A határozat elvi tartalma: A
- évi CXCI. tv. (Mmtv.)
- §
(1)bekezdése igényérvényesítési szabály, amely önmagában nem keletkeztet jogosultságot a
- január 1-től bevezetett új ellátások korábbi, az Mmtv. hatályba lépése előtti időszakra történő megállapítására. A referencia-időszak téves meghatározása.
- CXCI. Tv.
- §
(3)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.571/2013/3.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.133/2013/
- szám alatt indított és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- május 13-án kelt 2.M.133/2013/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.133/2013/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Az elsőfokú bírósági magyar állam viseli. és a felülvizsgálati eljárás illetékét a I n d o k o l á s A Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága - a felperes
- január 30-i igénybejelentését elbírálva -
- április 24-én kelt határozatával
- január 1-jétől 51.150 forint rokkantsági ellátást állapított meg, amelyet utóbb, a felperes fellebbezése alapján 65.100 forint/hó összegre módosított. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot
- május 23-án azzal az indokolással hagyta helyben, hogy a felperes a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló
- évi CXCI. törvény (Mmt.)
- §
(2)bekezdés
- pontja szerinti referencia-időszakban nem rendelkezett 180 naptári napi jövedelemmel, ezért a havi átlagjövedelem összege - az elsőfokú határozatban foglaltak szerint - a minimálbér összege (93.000 forint). A munkaügyi bíróság az Mmt.
- §
(1)bekezdése megsértése miatt a másodfokú társadalombiztosítási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú szervet új eljárásra, az ellátás összegének a felperes 2010-es havi átlagjövedelme alapján történő megállapítására és
- július 1-jétől történő folyósítására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felek között nem volt vitás, hogy 2011-ben a felperes Mmt. szerint figyelembe vehető átlagjövedelme a minimálbér volt, ezért a bíróságnak arról kellett állást foglalnia, lehet-e az Mmt.
- §
(1)bekezdésében szereplő jogosultsági kezdő nap az Mmt.
- január 1-jei hatályba lépését megelőző nap. Az ítéleti érvelés szerint az Mmt.
- §
(1)bekezdése egyértelmű abban, hogy a legkorábbi jogosultsági időpont - „mindentől" függetlenül - a kérelem benyújtását megelőző hatodik hónap első napja lehet. A jogalkotó - a rendelkezés nyelvtani, logikai és rendszertani értelmezése szerint - nem kívánta korlátozni a jogosultság kezdő időpontját
- január
- napjában, a jogosultsági feltételekkel korábban is rendelkező személyek az Mmt. hatályba lépésével a kérelmük benyújtását megelőző hat hónapra visszamenőleg jogosultságot szerezhettek az ellátásra. A felperes egészségi állapota
- február 1-jétől 20%-os mértékű, ezért részére az ellátás a kérelme benyújtását megelőző hat hónapra, vagyis
- július 1-jétől jár, amiből az is következik, hogy esetében az Mmt.
- §
(2)bekezdés
- pontjában írt referenciaidőszak a
- július 1-jét közvetlenül megelőző naptári év, azaz
- Mivel a felperesnek 2010-ben volt munkaviszonyból származó, pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező, a minimálbérnél magasabb összegű jövedelme, a társadalombiztosítási szervek által megállapítottnál magasabb összegű ellátás illeti meg. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát kérte az Mmt.
- §
(1)bekezdése, 29. §
(2)bekezdése, 30. §
(4)bekezdése és 31. §
(2)bekezdése megsértésére hivatkozva. Érvelése szerint a bíróság helytelenül, az Mmt. 2. §
(1)bekezdésével ellentétesen állapította meg, hogy
- július 1jétől jár az ellátás, a felperes ugyanis
- december 27-ig munkaviszonyban állt, azaz kereső tevékenységet folytatott, így a jogosultsági feltételeknek csak
- december 28-ától felelt meg. Az Mmt. szerinti ellátásra a felperes ez utóbbi naptól sem tarthatott igényt, az Mmt.
- §
(3)bekezdése szerinti nyilatkozattétel esetén ugyanis a 30. §
(4)bekezdés a) pontja alapján a
- december 31-én hatályos szabályok szerinti ellátásra szerezhetett jogosultságot. E szabályozásból következik, hogy az Mmt. szerinti ellátások a
- január 1-jét megelőző időszakra - a kérelem benyújtásától függetlenül - nem állapíthatók meg. Ezért az Mmt. hatályba lépése előtti időszakra a
- §
(1)bekezdése sem alkalmazható, a rendelkezés csupán a jövőre állapít meg „időbeli korlátot" a visszamenőleges igényérvényesítésre vonatkozóan. Az alperes szerint az Mmt. 30. §
(4)bekezdés a) pontjával és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. §
(1)bekezdésével is ellentétes az az ítéleti következtetés, miszerint a kérelmüket
- december
- után benyújtott személyek a megelőző hat hónapra az Mmt. szerinti ellátásokra válhatnának jogosultakká. A felek között a jogviszony
- január 30-án a kérelem benyújtásával jött létre, azt az Mmt.
- január 1-jén hatályba lépett rendelkezései alapján kellett elbírálni. Az Mmt. szerinti ellátásokra való jogosultság kezdő napja
- január
- előtti nap nem lehet, amiből következik, hogy a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év, a referencia-időszak a
- év, az ellátás folyósításának kezdete pedig
- január 1-je. Ezt az értelmezést támasztja alá az Mmt.
- §
(3)bekezdés b) pontja is, amely szerint az állami adóhatóságnak a havi átlagjövedelem meghatározásához a
- december 31-ét követő időszakra vonatkozó, az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény
- §
(2)bekezdésében meghatározott bevallásban bevallott pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező havi jövedelmi adatokat kell közölnie, ami a
- január 1-jét megelőző időszak referencia-időszakként való figyelembe vételét kizárja. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - alapos. A peradatok szerint a felperes 20%-os egészségi állapota
- február 1-től állt fenn, táppénzben
- március 24-től
- december 27-ig részesült. A felperes
- január 30-án előbb rokkantsági nyugdíj iránti igénybejelentést terjesztett elő, az igénybejelentő lapon a munkaviszonya megszűnése időpontját
- január
- napjában jelölte meg, az ellátás megállapítását
- január 30-tól kérte.
- január 31-én a felperes egy a megváltozott munkaképességűek ellátása iránti igénybejelentést is előterjesztett, amelyben a kereső tevékenységgel járó jogviszony megszűnését
- december
- napjában jelölte meg, az ellátás megállapítását pedig
- december 28-tól kérte. Ezt követően, az alperes jogelődjének az Mmt.
- §
(3)bekezdése alapján történt felhívása alapján a felperes
- február 3-án úgy nyilatkozott, hogy kérelmét az új típusú ellátásokra is fenntartja. A munkaügyi bíróság által felülvizsgált határozatokban a társadalombiztosítási szervek az Mmt. szerinti ellátást - a felperes nyilatkozatára is figyelemmel - helyesen állapították meg
- január 1-től kezdődően. Az Mmt. a megváltozott munkaképességű személyek számára
- január 1-től vezette be az új típusú ellátásokat, a rokkantsági és rehabilitációs ellátást [Mmt.
- §
(1)-
(2)bekezdés], a törvény - sem a „Záró rendelkezések" alatti átmeneti szabályokban [Mmt.
- §], sem másutt - nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az új típusú ellátásokra való jogosultság megállapítását a
- január
- előtti időszakra vonatkozóan lehetővé tenné. Az Mmt. rendelkezései alkalmazása során azonosan foglalt állást a Kúria a BH
- számon közzétett eseti döntésében is. Az Mmt.
- §
(1)bekezdése, amely szerint a rokkantsági ellátás a jogosultsági feltételek bekövetkezésének napjától, de legkorábban a kérelem benyújtásának napját megelőző hatodik hónap első napjától állapítható meg, igényérvényesítési szabály, amely önmagában nem keletkeztet jogosultságot a
- január 1-től bevezetett új ellátások korábbi, az Mmt. hatályba lépése előtti időszakra történő megállapítására. A rokkantsági ellátás
- július 1-től való megállapítására vonatkozó igényt egyebekben a felperes sem terjesztett elő, és a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatát sem az ellátás kezdő időpontjának téves meghatározása miatt kérte, hanem azért, mert az alkalmazott számítási mód alapján, a minimálbér alapul vételével - figyelemmel a 2011-es évben önhibáján kívül táppénzben töltött időre is - az ellátás rendkívül alacsony összegben került megállapításra. A felülvizsgált határozatban a felperes rokkantsági ellátásának összege az Mmt.
- §
(1)bekezdés d) pontja és 1. §
(2)bekezdés
- pontja alkalmazásával került megállapításra. Az előbbi rendelkezés az ellátást a havi átlagjövedelem 70%-ában, de legalább a minimálbér 55%-ában, legfeljebb 150%-ában rendeli meghatározni. A havi átlagjövedelem fogalmát az
- §
(2)bekezdés
- pontja
- január
- és
- december
- között a következőképpen határozta meg: „a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben (a továbbiakban: referencia-időszak) elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) napi átlagának 30-szorosa; ha a jogosult a referencia-időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlagának 30-szorosa; ha a jogosult ebben az időszakban, valamint a referencia-időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel vagy egyáltalán nem rendelkezik jövedelemmel, a minimálbér összege". A munkaügyi bíróság a jogerős ítéletben az általa alkalmazott, „a perbeli időszakban hatályos" rendelkezésként az Mmt.
- január 1-től hatályos, az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló
- évi CCVIII. törvény
- §
(1)bekezdésével módosított 1. §
(2)bekezdés
- pontját idézte, amely - a korábbi szöveghez képest - azzal egészült ki, hogy „ha a jogosult amiatt nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, mert a vizsgált időszakban vagy ennek egy részében táppénzben, baleseti táppénzben részesült, ha az számára kedvezőbb, a táppénzt, baleseti táppénzt megelőző 180 naptári napi jövedelmet kell figyelembe venni". A
- január 1-től hatályos rendelkezés a felperes 2012ben benyújtott és 2012-ben jogerősen elbírált igénybejelentésére figyelemmel nem volt alkalmazható, így az ellátás összegének megállapítására az Mmt-nek a társadalombiztosítási határozat meghozatalakor hatályos
- §
(2)bekezdés
- pontja utolsó fordulata alkalmazásával jogszabálysértés nélkül került sor. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az Mmt. szerinti ellátásra az Mmt.
- §
(1)bekezdése megsértése miatt
- július 1-től jogosult, valamint hogy az alperes az ellátás összegét az Mmt.
- §
(2)bekezdés
- pontjába ütközően határozta meg. Ezért a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemben felhozott további kifogások vizsgálatát mellőzve, a Pp.
- §
(4)bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. A felek a bírósági és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeik megtérítését nem kérték, ezért a Kúria a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt. A Kúria az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati illetékéről a Tny.
- §-a alapján határozott. eljárás Budapest,
- szeptember
- Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő