← Magyarország

Pfv.20154/2015/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az M0-ás autóút építésével, üzembe helyezésével a környező ingatlanok forgalmi értékében történő csökkenés, mint kár megtérítése iránti igény alapos, ha a szükségtelen zavarás ténye bizonyított és a kimentés bizonyítása eredménytelen volt. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.154/2015/7.szám A Kúria a dr. Hegedűs Péter ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r., X.r., XI.r., XII.r., XIII.r., XIV.r., XV.r., XVI.r., XVII.r., XVIII.r., XIX.r., XX.r., XXI.r., XXII.r., XXIII.r., XXIV.r., XXV.r., XXVI.r., XXVII.r., XXVIII.r., XXIX.r., XXX.r., XXXI.r., XXXII.r., XXXIII.r., XXXIV.r., XXXV.r., XXXVI.r., XXXVII.r., XXXVIII.r., XXXIX.r., XL.r., XLI.r., XLII.r., XLIII.r., XLIV.r., XLV.r., XLVI.r., XLVII.r., XLVIII.r., XLIX.r., L.r., LI.r., LII.r., LIII.r., LIV.r., LV.r., LVI.r., LVII.r., LVIII.r., LIX.r., LX.r., LXI.r., LXII.r., LXIII.r., LXIV.r., LXV.r., LXVI.r., LXVII.r., LXVIII.r., LXIX.r., LXX.r., LXXI.r., LXXII.r., LXXIII.r., LXXIV.r., LXXV.r., LXXVI.r., LXXVII.r., LXXVIII.r., LXXIX.r., LXXX.r., LXXXI.r., LXXXII.r., LXXXIII.r., LXXXIV.r., LXXXV.r., LXXXVI.r., LXXXVII.r., LXXXVIII.r., LXXXIX.r., XC.r., XCI.r., XCII.r., XCIII.r., XCIV.r., XCV.r., XCVI.r., XCVII.r., XCVIII.r., XCIX.r., C.r., CI.r., CII.r., CIII.r., CIV.r., CV.r., CVI.r., CVII.r., CVIII.r., CIX.r., CX.r., CXI.r., CXII.r., CXIII.r., CXIV.r., CXV.r., CXVI.r., CXVII.r., CXVIII.r., CXIX.r., CXX.r., CXXI.r., CXXII.r., CXXIII.r., CXXIV.r., CXXV.r., CXXVI.r., CXXVII.r., CXXVIII.r., CXXIX.r., CXXX.r., CXXXI.r., CXXXII.r., CXXXIII.r., CXXXIV.r., CXXXV.r., CXXXVI.r., CXXXVII.r., CXXXVIII.r., CXXXIX.r., CXL.r., CXLI.r., CXLII.r., CXLIII.r., CXLIV.r., CXLV.r., CXLVI.r., CXLVII.r., CXLVIII.r., CXLIX.r., CL.r., CLI.r., CLII.r., CLIII.r., CLIV.r. és CLV.r. felpereseknek a dr. Szentmártony Kristóf ügyvéd által képviselt I.r., a Gyollai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Gyollai János ügyvéd) által képviselt II.r. és a Juhász M. Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Juhász M. Gábor ügyvéd) által képviselt III.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 70.P.26.084/

  1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.959/2014/
  2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a II.r. alperes által 145., a III.r. alperes által
  3. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
  4. szeptember
  5. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi a II. és III.r. alpereseket, hogy külön-külön fizessenek meg az egyetemlegesen jogosult felpereseknek 15 nap alatt 3.000.000 (hárommillió) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A III.r. alperes által le nem rótt 3.500.000 (hárommillióötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperesek ingatlanai Cs. külső részén helyezkednek el, 2008-ig zajmentes, csendes zöldövezeti környezetben. 2004-ben a II.r. alperes kért építési engedélyt az M0-ás útgyűrű
  6. számú főút és az M3-as autópálya közötti szakaszának kivitelezésére. A felperesi ingatlanokat az M0-ás körgyűrű
  7. számú főút és az M3-as autópálya közötti szakasz érinti. Az autópálya, illetőleg a perbeli autóút megépült,
  8. december 16-án adták át, azonban a perben érintett útszakasz végleges forgalomba helyezési engedéllyel a jogerős ítélet meghozataláig nem rendelkezett. Az M0-ás autóút tulajdonosa a Magyar Állam, építtetője a II.r. alperes, vagyonkezelője a III.r. alperes. A felperesek a keresetükben az út üzembe helyezése folytán keletkezett zaj, légszennyezés, fényszennyezés okozta szükségtelen zavarással összefüggő, az ingatlanok forgalmi értékcsökkenésében megnyilvánuló káraik egyetemleges megfizetésére kérték az alperesek kötelezését a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló
  9. évi IV. törvény (Ptk.)
  10. §-a,
  11. §-ának

(1)bekezdése,
  1. §-a, valamint a környezet védelméről szóló
  2. évi LIII. törvény (Kvtv.)
  3. §-ának
(1)bekezdése alapján. Kifogásolták, hogy a perbeli útszakasz nem a hangelnyelő tulajdonságú aszfaltburkolattal készült, elmaradt a zajvédő erdő telepítése, ezzel szemben csak ritka, keskeny erdősávot telepítettek, és a haladási sebességet sem korlátozták. Utaltak arra is, hogy az autóút más nyomvonalon is megépülhetett volna. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I.r. alperes azzal védekezett, hogy a kár az előtt következett be, hogy az autóút kezelője lett. A II.r. alperes álláspontja az volt, hogy mint építtető a Ptk.
  1. §-a alapján a kárért nem felel. Utalt a közérdekű létesítmény miatt fennálló tűrési kötelezettségre, az építmény értéknövelő hatására és vitatta a szükségtelen zavarás tényét. A III.r. alperes arra hivatkozott, hogy a perbeli közútnak nem vagyonkezelője, terhére a szükségtelen zavarás ténye nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének részben helyt adó ítéletében kötelezte a II-III.r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek különböző összegeket és ezeknek a
  2. december 16-tól járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
  3. §-ának és a Kvtv.
  4. §-ának alkalmazására nem látott alapot. Az autópálya építése nem jogellenes, ezért a Ptk.
  5. §-ának
(1)bekezdése alapján a kártérítési felelősség nem állapítható meg. Az I.r. alperes a forgalomba helyezéssel kapcsolatban nem fejtett ki tevékenységet, vele szemben a keresetet az elsőfokú bíróság alaptalannak tartotta. Megállapította, hogy a II.r. alperes a beruházás végzésekor a Magyar Állam nevében járt el, a Ptk.
  1. §-a alapján felel a szükségtelen zavarás okozta kárért. Az elsőfokú bíróság szerint a III.r. alperesnek az a hivatkozása, hogy a törvény szerinti vagyonkezelői szerződést nem kötötte meg, a felelősség alól nem mentesíti. A III.r. alperes a csatolt alapító okirat szerint is az országos közúthálózat vagyonkezelésére jött létre, vagyonkezelőnek tekintendő és a Ptk.
  2. §-a alapján quasi tulajdonosként felel. A zavarás szükségtelensége körében az elsőfokú bíróság az E. Kft. és P.K. szakvéleménye alapján megállapította, hogy a zajterhelés megvalósult, továbbá a kipufogó gáz szaga az ingatlanokon érzékelhető és nagyobb a porszennyezés is. Bizonyított, hogy az aszfaltburkolatnak jobb a hangelnyelő képessége mint a betonburkolaté, azonban vályúsodik és rövidebb élettartamú. Zajvédő fallal zajcsökkenés nem érhető el, a megfelelő véderdő azonban 2-3 decibellel csökkentené a zajhatást, ilyen véderdő azonban nincs. A sebességkorlátozás hiánya miatt a kárfelelősség nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján a szükségtelen zavarás tényét és ebből eredően a Ptk.
  3. §-a alapján a II-III.r. alperesek kárfelelősségét megállapította. Az ingatlanok forgalmi értékcsökkenésének meghatározásához B.I. perszakértő szakvéleményét részben használta fel, a hangelnyelő burkolat és a véderdő hiánya folytán keletkezett zajnövekedést figyelembe véve. A XV. és XVI.r. felperesek kivételével valamennyi felperes, továbbá a II. és III.r. alperes fellebbezett az elsőfokú ítélet megváltoztatása érdekében. A másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta és az egyes marasztalási összegeket felemelte, a felperesek fellebbezését részben alaposnak, a II. és III.r. alperes fellebbezését alaptalannak tartotta. Kiemelte, hogy nem történt meg a véderdő előírás szerinti kialakítása és teljes terjedelmében a zajvédő fal megépítése sem, ezáltal a kivitelezés nem felel meg az építéssel kapcsolatos engedélyeknek. A II.r. alperes nem a hatósági engedélyek szerint járt el, ez pedig kárfelelősségét a Ptk.
  4. §-a szerint megalapozza. Figyelembe vette a bíróság, hogy a zajvédő fal megépítése sem képes kiküszöbölni teljes mértékig a felperesek zavarását. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a II. és III.r. alperesek bizonyítást sem ajánlottak fel a más nyomvonal kizártságára vonatkozóan. A betonburkolatról a II.r. alperes döntött, de ezzel kárt okozott, függetlenül attól, hogy az megfelelt az engedélyeknek és e körben a mentesülés bizonyítása nem történt meg. A másodfokú bíróság szerint egyértelműen bizonyított, hogy a II.r. alperes által telepített erdő nem véderdő. A III.r. alperes érvelésével szemben az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló
  5. évi CXIX. törvény miniszteri indokolása, valamint a
  6. §-a alapján nem vonható le olyan következtetés, hogy csupán a módosító törvény hatálybalépését követően ideiglenesen vagy véglegesen forgalomba helyezett utak tekintetében lenne megállapítható, hogy a III.r. alperes azoknak ipso iure vagyonkezelője lenne. A III.r. alperes a szükségtelen zavarással okozott kárért felel a közúti közlekedésről szóló
  7. évi I. törvény (Kkt.)
  8. §-ának
(3)bekezdése szerint őt illetik meg a tulajdonosnak a polgári jogi kapcsolatból eredő jogai és kötelezettségei. A másodfokú bíróság szerint a II. és III.r. alperesek alap nélkül kifogásolták a P.-féle szakvéleményben alkalmazott munkamódszert, a stratégiai zajtérkép felhasználását, arra azonban nem volt lehetőség, hogy az elsőfokú bíróság az ingatlanok forgalmi értékcsökkenésének mértékét a szakvéleményben tett megállapításokat félretéve mérlegelje, ezért a másodfokú bíróság a marasztalási összegeket a szakvéleményben megállapítottal egyezően határozta meg. A jogerős ítélet ellen a II. és a III.r. alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmeket, amelyek elsődlegesen a keresetet elutasító, másodlagosan az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító döntés meghozatalára irányultak. A II.r. alperes jogi álláspontja szerint a tényállás teljes körű feltárása elmaradt, a döntés aggályos szakvéleményeken alapul, amelyek nem bizonyítják a II.r. alperes tekintetében a jogellenességet és a felróhatóságot. Ezáltal a jogerős ítélet sérti a Pp. 163. §-ának
(1)bekezdését, 164. §-ának
(1)bekezdését, 177. §-ának
(1)bekezdését és a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdését. A bíróság a P.K. kirendelt szakértő és dr. B.Pné szakértő tanú nyilatkozatai közötti ellentmondást nem oldotta fel. A burkolat kapcsán nem vette figyelembe a forgalombiztonsági szempontokat, a kétféle burkolat tulajdonságainak összehasonlítása elmaradt. Nem bizonyított, hogy az aszfaltburkolatot engedélyezték volna, illetőleg ehhez elegendő pénzforrás állt rendelkezésre és az sem, hogy hosszabb távon az aszfaltburkolat kisebb zajterhelést jelente. A II.r. alperes szerint össze kell vetni a felperesek érdekeit a közérdekkel. Miután pedig a zajterhelés határérték alatti, nem bizonyított a szükségtelen zavarás ténye. Lehetetlen elvárás, hogy véderdőként a III.r. alperes „rögtön" megfelelő magasságú fákat telepítsen, az pedig nem bizonyított, hogy a véderdő hiánya mekkora zajterhelést okoz. A II.r. alperes szerint a stratégiai zajtérkép nem használható, ezt dr. B.Pné is megerősítette. Az emberi fül számára alig észlelhető zajterhelés nem vehető figyelembe, a kirendelt szakértő megállapításai a zajhatásokkal kapcsolatban megalapozatlanok, nincsenek tekintettel az ingatlanok eltérő távolságára sem. Nem bizonyított továbbá az autópályára való rálátás mint értékcsökkentő tényező. B.I. szakértő becslésen, szubjektív és ellenőrizhetetlen adatokon alapuló szakvéleményére a döntés nem alapítható. A III.r. alperes jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 3. §-ának b) pontját, a Kkt. 29. §-ának
(3)bekezdését, a Ptk.
  1. §-át,
  2. §-ának
(1)bekezdését, 344. §-ának
(1)bekezdését, valamint a jogalkotásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (Jat.)
  2. §-ának
(2)bekezdését. A III.r. alperes szerint vizsgálni kellett volna, hogy volt-e lehetősége az autóút zavaró hatásainak kiküszöbölésére és mérséklésére. Ennek hiányában a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése alapján a kárfelelőssége nem állapítható meg. Téves az a megállapítás, hogy az ideiglenes forgalomba helyezéstől kezdve az autóút vagyonkezelője a III.r. alperes. Az érintett jogszabályok részletes és helyes értelmezése alapján a perbeli autóút sem vagyonkezelési szerződés, sem jogszabály folytán nem tartozott a III.r. alperes kezelésébe. A jogalkotási szabályok szerint kizárt, hogy egy
  1. augusztus 7-én hatályba lépett rendelkezés
  2. december
  3. napjára állapítson meg vagyonkezelői kötelezettséget. A jogerős ítélet - figyelemmel a kamatfizetés kezdő időpontjára is - a kár bekövetkezésének időpontját
  4. december
  5. napjában határozta meg, ekkor pedig a III.r. alperes sem vagyonkezelő, sem építtető, sem beruházó nem volt, semmilyen szerepet nem töltött be az útépítésben. A III.r. alperes terhére jogellenes és felróható magatartás nem állapítható meg. A Magyar Állam a tulajdonosi részjogosítványokat megosztja, ezért vizsgálni kell, hogy a kár kinek a jogellenes magatartására vezethető vissza. Anyagi jogi szabályt sért a quasi tulajdonos objektív kárfelelősségi alakzatának „megalkotása". A bíróságnak az I.r. alperes tekintetében levont és a kereset elutasításához vezető következtetést kellett volna figyelembe vennie a III.r. alperes esetében is. Nem állapítható meg az sem, hogy a III.r. alperesnek miért
  6. december 16-tól kell viselnie a kamatokat. A III.r. alperes részletezte a korábban már előterjesztett és a bíróság által figyelembe nem vett aggályait a szakértői bizonyítással kapcsolatban. Az aggályok az izofon vonalas zajtérkép alkalmatlanságára, a porszennyezés, a burkolat és véderdők akusztikai hatásának, a rálátás zavaró hatásának bizonyítatlanságára vonatkoztak. A III.r. alperes kifogásolta P.K. szakértői módszerét, számítási módját az egészségi problémákkal kapcsolatos megállapításait. A III.r. alperes szerint a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy nem volt reális lehetőségük a várható nyomvonal megismerésére, amelynek egyébként nyilvánvalóan szerepe volt az ingatlanok vételárának kialakításában is. Nem elfogadható az értékcsökkenés százalékos arányú megállapítása sem, a jelenlegi forgalmi érték és az autóút előtti forgalmi érték különbözetét kell figyelembe venni, az értékmeghatározás több szempontból is aggályos. A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Kiemelték, hogy a zavaró hatást az út építése előtti állapothoz kell viszonyítani és figyelemmel kell lenni arra, hogy az út kisebb zavarással is létesíthető lehetett volna. Az útburkolattal kapcsolatos, kimentésre vonatkozó bizonyítása a II.r. alperesnek eredménytelen volt. A szükségtelen zavarás tekintetében nem a határérték túllépésének kérdése volt releváns, bár egyes ingatlanoknál ez is kimutatható. A kimentéssel kapcsolatos bizonyítási kötelezettséget a II.r. alperes tévesen értelmezi és nem fogadhatók el érvei a véderdőkre vonatkozóan sem. A stratégiai zajtérkép adatai mellett a szakértő több más körülményt is értékelt és egyedi, pontos vizsgálati módszert vett figyelembe az alkalmazott és elkészített zajtérkép. Az első- és a másodfokú bíróság kellően megindokolta, hogy P.K. szakértő számítási módszere miért volt elfogadható és igazolt tény az is, hogy 3 decibeles zajterhelés érzékszervi úton szubjektíve érzékelhető. A felperesek kiemelték, hogy nincs szó a szakvélemény felülmérlegeléséről, mert a másodfokú bíróság elfogadta az aggálytalan szakvéleményt. Az ingatlanforgalmi szakértő elfogadható és helyes módszere a becslés, illetőleg a szubjektív körülmények értékelése. A III.r. alperes tévesen értelmezi a Ptk.
  7. §-át és a hivatkozott jogszabályok szerint vagyonkezelői joga a törvény erejénél fogva keletkezett. A jogelődje által kötött vagyonkezelői szerződés mint új bizonyíték a felülvizsgálati eljárásban nem értékelhető, de nem is érinti azt a tényt, hogy a III.r. alperes a törvény erejénél fogva vált vagyonkezelővé és mint quasi tulajdonos felel a kárért. A Pp.
  8. §-ának
(2)bekezdése és a Pp. 275. §-ának
(2)bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a II. és a III.r. alperesek felülvizsgálati kérelmében megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A II. és a III.r. alperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos. A felperesek keresete alapján az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a Ptk. 345. §-ának
(1)bekezdése és a Kvtv. 103. §-ának
(1)bekezdése alapján az alperesek kártérítésre nem kötelezhetők. Ezt a fellebbezések nem érintették, így a felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálható, miként az I.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító jogerős ítélet sem. A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának a Ptk. 100. §-a és a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése alapján azt kellett vizsgálnia, hogy az érintett útszakasz üzembe helyezésével összefüggő és a jogerős ítélet indokolásában hivatkozott zavaró hatások miatt a szükségtelen zavarás megállapítható-e, és amennyiben igen, ezért a II. és III.r. alperesek kártérítő felelőssége fennáll-e. Az elsőfokú ítélet részletesen és értékelésében kifogástalanul tárta fel és elemezte a zavaró hatásokat, a szükségtelen zavarás okait és a bírói gyakorlatnak megfelelően jól alkalmazta a szomszédjogi és kártérítési szabályokat. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a szükségtelen zavarás miatt a kártérítési felelősség megállapítható akkor is, ha a kivitelezés az építési engedélynek megfelelt, illetőleg ha a környezetterhelés megfelelt a határértékeknek, az egyes érdekek összemérése esetén pedig a közérdek önmagában nem eredményezi azt, hogy egyes ingatlanok tulajdonosainak kell viselnie a szükségtelen zavarással együtt járó hátrányokat. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy a II.r. alperes építtető-beruházó volt, az állam nevében és javára végezte tevékenységét. Ha a feladata teljesítésével okozott kárt, ezért felelős. A III.r. alperes nem vitásan az üzembe helyezés után négy évvel lett vagyonkezelője a perbeli földterületnek, vagyonkezelői minősége - miként ezt a jogerős ítélet helyesen állapította meg - a törvény erejénél fogva keletkezett, minden további jogi aktus nélkül bekövetkezett, más kérdés az, hogy a vagyonkezelői jog tartalmát részletező szerződés megkötése után kerülhet sor a vagyonkezelői jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére. A III.r. alperes a kártérítési felelősség szempontjából a vagyonkezelői szerződés megkötése, illetőleg a jog bejegyzése nélkül is tulajdonképpeni tulajdonos és - amennyiben a kártérítési felelősség feltételei fennállnak - lehet kártérítésre kötelezett. Nincs szó „visszamenőleges" kötelezettségről, hanem azt kell figyelembe venni, hogy a vagyonkezelő ezzel a „latens" teherrel kapta a kezelői jogokat, illetőleg kötelezettségeket. Ehhez képest nincs jelentősége annak, hogy a III.r. alperesnek korábbi ráhatása nem volt, nem lehetett az út építésére, ezért helyes az a jogerős ítélet indokolásában kifejtett további érvelés, hogy a III.r. alperes közös károkozó annak ellenére, hogy önálló károkozó magatartása lett volna, így a Ptk. 344. §-ának
(1)bekezdése alapján egyetemlegesen felel a II.r. alperes által okozott kárért és ez vonatkozik a késedelmi kamatokra is. A szükségtelen zavarást a felperesek bizonyították, ezzel szemben a II. és III.r. alpereseknek a kimentésre vonatkozó bizonyítása eredménytelen volt. Önmagában az a tény, hogy a nyomvonal felajánlott lehetőségei közül a hatóság választott, a kimentést nem eredményezi, annak érdekében ugyanis azt kellett volna bizonyítani, hogy a nyomvonal másutt nem volt megvalósítható. Az útburkolat zavaró hatásával kapcsolatban az bizonyított, hogy van kevesebb zajhatást okozó burkolat, az azonban nem, hogy ennek megvalósítására nem volt lehetőség, amelynek bizonyítása a kimentés körébe esik. A véderdővel kapcsolatban a kártérítési felelősséget nem az előírások nem teljesítése alapozza meg, hanem az a tény, hogy az erdő hiánya szükségtelen zavarást okoz azáltal, hogy a korábbi használati viszonyokat, az érzékelhető zajhatást hátrányosan változtatja meg. Az alpereseknek a P.K. igazságügyi szakértő megállapításaival kapcsolatos kifogásait az elsőfokú bíróság figyelembe vette, erre tekintettel a szakértőt meghallgatta, a szakvéleményt kiegészíttette és azt megalapozottan tekintette aggálytalannak. E körben az elsőfokú ítélet indokolása teljes körűen tartalmazza azokat az okokat, amelyek miatt a szakértő módszere és szakértői megállapításai - dr. B.Pné állításaival és az E. Kft. megállapításaival egybevetve elfogadhatóak, az e körben kifejtettekkel a Kúria egyetértett. B.I. ingatlanforgalmi szakértő kiegészített szakvéleménye alkalmas volt az ingatlanforgalmi értékekre hatással lévő körülmények, illetőleg az értékcsökkenés mértékének meghatározására. Az objektív tényezők mellett az értékre kiható szubjektív hatások figyelembevétele, a szakmai ismereteken és tapasztalaton alapuló becslés a szakvéleményt nem teszi aggályossá. Mindezekre tekintettel a II. és III.r. alperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy a tényállás feltáratlan maradt és a döntés aggályos szakvéleményeken alapul, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási szabályok megsértése nem áll fenn. A kárfelelősség objektív oldalát, a szükségtelen zavarás tényét a felperesek bizonyították, ezzel szemben a IIIII.r. alperesek a kimentéssel kapcsolatos bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a bíróság helyesen kötelezte a II. és III.r. alpereseket a kár megtérítésére. A kifejtettek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezései a felülvizsgálati kérelmekben megjelölt okokból nem jogszabálysértőek, ezért azokat a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes II.r. és III.r. alpereseket a felperesek felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a III.r. alperes által le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és a
  1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
  2. szeptember
  3. Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő HM

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.