← Magyarország

Pf.20453/2015/5 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.453/2015/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. K. K. (címe) jogtanácsos által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Konczné dr. Pásztor Turák Kinga (címe) ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és a dr. Kujbus Mária ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Kujbus Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesekkel szemben megtérítési igény érvényesítése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 25.P.20.478/2013/
  2. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről
  3. sorszám alatt előterjesztett és
  4. sorszám alatt indokolt, a II. rendű alperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett és
  6. sorszám alatt indokolt fellebbezések, valamint a felperes által Pf.
  7. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felek a fellebbezési eljárással felmerült költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az I. rendű alperes
  8. szeptember hó
  9. napjától engedélyezte a II. rendű alperesnek, hogy a tulajdonát képező ...... frsz-ú személygépkocsi „vezesse és az ehhez szorosan kapcsolódó teendőket ellássa"; a forgalmi engedélybe a használó személye nem került bejegyzésre.
  10. május hó
  11. napján S. Gy. B. - a II. rendű alperes gyermeke - B-en vezette az I. rendű alperes tulajdonát képező személygépkocsit anélkül, hogy kötelező gépjárműfelelősségbiztosítással rendelkezett volna a gépjárműre. A J utca egyenrangú útkereszteződéséhez érve lassított, majd anélkül hajtott be a kereszteződésbe kb. 15 km/órás sebességgel, hogy a jobbról érkező járművek forgalmáról kellőképpen meggyőződött volna. Emiatt összeütközött a tőle jobbról 57-65 km/óra sebességgel érkező, és elsőbbségi helyzetben lévő M. Z. által vezetett motorkerékpárral. M. Z. a gépkocsi behaladása pillanatában az ütközési helytől 32-35 méterre, időben 2,1-2,3 másodpercre határozta el a fékezést, az intenzív fékezés hatására a jobb oldalára borult és 35-42 km/órás sebességgel ütközött a kihaladást már éppen megkezdő gépkocsi jobb hátsó részének, majd a kis átfedésű ütközést követően továbbcsúszott. M. Z. a bal orsócsont darabos, ízületbe hatoló törésében megnyilvánuló, 8 napon túl, ténylegesen mintegy 12-14 hét alatt gyógyuló súlyos sérülést szenvedett, amellyel okozati összefüggésben a csuklóízület kismértékű degeneratív elfajulással gyógyult és 20 %-os munkaképesség csökkenéssel járó maradandó fogyatékosság alakult ki. A motorkerékpáron a személygépkocsinak történt ütközéskor az első sárvédő, a fejidom, a kormány és szerelvényei, a felboruláskor pedig a jobb oldalon lévő burkolatok, a kipufogócső és a lábtartók sérültek. A javításról
  12. július hó
  13. napján a X Bt. állított ki 762 465 Ft és 90 350 Ft végösszegű számlákat. S. Gy. B-t a Pesti Központi Kerületi Bíróság bűnösnek találta közúti baleset gondatlan okozásának vétségében (16.B.35.804/2005/8.), a Fővárosi Bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta (22.Bf.7311/2008/3.). M. Z.
  14. évben öt alkalommal kontrollvizsgálatokon vett részt, valamint fizikoterápiában részesült. A
  15. június hó
  16. napi kontrollvizsgálaton panaszként említette, hogy a bal csuklómozgás véghelyzetben fájdalmas, hamar fárad, munkaközben és szabadidőben rendszeresen csuklórögíztőt használ.
  17. július hó
  18. napján az .... elsőfokú bizottsága az össz-szervezeti munkaképesség-csökkenés mértékét 20 %-ban állapította meg. Dr. T. S. igazságügyi orvosszakértő
  19. október
  20. napján kelt véleménye szerint M. Z. a nehézgépkezelői munkáját 20 %-os erőmegfeszítéssel képes ellátni, dr. D. Gy. igazságügyi orvosszakértő
  21. november hó
  22. napján kelt véleményében 20 %-os baleseti eredetű munkaképesség-csökkenést állapított meg. M. Z. sérült bal csuklója jelenleg nagyobb súlyok emelésekor, valamint a mozgások véghelyzetében időszakosan érzékeny. A nehézgépkezelői munkahelye megszűnt, jelenleg klíma- és légtechnikával foglalkozik. A jobb térdén 4x1 cm-es alig látható gyöngyházfényű heges terület, bal térdén 2 cm-es hasonló jellegű vonalas heg található. A bal könyökén 3x0,5 cm-es vonalszerű halvány heg található. Jelen állapota szerint baleseti összszervezeti egészségkárosodása 8 %-os, a baleseti munkaképesség-csökkenése 10 %-os, az állapota véglegesen tekinthető. M. Z.
  23. november hó
  24. napjáig volt táppénzes állományban. A balesetet megelőzően és azt követően még
  25. évben is a M és Társa Kft-nél dolgozott nehézgépkezelőként, ahol
  26. április hó
  27. és augusztus hó
  28. napjai között összesen nettó 300 806 Ft nettó jövedelemben részesült. A felperes és M. Z. a közöttük
  29. november hó
  30. napján létrejött egyezségben a baleseti eredetű 20 %-os munkaképesség-csökkenés miatt a kárigény végleges rendezésére 5 200 000 Ft megfizetésében állapodtak meg, amelyből a nem vagyoni kártérítés 2 000 000 Ft, a járadék egyösszegű megváltása pedig 3 200 000 Ft. A felperes
  31. január hó
  32. napján tájékoztatta S. Gy. B-t arról, hogy a károsult fél részére teljesített további kifizetések miatt a már teljesített 1 040 000 Ft-on túl a tőkekövetelése 6 101 299 Ft, amit S. Gy. B. nem ismert el, és 1 120 000 Ft-on felül nem eszközölt több törlesztést. A felperes ezt követően az I. rendű alperest szólította fel 6 021 299 Ft megfizetésére; eredménytelenül.
  33. július hó
  34. napján az alperesek készfizető kezesi szerződést kötöttek, melyben a II. rendű alperes készfizető kezességet vállalt a felperes felé eddig megfizetett és a bíróság által még jogerősen megítélendő teljes tartozás és járulékai megfizetéséért. A felperes fizetési meghagyást kibocsátását kérte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság előtt az I. rendű alperessel szemben 6 021 299 Ft tőke és ennek
  35. szeptember hó
  36. napjától járó késedelmi kamatai, valamint perköltsége megfizetése iránt (Pk.22.311/2009.). Az I. rendű alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket az előbbi követelés megfizetésére. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság a
  37. sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg 15 napon belül egyetemlegesen a felperesnek 5 021 299 Ft-ot és ezen összeg
  38. szeptember hó
  39. napjától járó késedelmi kamatát, valamint 163 901 Ft perköltséget, amelyet meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 2 532 Ft, míg a II. rendű alperesnek 44 711 Ft perköltséget. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 150 634 Ft kereseti illetéket, míg a fennmaradó 210 642 Ft kereseti illeték az állam terhén marad. Az első fokú ítélettel szemben az alperesek részéről előterjesztett fellebbezések folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla a Pf.I.20.948/2012/
  40. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A felperes és a II. rendű alperes fellebbezési eljárásban felmerült költségét személyenként 150 532 Ft-ban, az I. rendű alperes fellebbezési eljárásban felmerült költségét 469 632 Ft-ban, a II. rendű alperes fellebbezése folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illeték összegét pedig 481 700 Ft-ban állapította meg. A végzés indokolása szerint az alperesek vitatták a helytállási kötelezettségük mértékét, ezért nem lett volna mellőzhető a kereseti követelés összegszerűségére vonatkozó bizonyítási eljárás lefolytatása és a tényállás maradéktalan felderítése. Ennek keretén belül M. Z. károsultat a baleset bekövetkezésének körülményein túl az alperesek által vitatott tételekre is meg kellett volna hallgatni - hiszen például az iratokban nincs semmiféle adat a balesetben sérült védőfelszerelés és ruházat márkájára, korára, használtságának mértékére, a károsodás fokára és a kárt megelőző, valamint azt követő értékére -, majd ezt követően az alpereseket tájékoztatni arról, hogy a Pp.
  41. §-ának

(1)bekezdése szerint szakértői bizonyítás elrendelését kérhetik ezen különleges szakértelmet igénylő kérdések tisztázására. Ehelyett az elsőfokú bíróság anélkül vette át a felperes által a kárrendezési eljárásban alkalmazott becslést, hogy ennek okát adta volna, ahogy a becslés kárrendezési eljárásban való alkalmazását megalapozó ok sem ismeretes. Az elsőfokú bíróság által megítélt „erőmegfeszítési járadék" (helyesen az a jövedelem, amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el, s amelyet ezáltal a járadék megállapításánál a balesetért felelős személy javára nem lehet figyelembe venni - Ptk. 356. §-ának
(3)bekezdése) tekintetében ellentmondások vannak az eljárásban feltárt adatok között. A károsult javára ezen a címen
  1. április hó
  2. napjától állapítottak meg járadékot, amely időszak egy részére vonatkozóan a károsultat foglalkoztató - édesapja tulajdonát képező cégtől igazolás áll rendelkezésre, miszerint történt munkavégzés a károsult részéről. Maga M. Z. is azt vallotta az
  3. sorszám alatti jegyzőkönyv
  4. oldalának tanúsága szerint, hogy a balesetet követően alkalomszerűen mintegy fél éven át ugrott be nehézgépkezelőként a családi vállalkozásba, jelenleg pedig egy iskolai büfét üzemeltet, a feladata az árubeszerzés. Ezzel összefüggésben elsősorban azt kell tisztázni, hogy pontosan milyen tevékenységet végzett és végez a károsult, majd pedig szakkérdés annak megválaszolása, hogy ez a munkavégzés a balesetből eredő jelentős testi fogyatékosságra figyelemmel rendkívüli munkateljesítményként értékelhető-e, ennek hiányában ugyanis ezen a címen nem illetheti meg járadék a károsultat. Tisztázni kell a károsult családi körülményeit is, így azt, hogy egyedül vagy például a szülőkkel közös háztartásban élt-e, otthon végzett-e házimunkát, s ha igen, akkor arra milyen terjedelemben került sor, mert csak ennek alapján dönthető el a háztartási kisegítő alkalmazásának és ennek folytán az ezzel felmerült költségek átháríthatóságának indokoltsága. A felperes által térített gyógyszerköltség lényegesen nagyobb összegű volt, mint amelyet a szakértő indokoltnak tartott. Emellett ezen költség egy része nyilvánvalóan alaptalanul került kifizetésre a károsult javára, mert a szakértő kizárólag a fájdalomcsillapító alkalmazását tartotta indokoltnak, ezzel szemben azonban lényegesen nagyobb spektrumú az elszámolt gyógyszerek köre, így például az egy laikus számára is nyilvánvaló, hogy M. Z. hüvelykúpos terápiára nem szorult. Az utazási költségtérítéssel kapcsolatban a perben kirendelt dr. S. A. szakértő
  5. július hó
  6. napjáig tartotta indokoltnak annak elszámolhatóságát (amely szakvéleménnyel szemben becsléssel nem kerülhetett volna sor a felperes oldalán felmerült ráfordítások megállapítására), arról nem is szólva, hogy a károsult által becsatolt számlák kizárólag egy taxistól származnak, azok sorszáma lényegében egymást követő, s egyiken sem került feltüntetésre sem az úti cél, sem pedig a kiindulási állomás. A felperes a károsult részére két jogcímen is fizetett járadékot, illetőleg váltotta meg azt: egyrészt jövedelempótló (az első fokú ítélet szóhasználata szerint „erőmegfeszítési") - 1 580 000 Ft, másrészt költségtérítő járadékot - 1 620 000 Ft. Az előbbi esetében a fentiek szerint tisztázni kell eleve annak indokoltságát, míg az utóbbi esetében annak terjedelme és időtartama a szakvélemény szerint behatárolt: az élelemfeljavítás és a művelődési többletköltség nem volt indokolt, a közlekedési többletköltség
  7. július hó
  8. napjáig számolható el, a részleges gondozás és a háztartási kisegítő 2 hónap, a közepesen nehéz munkához további 4 hónap terjedelemben volt indokolt a szakértő szerint (ez utóbbi esetében a tényállás további tisztázásra is szorul), a gyógyszerköltség 2 hónapig átalányköltséggel, ezt követően havi 1-2 doboz fájdalomcsillapító, porctápláló kúra 3 hónapra, míg a karfelkötő és csuklószorító 2 hónapra. Ebből következően arra a károsult a jövőben nem tarthat igényt, így annak megváltására sem kerülhet sor megalapozottan. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a bizonyítás kiegészítése eredményeként az alábbiakat állapította meg a tényállás részeként: M. Z. a baleset bekövetkezésekor ismeretlen márkájú és értékű motoros bukósisakot, bőrkabátot, kesztyűt, farmernadrágot és cipőt viselt. Valamennyi általa viselt ingóság - ide értve a N. márkájú telefonját is - használhatatlanná vált a balesetben. M. Z. a balesetet követően a M és Társa Kft-nél dolgozott nehézgépkezelőként egy V. 4400 típusú homlokrakodón (15 tonna önsúlyú, 6 méter hosszú, 3 méter széles, az elején található kanálrész 3,5 m³-es) dolgozott. Feladatai közé tartott: Ø a gép vezetése és kezelése, különböző tárgyak mozgatása (sóder, föld, beton, vas stb.) pakolás teherautókra vagy más szállító járművekre, Ø épületek, gyárak lebontása, a bontási törmelékek szelektálása és elszállítása, Ø különböző építkezési munkaterületen ház-alapok kiszedése, területrendezési munkák, Ø bányamunkákkal kapcsolatos kő, sóder, homok kitermelése, Ø különféle karbantartási tevékenységek (egyes forgó és mozgó alkatrészek rögzítési csavarjainak ellenőrzése és utánhúzása különböző csavarkulcsok és hidraulikus emelők segítségével, napi rendszerességgel kézi zsírzási munkák zsírzópumpával a mozgó csapszegeknél), Ø az esetleges meghibásodások, defekt javítása, hidraulikacső csere vagy az anyagelfáradások következtében a hegesztési munkák elvégzése, Ø napi szinten a gép tankolása 30 literes kannákból. A M és Társa Kft-t követően egy ideig klímaszerelésnél dolgozott brigádvezetőként, majd az építőiparban látott el szervezési munkákat. Ezeken a helyeken nem fizikai munkát végzett.
  9. és
  10. évek között iskolai büfét üzemeltetett, ahol az árubeszerzés volt a feladata. Jelenleg ismét klímaszerelésen dolgozik, illetőleg folyamatban van pályázata egy raktárüzemben targoncakezelésre. Pillanatnyilag fizikai munkát végez. M. Z. a baleset bekövetkeztekor a szüleivel és az öccsével élt egy háztartásban P-on. A balesetet megelőzően házi és ház körüli munkát egyaránt végzett otthon: füvet nyírt, garázs építésében segédkezett. A balesetet követően karja gipszben volt, munkát végezni nem tudott, így az általa korábban végzett munkákat éppen az a családtagja végezte el helyette, akinek ideje volt. A kórházból való hazajövetelét követően pontosabban már meg nem határozható gyógyszereket, fájdalomcsillapítókat szedett, melyeket a családtagjai váltottak ki számára. A kontrollvizsgálatokra utazáshoz taxit vett igénybe, mivel a lábain lévő sebek miatt azokat behajlítani nem tudta, így a tömegközlekedés nehézkes lett volna a számára. M. Z. bal keze csuklótól könyékig volt begipszelve, így a kórházból való hazatérése után a szülei és a testvére segítségére szorult; családtagjai segítettek a fürdésben, az étkezésben stb. A kórházból való hazajövetelét követően a megnövekedett szabadidejét tévézéssel és újságolvasással töltötte. M. Z. csuklója végállapotában ütközésig hajlítva előre és hátrafelé a mai napig fájdalmas. A balesetet követően csuklója hónapokig használhatatlan volt. Az elsőfokú bíróság
  11. sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg 15 napon belül egyetemlegesen a felperesnek 5 021 299 Ft-ot és ezen összeg
  12. szeptember hó
  13. napjától járó késedelmi kamatát, valamint 116 660 Ft perköltséget, amelyet meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 2 532 Ft, míg a II. rendű alperesnek 44 711 Ft perköltséget. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 150 600 Ft kereseti illetéket, míg a fennmaradó 210 600 Ft kereseti illeték az állam terhén marad. Határozatának indokolása szerint - mely jelentős részben megegyezett a korábbi döntésének indokaival - a perbeli gépjárműre vonatkozó felelősségbiztosítási szerződés megkötésének, illetőleg folyamatos hatályban tartásának kötelezettsége a tulajdonos I. rendű alperest terhelte, így ő a kötelezettje a megtérítési igénynek is. A féktávolságokat összevetve M. Z. reakciópontjának helyével megállapítható, hogy folyamatos vészfékezéssel megállítható lett volna a motorkerékpár az ütközési pont előtt, azonban intenzív és lassító fékezéssel nem. S. Gy. behaladása a kereszteződésbe M. Z.t a megengedett sebesség esetén is hirtelen fékezésre kényszerítette volna, vagyis ekkor sem lett volna biztosítva számára az elsőbbség. Ha M. Z. a megengedett sebességgel közlekedik és a balesetivel azonos távolságra határozza el a fékezést, akkor az ütközés nagy valószínűséggel elmarad, mert amikor az ütközési pontra érkezik, a személygépkocsi kihaladt volna előle. A baleset viszont nem szükségképpen maradt volna el, mert a motorkerékpár ekkor is felborulhatott volna. A megengedettnél 7-15 km/órával nagyobb sebességgel közlekedő motorkerékpár a gépkocsivezető számára nem lehetett megtévesztő, mert az adott körülményekhez illeszkedő magatartás esetén észlelhette volna a motorost és megállíthatta volna gépkocsiját a motoros haladási nyomvonala előtt. A gépkocsivezető a motorost egyáltalán nem észlelte, azaz a motoros távolságától független volt a behaladása, tehát csak a véletlenen múlt, hogy éppen milyen távolságra járt ekkor a motoros. A 6/
  14. Büntető Jogegységi határozat
  15. pontja értelmében a közúti közlekedés szabályai szerint elsőbbségadásra kötelezett általában akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kizárhatja a felelősségét, ha az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette, vagy ha e körülményekre nézve az elsőbbségre jogosult megtévesztette. A
  16. pont értelmében az elsőbbségre jogosult, aki a megengedett sebességet túllépte, az elsőbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggő közúti balesetért ugyancsak felelősséggel tartozhat, kivéve, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna. A bírói gyakorlat egyértelmű abban, hogy az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetőjét az elsőbbségadási kötelezettség a védett útvonalon közlekedő jármű sebességétől függetlenül terheli (BH 1997/516., BH 2001/511., EBH 2010/2209., BH 2011/241.). Az 1/
  17. (II.05.) KPM-BM együttes rendelet
  18. számú függelékének III/b. pontja szerint elsőbbség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben. Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszeríthet haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására. Az elsőbbséggel rendelkező sebesség-túllépésének csak akkor lehet közreható jelentősége, ha arra visszavezethetően (így pl. útkanyarulat, bukkanó takaró hatása miatt) a jármű kellő körültekintés mellett sem volt észlelhető, avagy ha az adott sebesség az elsőbbségadásra kötelezett számára megtévesztő volt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a baleset bekövetkezésében a károsult közrehatásának megállapítására sem a - egyébként nem megtévesztő jellegű sebességhatár túllépése, sem a vezetői engedély hiánya nem adott okot. A felperes bankbizonylatokkal igazolta, hogy ráfordítása mindösszesen 7 141 299 Ft volt, amelyből 1 120 000 Ft térült meg. Ezzel szemben az alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes a károsultat nyilvánvalóan meg nem illető igényeket egyenlített ki. A műszaki szakértő szakvéleményében foglaltak szerint a javítási számlákban szerepelő alkatrészcserék a perbeli baleset során keletkezett sérülések miatt merültek fel és a felperes által megtérített javítási költség összege reális volt. A kárrendezési eljárás, illetőleg a büntetőeljárás során eljárt orvosszakértők a károsult 20 %-os baleseti össz-szervezeti egészségkárosodását véleményezték, míg a perben kirendelt orvosszakértő megállapítása szerint a baleset óta eltelt hét év alatt a károsult nem domináns oldali csuklótöréséből származó egészségkárosodása a jelenben mért értékek szerint jelentősen csökkent, így megállapítása szerint az enyhe fokú arthrosis, a processus styloides ulnae álízülete a radioulnaris ízület jelzett lazasága a crepitatio okozta szubjektív panaszokat a 8 %-os baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodás, valamint az ehhez tartozó 10 %-os baleseti munkaképesség csökkenés nagy biztonsággal lefedi. Dr. S. A. véleménye szerint dr. Dombi Dániel és dr. B. L. igazságügyi orvosszakértők, valamint az OOSZI szakértői által megállapított 20 %-os baleseti össz-szervezeti egészségkárosodás részben az időarányosan rosszabb csuklófunkciókkal, részben a szubjektív panaszok nagyobb súllyal történt értékelésével magyarázható. A kárrendezési eljárásban eljárt szakértőknek, valamint az OOSZI szakértőinek a véleménye aggálymentes, a káreseményhez időben lényegesen közelebbi, s a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértő véleményével nem ellentétes, mert kizárólag az időarányosan rosszabb csuklófunkciók, illetőleg a szubjektív panaszok nagyobb súllyal történt értékelése miatt került általuk megállapításra eltérő, magasabb százalékos arányban a baleseti össz-szervezeti egészségkárosodás mértéke. Dr. S. A. igazságügyi szakértő véleményében foglaltak szerint a perbeli,
  19. évben történt baleset elbírálása a
  20. évben az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közös kiadásában, Juhász Ferenc szerkesztésében megjelent „Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez" című kézikönyv útmutatása és értéktáblázatai alapján történt. A kárrendezési eljárás során eljárt szakértők a sérült baleseti össz-szervezeti egészségkárosodását 20 %-ban határozták meg, ami a fenti kézikönyv „Károsodások értékelési táblázata" szerint - a
  21. oldal 1.
  22. ábrája - az „enyhe (csekély, kis mértékű)" kategóriába sorolható. A szakértő kifejtette, hogy napjaink szakértői gyakorlatát a 7/
  23. (II. 14.) NEFMI rendelet szabályozza, s „az egészségi állapot meghatározásának módszere" című fejezetének
  24. pontja szerint a károsult maradványtünetei alapján változatlanul az „Egészségkárosodás kismértékű: 10-24 százalék" kategóriába sorolható. Ezek alapján a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény nem tekinthető ellentétesnek a kárrendezési eljárás során beszerzett szakvéleményekkel, az abban foglalt eltérések kizárólag az időmúlásnak, illetőleg a jogszabályi környezet változásának köszönhetők. A felperes a kárrendezési eljárás keretében beszerzett szakvélemények alapján teljesítette kifizetését a károsult számára, aki ekkor a perben kirendelt dr. S. A. igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint is rosszabb csuklófunkciókkal rendelkezett. A bizonyítási eljárás kiegészítését követően ugyancsak nem tekinthetők eltúlzottnak a balesetben sérült védőfelszerelés és ruházat, a háztartási kisegítő, valamint az utazási költségtérítéssel kapcsolatos kifizetések. A gyógyszerköltség elszámolását a kártérítési eljárás során eljárt igazságügyi orvosszakértő indokoltnak tartotta, s a károsult elmondása szerint a szükséges gyógyszereit családtagjai szerezték be a számára alkalomadtán a saját szükségletükre vásárolt egyéb készítményekkel, így a hüvelykúppal együtt. A baleset bekövetkezte után a károsult sérülései miatt családtagjai segítségére szorult, s az általa korábban végzett ház körüli munkákat a káreset miatt pótolni kellett. Ugyancsak indokoltan került megtérítésre a károsult számára az utazási költségtérítés, amely a számára szükséges és indokolt szolgáltatások, kezelések igénybevétele, az ezekre való utazás kapcsán felmerült többletteher, melyet a kártérítési eljárás során eljárt orvosszakértők ugyancsak indokoltnak tartottak. A bizonyítékok összevetése és értékelése alapján az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes által a korabeli orvosszakértők véleményének alapulvétele mellett a károsult részére teljesített kifizetések sem alaptalannak, sem eltúlzottnak nem voltak tekinthetők figyelemmel arra is, miszerint a becsléssel, a körülmények mérlegelésével meghatározott kártérítési összegek, járadék mértékét - ha azok nem voltak nyilvánvalóan túlzottak vagy alaptalanok - a megtérítésre köteles károkozó nem kifogásolhatja alappal (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.656/2010/7., Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.506/2009/4.). Ugyanakkor a felperes eltúlzottan állapította meg a nem vagyoni kártérítés összegét, amivel szemben 1 000 000 Ft szükséges és egyben elegendő a károsultat ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására, így e tekintetben az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A II. rendű alperes által vállalt készfizető kezesség miatt az alpereseket egyetemlegesen marasztalta. A felperes 83,39 %-ban lett pernyertes, ezért a pernyertesség-pervesztesség arányára figyelemmel kötelezte az alpereseket 125 376 Ft jogtanácsosi díj, 26 017 Ft szakértői díj és 12 508 Ft tanú oldalán felmerült útiköltség megfizetésére, továbbá a felperest kötelezte az alperesek javára részperköltség megfizetésére. A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 361 277 Ft kereseti illeték fele részét az I. rendű alperes köteles megfizetni, míg a fennmaradó részt a II. rendű alperes részleges költségmentessége és a felperes illetékmentessége folytán az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztettek elő. Az I. rendű alperes az ítélet részbeni megváltoztatásával a marasztalás tőkeösszegének 1 032 013 Ft-ra történő leszállítását kérte, mivel a felperes ráfordítása 2 152 013 Ft-ban fogadható el, amelyből 1 120 000 Ft már megfizetésre került. Az élelem feljavítási és a kulturális többletköltség, az erőmegfeszítés miatti járadék és annak megváltása nem volt megalapozott, ahogy
  25. április hó
  26. napjától a háztartási kisegítő és a gyógyszerköltség miatti járadék és annak megváltása sem. A nem vagyoni kártérítés általa elfogadható összege 800 000 Ft. A II. rendű alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását, vagylagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítása mellett. Sérelmezte, hogy az első fokú bíróság csupán megismételte a korábbi döntésének indokolását, de az általa vitatott tételekre nem tért ki annak ellenére sem, hogy a szakértői bizonyítás a saját álláspontját támasztotta alá. Változatlanul indokoltnak tartotta az 50 %os kármegosztás alkalmazását. A sérült ruházata a balesetben nem sérült, és az elszenvedett sérülések miatt őt nem illette meg járadék, ahogy az élelemfeljavítás, a közlekedési többletköltség egy része, a művelődési költség, a háztartási kisegítő és a gyógyszerköltség egy része, a kórházi kezeléssel kapcsolatos költség és a telefon többletköltsége is alaptalanul került kifizetésre. A nem vagyoni kár iránti igény nem fogadható el, mert a baleseti sérülés rövid idő alatt teljesen meggyógyult. A vagyoni és nem vagyoni kárt a kármegosztásra is figyelemmel fedezi a peren kívül megfizetett összeg. A felperes csatlakozó fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a keresetének történő teljes helyt adást, vagylagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítása mellett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolatlanul alacsony összegben határozta meg a nem vagyoni kártérítés összegét, figyelemmel a károsult fiatal korára, az elhúzódó rehabilitációra, és a sérülés visszamaradt következményeire. Fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) ellenkérelmet egyik fél sem terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezéseket és a csatlakozó fellebbezést alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban kiegészített bizonyítás alapján a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, s abból az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával helytálló következtetésre jutott, melynek indokaival is egyetértett az ítélőtábla azok megismétlése nélkül. Az alperesek a fellebbezéseikben több ízben is hangsúlyozták, hogy a felperes nem tett eleget az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek, nem igazolta ugyanis, hogy az általa a károsultnak kifizetett összeg a perbeli káreseménnyel áll összefüggésben, ami miatt alaptalannak tartották a marasztalásukat a felperes által térített vagyoni károkban. A gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló és a perbeli káresemény időpontjában -
  27. május hó
  28. napján - hatályban volt 190/
  29. (VI. 8.) Kormányrendelet
  30. §-ának
(7)bekezdése értelmében a Kártalanítási Számla kezelője a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és költsége megtérítését követelheti a biztosítással nem rendelkező üzembentartótól, illetve egyetemlegesen a forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból kivont gépjármű tulajdonosától és vezetőjétől. A költségek átalányösszegben is megállapíthatók. A felperes eleget tett az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének azáltal, hogy igazolta: milyen összegű igazolt ráfordítása és költsége keletkezett a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban. Ezzel szemben az alpereseknek kellett az bizonyítaniuk, hogy a felperes által teljesített kifizetés indokolatlan volt, és az részben nem állt okozati összefüggésben a bekövetkezett káreseménnyel. Ezzel kapcsolatban az ítélőtábla visszautal a Pf.I.20.948/2012/6. számú végzésének indokolásában írtakra: a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdése - összhangban a Pp. 3. §-ának
(3)bekezdésében foglaltakkal - a bizonyítás kötelezettségét arra a félre hárítja, akinek érdekében áll, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket a bíróság valónak fogadja el. Ebből következően a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a károsult kárát a követelt összegben megtérítette, az alpereseknek pedig azt, hogy a felperes térítési kötelezettsége hiányában teljesített, így a károk szükségtelenül vagy indokolatlanul magas összegben kerültek kifizetésre. Mivel a bizonyítási kötelezettség e tekintetben az alperesek oldalán volt, ebből következően a bizonyítás sikertelensége is az terhükre kell, hogy essen. Ennek megfelelően, ha nem tudják bizonyítani azt, hogy a felperes részéről vagyoni kártérítés címén kifizetett összeg bizonyosan nem a perbeli káresemény következménye, akkor ez a körülmény a marasztalásukat eredményezi. A balesetben sérült ruházat és védőfelszerelés pontos tulajdonságait, s ezáltal azoknak a felperes által térített összegtől eltérő értékét bizonyítani nem lehetett, mivel a kárfelvételt végző Allianz Hungária Zrt. a vonatkozó káriratokat a határidő lejárta miatt már leselejtezte, amely bizonytalanság azt eredményezte, hogy az alperesek alappal nem vitathatták az ezen a címen a károsultnak kifizetett összeget. Ugyancsak ez mondható el a sérülés kezelésével összefüggésben felmerült kiadásokra, s az egy összegben megváltott járadékokra is, miáltal a felperes részéről igazoltan kifizetett összeg megtérítésére kötelesek. E tekintetben közömbös, miszerint ez a bizonyítatlanság annak következménye, hogy az alperesek a bizonyítási teherre vonatkozó eltérő álláspontjuk miatt nem ajánlottak fel bizonyítást állításaik alátámasztására (11., 34., 55., 59.,
  1. sorszám alatti periratok). Ugyan a felperes kérte szakértői bizonyítás elrendelését (
  2. és
  3. sorszám alatt), azonban mivel a megjelölt kérdésekben nem őt terhelte a bizonyítási kötelezettség, ez az alperesek bizonyítási kötelezettségének a teljesítését nem pótolhatta, amelynek szükségességére az ítélőtábla is részletesen kitért a végzésében. Az ítélőtábla figyelemmel volt arra is, hogy a károsult egyezség alapján jutott a kártérítés összegéhez, amelyre tekintettel nem lehetett egyes tételeket kiragadni (pl. hüvelykúp), hanem a felperes részéről teljesített kifizetést a maga teljességében kellett vizsgálni. A rendelkezésre álló adatokkal ellentétes volt a II. rendű alperes azon fellebbezési állítása, hogy a károsult baleseti eredeti sérülése rövid idő alatt teljesen meggyógyult, ami miatt eleve indokolatlan volt a részére fizetett nem vagyoni kártérítés. Ezen állításnak ugyanis ellentmondanak mind a jelen perben, mind pedig az egyéb hatósági és a felperes előtti kárrendezési eljárásokban beszerzett szakértői vélemények megállapításai. Tény, hogy a károsult maradandó egészségkárosodást szenvedett, amely megalapozta a nem vagyoni kártérítés iránti igényét. Ennek az elsőfokú bíróság által megítélt összeget nem tekinthető eltúlzottnak, ugyanakkor az szükséges és egyben elegendő a károsultat ért immateriális hátrányok kompenzálására. A leírtak miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  4. §-ának
(2)bekez-dése alapján helybenhagyta a Pp. 254. §-ának
(3)bekezdése szerint annak helyes indokai alapján. A felperes és az alperesek a fellebbezési eljárásban a saját fellebbezésük tekintetében pervesztesek lettek, ezért az ítélőtábla a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét. A csatlakozó fellebbezési és a fellebbezési eljárás illetékéről rendelkezni nem kellett, mert a felperes személyes illetékmentes volt az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §-a
(1)bekezdésének d) pontja alapján, az I. rendű alperes fellebbezése az Itv. 51. §-ának
(1)bekezdése értelmében volt illetékmentes, míg a II. rendű alperes esetében a részére engedélyezett részleges költségmentesség okán azt a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján az állam viseli. Debrecen,
  2. november hó
  3. napján dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. a tanács elnöke, dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, dr. Pribula László sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.