Bf.58/2015/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés) és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, mint tettes (Btk.164.§

(1)és

(3)bekezdés). Ezért halmazati büntetésül 7 év 6 hónap börtönbüntetésre és mellékbüntetésként 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés és mellékbüntetés kiszabása végett, míg a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.218/2015/1-I. számú átiratában az ügyész súlyosítás iránti fellebbezését fenntartotta, míg a védelmi jogorvoslati kérelmeket alaptalannak találta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárás keretében eleget tett a tényállás felderítési kötelezettségének, melynek eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, mely téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Indokolási kötelezettségét is teljesítette. Okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és törvényes a cselekmények minősítése is. A büntetés kiszabás körében értékelhető szempontokat a törvényszék számba vette, de további súlyosító körülmény lehet a különös kegyetlen elkövetési módhoz közelítő végrehajtás. Nem tulajdonított azonban kellő jelentőséget a törvényszék a büntetés kiszabása során a nyomatékos terhelő körülményeknek. A vádlott többször volt büntetve, ezen belül erőszakos bűncselekmények miatt is, de az eddig alkalmazott joghátrányok semmilyen visszatartó erőt nem képviseltek. A vádbeli esetkor az előzetes letartóztatásból való szabadulását ünnepelték, tehát még az újabb, megindult büntetőeljárás sem hatott rá gátló tényezőként. Az élet elleni cselekményhez használt eszközre, a támadott testtájékra, a végrehajtás brutalitására és a teljes motiválatlanságra tekintettel az ügyész indokoltnak tartotta a különös részi büntetési tétel minimuma helyett a középmértékhez közelítő szabadságvesztés és ezzel arányos mértékű közügyektől eltiltás kiszabását. Az ítélőtábla nyilvános ülésén megjelent ügyész az átiratában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Kifejtette, hogy a vádlottal szemben megállapított joghátrány nem tükrözi azt a társadalomra veszélyességet, amely a vádlott a személyében rejlik. A különös kegyetlenség határát súrolja az elkövetési mód, miszerint az egyik sértettet orrba rúgja, majd egy 5-6 kg súlyú szeméttároló edénnyel, 5-6 nagy erejű ütést mér egy fekvő ember fejére, aki semmilyen okot nem adott a támadásra. Továbbra is a szabadságvesztés mértékének felemelését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője változatlanul fenntartotta a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését. A sértett

1. sérelmére elkövetett cselekmény minősítésének megváltoztatását kérte, mivel álláspontja szerint - az ő vonatkozásában tévesen állapította meg az első fokon eljárt bíróság a szándékos emberölés kísérletét, mert csak testi sértésre vonatkozó szándéka bizonyítható a vádlottnak. Ennek megfelelően a helyes az eredeti, a vádirat szerinti minősítés; az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete. Az elsőfokú bíróság nem vett minden enyhítő körülményt figyelembe, amely a vádlott javára szól. Sértett
2. sérülésének tényleges gyógytartama 8 napon belül gyógyuló volt. A vádlott sem vitatta, hogy elkövette ezt a bűncselekmény, annyit tagadott, hogy nem rúgta meg egyik sértettet sem. Az ítélet indokolása az
3. oldalon sértett
4. sérüléseinek tényleges gyógytartamát három hónapban rögzítette az orvos-szakértő véleménye alapján. Nem vitatható, hogy a sérülésekkel okozati összefüggésben maradandó fogyatékosság, vagy súlyos egészségromlás is bekövetkezhetett volna. A sértettnél azonban csak közvetett jellegű életveszély alakult ki és sérülései maradéktalanul gyógyultak. A
5. oldalon a bíróság utal arra, hogy a vádlott személyiségzavarban szenved, melynek mértéke nem éri el az elmebetegség súlyosságát, de a személyiségzavart is enyhítő körülményként szokták figyelembe venni. A vádlott a tárgyaláson vallomást tett és akként nyilatkozott, hogy büntetőjogi felelősségét elismeri, illetve a sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt, megbánta tettét. A tárgyalási jegyzőkönyvből kiderül, hogy
6. november 4-ei tárgyalási napon sértett2.-től a vádlott bocsánatot kért, és a sértett meg is bocsájtott. A fiatal felnőttkort nyomatékos enyhítő körülményként kell értékelni. Ki és milyen fokú alkoholos állapotban lehetett, csak következtetni lehet egyes vallomásokból, kiből és mit vált ki az ittasság, az egyénileg változó. Az egyik féle, aki agresszív lesz az alkoholtól, mint vádlott, a másik fajta, aki meghúzza magát, hogy észre se vegyék, és próbálja az embereket elkerülni. Sértett
7. megütése után senkinek sem jutott eszébe, hogy rendőrt hívjon, hanem a sértett és ismerősei maguk akartak elégtételt venni; többen voltak, provokálták, feldühítették a vádlottat, ezzel a sértettek sem a helyes megoldást választották. Közvetetten fennáll a sértetti felróhatóság is, amely szintén enyhítő körülmény. Már az időmúlás is számításba jön, hiszen majdnem három év telt el a cselekmények elkövetése óta. Az ítélet
8. oldal második bekezdés második mondata téves, amikor a vádlott egyenes szándékára utal a sértett
9. sérelmére elkövetett cselekménynél. Az erőbehatás mértéke és az elszenvedett könnyű sérülés folytán csak az eshetőleges szándék állapítható meg, ami ugyancsak enyhítő körülmény. Kérte a védő, hogy a táblabíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg akként, hogy az emberölés bűntettének kísérlete helyett az életveszélyt okozó testi sértés kísérletét állapítsa meg. A felsorolt enyhítő körülmények alapján a vádlott büntetésének lényeges enyhítését kérte. Vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott védője kérelméhez. Az ítélőtábla a bejelentett kétirányú fellebbezésekre tekintettel az első fokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta. Ennek alapján az ügyész súlyosításra irányuló jogorvoslati kérelmét megalapozottnak találta az alábbi indokok szerint: Megállapította, hogy a Győri Törvényszék az eljárása során a perrendtartási szabályokat maradéktalanul betartotta. Az ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó szabálysértés nem történt, az érdemi felülvizsgálat lefolytatható volt. Az elsőfokú bíróság az ügyben kihallgatta a vádlottat, unokatestvérét

1. tanút, a sértetteket és az ügyész által indítványozott tanúkat, kik a sértettek társaságához tartoztak,
2. tanút, aki részben látta az eseményeket, továbbá a helyszínen intézkedő és a nyomozásban részvevő rendőröket. Az orvos-szakértőket meghallgatta, mindkét sérült vonatkozásában bekérte az OMSZ mentési dokumentációját, illetőleg együttes orvos - és neurológus vélemény beszerzését rendelte el a sértett
3. tekintetében arra a kérdésre, hogy emlékezetkiesés megállapítható-e a fejsérülések következményeként. Vádlott vonatkozásában igazságügyi pszichiáter- szakértői vizsgálatot rendelt el. Ismertette a nyomozás releváns iratai; a helyszíni szemle jegyzőkönyvét, az eszköz szemléje során rögzített adatokat, a szakvéleményeket, az utcai kültéri kamera felvételeket, rendőri jelentéseket, egyéb okiratokat. Egy alkalommal ülnökváltozás történt a tanácsban, ekkor a tárgyalás anyagának ismertetésével szabályosan ismételte meg a bizonyítási eljárást. A törvényszék indokolási kötelezettségének is eleget tett és nagy alapossággal elemezte a vádlott és a sértettek vallomásait, azokat összevetve az egyéb adatokkal, meggyőző magyarázatot adott arra, hogy miért nem fogadta el vádlott védekezését, aki kizárólag sértett
4. megütését ismerte el, de sértett
5. bántalmazását tagadta. A terhelti oldalon
6. tanú, vádlott unokatestvére tett vallomást, aki ellentmondásosan nyilatkozott a tanúkhoz, de még a vádlotthoz képest is. Azt állította, hogy a vádlott a B.T.nál egy embert ütött meg. Ezzel szemben sértett
7. pontos vallomást tett arról, miszerint a vádlott cigarettát kért tőlük, majd minden további nélkül lökdösődni kezdett, őt fejbe rúgta, majd a békíteni igyekvő sértett2.-t is a földre lökte. Ekkor mentek be a B. T.-ra és mondták el az ismerősöknek, hogy mi történt velük. Sértett
8. kevéssé emlékezett az esemény részleteire, melynek az lehetett az oka, hogy súlyos koponyasérülést és agyzúzódást szenvedett.
9. tanú a második helyszínen, a ... téren, közvetett módon értesült a sértett 1.-el és sértett2.val történtekről, és elmondta, hogy a vádlott várt rájuk, majd arrogánsan lépett fel velük szemben is, mert odakiabált, hogy „Mi van, hülye gyerek, hoztad a haverjaidat is?" Ekkor pofozta meg
10. tanú a vádlottat, aki ezt a vallomásában el is ismerte. Vádlott ezek után a többtagú, nála erősebb fizikumú emberekből is álló társasággal nem kötözködött tovább, hanem elfutott.
11. tanú azt is látta, amint a fent írt konfliktus után vádlott a K. utcán utána ment sértett2.-nak, majd lekapta a közel 6 kg súlyú, fémből készült utcai szeméttartó edényt és „megdöglötök, parasztok" felkiáltással a menekülő sértett felé dobta. Sértett
12. egy hókupacon elcsúszott és a földre került, ahol a vádlott a kukával agyba-főbe verte és csak akkor hagyta abban, amikor a nála jóval magasabb és erősebb testfelépítésű tanú rákiabált és elindult felé.
13. tanú is látta, amint vádlott eltalálja az eldobott szeméttartóval a sértettet, majd legalább két alkalommal fejbe üti. Ezt követően a vádlott elszaladt, a sértett ismerősei pedig visszatartották a sértett bántalmazását végig asszisztáló
14. tanút a rendőrök kiérkezéséig. A sértettek által elszenvedett sérülésekre, azok keletkezési mechanizmusára, az erőbehatások számára és intenzitására az orvosi dokumentáció és az igazságügyi orvos-szakértői vélemények adatai szolgáltattak információt, mely szakvéleményeket senki nem vitatott. A terhelt személyiségére, habitusára nézve rendelkezésre állt a sok éve tartó pszichiátriai szakértői vélemény, mely tartalmazza, hogy a terhelt beszámítási képességét nem befolyásoló személyiségzavarban szenved. Az elkövetés időpontjában fennállt igen súlyos fokú - 3,27 - 4,15 ezrelékes - alkoholos befolyásoltságára nézve ugyancsak egyértelmű bizonyíték állt rendelkezésre. Az eljárási hibáktól mentesen, mérlegeléssel megállapított tényállás azonos bizonyítékok mellett a fellebbezési eljárásban - a felülmérlegelési tilalom folytán - nem támadható és írható felül. Az ítélőtábla szerint a törvényszék ítélete ilyen formán megalapozott, csak a személyi része szorul pontosításra (Be.351.§

(2)bekezdés a/ pont). Ennek megfelelően Be.352.§

(1)bekezdés a/ pontja alapján az előéleti adatokat a táblabíróság akként módosította, hogy: - az ítélet

1. oldalán 1./ sorszám alatt felsorolt Fk.1183/2009/
2. számú ítéletben a vádlott terhére rótt testi sértés bűntettének elkövetési ideje
3. február
4. napja volt. - a 2./ sorszám alatti Fk.1292/2012/
5. számú ítélettel elbírált vagyon elleni bűncselekményeket a vádlott
6. április hónapja és
7. június
8. napja között - - - valósította meg. Ezt a büntetést a vádlott
9. november
10. napjától
11. szeptember
12. napjáig töltötte. a 3./ sorszám alatt rögzített, és az eljárás hatálya alatt jogerőre emelkedett B.1096/2012/
13. számú ítéletben elbírált garázdaság vétségét vádlott
14. február
15. napján valósította meg. Ez ügyben kiszabott 120.000 forint pénzbüntetést a bíróság 120 nap fogházra változtatta át. A Győri Járásbíróság
16. április
17. napján kelt B.1504/2013/
18. számú ítélete a Győri Törvényszék 4.Bf.187/2015/
19. számú ítéletével
20. július
21. napján emelkedett jogerőre. A másodfokú bíróság a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 6 évre súlyosította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Foganatba vették a végrehajtást
22. szeptember
23. napjától. Az ítéletben elbírált rablás bűntettét
24. április
25. napján, míg a további 3 rb lopás bűntettét és 4 rb lopás vétségét
26. április
27. és május
28. napja között követte el jelen büntetőeljárás hatálya alatt. A Győri Járásbíróság
29. április
30. napján kelt és nem jogerős B.238/
31. számú ítéletében elbírált csoportos garázdaság bűntettének elkövetési ideje
32. február
33. napja. A fenti kiegészítésekkel és pontosítással a tényállás minden tekintetben megalapozott és az ítélőtábla is erre alapította határozatát a Be.351.§

(1)bekezdése értelmében. A törvényszék okszerűen következtetett vádlott bűnösségére, helyes a cselekmények minősítése és az ide vonatkozó jogi indokolás is szakszerű, amellyel az ítélőtábla teljes mértékig egyetértett. A rendelkező részben a bűncselekmények megnevezése helyesen emberölés bűntettének kísérlete a Btk.160.§

(1)bekezdés szerint és testi sértés bűntettének kísérlete a Btk.164.§

(1)bekezdés és

(3)bekezdés szerint, mivel a 61/

1. BK vélemény
2. pontja alapján a bűncselekményeket a
3. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) Különös Része szerinti alcímének megfelelően kell megnevezni és nem kell utalni arra, hogy az elkövető tettesként követte el a bűncselekményt, illetve befejezett bűncselekményt valósított meg. Sértett
4. tekintetében senki nem vitatta a minősítést. Vallomása alapján a fejbe rúgás megállapítható volt, mely alkalmas volt a bekövetkezett 8 napon belül gyógyuló sérülésnél súlyosabb eredmény előidézésére is. A cselekmény teljes motiválatlansága ugyancsak vitán felül állt, a vádlott maga sem tudott más magyarázatot találni, mint hogy jelentős mennyiségű alkohol befolyása alatt állt. A védő arra hivatkozott, hogy a testi sérülések előidézésére irányuló szándékon túlnyúló, sértett
5. halálának az előidézésére irányuló szándék nem állapítható, mivel a vádlott az ölési cselekményt - bár módja volt rá - nem fejezte be. Ez a védelmi hivatkozás nem alapos, melynek kimerítő cáfolatát adta az elsőfokú bíróság az ítélete 19-
6. oldalán elvégzett elemzésben. Az emberölés, illetőleg ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a 3/
7. Büntető Jogegységi határozatban felsorolt tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni, ahogyan a törvényszék ezt indokolásában az alábbiak szerint levezette. A tárgyi tényezők körében az elsőfokú bíróság felsorolta, hogy az elkövetés eszköze egy nagyméretű és súlyú, merev fémkosár volt, melynek peremei élesek, tömegénél fogva alkalmas az élet kioltására. Az elkövetési mód tekintetében megállapította, hogy több, nagy, illetve közepes intenzitású ütést mért a vádlott a kiszolgáltatott helyzetben lévő, a földön fekvő sértett
8. fejére. Az elszenvedett koponya és agysérülések súlyosak voltak és közvetett életveszélyt eredményeztek, melyet csak gyors, szakszerű orvosi ellátással lehetett elhárítani. A vádlott csak akkor hagyott fel a kitartó és brutális támadással, amikor a sértett ismerőse a segítségére sietett és fenyegetően lépett fel vádlottal szemben, illetve a többi személy is megérkezett. Ebből az következik, hogy a cselekmény nem a vádlott magatartása, hanem a külső tényezők folytán maradt kísérleti szakban. Az alanyi tényezők körében az elkövető szándékára nyilvánvalóan kihatottak személyi tulajdonságai; az ingerlékenység, indulatokkal, belső feszültségekkel telitettség és a személyiségzavara, ami egyéb iránt beszámítási képességét nem érintette. A cselekmény közben elhangzott kijelentéseit e körben az elsőfokú bíróság is felsorolta. Az önhibából eredő súlyos fokú (3,27 ezrelékes) ittasság folytán pedig úgy kell tekintetni, mintha cselekményét józanul követte volna el, az javára nem értékelhető a Btk.
9. § alapján. A vádlott magatartása ekként egyenes szándékkal elkövetett emberölés bűntettének befejezett és közeli kísérleteként értékelendő. A kifejtettek szerint nem foghatott helyt a védelem azon álláspontja, miszerint a sértett
10. sérelmére elkövetett bűncselekmény - az eredeti vádnak megfelelően - életveszélyt okozó testi sértés bűntette. Az elsőfokú bíróság értékelte az enyhítő és súlyosító körülményeket, melyek kiegészítendők azzal, hogy a vádlott személy elleni erőszakos bűncselekményeit három másik büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg, melyek közül kettőben már jogerősen elítélték. További súlyosító körülmény a több részletben zajló, kitartó támadás, a brutalitás, a motiválatlanság, mert sértett
11. semmilyen okot nem adott a „megtorlásra", hiszen a vádlottat előzőleg
12. tanú pofozta fel. Nem enyhítő körülmény a fiatal felnőtt kor, mivel a terhelt már fiatalkorúként, és azóta is többször volt büntetve. Enyhítő hatású a sértetti megbocsátás és a megbánás, de az utóbbi csekélyebb mértékben, mivel e bűncselekmények után két hónappal vádlott újabb, vagyon elleni erőszakos bűncselekményt követett el, valamint a további időmúlás. Az időbeli hatály kérdésében az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy nem az elkövetés idején, hanem az elbíráláskor hatályos - Büntető Törvénykönyvről szóló
13. évi C. számú - törvény rendelkezései jelentenek kedvezőbb elbírálást vádlottra nézve. A vádlott terhére megállapított emberölés alapesetének, illetve a súlyos testi sértés bűntettének büntetési tétele nem változott. A büntetéskiszabás rendelkezései közül az ún. „középmértékes" szabály is hatályban volt. A Kúria 4/
14. (X.14.) BK véleménye kimondja, hogy - az új Btk. szerint kedvezőbb - a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, a törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a Btk.2.§ szerinti elbírálás fogalmába tartozik, vagyis megváltozása önmagában is alapot ad (enyhébb elbírálás címén) a jelenleg hatályos törvény alkalmazására. Nem kétséges, hogy a vádlott fiatal kora ellenére már kialakult bűnöző életvitele, kifejezetten brutális és indokolatlan élet elleni cselekménye, továbbá a személyében rejlő kimagasló társadalomra veszélyesség hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabását teszi szükségessé. A helyes főügyészi érvelés szerint az a körülmény, hogy a terhelt alig szabadulva a más ügyben elrendelt előzetes letartóztatásból, rögtön elkövetett sorozatban 12 rendbeli újabb bűncselekményt, melyek közül a jelen ügyben elbíráltak mellett még két hasonló, garázda cselekmény van, az emberölés 5-15 éves büntetési tételének középmértékéhez, a 10 évhez közelítő börtönbüntetés alkalmazását indokolja. Ezért az ítélőtábla a rendelkező részben írt mértékben súlyosította a szankciót a közügyektől eltiltás tartamának érintetlenül hagyása mellett, mely arányos a szabadságvesztéssel. Az így megállapított tartamú fő- és mellékbüntetés szolgálja kellően a büntetés Btk.79.§ában meghatározott céljait azzal a vádlottal szemben, aki következetesen szembehelyezkedik a társadalmi együttélés elemi normáival. Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a terhelt által viselendő bűnügyi költség összegéhez hozzáadni a nyomozati szakban felmerült 61.111 forintot. E költség is a terhelt jelen ítéletben elbírált magatartásával összefüggésben keletkezett, ily módon a megfizetendő költség összege helyesen 387.579 forint. A Be.258.§

(2)bekezdés b/ pontja értelmében pótolta a terhelt személyi adatai között vádlott személyazonosító okmányának számának feltüntetését. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A fentiekben kifejtettek alapján a táblabíróság a Győri Törvényszék 2015. május 14. napján kihirdetett B.63/2014/45. számú ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, egyebekben a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta, annak helyes indokainál fogva. A másodfokú eljárásban a vádlott kirendelt védőjének díjával összefüggésben felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén nyugszik. Győr,

1. október
2. napján Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. a tanács tagja, előadó Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja Záradék: A Győri Ítélőtábla ezen ítélete és az abban foglalt változtatással a Győri Törvényszék B.63/2014/
3. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
4. október
5. napján . Széplaki László sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: