szempontjából nem alkalmazható. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes a jogerős ítéletben foglalt jogértelmezést a Tny. alkalmazása, a Tvr. és a Hszt. általa felhívott rendelkezései alkalmazásának mellőzése és - a BM igazolás figyelmen kívül hagyása okán - a tényállás helytelen megállapítása miatt tartotta törvénysértőnek. A Kúria mindenek előtt arra mutat rá, hogy a felperes társadalombiztosítási határozattal elbírált - igénybejelentése öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megállapítására irányult, a társadalombiztosítási szervek eljárásuk során nem szolgálati nyugdíj igényről (az ahhoz szükséges szolgálati időkről) döntöttek. A Kúria az Mfv.III.11.152/2009/

1. számú határozatában korábban kimondta: a hivatásos állományúak szolgálati viszonyára vonatkozó szabályoknak a szolgálati idő számításáról szóló rendelkezéseit (Tvr.
2. §, Hszt.
3. §,
4. §) e jogszabályok hatálya alá tartozó nyugellátások tekintetében kell alkalmazni, míg a Tny.-ben szabályozott öregségi nyugdíj esetén a szolgálati időt -–ideértve a korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe veendő időt is - a Tny. rendelkezései szerint kell megállapítani [Tny. 8/A. §,
5. §, Kr.
6. §]. A felperes által hivatkozott határozatokat a Kúria nem társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben, hanem szolgálati panaszok alapján indult, munkajogi (szolgálati időknek szolgálati nyugdíj számítása szempontjából való elismerésére irányuló) igényeket elbíráló perekben hozta, azok a jelen ügyre nem vonatkoztathatók. A Kúria - társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben - katonai főiskolai hallgatói jogviszony szolgálati időbe való beszámítása tárgyában az Mfv.III.10.146/2013/
7. számú határozatában foglalt állást. Rámutatott, hogy a korkedvezményes szolgálati idő jogszabályban nevesített tevékenységek, munkakörök esetén állapítható meg; katonai oktatási intézményekben hallgatói jogviszonyban töltött időt a társadalombiztosítási jogszabályok alapján korkedvezményre jogosító időként elismerni nem lehet. A tanulmányok folytatásával töltött idő tényleges szolgálati időnek nem minősül, azt a Tny. 8/A. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti nem hivatásos szolgálatban eltöltött időként sem lehet figyelembe venni. A korkedvezmény a szervezet - átlagoshoz képest - fokozott igénybe vételével kapcsolatos kedvezmény, e kategóriába a tényleges szolgálat, a továbbszolgálat, a hadifogság tartozhat, a tanulmányi időszak nem. A fenti jogértelmezés a jelen ügyre is irányadó, annak alapján a tényállás megállapítása szempontjából nem volt jelentősége a felperes által hivatkozott igazolásnak. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt. A Kúria a felülvizsgálati alapján határozott. eljárás illetékéről a Tny.

1. §-a Budapest,
2. január
3. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő