← Magyarország

Bfv.888/2014/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A terhelt kezdte, majd dulakodással folytatta a támadást, és annak során ütötte meg a sértett arcát, illetőleg annak során okozta a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztva, ún. hanyag gondatlansággal a sértett maradandó fogyatékosság visszahagyásával gyógyuló töréses sérülését, mint eredményt. A felvázolt körülmények között a terhelt dulakodásba bocsátkozó magatartása vezetett az eredményhez, a kettő közötti okozati összefüggés tehát fennáll. KÚRIA Bfv.II.888/2014/6.szám A Kúria Budapesten, a

  1. év november hó
  2. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A rablás bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Debreceni Városi Bíróság 45.B.627/2010/13., illetőleg a Debreceni Törvényszék 1.Bf.109/2012/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Debreceni Városi Bíróság a
  4. november
  5. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett 45.B.627/2010/
  6. számú ítéletével I.rendű terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [
  7. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.)
  8. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés] és testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés és
(7)bekezdés]. Ezért a terheltet - halmazati büntetésül - 2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett, börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapján másodfokon eljárt Debreceni Törvényszék a
  1. március
  2. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett 1.Bf.109/2012/
  3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a testi épség elleni cselekményt testi sértés bűntettének [korábbi Btk.
  4. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés I. fordulat] minősítette, a börtönbüntetés tartamát 2 év 8 hónapra súlyosította, a végrehajtás felfüggesztését mellőzte, a terheltet 3 év közügyektől eltiltásra is ítélte - egyebekben helybenhagyta. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt (nem jelölten is) a Be. 416. §
(1)bekezdése b) pontjának
  1. fordulatára alapozva, a testi sértés törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés miatt, megváltoztatás, az elsőfokú ítélet helybenhagyása (vagyis: a rablás bűntette mellett a gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségének minősítés és végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása) érdekében. A védő indokai - a sértett szerint sem a sérülés okozása volt az elkövető szándéka, hanem a menekülése érdekében csapott céltalanul hátra, s ezzel a sértett kezét kívánta magáról lerázni, tehát az alapügyben egyértelműen kiderült, hogy a terhelt szándéka nem terjedt ki testi sértés okozására, - az orvosszakértő szerint a maradandó sérülés kialakulása a nem megfelelő orvosi beavatkozásnak köszönhető, mert a többféle lehetőség közül választott kezelési mód először megfelelőnek tűnhetett, majd időközben kiderült, hogy annak folytatásával - a sérülés a jellegéből fakadóan csak maradandó fogyatékosságot hátrahagyva alkalmas a sérülése kezelésére, azaz megfelelő orvosi ellátás esetén elmaradt volna a maradandó fogyatékosság, - a megjelölt két kérdésben a megállapított tényállás téves, és ezekből a téves tényekből téves a testi sértés elkövetésére vont jogkövetkeztetés is. A Legfőbb Ügyészség a BF.1071/
  2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben megalapozatlannak találta. A Legfőbb Ügyészség szerint
  3. az indítvány törvényben kizártsága abban áll, hogy a felülvizsgálati eljárásban a támadott határozatban megállapított tényállás irányadó, s az nem támadható,
  4. az indítvány egyebekben megalapozatlan, mert - a terheltnek az általános élettapasztalat alapján is fel kellett ismernie, hogy a sértettnek sérülést okoz, melynek elmaradását illetően csak a véletlenben bizakodhatott, ezért az eshetőleges bántalmazási szándékra vont következtetés helyes, az eredményt, a maradandó fogyatékosság bekövetkezésének lehetőségét a terhelt azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta, így az eredmény tekintetében gondatlanságának enyhébb foka (negligentia) állapítható meg, - a testi sértés és a maradandó fogyatékosság, mint eredmény közötti okozati összefüggés felvetett hiányára vonatkozóan a tényállás nem tartalmazza a hivatkozott orvosszakértői nyilatkozatot, ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az ok-okozati folyamatok értékelésének alapja a feltételek egyenértékűségének az elve (conditio sine qua non), vagyis ha a kiváltó okhoz az elkövetőtől független további ok társul, amely lehet véletlenszerű is, az okozati összefüggés nem szakad meg, legfeljebb lazábbá, közvetettebbé válik (BH 1993.7., BH 2008.206.). A Legfőbb Ügyészség indítványozta a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását. A terhelt észrevételt tett az ügyészi álláspontra. Ennek lényege, hogy lopási szándéka volt, rablást és testi sértést nem kívánt elkövetni. Amikor azonban a sértett rátette kezét a jobb vállára, és ő jobb kézzel, könyékben félig behajlítva, nem irányzottan egyszer hátracsapott, azzal rablást követett el. A hátraütés az általános élettapasztalat alapján nem okozhat nyolc napnál tovább gyógyuló sérülést, és azért sem róható terhére a maradandó fogyatékosság, mert a sértett elutasította azt a másféle megfelelőbb kezelést, ami mellett az orvosszakértő szerint maradandó fogyatékosság nem keletkezett volna. Az általa okozott testi sértés beleolvadt a rablásba, s az erőszak kétszeresen nem is értékelhető. A terhelt a támadott határozat megváltoztatásával „megfelelő" ítélet meghozatalát kérte. A védő nem tett észrevételt az ügyészi álláspontra. III. A felülvizsgálati indítvány nem alapos, részben pedig törvényben kizárt.
  5. A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja, azaz nem nyitja meg a ténybeli sérelmezés lehetőségét. A felülvizsgálati eljárásban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, és nem támadható tényálláshoz [Be.
  6. §
(1)bekezdés] kötött. Ebben az eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 388. §
(2)bekezdés
  1. mondat, Be.
  2. §
(1)bekezdés], tehát a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A Be. 416. §
(1)bekezdése b) pontjának
  1. fordulata alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Ennek alátámasztására ugyanakkor az indítvány részben olyan eljárásjogi indokokat hozott föl, amelyek nem szerepelnek a Be.
  2. §
(1)bekezdésének
  1. c)és
  2. d)pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között. Vonatkozik ez a sértetti vallomásra és az orvosszakértői vélemény tévesnek állított figyelembevételére. E részében az indítvány az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a testi épség elleni bűncselekmény minősítését - ami felülvizsgálatban kizárt. A kizártság önmagában elutasításhoz [Be. 421. §
(2)bekezdés
  1. mondat
  2. fordulat] vezetne, érdemi elbírálásra az indítvány egyéb érvei alapján került sor.
  3. A minősítés vizsgálata állapította meg. eredményeként a Kúria az alábbiakat Az elsőfokú bíróság által megállapított (elsőfokú ítélet
  4. oldal
  5. bekezdésétől a
  6. oldal
  7. bekezdésével bezárólag), majd a másodfokú bíróság révén részben pontosított, illetőleg kiegészített (másodfokú ítélet 1-
  8. bekezdés) a történeti tényállás lényege: - a terhelt
  9. november 9-én egy áruházban a pénztárgépet kinyitó pénztárosnő sértett mögé lépve a kasszából kivett 6.500 forint készpénzt, - a terhelt megkísérelt távozni, ekkor azonban a sértett megragadta a terhelt jobb kezét, próbálva visszatartani, - a terhelt a sértettel dulakodni kezdett és szabadulása, illetőleg a pénz megtartása érdekében egy alkalommal a pénzt fogó jobb kezével hátracsapott és kézháttal kis-közepes erővel megütötte a sértett bal arcfelét, azon zúzódásos, 8 napon belül, ténylegesen 4-5 nap alatt gyógyuló sérülés jött létre, - a terhelt a szabadulása érdekében csapkodott kezével, illetve a másik karját próbálta a sértett fogásából kitépni, - dulakodás közben a sértett bal keze III. ujj körömperc alapja kezének csavarodása következtében közepes-nagy erőbehatásra eltört, a törés 8 napon túl, ténylegesen 5-6 hét alatt, a bal kéz használhatósának közepes fokú csökkenésében álló maradandó fogyatékosság hátrahagyásával gyógyult, - a kár nem térült meg. A védő felülvizsgálati indítványa és a terhelt ügyészi álláspontra tett észrevétele abban megegyezik, hogy a rablás bűntettének elkövetését nem vitatják, és a maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettét nem tartják felróhatónak. A testi épség elleni cselekmény minősítését érintően már ellenkező véleményen vannak. A terhelt szerint a nyolc napot meg nem haladó gyógytartamú sérülést okozó erőszak beleolvad a rablásba. Ezzel szemben az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránti kérelméből következően a védő úgy látja, hogy a gondatlanságból elkövetett maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés vétsége megvalósult, ámbár érvelt a szándékosság teljes hiányával, valamint az okozati összefüggés hiányával is. Az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos tartalommal hatályos korábbi Btk.
  10. §-ának
(1)bekezdése szerint, aki más testi épségét (vagy egészségét) sérti, ha a sérülés (vagy a betegség) nyolc napon belül gyógyul, a könnyű testi sértés vétségét követi el; a
(4)bekezdés
  1. fordulata pedig úgy rendelkezik, hogy bűntettet követ el az elkövető, ha a testi sértés maradandó fogyatékosságot okoz. A Kúria maradéktalanul egyetértett kifejtett ügyészi állásponttal. az indítvánnyal szemben A terheltnek a kézháttal hátracsapva leadott kis-közepes erejű és a sértett arcát ért ütése egyértelműen mutatja, hogy testi sértés okozására irányuló szándék vezette. A magatartásának előrelátható esetleges következményét ugyan nem kívánva, de abba belenyugodva, azaz ún. eshetőleges szándékkal (korábbi Btk.
  2. §
  3. fordulat) járt el. A Kúria megjegyzi, hogy a terhelti szándékra történő következtetés nem vezethető le a sértett esetleges meglátásából, hanem csakis a sérülés okozásának konkrét tényeiből vonható megfelelő következtetés. A terhelt jogtalan támadást intézett más (az áruház) javai ellen. A javakat védő sértett kétségtelenül jogos védelmi helyzetben cselekedett [korábbi Btk.
  4. §
(1)bekezdés], midőn megragadta a terhelt kezét. Azaz a terhelt kezdte, majd dulakodással folytatta a támadást, és annak során ütötte meg a sértett arcát, illetőleg annak során okozta a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztva (korábbi Btk.
  1. §
  2. fordulat), ún. hanyag gondatlansággal a sértett maradandó fogyatékosság visszahagyásával gyógyuló töréses sérülését, mint eredményt. A felvázolt körülmények között a terhelt dulakodásba, vagyis további tettleges támadásba is bocsátkozó magatartása vezetett az eredményhez, a kettő közötti okozati összefüggés tehát fennáll. A korábbi Btk.
  3. §-a alapján az eredményhez mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. Ez az ún. vegyes bűnösség, s emiatt a terhelt cselekménye egységesen szándékosan elkövetettnek, közelebbről maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettének minősül. A Legfőbb Ügyészség helytállóan hivatkozott arra is, hogy az ítélkezési gyakorlatban általánosan elfogadott a "conditio sine qua non" - a feltételek egyenértékűségének elve. Ennek lényege az, hogy a kiváltó ok nélkül a későbbi eredmény nem következett volna be; a későbbi eredményhez vezető minden szükségesnek bizonyult feltétel egyenértékű. Abban az esetben, ha az eredményhez vezető kiváltó okhoz az elkövetőtől független további közreható - ideértve a véletlenszerű - ok társul, az okozati összefüggés nem szakad meg, legfeljebb az okozati kapcsolat lazábbá válik. A közreható okoknak az eredmény bekövetkezésében betöltött jelentőségét a büntetés kiszabása körében kell megfelelő nyomatékkal figyelembe venni (BH 1993.7., BH 2008.206., továbbá a nem hivatkozott: BH
  4. 179., EBH
  5. 1291., BH
  6. 169., BH
  7. 564.). Közreható okot ugyanakkor az irányadó tényállás nem tartalmaz. Mindez azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság - az előzőekből kitűnő korrekcióval - törvényesen minősítette a rablás bűntettével bűnhalmazatban [korábbi Btk.
  8. §
(1)bekezdés] a testi épség elleni cselekményt. Ha pedig a minősítés törvényes, akkor a büntetés törvényességének a kérdése nem is vizsgálandó [Be. 416. §
(1)bekezdés
  1. b)pont 1. fordulat]. A Kúria ehhez hozzáteszi, hogy - amennyiben a terhelt mindössze nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott volna a sértettnek -, mivel az ítélkezési gyakorlat szerint az erőszak alkalmazása folytán létrejött könnyű testi sértés beolvad a súlyosabb bűntettbe (pl. BJD 2988., BJD 4811., utóbb BH 2004. 41. I., BH 2002. 123.) az beleolvadt volna a rablás bűntettébe is. A rablási erőszaknak ugyanis szükségképpen vis absoluta jellegűnek, azaz a passzív alany (sértett) ellenállását kizárónak kell lennie, s az erőszaknak ez a megkívánt mértéke általában magában foglalja a könnyű testi sértés okozását. A büntetés önmagában akkor eshetne felülvizsgálat alá, ha a bíróság - a minősítésen túl - a büntető törvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve volna a nemében vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239.), amire egyébként hivatkozás sem volt, de a Kúria jelzi, hogy ilyen törvénysértést maga sem észlelt. A Kúria végül utal rá, hogy a rablás érdekében kifejtett erőszaknak célzatosan, azaz fogalmilag egyenes egyenes szándékkal (korábbi Btk. 13. § 1. fordulat) kell a jogtalan eltulajdonításra irányulnia. A rablás ezért csak szándékosan elkövetett testi sértéssel állhat bűnhalmazatban. Fogalmilag kizárt, hogy a rablás bűnhalmazatban állhatna egy gondatlanságból elkövetett - pl. maradandó fogyatékosságot okozó - testi sértéssel. A Kúria arra is felhívja a figyelmet, hogy az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetnek a testi sérülések és egészségkárosodások igazságügyi orvosszakértői véleményezéséről kiadott 16. számú módszertani levele [Egészségügyi Közlöny 1998. évi 7. szám] az V. pontban adja meg a maradandó fogyatékosság fogalmát. Aszerint ezen a sérülést elszenvedett ember testrészein, érzékszervein mutatkozó valamely képességének, szervének elvesztésében vagy használhatatlanná válásában, a test torzulásában megjelenő, továbbá a szervek működésében (ideértve a szervek, szervrendszerek, az idegrendszer és a szellemi tevékenység működését
  2. is)felismerhető olyan defekt állapot értendő, amely meghatározott időn belül kialakul és munkaképesség-csökkenésként is mérhető. Az alapügyben az elsőfokú bíróság a sértett bal kezének közepes fokban csökkent használhatóságát jelölte meg maradandó fogyatékosság gyanánt, de munkaképesség-csökkenésként és kifejezetten defekt állapotként már nem határozta meg. A hivatkozott módszertani levél szerint a maradandó fogyatékosság megállapítása orvosszakértői feladat, azonban büntetőügyben a bíróság feladata a büntető jogszabályok alkalmazásában jelentős tények [Be. 75. §
(1)bekezdés
  1. mondat] megállapítása [Be.
  2. §
(3)bekezdés c) pont]. Annak csak megítélendő forrása az orvosi szakértés, mint bizonyítási eszköz [Be. 76. §
(1)bekezdés]. A munkaképesség-csökkenésként és kifejezetten defekt állapotként meghatározás elmaradása azonban nem teheti kérdésessé, hogy az alapügyben megállapított tényállás abban is irányadó, hogy a maradandó fogyatékosság ténye bekövetkezett. A bemutatottak folyományaként a Kúria - a Be. 424. §-a
(1)bekezdésének
  1. fordulata szerint tanácsülésen, a Be.
  2. §
(1)bekezdése
  1. mondatának
  2. fordulatának megfelelő összetételben eljárva - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot - a Be.
  3. §-ának megfelelően hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
  4. §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző NYM

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.