Bfv.407/2015/7 – Kúria

(1)bekezdés és

(8)bekezdés I. fordulat]. Ezért az I. rendű terheltet 3 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A Nyíregyházi Törvényszék ugyanezen ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 170. §

(1)bekezdés és

(6)bekezdés I. fordulat]. Ezért a II. rendű terheltet - mint többszörös visszaesőt - 5 évi fegyházbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Az elsőfokú ítélet a II. rendű terhelt tekintetében

1. április 4-én jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Az I. rendű terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a Debreceni Ítélőtábla a
2. október 6-án kelt Bf.I.427/2014/
3. számú végzésével az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terheltek anyagi jellegű viták folytán haragos viszonyban álltak egymással. Az I. rendű terhelt
4. február 2-án 8 óra 30 perc körüli időpontban négy rokonával B. község központjába ment pénzfelvétel céljából. Ezt a takarékszövetkezetben meg is tette, majd annak épületétől néhány méterre, az Á. u.-i orvosi rendelő előtt az utcán véletlenül találkozott a II. rendű terhelttel. Ekkor az I. rendű terheltnél egy 12,1 cm pengehosszúságú, a II. rendű terheltnél pedig egy 13,8 cm pengehosszúságú kés volt. A terheltek között szóváltás alakult ki, melynek során szidalmazták egymást és mindketten elővették ruházatukból a késüket, majd arra szólították fel a másikat, hogy tegyék le a kést, menjenek az épület mögé és verekedjenek meg. A terheltek azonban nem tették le a kést, hanem az I. rendű terhelt egy esetben, legfeljebb közepes erővel a bal alhas csípő tájékán megszúrta a II. rendű terheltet, aki ennek következtében a hasüregbe hatoló, de hasi szervsérüléssel nem járó szúrt sérülést szenvedett el. A hasüreget megnyitó sérülés közvetett életveszélyt jelentett, tényleges gyógytartam 3-4 hét volt. Az I. rendű terhelt felületesen megszúrta a II. rendű terhelt bal tenyerét is. A II. rendű terhelt is nekitámadt az I. rendű terheltnek, és a bal kezében lévő késsel kis-közepesnél kisebb erőbehatással, érintőleges irányú mozdulattal megvágta az I. rendű terhelt arcát, alsó ajka bal oldalától az állkapocs szintjéig, ott metszett sérülést okozva. Ezt követően ugyanolyan erővel a mellkas bal oldalán, nem messze az arteria claviculae-től egy rendbeli szúrt sérülést okozott, majd ugyanolyan erővel szúrt-metszett sérülést is okozott az I. rendű terhelt bal karjának váll közeli harmadában is. A fenti sérülések közül az első 8 napon belül, a másik kettő 8 napon túl gyógyult, mindkét sérülés tényleges gyógytartama 2-2 hét volt. A sérülések maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást nem okoztak, azonban a mellkasi sérülés elkövetési eszközére, a támadott testtájékra és különösen arra, hogy az arteria claviculae a szúrcsatorna közelében fut, megállapítható, hogy a II. rendű terhelt szándéka legalább eshetőlegesen életveszély okozására irányult. Kizárólag a puszta véletlenen múlott, hogy az I. rendű terheltnek közvetlen életveszélyes sérülése (a kulcscsont alatti verőér sérülése) nem következett be. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője a Be.
5. §

(1)bekezdés b) pontjának megjelölésével terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A vele szemben elsőfokon jogerős ítélet ellen a II. rendű terhelt is - törvényes ok megjelölése nélkül, ténylegesen jogos védelmi helyzetre hivatkozva - felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Az I. rendű terhelt védője indítványának állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a sérülését az I. rendű terhelt okozta. érvei szerint nem II. rendű vádlott Az I. rendű terhelt következetesen tagadta, hogy megszúrta volna a II. rendű terheltet, és azt - sőt akár csak annyit, hogy az I. rendű terhelt kezében kés lett volna - egyik tanú sem látta. Nem találtak vérnyomot az I. rendű terhelt késén sem. A védő álláspontja szerint igaz ugyan, hogy a kést az I. rendű terhelt egyik rokona a helyszínről - még a rendőrök érkezése előtt - az édesanyjához vitte, azonban azt rövid idővel később vissza is hozták. Így nem feltételezhető, hogy a terhelt iskolázatlan édesanyja ezen rövid idő alatt a megfelelő vegyszerrel eltávolította volna az esetleges vérnyomokat. Ekként viszont a vérnyom hiányát csak az magyarázhatja, hogy az I. rendű terhelt szúrt a késsel. A szúrt sérülést ezért saját magának okozta a II. rendű terhelt, amire való hajlamát igazolja az is, hogy karján és testén 32 sérülés volt található. Ez magyarázza továbbá azt is, hogy a II. rendű terhelt ruházata nem sérült. Ha az I. rendű terhelt szúrta volna meg a II. rendű terheltet, úgy a késnek a test elérése előtt keresztül kellett volna hatolnia a II. rendű terhelt ruházatán is; azt, hogy nem így történt, csak az magyarázhatja, hogy a II. rendű terhelt - mielőtt megszúrta volna saját magát - félrehúzta magán a ruhát. Ha az I. rendű terhelt szúrta volna meg a II. rendű terheltet, erre nyilvánvalóan nem lett volna előzetesen lehetősége. A fentiekre tekintettel az I. rendű terhelt védője - megjelölve a Be. 4. §

(2)bekezdését is - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az I. rendű terhelt felmentését indítványozta. A II. rendű terhelt indítványának indokai szerint az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a cselekményt az I. rendű terhelt kezdeményezte. A II. rendű terhelt - előadása szerint - csupán védekezett, mert az élete veszélyben volt; ezt azonban a múltjára tekintettel nem vette figyelembe az eljárt bíróság. Igazolja ezt az orvosszakértői vélemény is, mely szerint a szúrt-vágott sérüléseket nem okozhatta magának. A II. rendű terhelt hivatkozott arra is, hogy a vádiratot nem tudta értelmezni, ezért az eljárás során végig védőjére hagyatkozott, akit csak kirendelés útján kapott. A védekezéshez való jogát ezért az eljárás során nem gyakorolhatta. Ugyanakkor a védő nem csinált semmit, és az ő tanácsára nem fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen sem, aminek jelentőségével nem volt tisztában. Álláspontja szerint az orvosszakértői vélemény megállapította, hogy a cselekmény elkövetése idején beszámítható volt, azt azonban nem vizsgálta, hogy az adott élethelyzetben mi lett volna a helyes teendő. A II. rendű terhelt - állítása szerint - a saját életét mentette meg azáltal, hogy védekezésképp a késsel rátámadó I. rendű terheltet megszúrta. Mindezekre tekintettel a II. rendű terhelt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - a védelemhez való jogának biztosítása mellett - az elsőfokú bíróság új eljárás folytatására való utasítását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a BF.654/2015. számú átiratában az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát törvényben kizártnak, a II. rendű terhelt indítványát pedig alaptalannak tartotta. Elsődlegesen utalt arra: a Be. 423. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. Az ügyészi álláspont szerint az I. rendű terhelt védőjének indítványa kizárólagosan, a II. rendű terhelt indítványa pedig jelentős részében a tényállás megállapítását támadja, amit a törvény idézett rendelkezése kizár. Az I. rendű terhelt védője megállapítását kérte, hogy a lényegében kizárólag annak jogerős ítéleti tényállásban foglaltakkal szemben nem az I. rendű terhelt szúrta meg a II. rendű terheltet, hanem utóbbi saját magának okozta az I. rendű terheltnek felrótt sérüléseit; ebből pedig okszerűen következne az I. rendű vádlott felmentése. Mivel azonban - a fent írtak szerint - a felülvizsgálati eljárásban csak a jogerős ítéleti tényállás vehető alapul, az azt támadó indítvány törvényben kizárt, ezért azt érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani. A II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa is törvényben kizárt azon részében, amikor is arra hivatkozik: az I. rendű terhelt támadta meg és szúrt először. A jogerős ítéleti tényállás szerint a terheltek között kölcsönös vita, veszekedés alakult ki, mindketten kést vettek elő és verekedésre szólították fel egymást, majd rövid egymásutánban szúrtak is azokkal. Ennek alapulvételével pedig az eljárt bíróságok helyesen következtettek a II. rendű terhelt bűnösségére és törvényesen zárták ki javára a jogos védelmi helyzet létrejöttét. A kölcsönös kihívás elfogadásával ugyanis mindkét terhelt a jogtalanság talajára lépett, ezzel megfosztva önmagukat - így a II. rendű terheltet is - a védekezés jogszerűségének a lehetőségétől. Észrevételezte azt is a Legfőbb Ügyészség, hogy a II. rendű terhelt érdekében valamennyi tárgyaláson védő részt vett, így a Be. 373. §

(1)bekezdés II. pont d) pontjában foglalt eljárási szabálysértés, és ennek folytán a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok nem valósult meg. A védő esetlegesen szakmailag kifogásolható eljárása pedig ugyancsak nem értékelhető abszolút eljárási szabálysértésként. Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség a támadott határozatoknak az I. rendű és a II. rendű terhelt vonatkozásában való hatályában fenntartására tett indítványt. A Kúria a felülvizsgálati indítványokat a Be. 424. §

(1)bekezdés első fordulata értelmében tanácsülésen bírálta el. Az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa törvényben kizárt, és a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa pedig nem alapos. Az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa kapcsán a Kúria is észlelte, hogy annak érvei a Be. 423. §

(1)bekezdésében írt, korábban már idézett tilalom ellenére kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállást, illetve az eljárt bíróság ahhoz vezető mérlegelő tevékenységének mikéntjét támadják, a bizonyítékok mérlegelésének egy eltérő módját indítványozva. Ezzel pedig az indítvány kizárólag az eltérő tényállás megállapítását célozta, és csak ezen keresztül, az eltérő tényállás alapul vételével vitatta a terhelt bűnösségének megállapítását. Az eddig kifejtettek alapján viszont ez a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet. A jogerős ítéletben megállapított tényálláshoz való kötöttséget előíró szabályozásból következik, hogy bármiféle - a bűnösségre, a minősítésre vagy a büntetés kiszabására vonatkozó - jogkövetkeztetés helyessége csak az irányadó ítéleti tényállás alapul vételével ítélhető meg. Jelen esetben a jogerős ítéleti tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy a II. rendű terhelt életveszélyes sérülését az I. rendű terhelt által leadott szúrás okozta. E ténymegállapítás kétségbe vonása, megalapozottságának vitatása a kifejtettek szerint felülvizsgálat tárgya nem lehet. Értelemszerűen a terhelt felmentésére sem kerülhet sor a jogerős ítéletben megállapítottól eltérő, a terhelt bűnössége kapcsán éppen a legrelevánsabb részében kifejezetten azzal ellentétes tényállás alapján. Megjegyzi a Kúria azt is, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának

(1)bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A megalapozatlanság e felsorolásban nem szerepel, az indítványban hivatkozottak pedig egyetlen felülvizsgálati oknak sem felelnek meg. Az indítványban hivatkozott Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja arra az esetre biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. §

(1)bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. Az I. rendű terhelt védőjének indítványa nem téves minősítésre vagy más büntető anyagi jogi szabály megsértésére, és ennek következtében - nemében vagy mértékében - törvénysértő büntetés kiszabására hivatkozott, hanem magát a bűnösség megállapítását vitatta; ennek megfelelően pedig nem is törvényes büntetés kiszabását, hanem a terhelt felmentését célozta. Erre helyesen a Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontja adna lehetőséget, azonban - a fentebb kifejtettek szerint - kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapul vételével. Az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa ekként törvényben kizárt. A fentiekhez hasonlóan szintén a megállapított tényállást támadja a II. rendű terhelt indítványának azon része, amelyik az első szúrás kivitelezését az I. rendű terheltnek tulajdonítja. Az irányadó tényállás időbeli viszony megjelölése nélkül, azaz időben párhuzamosan írja le a két terhelt cselekvőségét. Ezzel összhangban az ítélet indokolása is rögzíti: a szúrások sorrendjét nem lehetett megállapítani (elsőfokú ítélet

1. oldal negyedik bekezdés). Így a felülvizsgálati indítvány elbírálása során is ezt kell alapul venni. Ennek alapján azonban már érdemben vizsgálható volt a II. rendű terhelt indítványának azon része, miszerint a terhére rótt cselekményt - állítása szerint - jogos védelmi helyzetben követte el. Ennek alapossága esetén ugyanis a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével büntethetőséget kizáró ok ellenére - került volna sor, azaz az indítvány ezen hivatkozása a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati ok. Az irányadó tényállás tükrében is helyes azonban a jogos védelmi helyzet kizárása mindkét terhelt - így a II. rendű terhelt vonatkozásában is. A 4/

1. BJE továbbra is fenntartotta azt a következetes ítélkezési gyakorlatot, miszerint a kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre, miként a támadás kiprovokálása is megfosztja a védekezőt annak jogszerűségétől. Ekként mindezek a jogos védelem korlátját képezik. Jelen esetben erről van szó. Az irányadó tényállás szerint a szóváltás közben mindkét terhelt kést vett elő, amit mindketten észleltek is, majd a kölcsönös kihívást elfogadták; ezzel pedig a jog által védett pozíciójukat feladták. Így ezt követően az már közömbös, hogy a testi sérülések okozására végül is nem az előre megbeszélt helyen és módon, azaz a rendelő mögött, puszta kézzel került sor, hanem a két, kezében egyaránt kést tartó, a fizikai összetűzés tényét elfogadó és arra készülő, támadó szándékú terhelt egyike már korábban szúrt, amit szinte azonnal követett a másik fél szúrása is. A terhelt védője az ügyben tartott valamennyi tárgyaláson részt vett, így e vonatkozásban a Be.
2. §

(1)bekezdés II. pont d) alpontjában szabályozott, és a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatot lehetővé tevő tárgyalási részvételre vonatkozó megvalósulása fel sem merülhet. - kizárólag a bírósági eljárási szabálysértés A védő eljárása kapcsán felvetett egyéb terhelti észrevételek ugyancsak nem alapoznak meg egyetlen törvényes felülvizsgálati okot sem. Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy a terhelt az eljárás során a védőjével kapcsolatban kifogást nem jelzett, új védő kirendelését a Be. 48. §

(5)bekezdése szerint nem kérte. Utal továbbá arra, hogy a Be. 47. §

(1)bekezdése szerint védőt elsősorban a terhelt, továbbá törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója, külföldi állampolgár terhelt esetén hazája konzuli tisztviselője hatalmazhat meg. A Be. 48. §

(1)bekezdése szerint a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője. Így amennyiben a terhelt vagy más jogosult nem hatalmaz meg védőt (mint jelen ügyben), csak kirendelés útján biztosítható a védelme; ami viszont ebben az esetben kötelező. Mindezekre figyelemmel a Kúria az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát a Be. 421. §

(2)bekezdés első mondatának első fordulata alapján elutasította. Ugyanakkor a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. §

(5)bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatot a Be.

1. §-a alapján a II. rendű terhelt vonatkozásában hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §

(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Belegi József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Pécsi Orsolya