(1)bekezdés szerint. Ennek során nem tartotta szükségesnek tárgyalás keretében részbizonyítás elrendelését a vádlott vallomásának megismerése érdekében, valamint új elmeorvosi szakértői vélemény beszerzését. A megyei bíróság az eljárási szabályok betartásával lefolytatott megismételt eljárásban ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. A vádlott írásban becsatolt vallomása új körülményt nem vetett fel azon kívül, hogy a korábbi vallomásaihoz képest a bűncselekmény elkövetését nem tagadta. A vádlott vallomásától és a szakértői vizsgálat megismétlésétől az értékelt bizonyítékok mellett nem várható olyan új adat, ami az elsőfokú ítéletben megállapított tényektől eltérő tényállást eredményezne. Az első fokú bíróság által elfogadott bizonyítékok zárt egészet alkotnak, lényeges kérdésben tisztázatlan körülmény nem maradt, így nincs törvényes lehetőség bizonyítás felvételére. Az elsőfokú bíróság az igazságügyi elmeorvosi és pszichológiai szakvélemény adatait, a tanúk vallomásait, a gyerekkorú sértett vallomását és az okirati bizonyítékokat vette figyelembe a tényállás megállapításánál. A gyermekkorú sértett nyomozási bíró előtt tett vallomását irányadónak fogadta el, amelyet a közvetett bizonyítékok is alátámasztottak. Az igazságügyi elmeorvos és pszichológus szakértői vélemény ismételt beszerzésére vonatkozó védői indítványt pedig az ítélőtábla mint szükségtelen bizonyítást azért utasította el, mert a vádlott konkrét gyermekkori traumájának ismerete nélkül is a pszichológus szakértő a psychoszexuális fejlődés zavarát feltárta, az elme és psychológus szakértők szakvéleményének helytállóságát a vádlott és védője nem vitatták. A szakértői vélemények egyébként is aggálytalanok, nem szorulnak kiegészítésre. A megyei bíróság a Be. 351.§ /2/ bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól mentes, hiánytalan tényállást állapított meg, amelyben a szükséges részletességgel rögzítette a történeti tényállást, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelve indokolási kötelezettségét teljesítette. Az ítélőtábla olyan eljárási, vagy megalapozatlansági hibát, ami az ítélet érdemi felülvizsgálatát akadályozta, nem állapított meg. A megalapozott tényállás ezért a Be.
- § /1/ bekezdése alapján a felülbírálat során is irányadó volt. A megyei bíróság a tényállásból okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és Btk. 2.§-ának alkalmazásával az elkövetett bűncselekmények jogi minősítése az ítélet kihirdetésekor hatályos Btk. rendelkezéseit figyelembe véve törvényes. Az elsőfokú bíróság helyesen választotta ketté a két elkövetési időszakot, mert a bűncselekmények időben is elkülönültek a bontóper előtti és utáni elkövetésekre. A büntetés kiszabása körében a megyei bíróság a büntetést enyhítő és súlyosító körülmények hiánytalanul vette számba és értékelte. A Be.
- § /2/ bekezdés b) pontja alapján az ítélőtábla a büntetéskiszabási körülmények körében a vádlott írásbeli nyilatkozatát, mint okirati bizonyítékot vette figyelembe annak a vádlott javára értékelt enyhítő körülménynek az alátámasztására, hogy elismerte a bűncselekmény elkövetését és perbeli felszólalásában megbánást tanúsított. Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészségnek azt az álláspontját, hogy a bűncselekmény kivitelezésének konkrét módja az adott minősítésen belül a jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény mellett enyhítő körülményként nem vehető figyelembe a vádlott javára. A vádlott a nevelése és felügyelete alatt álló, koránál fogva kiszolgáltatott sértettet durván nem bántotta, közeledésével a sértett tiltakozásakor felhagyott, a cselekményt ilyenkor abbahagyta. A bűncselekmény tárgyi súlya, erkölcsi megítélése és társadalmi veszélyessége a halmazati szabályok szerint felemelt büntetési tételkeretben a törvényalkotó által értékelést nyert, amelyből kiindulva, a megyei bíróság a bűnösségi körülményekkel, a vádlott bűnösségének fokával arányos büntetést szabott ki. A fő és mellékbüntetés, valamint az intézkedés törvényes, alkalmas a büntetési célok elérésére, azt az ítélőtábla nem találta eltúlzottan enyhének. A bűncselekmény elkövetése óta eltelt időmúlásra, valamint arra figyelemmel, hogy a vádlott belátta a bűncselekmény elkövetésének erkölcsi következményét, megbánást tanúsított, gyermekei ragaszkodnak hozzá, további súlyosító körülmények pedig az elsőfokú bíróság által megállapítottakhoz képest nem merültek fel, az ítélőtábla a törvényes büntetés vádlott terhére való megváltoztatására irányuló fellebbezésnek nem adott helyt. A törvényi minimum alsó határa közelében kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését megalapozó jogi indok hiányában a fő és mellékbüntetés enyhítését célzó fellebbezés sem volt eredményes. A megyei bíróság ítéletének valamennyi rendelkezése törvényes, mindezek miatt a Be.371.§ /1/ bekezdése alapján, helyes indokainál fogva az ítélőtábla helybenhagyta az első fokú bíróság ítéletét. A Btk. 99.§ /1/ bekezdése szerint az előzetes fogvatartásban eltöltött időt az első fokú ítélet kihirdetésétől a jelen ítélet kihirdetésének napjáig továbbfolyóan beszámította. G y ő r,
- évi március hó
- napján Dr. Takácsné . Kovács Tamás sk.. Miklós Mária sk. dr. Helyes Klára sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja ZÁRADÉK: A Veszprém Megyei Bíróság
- november hó
- napján kihirdetett B.944/2006/
- számú ítélete
- március
- napján a jelen végzéssel jogerőre emelkedett és végrehajtható. őr,
- évi március hó
- napján. Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: