← Magyarország

Bf.360/2014/47 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.360/2014/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. október hó
  3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi ítéletet: Az előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntető ügyben a Budapest Környéki Törvényszék
  4. július hó
  5. napján kelt 15.B.132/2012/
  6. számú ítéletét I.r. vádlott és II.r. vádlott vádlottakkal szemben megváltoztatja. Az I.r. vádlott terhére rótt garázdaság vétsége, míg a II.r. vádlott terhére rótt emberölés bűntette tekintetében a rendbeliségre utalást mellőzi. A vádlottakat - helyesen - mellékbüntetésként a közügyektől tiltja el. A vagyonelkobzást vádlottanként külön-külön 1.000.000.- (egymillió) - 1.000.000.- (egymillió) forint erejéig tekinti elrendeltnek. Az I.r. vádlott és a II.r. vádlott - helyesen - a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak feltételes szabadságra. Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből az I.r. vádlottat 4.713.945.- (négymillióhétszáztizenháromezer-kilencszáznegyvenöt) forint, II.r. vádlottat 5.086.725.- (ötmilliónyolcvanhatezer-hétszázhuszonöt) forint megfizetésére kötelezi, egyúttal az egyetemleges kötelezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r. vádlott helybenhagyja. és II.r. vádlottakkal szemben Az I.r. vádlott és II.r. vádlottak által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja. A I.r. vádlott állandó lakóhellyel nem rendelkezik. A II.r. vádlott állandó lakóhelye: ... A másodfokú eljárásban felmerült összesen 27.160.- (huszonhétezer-százhatvan) forint bűnügyi költséget a II.r. vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Budapest Környéki Törvényszék
  7. július hó
  8. napján kihirdetett 15.B.132/2012/
  9. számú ítéletével az I.r. vádlott bűnösségét emberölés bűntettében mint felbujtó (Btk.160.§

(1),
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont), lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében mint bűnsegéd (Btk.325.§
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés a) pont), 1 rendbeli garázdaság vétségében (Btk.339.§
(1)bekezdés) állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 18 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől való eltiltásra ítélte. A II.r. vádlott bűnösségét 1 rendbeli emberölés bűntettében (Btk.160.§
(1),
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja), lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében (Btk.325.§
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés a) pont), magánlaksértés bűntettében (Btk.221.§
(1),
(2)bekezdés b) pontja) állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 17 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől való eltiltásra ítélte. A törvényszék a szabadságvesztést az I.r. vádlott és a II.r. vádlottal szemben fegyházban rendelte végrehajtani, rendelkezett a vádlottak esetében egymillió forint erejéig a vagyonelkobzásról, döntött a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság a III.r. vádlottal szemben is határozott, azonban a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.360/2014/47-I. számú végzésével a III.r. vádlottal szemben folytatott büntetőeljárást elkülönítette, és vele szemben a büntetőeljárást felfüggesztette, mivel a másodfokú bírósági eljárásban beszerzett
  1. alszámú igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a III.r. vádlott gyógyíthatatlan, súlyos betegségben szenved, tartósan kábító hatású fájdalomcsillapítót kap, az eljárásban való részvétele kizárt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész mindhárom vádlott esetében súlyosításért, az I.r. vádlott enyhítésért, védője részbeni téves minősítés miatt enyhítésért, a II.r. vádlott és védője enyhítésért, míg a III.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítés érdekében fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.11/2013/
  2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket pedig nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint a törvényszék a tárgyalás során több eljárási szabályt is megsértett az alábbiak szerint. Megsértette a Be.250.§
(2)bekezdés h) pontjában írt rendelkezést, a vádlottak előzetes letartóztatásának
  1. júniusában és
  2. júniusában esedékes felülvizsgálatot elmulasztotta, több esetben nem állapítható meg, hogy a Be.296.§ és 297.§-ban foglaltak közül mely rendelkezés alapján olvasta fel a tanúk korábbi vallomásait, és a III.r. vádlott tekintetében szükségtelenül rendelt ki
  3. február hó
  4. napján grafológus szakértőt, mellyel 318.600 forint indokolatlan költséget okozott. Az ügyészi álláspont szerint ezek az eljárási szabálysértések ugyanakkor az érdemi elbírálásra nem voltak hatással. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az első fokon eljárt törvényszék ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, a tényállást mérlegelési jogkörében eljárva helyesen állapította meg, a megállapított tényállás mentes a megalapozatlansági hibáktól, felülbírálatra alkalmas. A megalapozott tényállás megváltoztatására az ügyészi álláspont szerint nincs lehetőség a másodfokú eljárásban. A törvényszék okszerűen következetett a vádlottak bűnösségére, és helyesen minősítette az általuk elkövetett cselekményeket is, törvényesen alkalmazta az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezéseket. A főügyészi érvelés szerint a büntetés kiszabási körülmények értékelése során a törvényszék a vádlottak javára és terhére jelentkező enyhítő és súlyosító tényezőket helyesen tárta fel, mindezek alapján azonban a kiszabott büntetés egyik vádlott esetében sem felel meg a büntetési céloknak. A fentiekre figyelemmel indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét változtassa meg, mindhárom vádlott büntetésének tartamát emelje fel, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést úgy módosítsa, hogy további 318.600 forint is az államot terheli. Egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Az I.r. vádlott védője a Fővárosi Ítélőtáblához
  5. május hó 22-én érkezett beadványában a fellebbezését megindokolta. Előadta, hogy a védence az élet elleni cselekményt nem felbujtóként, hanem bűnsegédként valósította meg, ezért a büntetés enyhítésére tett indítványt. Utalt rá, hogy a bizonyítási eljárás igen részletes, mindenre kiterjedő volt, azonban az I.r. vádlott terhére csak a bűnsegédi bűnrészesség róható, továbbá a nyereségvágy, mint minősítő körülmény sem állapítható meg. Az I.r. vádlott a Fővárosi Ítélőtáblához
  6. szeptember hó
  7. napján érkezett beadványában kifejtette, ha nem is ért egyet az elsőfokú bíróság jogi minősítésével, azt elfogadja. Hibásnak érzi magát, mert a bűntársát hagyta odamenni fenyegetőzni és „kisiklottak az események". Utalt rá, hogy az orvosi dokumentumokat, valamint a büntetés-végrehajtási intézetben kiválóan végzett munkájáról az igazolásokat csatolni fogja a másodfokú nyilvános ülésen. A fentiek alapján a kiszabott büntetés enyhítését kérte. Az ügyész a nyilvános ülésen az írásbeli átiratában foglaltakat azzal tartotta fenn, hogy értelemszerűen mellőzte a III.r. vádlottat érintő részeket, mivel vele szemben a büntetőeljárás felfüggesztésre került. Az eljárási szabálysértésekre vonatkozó pontokat fenntartotta azzal, hogy ezek az érdemi elbírálást nem befolyásolták. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét az I.r. vádlott és a II.r. vádlottakkal szemben változtassa meg, a kiszabott büntetések tartamát emelje fel, továbbá a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést módosítsa. Az I.r. vádlott védője a nyilvános ülésen az írásban benyújtott fellebbezésében foglaltakat fenntartotta, az abban leírtakat tovább részletezte. Hangsúlyozta, hogy a büntetés kiszabása körében kiemelt jelentősége kell, hogy legyen a sértetti közrehatásnak, ami az elsőfokú bíróság ítéletében már megjelenik, de álláspontja szerint nem kapott kellő súlyt. Kiemelte azt is, hogy a törvényszék a II.r. vádlott nyomozás során tett beismerő vallomására alapította az ítéleti tényállást, ezért ezt nem támadhatja amennyiben az elsőfokú bíróság ezt a vallomást elfogadta, akkor neki is el kell fogadnia. A vádlottak javára szólóan, azonban a sértetti közrehatásban megnyilvánuló méltányolható ok nyomatékos enyhítő körülmény. Összességében indítványozta, hogy a védence terhére rótt élet elleni bűncselekmény jogi minősítését megváltoztatva a másodfokú bíróság enyhítse a kiszabott szabadságvesztés büntetést. A II.r. vádlott védője a nyilvános ülésen elmondott felszólalásában az I.r. vádlott védőjének perbeszédében foglaltakat maradéktalanul osztotta. Az ítélet megváltoztatására tett indítványt azzal, hogy az elsőfokú bíróságnak a védence bűnösségére vont következtetését nem vitatta. Kiemelte a II.r. vádlott javára értékelhető enyhítő körülményeket, utalva arra is, hogy az elszaporodottság sematikus értékelésével nem ért egyet. Hangsúlyozta azt is, hogy a II.r. vádlott részéről elhangzott kijelentés, ami a rendkívüli megbánására utal, szintén a javára értékelendő, ezért a büntetés enyhítését kérte. Az I.r. vádlott a nyilvános ülésen az utolsó szó jogán előadta, hogy a családjának fokozottan szüksége van rá, különös tekintettel a kisfia súlyos betegségére. Hozzátette, hogy mérhetetlenül sajnálja a kialakult helyzetet, és kérte a bíróságot annak biztosítására, hogy bizonyítani tudja, jó útra tér. A II.r. vádlott a nyilvános ülésen az utolsó szó jogán csatlakozott a védőjéhez és még egyszer bocsánatot kért a sértett hozzátartozóitól, elmondva, hogy sajnálja, ami történt, megbánta, amit tett. Az ítélet ellen bejelentett kétirányú fellebbezések az alábbiak szerint nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi és a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Be.348.§
(1)bekezdése alapján a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
  1. október hó
  2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 2.Bf.360/2014/47-I. számú végzésével a III.r. vádlott vonatkozásában az eljárást elkülönítette és vele szemben a büntetőeljárást felfüggesztette, ezért a felülbírálat kizárólag az I.r. vádlott és a II.r. vádlottal szemben hozott ítéleti rendelkezésekre valamint a velük szemben folyt bírósági eljárásra terjedt ki. A Budapest Környéki Törvényszék túlnyomórészt az eljárási szabályok megsértése nélkül folytatta le a bizonyítási eljárást. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában írt, nyilvános ülésen fenntartott eljárási kifogásaira figyelemmel a másodfokú bíróság az alábbiakra kíván rámutatni. A Budapest Környéki Törvényszék a bizonyítási eljárás lefolytatása során az ügy érdemére kiható perrendi szabályt nem sértett. Az iratokból megállapítható, hogy a törvényszéknek a tárgyalásról készített jegyzőkönyvei valóban nem tartalmazzák azt a feljegyzést, amelyből megállapítható lenne: a jegyzőkönyv a tárgyalással egyidejűleg készült-e, illetve ha nem, mi a jegyzőkönyv írásba foglalásának napja (Be.250.§
(2)bekezdés h) pont). Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság valóban megsértette a Be. fenti szabályát. A másodfokú bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a Be-ben szabályzott fenti előírás tartalmát tekintve nem valóságos perrendi szabály, hanem ügyviteli jellegű előírás. A fenti ügyviteli jellegű követelménynek a megsértése valódi eljárási szabálysértésként nem is értékelhető. A rendelkezésre álló iratokból az is megállapítható - egyezően az ügyészi átirattal - , hogy a Budapest Környéki Törvényszék valóban nem intézkedett a Be.132.§
(2)bekezdésében meghatározott előzetes letartóztatás indokoltságának felülvizsgálata iránt, azonban ez a mulasztás az ügydöntő határozat érdemi rendelkezéseire nem hatott ki, a lefolytatott bizonyítás törvényességét sem érintette és figyelemmel az előzetes letartóztatás indokoltsága körében hozott határozatok perjogi jellegére ez a mulasztás a vádlottak előzetes fogvatartásának törvényességét sem érintette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által felvetett, tartalmát tekintve az elsőfokú eljárással szemben megfogalmazott kifogás az iratok tartalma szerint ugyancsak nem bír kellő alappal. Az ügyészi állásponttal szemben, a rendelkezésre álló iratokból egyértelműen megállapítható, hogy az ügyész a Be.217.§
(3)bekezdés h) pontja alapján már a vádiratban indítványt tett az ott felsorolt tanúk nyomozás során előadott vallomásainak a felolvasására. Az iratanyagból az is egyértelműen kitűnik, hogy a törvényszék tanácsának elnöke a Be.296.§
(2)bekezdés a) pontja alapján perrendszerűen olvasta fel - a vádiratban előterjesztett ügyészi indítványra is figyelemmel - a szóban forgó tanúk vallomását (
  1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
  2. oldal,
  3. számú tárgyalási jegyzőkönyv 3., 5.,
  4. oldal,
  5. számú tárgyalási jegyzőkönyv
  6. oldal). Ugyanakkor a Budapest Környéki Törvényszék eljárási szabályt sértett, amikor az I.r. vádlott I.r. vádlottal szemben végzett poligráfos vizsgálat eredményét a tárgyalás anyagává tette és azt bizonyítékként értékelte (nyomozati irat
  7. kötet
  8. oldal, elsőfokú ítélet
  9. oldal). A Fővárosi Ítélőtábla 5/
  10. (IX.29.) BK. véleménye szerint a bírósági eljárásban a törvény kizáró rendelkezése alapján nincs lehetőség arra, hogy a poligráfos vizsgálatot tartalmazó jegyzőkönyv okirati bizonyítékként felhasználásra kerüljön. A poligráfos vizsgálat eredménye nem minősül bizonyítási eszköznek és így a bíróság a bizonyítékok között sem értékelheti. A Be.76.§
(1)bekezdésében a bizonyítás eszközeit a jogalkotó kizárólagos jelleggel sorolja fel, és ezek között a poligráfos vizsgálat eredményeképpen létrejött szaktanácsadói vélemény nem szerepel. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a bizonyítékok köréből az I.r. vádlott poligráfos vizsgálatáról készült szaktanácsadói véleményt kirekesztette. A fentiekre tekintettel rögzíthető, hogy a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által felhozott eljárási kifogások túlnyomórészt alaptalannak bizonyultak, míg a másodfokú bíróság által észlelt eljárási szabálysértés a Be.375.§
(1)bekezdése alapján nem minősült olyan relatív eljárási szabályszegésnek, amely az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséhez vezethetett volna. A Budapest Környéki Törvényszék széleskörű bizonyítási eljárást lefolytatva az ügyfelderítési kötelezettségének teljességgel eleget tett. A beszerzett bizonyítékokat megfelelő terjedelemben logikusan értékelte, egymással összevetve mérlegelte. A törvényes mérlegelése eredményeképpen helyesen járt el, amikor az ítéleti tényállást - lényegét tekintve - a II.r. vádlott nyomozás során tett önmagát és az I.r. vádlottat terhelő vallomásaira, továbbá az ezt mindenben alátámasztó egyéb bizonyítékokra alapította. Az I.r. vádlott és védője által felvetettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az alábbiakat kívánja rögzíteni. Az elsőfokú bíróság a logika szabályainak megfelelően döntött a II.r. vádlott nyomozati vallomásának elfogadása mellett, nem csupán azért, mert ebben önmagát is terhelte a II.r. vádlott, hanem azért is, mert e vallomást az egyéb személyi és tárgyi bizonyítékok továbbá a szakértői bizonyítás eredményei is maradéktalanul megerősítették. A II.r. vádlott a nyomozás során - védője jelenlétében - előadott vallomásában a sértettel történt dulakodásról nem adott számot, ezt csupán jóval később a tárgyalási szakban kézzel írott vallomásában hangoztatta (nyomozati irat
  1. kötet
  2. oldaltól,
  3. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt kézzel írott II.r. vádlotti vallomás). A sértetti testhelyzet, a sértettre leadott lövések száma és iránya tekintetében a II.r. vádlott nyomozás során előterjesztett, az I.r. vádlottat is terhelő vallomása mindenben egybevágott a rendelkezésre álló igazságügyi orvos-, fizikus- és fegyverszakértői véleményekkel, valamint tanú1 tanú vallomásával is. A helyszínen két darab lövedéket és ehhez tartozó két darab töltényhüvelyt találtak. A II.r. vádlottnak a két lövés leadásának körülményeire vonatkozó nyomozati vallomását úgy a lövések iránya, mint a célba érése tekintetében az igazságügyi fizikus, és igazságügyi orvosszakértők maradéktalanul alátámasztották. Megerősítette továbbá a II.r. vádlott nyomozati vallomását tanú1 tanú nyilatkozata is, aki a szomszédból - a szóban forgó elkövetési időszakban röviddel egymás után két puffanást (lövést) hallott. Mindezekre figyelemmel helyes mérlegelési elvet alkalmazva fogadta el a II.r. vádlott nyomozati vallomásának azt a részét is a törvényszék, amely a következetes és más bizonyítékokkal alátámasztott vallomási részhez tartozott, azonban már más bizonyítékkal meg nem erősített nyilatkozatnak minősült. A II.r. vádlott ugyanis a fenti önmagát terhelő beismerő vallomásai során előadta, hogy az I.r. vádlottól tudta, hogy sok pénze van elrejtve sértettnek (nyomozati irat
  4. kötet
  5. oldal). Azt is elmondta ekkor: az I.r. vádlott említette meg, hogy meg kellene ölni a ...-t (nyomozati irat
  6. kötet
  7. oldal utolsó előtti bekezdés). A fentiek alapján helyesen vetette el a törvényszék az I.r. vádlott azon védekezését, miszerint sértett megölésének ötlete nem tőle származott, továbbá az ölési cselekményre azért került sor, mert a sértett és a II.r. vádlott dulakodni kezdtek (nyomozati irat
  8. kötet 4109-
  9. oldal). Az I.r. vádlott fenti védekezését nemcsak a II.r. vádlott következetes vallomásai cáfolták meg, hanem a sértett holttestét boncoló orvosok által előterjesztett igazságügyi szakértői vélemény is, amely szerint a sértetten semmiféle dulakodási nyom nem volt észlelhető (nyomozati irat
  10. kötet
  11. oldal). A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Budapest Környéki Törvényszék által helyes mérlegelés útján megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, az az alábbi kiegészítéssel és helyesbítéssel irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az iratok tartalma, továbbá az I.r. vádlottnak a másodfokú bíróság nyilvános ülésén tett nyilatkozata és az általa csatolt okirat alapján az alábbiakkal egészíti ki, illetve helyesbíti. - az elsőfokú ítélet
  1. oldalának első bekezdése akként pontosítandó, hogy a II.r. vádlott a második lövéssel a sértettet nem a bal, hanem a jobb szeme alatt találta el az arcán (nyomozati irat
  2. kötet
  3. oldal utolsó bekezdése igazságügyi orvosszakértői vélemény, a boncolásról készült fényképek: nyomozati irat
  4. kötet
  5. oldaltól, a szakértő tárgyaláson tett nyilatkozata:
  6. számú tárgyalási jegyzőkönyv 6-
  7. oldal, elsőfokú ítélet
  8. oldal
  9. bekezdésében a sérülések leírása). - az I.r. vádlott
  10. március hó
  11. napján született kiskorú gyermeke megkésett mozgás- és beszédfejlődés rendellenességben szenved (a nyilvános ülésen csatolt orvosi dokumentáció valamint az I.r. vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján). A fenti kiegészítéssel és helyesbítéssel teljes körűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban - a Be.351.§
(1), 352.§
(2)bekezdésére is figyelemmel - irányadó volt. A Budapest Környéki Törvényszék okszerűen következtetett az I.r. vádlott és a II.r. vádlottak bűnösségére, valamennyi terhükre rótt cselekmény tekintetében. Az elsőfokú bíróság törvényesen járt el, amikor a Btk.2.§
(2)bekezdését alkalmazva mindkét vádlott esetében az elbíráláskor hatályos új büntető anyagi jogi rendelkezéseket alkalmazta, mivel ezek mindkét vádlottra nézve enyhébb elbírálást eredményeztek. A törvényszék e körben kifejtett indokaival az ítélőtábla egyetértett azzal, hogy a hivatkozott büntető kollégiumi vélemény száma helyesen: 4/2013.(X.14.) (elsőfokú ítélet 66. oldal utolsó előtti bekezdés). Nem tévedett a törvényszék az I.r. vádlott és a II.r. vádlottak terhén megállapított bűncselekmények jogi minősítése tekintetében sem, valamint a cselekmények minősítése alapjául szolgáló jogi indokolása is megfelel az anyagi jogi rendelkezéseknek továbbá a bírói gyakorlatnak. Az I.r. vádlott és védője által felhozott jogi érvekre figyelemmel az ítélőtábla az alábbiakra mutat rá. Az irányadó tényállás alapján alappal nem vitatható, hogy az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott élet elleni bűncselekményét felbujtóként elkövetett a Btk.160.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja szerint minősülő emberölés bűntettének minősítette. Ahogy azt az ítéleti tényállás (19. oldal utolsó előtti bekezdés) irathűen tartalmazza az . vádlott már 2011. áprilisában elhatározta, hogy megöli a sértettet és elhoz tőle annyi pénzt, amiből az anyagi helyzetét javítani tudja. A viszonylag hosszas és alapos tervezésbe az I.r. vádlott bevonta a II. vádlottat is, aki az I.r. vádlott rábíró tevékenysége hatására hajtotta végre az ölési cselekményt. Az eset összes körülményeiből az is megállapítható, hogy az I.r. vádlott volt abban a helyzetben, hogy egyáltalán sértett anyagi körülményeiről tudomást szerezzen, továbbá neki alakult ki feszült viszonya a sértettel, ezért pusztán ezek a körülmények is arra utalnak, hogy a sértett megölésének ötlete kizárólag tőle származhatott, az ölési cselekményre ő bírta rá a II.r. vádlottat. A fentiek alapján az ölési cselekmény többszörösen minősített alakzatának megállapítása valamint I.r. vádlottnak az élet elleni cselekményhez nyújtott felbujtói minősége a Btk.14.§
(1)bekezdésére is figyelemmel nem vitás. A Budapest Környéki Törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket mindkét vádlott esetében túlnyomórészt helyesen sorolta fel. A másodfokú eljárásban kiegészített ítéleti tényállásra figyelemmel további enyhítő tényezőaz I.r. vádlott oldalán a kiskorú gyermeke betegsége. Az I.r. vádlott kezdeményező szerepe a felbujtói bűnrészesi magatartása miatt nem értékelhető súlyosító tényezőként, mert ez ugyanazon körülménynek a kétszeres értékelését jelentené. A másodfokú bíróság szintén nem értékelte súlyosító tényezőként az elsőfokú bíróság által figyelembe vett elszaporodottságot, mivel ezt statisztikai adatok nem támasztják alá és ilyen köztudomású tény sem áll a bíróság rendelkezésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által a vádlottak javára értékelt büntetlen előéletet ugyan figyelembe vette, de azzal, hogy a vádlottak terhén megállapított kiemelkedő tárgyi súlyú, többszörösen minősülő élet elleni bűncselekmény miatt ennek nyomatéka a bírói gyakorlat szerint igen kis súllyal vehető csak figyelembe. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által I.r. vádlottés II.r. vádlottakkal kiszabott fő- és mellékbüntetés törvényes, kellően szolgálja a Btk.79.§ ában meghatározott büntetési célokat, ezért sem súlyosításukra, sem enyhítésükre nincs törvényes lehetőség. A Btk.33.§
(2)bekezdése alapján a közügyektől eltiltás mellékbüntetés, ezért a másodfokú bíróság a vádlottakat mellékbüntetésként tiltotta el a közügyektől. Az elsőfokú bíróság az anyagi jogi rendelkezésekkel összhangban rendelkezett az I.r. vádlott és a II.r. vádlottal szemben egymillió forint erejéig a vagyonelkobzásról, azonban a rendelkezése nem teljesen egyértelmű, ezért azt pontosítani kellett, miszerint a bíróság a vagyonelkobzást vádlottanként külön-külön egymillió forint erejéig tekinti elrendeltnek. A Budapest Környéki Törvényszék a vádlottak feltételes szabadságra bocsátásának meghatározásakor nem a Btk.38.§
(2)bekezdés a) pontjában meghatározott törvényi fogalmi rendnek megfelelően határozott, ezért ennek pontosítása is szükséges volt. Az elsőfokú ítélet járulékos rendelkezései túlnyomórészt törvényesek, azonban az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről való rendelkezés megváltoztatásra szorult. Egyfelől az I.r és II.r. vádlottakat egyetemlegesen terhelő bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést a Be.338.§
(3)bekezdés első mondata alapján a másodfokú bíróság megváltoztatta és az elsőfokú bíróság által bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezte a bűnügyi költség viselésére, másfelől a bűnügyi költség összegéből levonta a jelen felülbírálattal nem érintett III.r. vádlott fizetési kötelezettségét érintő bűnügyi költséget. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét I.r. vádlott és a II.r. vádlottakkal szemben a Be.372.§
(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben a fenti vádlottakkal szemben a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Btk.92.§
(1),
(2)bekezdése szerint rendelkezett az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet meghozataláig I.r. vádlott és a II.r. vádlottak által előzetes letartóztatásban töltött idő kiszabott szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról. A nyilvános ülésen felvett adatok alapján a másodfokú bíróság kimondta, hogy a I.r. vádlott állandó lakóhellyel nem rendelkezik, továbbá feltüntette a II.r. vádlott - megváltozott utca nevű - állandó lakóhelyének címét. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul. Budapest,
  1. október hó
  2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. előadó bíró Dr. Révész Tamásné sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 15.B.132//2012/
  3. számú ítélete az I.r. és II.r. vádlottakkal szemben a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.360/2014/
  4. számú ítéletében írt változtatásokkal
  5. október hó
  6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
  7. október hó
  8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.