A határozat elvi tartalma: Az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásban történő feljegyzése során az adattárból kiállított szemle és teljes másolat minősül feljegyzés alapjául szolgáló okiratnak, ezért annak az érintett ingatlanok helyrajzi számait tartalmaznia kell. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.38.129/2014/16.szám A Kúria a Zsilinszky Ügyvédi Iroda által képviselt (...) felperesnek (...) jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatalának Földhivatala alperes ellen ingatlannyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amely perbe a felperes pernyertességének előmozdítása végett a Marosi, Préda és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt (...) I.r., Dr. Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt (...) II.r., Törös Ügyvédi Iroda által képviselt III.r., az alperes pernyertességének előmozdítása végett (...) jogtanácsos által képviselt Pest Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága beavatkozott a
- július
- napján kelt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.32.339/2013/
- számon hozott ítélete ellen a felperes részéről 32., az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő ítéletet: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 27.K.32.339/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. A Kúria kötelezi a felperest és az I-II. r. felperesi beavatkozókat, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Az alperesi beavatkozó a
- augusztus
- napján kelt, az ingatlanügyi hatóságnak címzett megkeresésében a felperes a felperesi beavatkozók, továbbá a perben nem álló további jogi személyek tulajdonát képező Budapest (...) kerületi ingatlanok vonatkozásában az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg feljegyzését kérte. A megkeresés tartalmazta az érintett ingatlanok helyrajzi számait, az ahhoz csatolt, 64/A, 69/A és 69/B jelű erdőrészletekről kiállított szemle másolatokból azonban nem tűnt ki, hogy ezen erdőrészletek mely ingatlanokon fekszenek. Az elsőfokú hatóság a megkeresésben foglaltaknak megfelelően a kért jogi jelleget az ingatlanok tulajdoni lapjaira feljegyezte, ezen határozatot pedig a fellebbezés folytán eljárt alperes helybenhagyta. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a földhivatalt a bejegyezhető jogra és a feljegyezhető tényre vonatkozó jogerős bírósági vagy más hatósági határozaton alapuló megkeresés köti. Mivel az ingatlanokra vonatkozóan a megkeresést a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
- §
(2)bekezdése értelmében hatósági határozatoknak kellett tekinteni, és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtására kiadott 109/1999.(XII.29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inyvhr.) foglalt követelmények teljesültek, a jogi jelleg feljegyzésének nem volt akadálya. A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes tulajdonát képező ingatlanok vonatkozásában az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot ezen ingatlanok tekintetében új eljárásra kötelezte. Indokolásában rámutatott, hogy az Inyvhr. 39/A. §
(2)bekezdése értelmében az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg feljegyzése vagy törlése az erdészeti hatóság megkeresésére, annak jogerős határozata alapján kerülhet sor, az Inyvhr. 126/A. §-a alapján pedig a fenti jogszabályhely alkalmazása során jogerős határozatnak az erdészeti hatóság által az Országos Erdőállomány Adattárból kiállított szemle és teljes másolat minősül. A fentiekre tekintettel az alperesi beavatkozó által csatolt, három erdőrészletről kiállított szemlét kellett a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak tekinteni, ezért az ingatlannyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 34. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Inytv. 32. §
(1)bekezdése alapján ezen okiratoknak kellett volna tartalmaznia az érintett ingatlanok helyrajzi számait. Mivel a szemle másolatok helyrajzi számokat nem tartalmaztak, azok bejegyzés alapjául sem szolgálhattak. Az eljárt bíróság hangsúlyozta, hogy a nem a felperes tulajdonában álló ingatlanok vonatkozásában ítéletet nem hozhatott, figyelemmel arra, hogy az alperesi határozattal szemben kizárólag a felperes nyújtott be keresetet, a felperes kereshetőségi joga pedig csak a saját tulajdonában álló ingatlanokra terjedt ki. A jogerős ítélettel szemben a felperes, valamint az I. és II. r. felperesi beavatkozó, továbbá az alperes és az alperesi beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felperes, valamint az I. és II. r. felperesi beavatkozó közös felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetnek teljes egészében - a megkereséssel érintett valamennyi ingatlanra vonatkozóan - helyt adó döntés meghozatalát, másodsorban pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérték. Hangsúlyozták, hogy a felperes nem csupán egyes ingatlanok tekintetében nyújtott be keresetet, hanem az alperesi határozat egészének megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését kérte. Miután a felperes jogát a határozat sértette, az Inytv. 58. §
(1)bekezdése alapján jogszerűen indíthatott pert a határozat, mint egységes egész felülvizsgálata iránt. Álláspontjuk szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §
(1)bekezdése nem is tette lehetővé a felperes számára, hogy ne a teljes határozat hatályon kívül helyezését kérje. Mivel az elsőfokú hatóság és az alperes nem úgy adott helyt a megkeresésnek, hogy ingatlanonként vagy tulajdonosonként különkülön hozott határozatot, az eljárt bíróság sem tehette volna meg, hogy a felperes által kért jogkövetkezményt csak részlegesen alkalmazza. Erre csak akkor lett volna módja, ha a határozatnak lettek volna jól elkülöníthető, önálló részei, illetve amennyiben a kereset csak részleges felülvizsgáltra irányult volna. Mivel álláspontjuk szerint az eljárt bíróság helytelenül értékelte a felperes kereshetőségi jogát, továbbá mivel keresetét nem merítette ki teljesen, és nem rendelkezett a kereset azon részéről, amelynek nem adott helyt, döntése a Pp. 3. §
(1)és
(2)bekezdésébe, valamint a 213. §
(1)bekezdésébe ütközik. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Ket. 82. §
(2)bekezdése alapján az alperesi beavatkozó megkeresése már magában is határozatnak, és így bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak minősül. Álláspontja szerint az alperesi beavatkozó megkeresésének azon része, amelyben igazolja, hogy az ott felsorolt erdőrészletek teljes területét az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként tartja nyilván, tényt igazol, és mint ilyen megfelel a Ket. 82. §
(2)bekezdése szerinti határozat fogalmának. A fentiek alapján az ingatlanügyi hatóság rendelkezésére állt a döntés meghozatalához szükséges megkeresés és határozat is. Az eljárt bíróság ítélete a fentiek miatt sérti az Inytv. 6. §
(1)bekezdését, 32. §át és az Inyvhr. 39/A. §
(2)bekezdését. A Kúria az alperesi beavatkozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet külön végzéssel hivatalból elutasította. A felperes, az I. és II. r. felperesi beavatkozók, valamint az alperes kölcsönösen arra hivatkoztak felülvizsgálati ellenkérelmeikben, hogy abban a körben, amelyre a másik oldal hivatkozott felülvizsgálati okként, az ítélet nem jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak. A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette az ügyben irányadó tényállást, és az alapján, az alkalmazandó jogszabályok helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperesi beavatkozó megkeresése, illetve az ahhoz csatolt dokumentumok alapján az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg feljegyzésére nem kerülhetett volna sor az alábbiak szerint. A megkeresés ingatlanügyi hatósághoz történő előterjesztésének időpontjában hatályos Inyvhr. 39/A. §
(2)bekezdése szerint az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg feljegyzése vagy törlése az erdészeti hatóság megkeresésére, annak jogerős határozata alapján történik. Az Inyvhr. 126/A. §-a értelmében a rendelet 39/A. §
(2)bekezdésének alkalmazásában az erdészeti hatóság által az Országos Erdőállomány Adattárból kiállított szemle és teljes másolat jogerős határozatnak minősül. A fenti jogszabályi rendelkezések alapján az eljárt bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a perbeli ügyben az Inytv. 6. §
(1)bekezdése szerinti bejegyzés, feljegyzés alapjául szolgáló okiratnak a megkereséshez mellékelt jogerős határozat, azaz az Országos Erdőállomány Adattárból kiállított szemle minősül. Miután az Inyvhr. 126/A. §-ában foglalt fogalommeghatározás pontosan megjelöli, hogy az Inyvhr. 39/A. §
(2)bekezdésének alkalmazása során mi minősül jogerős határozatnak, nem lehet arra a megállapításra jutni, hogy már maga a megkeresés is határozatnak tekintendő, hiszen a jogszabály ezen okiratok együttes csatolását kívánja meg a jogi jelleg feljegyzéséhez. Az alperes Ket. 82. §
(2)bekezdésére történő hivatkozásával kapcsolatban a Kúria utal a Ket. 13. §
(6)bekezdésére, amely alapján jogszabály az e törvényben nem szabályozott, de e törvény szabályaival összhangban álló kiegészítő jellegű rendelkezéseket állapíthat meg. A Kúria álláspontja szerint a perbeli ügyben egyértelműen ilyen rendelkezésnek minősülnek az Inyvhr. rendelkezései, amelyek kifejezetten a perbeli jogi jelleg feljegyzése iránti eljárásban határoznak meg részletszabályokat. Alaptalanul hivatkozott ezért az alperes arra, hogy ezek csak kisegítő jellegű, „szabadon választható" jogszabályi rendelkezések, hiszen ezen értelmezés mellett egyfelől maguk a végrehajtási rendelet idézett jogszabályhelyei válnának feleslegessé, másrészt az az Inyvhr. ezen rendelkezéseinek a Ket. 13. §
(6)bekezdésével összhangban álló értelmezését is kizárná, nevezetesen, hogy valóban a Ket. által nem szabályozott kérdésről van szó. A fentiekre tekintettel az eljárt bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a közigazgatási eljárásban elmaradt a szemle másolatoknak - mint az Inytv. 6. §
(1)bekezdése szerinti bejegyzés alapjául szolgáló okiratoknak - az Inytv. 32. §
(1)bekezdése szerinti vizsgálata, hiszen ellenkező esetben a hatóságnak meg kellett volna állapítania, hogy a helyrajzi számokat nem tartalmazó okiratok bejegyzés alapjául nem szolgálhatnak. A fentiekre tekintettel az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályi rendelkezéseknek az eljárt bíróság általi megsértése nem volt megállapítható. A Kúria ugyanakkor a felperes, valamint az I. és II. r. felperesi beavatkozók felülvizsgálati kérelmét is alaptalannak találta az alábbiak szerint. Miután a felperes a közigazgatási eljárásban, mint érintett ingatlantulajdonos ügyfélként vett részt, perindítási jogosultsága a Pp. 327. §
(1)bekezdés a) pontja alapján nem volt kétséges. A bíróságnak azonban nemcsak a felperes perindítási jogosultságát kellett vizsgálnia, hanem vizsgálandó volt aktív perbeli legitimációja is, azaz az egyes kereseti kérelmekhez kapcsolódó kereshetőségi joga is. Az ügyfelek kereshetőségi joga ugyanis nem korlátlan, nem hivatkozhatnak alappal minden, az eljárás során esetlegesen megvalósult jogszabálysértésre, kizárólag olyan kérdésben élhetnek a felülvizsgálat lehetőségével, amely jogukat vagy jogos érdeküket közvetlenül és nyilvánvalóan érinti. Ezt juttatja kifejezésre az ingatlanügyi hatósági eljárás vonatkozásában az Inytv. 58. §
(1)bekezdése is, mely szerint a jogok és tények bejegyzése, illetőleg adatok átvezetése tárgyában hozott fellebbezéssel meg nem támadható ingatlanügyi hatósági határozat ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be az, akinek jogát a határozat sérti. A fentiek alapján az eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes csak a saját tulajdonát képező ingatlanok vonatkozásában rendelkezett kereshetőségi joggal, ezért a más tulajdonában álló ingatlanokat érintő határozati rendelkezések hatályon kívül helyezését - kereshetőségi joga hiányában - alappal nem kérhette, annak ellenére sem, hogy perindítási joga nem volt korlátozott. Egyértelműen megállapítható volt, hogy az elsőfokú határozat a megkereséssel érintett valamennyi ingatlan tekintetében önálló rendelkezést tartalmazott, így az egyes határozati rendelkezések jól elkülöníthetőek voltak. A Kúria megjegyzi, hogy maga a felperes is utalt arra, hogy a hatóság azt is megtehette volna, hogy ugyanezen megkeresés alapján ingatlanonként külön-külön határozatot hoz. Miután a jogerős ítélet a felperes tulajdonát képező ingatlanok vonatkozásában tartalmazott rendelkezést, a további ingatlanok tekintetében pedig a felperes kereshetőségi jogának hiányát állapította meg, kimerítette a felperesi keresetet, ezért a Pp. 213. §
(1)bekezdésének sérelme nem volt megállapítható. A Kúria észlelte, hogy a felperes kereshetőségi jogával nem érintett ingatlanok vonatkozásában a jogerős ítélet kifejezetten nem rendelkezett a kereset elutasításáról, ezen eljárásjogi jogsértést azonban nem találta olyan súlyúnak, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolta volna. E körben a Kúria arra is figyelemmel volt, hogy a felperesi oldal nem azon okból hivatkozott a Pp. 213. §
(1)bekezdésének a sérelmére, hogy az ítélettel nem érintett ingatlanok vonatkozásában a kereset kerüljön elutasításra, hanem hogy a Kúria az ítélet megváltoztatásával ezen ingatlanok vonatkozásában is kötelezze új eljárásra az elsőfokú közigazgatási szervet. Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelmekben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Figyelemmel arra, hogy sem a felperesi, sem az alperesi oldal felülvizsgálati kérelmei nem vezettek eredményre, a Kúria a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a felek és a beavatkozók a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. A Kúria az illetékről az 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja, 50. §
(1)bekezdése, valamint a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése és
- §-a alapján rendelkezett. Budapest,
- március
- Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Króneisz Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.38.129/2014/16.szám A Kúria a Zsilinszky Ügyvédi Iroda által képviselt (...) felperesnek (...) jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatalának Földhivatala alperes ellen ingatlannyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amely perbe a felperes pernyertességének előmozdítása végett a Marosi, Préda és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt (...) I.r., Dr. Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt (...) II.r., Törös Ügyvédi Iroda által képviselt III.r., az alperes pernyertességének előmozdítása végett (...) jogtanácsos által képviselt Pest Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága beavatkozott a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.32.339/2013/
- számú jogerős ítélet ellen a felperes és a III. r. felperesi beavatkozók által
- sorszám alatt együttesen benyújtott, valamint az alperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelmek alapján indult felülvizsgálati eljárásban az alulírott napon és helyen - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi kijavító végzést: A Kúria a Kfv.III.38.129/2014/
- számú ítélet rendelkező részét akként javítja ki, hogy a Kúria kizárólag az I-II. r. felperesi beavatkozókat kötelezi, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás A Kúria hivatalból észlelte, hogy a Kfv.III.38.129/2014/
- számú ítéletben - az illetékviselés körében - elírás történt, ezért a hiba kijavításáról a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 224. §
(1)bekezdése szerint rendelkezett. A Kúria által hozott határozat elleni további jogorvoslatnak a Pp. 233. §-a, 233/A. §-a és a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye. Budapest,
- november
- Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Kárpáti Zoltán s.k. bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró