A határozat elvi tartalma: Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok, tények kapcsán a törvényi vélelem a tulajdoni lapon szereplő bejegyzéshez fűződik, nem pedig a földhivatali végzéshez, vagy a felek kérelméhez.
- Tvr.
- § Pfv.VI.21.558/2014/6.szám A Kúria a JÁVOR és TÁRSAI Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Jávor Béla ügyvéd által képviselt II.r., VI.r., IX.r., X.r., XI.r., XII.r., XIII.r., XIV.r., XV.r. felpereseknek a PETROVICS ÜGYVÉDI IRODA, ügyintéző: dr. Petrovics Erika ügyvéd által képviselt I.r. és a dr. Nagy Péter ügyvéd által képviselt II.r. alperes ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Központi Kerületi Bíróság előtt 16.G.304.693/
- szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Törvényszék 42.Pf.631.235/2014/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő ítéletet: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az I.r. alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint, a II.r. alperesnek szintén 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen nincs helye felülvizsgálatnak. Indokolás A B., kerület belterület 4 helyrajzi számú ingatlan tulajdoni lapjának tanúsága szerint az ingatlan állami tulajdonba vételét 1968-ban 376/1968/03.
- szám alatt, míg a Cs. A.gyár kezelői jogát 305/1959/01.
- szám alatt jegyezték be. A fenti ingatlan területének egy részére a B. Főváros Kerület S. Önkormányzata a felperesekkel, mint haszonbérbeadó haszonbérleti szerződéseket kötött
- végétől kezdődően határozatlan időtartamra. A kerületi Önkormányzat abban a téves tudatban volt, hogy az ingatlannal való rendelkezés joga őt illeti meg. Az I.r. alperes, mint eladó
- november 26-án adásvételi szerződést kötött a II.r. alperessel, amelyben a perbeli ingatlan tulajdonjogát 1.000.000 forint vételár ellenében átruházta rá. Az I.r. alperes a Cs. A.gyár "f.a." képviselője (felszámolója) volt. A II.r. alperes tulajdonjogát a földhivatal az ingatlannyilvántartásba bejegyezte. A II.r. felperes
- áprilisában kezdeményezte a földhivatalnál az ingatlan tulajdoni és kezelői jogára vonatkozó bejegyzések kijavítását, ebben hivatkozott arra, hogy a perbeli ingatlannak a Magyar Állam nem volt tulajdonosa és nem volt kezelő a Cs. A.gyár sem. A földhivatal a kérelmet elutasította, majd ezt követően a közigazgatási bíróság által hozott elutasító ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a közigazgatási eljárásban jogszabálysértés nem történt, az ingatlan tulajdonjogi helyzetének tisztázása polgári bíróság hatáskörébe tartozik. A felperesek módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint az alperesek között
- november 26-án a perbeli ingatlanra megkötött adásvételi szerződés érvénytelen, ennek jogkövetkezményeként az eredeti állapotot állítsa helyre az ingatlan-nyilvántartásban is. Hivatkoztak arra, hogy bár az önkormányzat, illetve jogelődei kezelői joga nem volt bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, az általuk használt terület nem tartozott a perbeli ingatlanhoz, mert annak térmértéke valójában kisebb, mint a támadott szerződés alapján átruházott ingatlan területe, így az alperesek erről a felperesek által használt területrészről nem voltak jogosultak az adásvételi szerződésben rendelkezni. Az ingatlan nagysága 3 kh 887 négyszögöl volt, a Cs. A.gyár is erre a területre kérte a kezelői joga bejegyzését, utalva a tárgyában született földhivatali végzésre. Az I.r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Utalt arra, hogy vele szemben permegszüntetésnek van helye, mivel a Cs. A.gyár felszámolójaként járt el, nem a saját nevében, hanem a megszűnt vállalat nevében ruházta át a tulajdonjogot. A II.r. alperes ellenkérelmében ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a perbeli ingatlannal a 3, 4 és a 5 helyrajzi számú ingatlanok egységet képeznek, ezek kerültek a tulajdonába. A Cs. A.gyár mindhárom ingatlant egy egységként kezelte. Az ingatlanokat jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte meg az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §
(2)bekezdése alapján a semmisséget nem lehetett megállapítani. A Pp. 195. §
(1)bekezdése alapján a perbeli ingatlanról kiállított tulajdoni lap közokiratnak minősül, amellyel szemben van ellenbizonyításnak helye. A felpereseknek azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy az ingatlannyilvántartás adataival szemben a perbeli ingatlan nem tartozott a Cs. A.gyár vagyonához, ezért az alperesek nem rendelkezhettek az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a földhivatali eljárásban ezt a kérdést más szempontból megvizsgálták és azt állapították meg, hogy nem történt szerkesztési hiba, az ingatlan-nyilvántartás a tényleges állapotnak megfelelő tulajdoni viszonyokat tükrözi. A jelen perben a bíróság szakértőt rendelt ki a felperesek állításának tisztázására. Az igazságügyi szakértő a térképtár, az ingatlan-nyilvántartás és a levéltári anyagok, valamint a földkönyv áttekintése alapján állapította meg, hogy ezek az adatok megegyeznek az ingatlan-nyilvántartási adatokkal. A felperesek tehát szakértői bizonyítással sem tudták igazolni, hogy a perbeli ingatlan nem tartozott a Cs. A.gyár kezelésébe, így arról érvényesen a felszámolója nem rendelkezhetett. Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján ítéletében azt állapította meg, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 48. §
(1)bekezdése alapján a felszámolónak jogában állt az ingatlan értékesítése. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be fellebbezést. A másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket részben megváltoztatta. Kifejtette, hogy a felperesek az adásvételi szerződés semmisségét azon az alapon kérték megállapítani, hogy a perbeli ingatlan nem a Cs. A.gyár kezelésében állott, azzal ezért a Cs. A.gyár felszámolója érvényesen nem rendelkezhetett. Az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában az ingatlan az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a Magyar Állam tulajdonában és a Cs. A.gyár kezelésében volt, így a kezelő a Ptk.
- §-a értelmében jogosult volt rendelkezni az ingatlanról. A másodfokú bíróság szerint a csatolt iratokból az állapítható meg, hogy a perbeli ingatlan jogelődjének területe a hatvanas években további ingatlanrészek csatolásával 5 hold 1034 négyszögöl területre nőtt, erre a teljes területre bejegyezték a Magyar Állam tulajdonjogát és a Cs. A.gyár kezelői jogát. Abból a tényből, hogy a tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó határozatban az ingatlant 3 hold 887 négyszögöl területű ingatlanként tüntették fel, nem lehet az a következtetést levonni, hogy a tulajdonjog és a kezelőjog bejegyzése csak egy bizonyos tulajdoni hányadra történt volna meg. A közhitelesség elve alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett adatok valóságát vélelmezni kell, azt hogy azok nem felelnek meg a valóságnak, annak kell bizonyítania, aki ezt állítja. A felperesek bizonyítása nem vezetett eredményre. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, ebben a jogerős ítélet és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetüknek való helytadást kérték. A felperesek megismételték azon előadásukat, hogy a Cs. A.gyár csak 3 hold 887 négyszögöl területre kérte a kezelői joga bejegyzését a perbeli ingatlanra és ezt a térmértéket tartalmazza a bejegyzési határozat is. A másodfokú ítéletben csak feltevés, hogy ez elírás lett volna, a fentiekből viszont következik, hogy a teljes területre nézve nem volt kezelőjoga a Cs. A.gyár "f.a."-nak és így a képviselője sem értékesíthette volna a felperesek által használt területeket a II.r. alperes részére. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben hatályában való fenntartását kérték. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria egyetért az eljáró bíróságok azon jogi álláspontjával, hogy az ingatlan-nyilvántartási adatokkal, mint közokiratba foglalt tényekkel szemben a felpereseket terhelte a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség. A felperesek azzal kívánták indokolni a felülvizsgálati kérelmükben is álláspontjukat, hogy a bejegyzési határozat, illetve a Cs. A.gyár erre alapított, a kezelői jog bejegyzése iránti kérelme kisebb térmértékű ingatlanra vonatkozott. Ebből vonták le azt a következtetést, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett térmérték téves adat, ez a térmérték teljes egészében nem volt a Magyar Állam tulajdona, illetve nem került a Cs. A.gyár kezelői jogába. A Kúria egyetért azzal, hogy a felpereseknek ezt a perben nem sikerült bizonyítaniuk. Az átruházás időpontjában hatályos, 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (Tvr.) 1. §
(1)bekezdése szerint az ingatlannyilvántartás az ingatlanokhoz fűződő jogok és törvényes érdekek védelmében a valóságos állapotnak megfelelően tartalmazza az ország összes ingatlanának adatait, az ingatlanokhoz kapcsolódó jogokat és jogi szempontból jelentős tényeket. A Tvr.
- §-a alapján az ingatlan-nyilvántartás hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatokat, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását. Az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki az ingatlannyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. Ezen jogszabály, továbbá az ezt felváltó, az ingatlan-nyilvántartásról szóló
- évi CXLI. törvény (Inytv.) rendelkezései alapján a közhitelesség vélelme nem a bejegyzést elrendelő végzésekhez, hanem a bejegyzett adatokhoz, tényekhez fűződik. A 27/
- (XII.31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
- §
(1)bekezdése szerint a tulajdoni lap három részből áll. A Vhr. 6. §
(1)bekezdésének a) pontja alapján a tulajdoni lap I. része tartalmazza: az ingatlanok helyrajzi számát, területét, fekvésének (belterület, külterület) megjelölését. A Vhr. 11. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében kezelői jogot csak állami tulajdonban lévő, egész ingatlanra, vagy állami tulajdont képező egész illetőségre lehet bejegyezni. Ez is kizárja, hogy a perbeli időszakban a Cs. A.gyár kezelői joga csak az ingatlan egy részére vonatkozhasson. Áttekintve a periratokhoz csatolt tulajdoni lapokat, az állapítható meg, hogy a terület
- augusztus 28-án alakult ki, térmértéket a tulajdoni lap 5 hold 997 négyszögölben jelölte meg, ezt követően a
- sorszám alatti ingatlan-nyilvántartási bejegyzés a Cs. A.gyár kezelői jogának bejegyzését tartalmazza erre a térmértékre. A
- sorszám alatti bejegyzésből az állapítható meg, hogy a térmérték nem kisebb, hanem nagyobb lett, 5 hold 1034 négyszögölre változott. A felperesek állításával szemben a perben
- sorszám alatt csatolt szakértői vélemény a tulajdoni lap adatait és a különböző földhivatali iratok tartalmát figyelembe véve született meg, az meggyőző. A Cs. A.gyár a D. Gyártól jogutódlással szerezte meg az ingatlant, helyrajzi szám szerinti jogelődjének térmértéke 5 hold 1034 négyszögöl volt. A szakértői véleményhez csatolt, a tulajdoni lapon
- sorszám alatti bejegyzést tartalmazó irat még a földhivatali végzésekkel egyezően 3 hold 887 négyszögölben jelölte meg a perbeli ingatlan elődjének területét, ez a bejegyzés azonban 1952-ben keletkezett. Ezt követően azonban a tulajdoni lapon
- sorszám alatt, 1965-ben keletkezett bejegyzés már 5 hold 997 négyszögöl területet tüntet fel, a
- sorszám alatti pedig 5 hold 1034 négyszögölt jelöl meg, ahogy az már említésre került. A kifejtettek alapján tehát egyértelműen az állapítható meg, hogy a felperesek jogszerzésének időpontjában 1995-
- évben az önkormányzat a perbeli ingatlanról nem rendelkezhetett, az a Magyar Állam tulajdonában állott és a Cs. A.gyár kezelői joga vonatkozott rá. A kezelői jog alapján a Cstv.
- §
(2)bekezdése szerint a felszámoló jogszerűen rendelkezett az ingatlan elidegenítéséről a II.r. alperes részére. A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, a Pp. 274. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül eljárva. A felperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a felperesek kötelesek megfizetni az alpereseknek a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperesek felülvizsgálati eljárással felmerült költségeit. Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján, az ügyvédi munkával arányban állóan határozta meg. Budapest,
- szeptember
- . Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Wellmann György s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző