Pf.20358/2015/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pontja és a

(3)bekezdés a) pontja alapján nem bűncselekmény. A Főügyészség

1. október
2. napján kelt határozatában alperes panaszát elutasította, a nyomozás megszüntetésének jogi indokait megváltoztatta, a határozat indokolása szerint az eljárás során nem volt bizonyított, hogy felperes kijelentése közben kést tartott a kezében. Felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy alperes megsértette a becsülethez, jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az ismeretségi körben felperest bűnözőnek titulálta és a feljelentésében azt állította, hogy életveszélyesen megfenyegette, hogy a temetőbe juttatja. Kérte a hangfelvétellel való visszaélés megállapítását is, mert alperes a tudta és beleegyezése nélkül készített felvételt, amelyet a büntetőeljárásban felhasznált. A jogsértés tényének megállapításán túl kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest további jogsértéstől és kötelezze 500.000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint a perköltség megfizetésére. Alperes a kereset elutasítását, felperes perköltségben való marasztalását indítványozta. Vitatta, hogy a felperessel összefüggésben a sérelmezett kijelentéseket az ismeretségi körben használta volna, a szóbeszédért pedig nem tehető felelőssé. Az a tény, hogy büntetőeljárást kezdeményezett, nem alapozhatja meg a személyiségi jogsértést. Hivatkozott arra, hogy a hangfelvétel készítése nem volt jogsértő, azt felperes zaklató magatartásának igazolására készítette. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 forint perköltséget, az államnak külön felhívásra 36.000 forint kereseti illetéket. A keresetet az
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdése, 80. §

(1),

(2)bekezdése alapján bírálta el. Rámutatott, hogy alperes a felperes hozzájárulása nélkül készített hangfelvételt a veszekedésekről, majd ezt a későbbiekben csatolta a feljelentése nyomán indult nyomozás irataihoz. A fentiek egyértelműen felhasználásnak minősülnek, melyre azért került sor, hogy alátámassza a felperes és a közte kialakult szélsőséges vitát. Rámutatott az ezzel kapcsolatosan kialakult bírói gyakorlatra mely szerint, a bíróság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, és a bizonyítás ezt a célt szolgálja. Nem lehet ezért akár a jogsértéssel készült hangfelvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni akkor, ha a hangfelvétel felhasználójával szemben elkövetett jogsértéssel kapcsolatos bizonyítás érdekében történik. A Ptk. 78. §

(1)és

(2)bekezdése kapcsán kiemelte, hogy alperes a különköltözésről, annak körülményeiről az óvodában, illetőleg a fodrásznál beszélt. Önmagában azonban az a körülmény, hogy az alperes a saját szemszögéből panaszolta el az életközösségük megszakadásának körülményeit, nem jelenti jóhírnév, illetve becsület megsértését. A felek életközösségének megszakadására indulatos jelenetek között került sor, a lakókörnyezetben élők a felek közötti konfliktusokról különböző forrásokból tudomást szereztek. A bíróság a felperes személyes előadását, R.I.A., A.M., K.A. tanúk vallomását értékelve, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a peradatok nem bizonyították alperes felperesre nézve becsületet vagy akár jóhírnevet sértő kijelentését. A felperes gyermekelhelyezési perben rendelkezésre álló pszichológus szakértői vélemény beszerzésére irányuló bizonyítási indítványát a bíróság elutasította, annak teljesítésétől ugyanis álláspontja szerint, nem volt várható érdemi eredmény. Az ítélet ellen felperes terjesztett elő fellebbezést. Ebben azt kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a kereseti kérelemnek adjon helyt, állapítsa meg a személyhez fűződő jogok megsértését, tiltsa el az alperest a további jogsértéstől és az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalja. Álláspontja szerint, az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján a tényállást hibásan állapította meg, helytelen jogi következtetést levonva utasította el a keresetet. Alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a kereset elbírálása szempontjából szükséges mértékben a tényállást feltárta, a rendőrkapitányság alosztálya ügyszám alatt folyamatban volt büntetőeljárásának iratait és a Főügyészség határozatát beszerezte, a felek személyes meghallgatását követően tanúbizonyítást foganatosított. Egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések helytálló alkalmazásával meghozott ítéleti döntésével, továbbá annak indokaival is. A felperes a fellebbezését részletesen nem indokolta, ezért az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatai alapján, valamint általános tartalmú fellebbezésére tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakat emeli ki. Felperes keresetében részben a jóhírnévhez fűződő, másrészt a hangfelvételhez kapcsolódó személyiségi jogának sérelmét állította. A Ptk. 76.§-a szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme, a személyes szabadság jogellenes korlátozása, testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. A Ptk. 78. §

(2)bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A Ptk.

1. §ban foglalt jogszabályi rendelkezés alkalmazása körében kialakult egységes bírói gyakorlat szerint a hatósági vagy peres eljárások során tett nyilatkozatokkal összefüggésben sajátosan érvényesülnek a jóhírnév védelmének személyiségi jogi eszközei. Különböző hatósági eljárások lefolytatására, ezek hatálya alatt a felek eljárásbeli magatartására és cselekményeire az aktuális eljárási rend határozza meg a kereteket, a bizonyítás azon rendjét, amely jogkövetkezményhez vezet. Személyiségi jogi perben más jogterületre tartozó jogvita elbírálására, vagy felülbírálatára nem kerülhet sor, ebből következően a peres vagy hatósági eljárás során tett nyilatkozat akkor sem minősül jogsértőnek, ha téves, megalapozatlan, a másik félre kedvezőtlen, mert ezen nyilatkozatok a hatósági eljárás tárgyától nem szakíthatóak el, a bizonyítás tárgyát képező egyes nyilatkozatok újabb pert nem generálhatnak. A becsület sérelmét jelentheti azonban az olyan nyilatkozat, amely az eljárás tárgyától függetlenül indokolatlanul bántó, megalázó, túllép a tisztességes és jóhiszemű eljárás alapján elvárható kereteken. Nem vitás, hogy alperes
2. december
3. napján megtett feljelentésben a rendőrkapitányság előtt az alábbiakat adta elő: „...Azt mondta, hogy intézzem a dolgokat, lezáratlan ügyünk van és hogyha kiszáll az autóból, akkor mindkettőnk a temetőben végzi. Ezt a gyerek is hallotta, mert a hátsó ülésen ült. Én visszaszóltam neki, hogy mit akart tőle, ezután elkezdett ráncigálni, úgy hogy még az autóban ült, az ablakon kinyúlt. Egyszer legyintett is felém, az orromat eltalálta..."Abban a kérdésben, hogy a fent előadottak a Btk.
4. §

(2)bekezdésében foglalt zaklatás vétségét kimerítik vagy sem, kizárólag a büntetőügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozati szervek, illetve a bíróság foglalhat állást. A rendőrkapitányság a nyomozás iratait 2013. augusztus 21. napján vádemelési javaslattal küldte meg az ügyészségnek. Ugyan a Főügyészség határozatával a büntetőeljárást a Be. 190. §

(1)bekezdés alapján megszüntette, ez mégsem jár a felperesi személyiségi jog sérelmével, mivel alperes eljárás során tanúsított magatartása, a feljelentésben előadottak az eljárás tárgyától független, indokolatlanul bántó kijelentéseket nem tartalmaztak. Felperes állítása szerint alperes ismeretségi körükben a felperesről azt állította, hogy családját bántalmazza, bűnöző életvitelt folytat. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. §-ban foglaltaknak megfelelően okszerűen értékelte, azt érdemi határozatában kellően indokolta. Felperest terhelte ugyanis a Pp. 164. §

(1)bekezdése szerint annak kétségmentes bizonyítása, hogy alperes - vitatásával szemben - a fenti kijelentéseket megtette. Ennek alátámasztásául A.M., R.I.A., K.A.

1. és
2. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt vallomása nem volt alkalmas, mert a tanúk a sérelmes állításokat nem alperestől hallották, arról szóbeszédből, egyéb forrásból értesültek. Helytálló volt az elsőfokú bíróság érdemi döntése a hangfelvétellel való visszaélésre alapított felperesi keresetet illetően is. A Ptk.
3. §

(1)bekezdés szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával, vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A

(2)bekezdés szerint képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához a nyilvános közszereplés kivételével az érintett személy hozzájárulása szükséges. Mint ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt, a bírói gyakorlat több döntésében kitért a hangfelvétel, avagy más alanyi jogsértésre alkalmas eszköz felhasználása és a Ptk.

1. §-ban foglalt jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelménye közötti összefüggésekre. A BDT2009.
2. számú jogeset szerint nem hivatkozhat alanyi jogsértésre az a fél, aki azzal hamis tényállást kíván érvényre juttatni. A BDT
4. számú eseti döntés szerint nem minősül visszaélésnek a képmás, vagy hangfelvétel készítése, avagy felhasználása, amennyiben arra közvetlenül fenyegető, vagy más bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében közérdekből, vagy jogos magánérdekből kerül sor feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel készítése, vagy felhasználása a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet. A fenti döntések jogi indokai arra vezethetőek vissza, hogy a Ptk.
5. §

(2)bekezdése szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a feleknek olyan magatartást kell tanúsítani, hogy érdekeik érvényesítése a társadalom érdekével összhangban álljon. A Ptk. a jogok szabad gyakorlását társadalmi rendeltetésének megfelelően biztosítja, azaz csak az a jog részesülhet törvényes védelemben, amelynek gyakorlása nem ütközik a Ptk. 5. §ának a joggal való visszaélést tiltó rendelkezésébe. A Ptk. 75. §

(1)bekezdése, illetőleg a 80. §

(1)bekezdése értelmében a felperesnek alanyi joga van annak követelésére, hogy a személyhez fűződő jogait, így a képmás- avagy hangfelvételhez fűződő jogát is mindenki tiszteletben tartsa. E jogát azonban a felperes a Ptk. 5. §

(2)bekezdésében meghatározott és ezért tilalmazott módon gyakorolja akkor, amikor a társadalmi rendeltetéssel össze nem férő célra kívánja érvényesíteni. A büntetőeljárás során az igazság kiderítése közérdek, amennyiben a hangfelvétel ennek előmozdítását célozza, felperes alanyi jogsértésre nem hivatkozhat. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság érdemben és indokainál fogva is helytálló döntést hozott, ezért ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Miután felperes a másodfokú eljárás során pervesztes volt, a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján a le nem rótt fellebbezési illetéket külön felhívásra az állam javára köteles megfizetni. Ezt meghaladóan felperes az alperes javára a másodfokú eljárás során a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5)bekezdésben meghatározott mértékű ügyvédi munkadíj megfizetésére köteles. Budapest,

1. november
2. Fermanné dr. Polák Zita s.k. a tanács elnöke Véghné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró . Hegedűs Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Szirmai Nikoletta bírósági ügyintéző