Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.082/2015/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Gárdos Tamás ügyvéd (címe) ltal képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Hefferné dr. Vida Viktória jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Ki Törvényszék
- április
- napján kelt, 16.P.21.600/2013/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára, az illetékes állami adóhatóság felhívására 85.600 (nyolcvanötezer-hatszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a XXX-000 forgalmi rendszámú, M Y-000 típusú személygépkocsit a felperes
- április
- napján vásárolta. Ekkor a gépjármű eleje sérült volt.
- december 14-i dátummal a perbeli gépkocsira kárbejelentést tettek a kötelező felelősségbiztosítás alapján. A felperes
- március 3-án 2.600.000 forint legkisebb vételárért történő értékesítésre megbízta az S Kft-t. A
- április
- napján kelt, és április 29-én foganatosított határozatával a S R lefoglalta a gépjárművet a 140601337-2004.bü. számú büntetőeljárásban. A lefoglalást követően az értékesítéssel megbízott cég budapesti telephelyéről a BRFK Budapest ... szám alatti telephelyre szállították. Állapotlapot állítottak ki a gépjármű állapotáról, amelyben rögzítették, hogy a szélvédőüveg sérült, a jármű körben karcos, és az üzemanyagtartály üres. A foglalás ellen a felperes által benyújtott panaszt a S Városi Ügyészség
- augusztus
- napján kelt határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy egy csalássorozatban érintett a gépjármű, és a szakértői vizsgálata elengedhetetlen. Ezután a S R megbízása alapján a B Kft. megőrzésre elszállította a gépkocsit, majd az alperes fonyódi telephelyére került. Itt T N F igazságügyi gépjármű szakértő a nyomozóhatóság kirendelése alapján
- július hó
- napján megtekintette azt. A szakértő véleménye arra terjedt ki, hogy a perbeli gépkocsin fellelhetők-e a bejelentett közlekedési balesetből származó sérülések, az melyik karosszériaelemen, és milyen jellegű ütközésből származik, milyen módon javították ki, nem törött-e, nem sérült-e, mennyi a forgalmi értéke. A szakértő megállapította, hogy a gépjármű üzemképes, a karosszéria nem törött. Rögzítette, ugyanakkor, hogy a karosszériát két darabból építették össze, a motortér elhanyagolt, a hátsó lökhárító horzsolt, a gépjármű javítása döntően használt elemekből történt. A csomagtérfedél zárbetétje ekkor nem volt működőképes, azt kulccsal működtetni nem lehetett. A gépjármű forgalmi értékét 2.540.000 forintra tette. Javasolta később ismételt szemle megtartását a gépkocsi korábbi károsodásai után beépített alkatrészek azonosítóinak pontosítása érdekében - azzal, hogy a vezérképviselet vevőszolgálatát javasolta megkeresni az alváz és motorszám mellett a gépkocsi pontosabb gyári felszereltségére is.
- szeptember 12-én a B Kft. a S R által kijelölt telephelyről, a B, M u.
- számról a K, Z u.
- szám alatti rendőrségi telephelyre szállította a gépkocsit. A S R végül
- május
- napján kelt határozatával szüntette meg a gépjármű lefoglalását, annak lefoglaláskori állapotában, mivel a S Városi Ügyészség utasítása szerint a gépjárműre az eljárás érdekében a továbbiakban már nem volt szükség. A szakvélemény alapján a S Városi Ügyészség 22 vádlott, köztük a felperes, mint III. rendű vádlott ellen nyújtott be vádiratot a
- december 14-én megrendezett baleset és kárbejelentés kapcsán biztosítási csalás miatt. A felperes a gépjárművet
- május
- napján vette át az alperes kaposvári telephelyén J Ttól, az alperes alkalmazottjától. A felperes az átvételi elismervényre saját kezűleg felvezette a gépjárműben tapasztalt változásokat: a bal első ajtózár rongált, sérült, az első lökhárító jobb oldala erősen karcos, sérült, a műszerfal három helyen repedt. Az átvételi elismervényt J T átadóként aláírta, de a sérülésekről jegyzőkönyvet nem vettek fel, e vonatkozásban külön eljárás nem indult. A felperes
- május 16-án E értékelést végeztetett a gépjárművön a K Kft. gy cégnél. Ennek alapján a gépjármű akkori eladási ára 1.981.000 forint volt. Értékcsökkentő tényezőt az értékelés nem tüntetett fel.
- május 22-én a felperes az A Kft. M B Márkaképviseletnél árajánlatot kért a gépjárművön elvégzendő javítási munkánkra. Az árajánlat a javítást anyag- és munkadíjjal együtt 438.539 forintra tette, míg az átvizsgálás költségeként 12.420 forintot tüntetett fel. A felperes a gépjárművet ismeretlen időpontban és ismeretlen összegért értékesítette.
- december 10-én a felperes 438.539 forint javítási költség, 12.420 forint átvizsgálási költség, valamint 619.000 forint értékcsökkenés megfizetésére kárigényt jelentett be az alpereshez arra hivatkozva, hogy a foglalás alatti nem megfelelő őrzéssel összefüggésben keletkezett a kára. Válasziratában az alperes a felperes kárigényét elutasította. A felperes
- december
- napján előterjesztett keresetében 1.069.959 forint és ennek
- május
- napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén. Állította, hogy az alperes nem tartotta be a jármű foglalása idején a rá vonatkozó szabályokat, nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes igényét mind jogalapjában, mind összegében. Állította, hogy a felperes által hivatkozott elismervényen feltüntetett hibákat csak a felperes rögzítette, az alperes átadásnál jelenlévő alkalmazottja nem írta azt alá, nem ismerte el. Értékcsökkenés nem róható fel az alperesnek, a lefoglalás nem volt indokolatlanul hosszú, illetve annak időtartamát a csalássorozat összetettsége befolyásolta. Előadta egyúttal, hogy a csatolt árajánlaton az üggyel össze nem függő javítási költségek is szerepelnek. Továbbá kifogásolta, hogy a javítás elvégzését a felperes nem igazolta. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperes, hogy fizessen meg az alperesnek 50.000 forint perköltséget. Jogi indokolásában kifejtette, hogy a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése, valamint
- §-ának alkalmazásával a felperesnek kellett bizonyítania az alperes jogellenes magatartását, kára bekövetkeztét, a kettő közötti okozati összefüggést, továbbá azt, hogy a jogorvoslati lehetőségeket a nyomozás során kimerítette. Az alperes a kárfelelősség aló kimenthette magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, vagyis az őrzés során mindent megtett a gépjármű állagának megőrzése érdekében. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy 2013., helyesen
- december 14-én megrendezett, a vád tárgyát képező baleset érintettje volt a perbeli gépjármű, így a lefoglalásra jogszerűen került sor. A rendelkezésre álló adatok alapján ténylegesen sem a gépjármű, sem vezetője nem volt a helyszínen - a baleseti kárbejelentővel ellentétben. Sarló Zoltán és T N F igazságügyi szakértők indítványa alapján szükséges volt a foglalás további fenntartása, az esetleges további szemlék és szakértői bizonyítás foganatosítása érdekében. Az eljárás elhúzódása ezért nem róható fel az alperesnek. Jogellenes magatartás hiányában pedig a fogalmi értékcsökkenéssel kapcsolatos igénye alaptalan. Kifejtette továbbá a törvényszék, hogy a felperes nem bizonyította azt sem, hogy a sérülések a foglalás ideje alatt keletkeztek. A Be.
- §-ának
(1)bekezdésében, a Be. 154. §-ának
(1)és
(3)bekezdésében, valamint a Be. 155. §-ának
(1)bekezdésében írt rendelkezéseket az alperes betartotta. A lefoglalt dolog egyéni tulajdonságait rögzítő irat mellett fényképet nem kellett az ügyirathoz csatolni, de adatlapot felvettek a foglaláskor. Eszerint a szélvédő sérült, és a gépjármű körben karcos volt. Az ezzel ellentétes tényekre vonatkozó bizonyítási kötelezettségének a felperes nem tett eleget. A 11/2003. (V.8.) IM-BM-PM együttes rendelet 11. §-ának
(2)bekezdése alapján fényképet vagy videofelvételt készíteni nem volt köteles az alperes, csak bűnjeljegyzéket kiállítani, az pedig megtörtént. A rendelet 39. §-ának
(1)és
(2)bekezdése szerint a lefoglalás megszüntetésekor a jogosultnak elismervény ellenében kell átadni a lefoglalt dolgot; ez szintén megtörtént. A felperes hibalistát vezetett kézzel az átvételi elismervényre, azonban azt nem dátumozta le, és az alperes azt átvevő alkalmazottja nem ismerte el az ott írtakat. Ezért a feljegyzés önmagában bizonyító erővel nem bír. Külön jegyzőkönyvben dokumentálva, a helyszínen készült fényképfelvételekkel kellett volna alátámasztania a felperesnek a tapasztalt sérüléseket. A rendelet 44. §-ának
(1)bekezdése szerint azután a bűnjelkezelő jelenlétében, a hatóság határozata alapján szakértőnek kellett volna megvizsgálnia a bűnjelet, ez nem történt meg. J Z - helyesen J T - tanúvallomásában a gépjármű kiadásának konkrét részleteire nem emlékezett, azonban azt hangsúlyozta, nem fordulhatott elő, hogy panasz esetén nem tájékoztatta a panaszost a reklamáció menetéről, ne irányította volna az arra jogosult ügyintézőhöz. M I tanú előadta, hogy a perbeli gépkocsit bizonyosan nagyméretű tárolóban, zárt helyen tárolták, típusára és értékére is figyelemmel, nem szabad téren. Mozgatni ugyan nem szokták, de helyben állva beindítják, a fagyálló folyadékot és szélvédőfolyadékot leengedik a lefagyás megelőzése érdekében. A szállítás trélerrel történik, és ha a le és felrakodás során sérülés keletkezik, azt a szállítólevélen rögzíteni kell, de ilyen körülmény a jelen ügyben nem merült fel. T N F, a büntetőeljárásban eljárt szakértő tanúvallomásában előadta, hogy az átvételi elismervényen megjelölt hibák közül a szakértői szemle alkalmával a műszerfal repedezettségét nem észlelte, mint ahogy a baloldali zár sérülését sem. A lökhárító jobb oldalán karcolást észlelt, szakvéleményében azonban ténylegesen a hátsó lökhárító horzsoltságát említette. A felperes pedig a per során megjelölt egyéb hibákat a foglalás megszüntetését követően az átvételi elismervényen sem tüntette fel. A törvényszék kifejtette, hogy a foglalás megszűnése után készített javítási árajánlat sem támasztja alá azt, hogy a felperes által állított sérülések a foglalás során következtek be. B Z tanúvallomását az elsőfokú bíróság kizárta a bizonyítékok köréből, mert a jelen üggyel kapcsolatos büntetőeljárás során a felperes, mint III. rendű vádlott mellett a tanú XVI. rendű vádlottként szerepelt, aki egyúttal a felperes alkalmazottja is volt, tőle ezért elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes ellentmondó nyilatkozatot tett abban a körben, hogy a hibákat kijavította-e, vagy sem, és azt sem árulta el, hogy a gépkocsit milyen vételárért értékesítette. Ekként nem lehetett megállapítani, hogy ténylegesen érte-e kár a felperest, vagy sem. Utalt arra a törvényszék, hogy a gépkocsi sérülését
- május 16-án már észlelte a felperes, ehhez képest kárigényét először
- december 10-én terjesztette elő, keresetét pedig csak
- december 30-án. Kárigénye ugyan nem évült el, azonban a hosszú idő elteltére és a gépkocsi értékesítésére figyelemmel a bizonyítási eljárás már nem vezethetett eredményre. Az időmúlást a felperes terhére értékelte, mivel az alperesnél az iratok selejtezésre kerültek. Utólag már nem lehet tisztázni a releváns körülményeket szakértői úton sem, ezért mellőzte az elsőfokú bíróság szakértő kirendelését. Az elsőfokú határozattal szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak a kereseti kérelme szerinti megváltoztatását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a jogszabályban előírt határidőn belül érvényesítette igényét, ezért az alperes terhére róható, hogy leselejtezte az iratokat. Sérelmezte, hogy „nem hitt" az elsőfokú bíróság a felperesnek a hibajegyzékkel kapcsolatos állítás körében. Állította, hogy az alperes alkalmazottja nem tudta, hogy mi az eljárási rendje a hibajelzésnek, erről őt nem tájékoztatta, csupán annyit mondott, hogy ha problémája van, akkor azt írja rá a papírra, az okirat pedig végig az alperes birtokában volt. Az egyéb hibákat pedig csak az átvizsgálást követően észlelte. Állította, hogy mivel a gépjárművet csak egyszer vizsgálta szakértő, ezért fölöslegesen állt egy éven keresztül lefoglalás alatt. Véleménye szerint a szakértő esetleges mulasztása is az alperes érdekkörébe tartozó kérdés. Kifogásolta, hogy B Z tanúvallomását kirekesztette a bizonyítékok köréből a törvényszék, ugyanakkor az alperes alkalmazottainak tanúvallomásával kapcsolatban elfogultságot nem vélelmezett. Előadta, az alperes nem bizonyította, hogy fedett helyen tárolta a gépjárművet. A fedett és a zárt hely fogalma ugyanis nem azonos. A műszerfal éppen azért repedezett, mert napsugárzásnak volt kitéve. Álláspontja szerint irreleváns, hogy a hibákat kijavította-e, emellett az is, hogy milyen összegért értékesítette a gépjárművet. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte helyes indokai alapján. Rámutatott arra, hogy az átvételi elismervény az átadás tényét bizonyítja, a kár bekövetkeztét nem. A felperes nem kérte jegyzőkönyvben rögzíteni az általa észlelt esetleges sérüléseket. A panaszeljárás lefolytatását is a felperesnek kellett volna kérnie. A büntetőeljárás során kirendelt szakértő nem a felperes által a jelen perben meghivatkozott sérülésekre koncentrált, hanem a biztosítási csalással összefüggő sérülésekre. A szakértő nyilatkozott arra, hogy a vizsgálat során megfelelő tárolási körülmények között találta a gépkocsit. A szállítások során nem sérült az autó, ellenkező esetben azt a szállítólevélen rögzítették volna. A felperes mind a sérülések, mind a javítás tekintetében eltérő nyilatkozatokat tett. A kár elkerülése érdekében lett volna köteles a felperes nyilatkozni arról, hogy milyen összegért értékesítette a gépkocsit. Amennyiben az alperes tanúként kihallgatott alkalmazottai hibáztak volna, úgy velük szemben - az időmúlásra is figyelemmel - semmilyen igény nem érvényesíthető, ezért tanúvallomásuk elfogulatlan vallomásként felhasználható. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásának alapjául szolgáló tényeket helyesen állapította meg, és helyes jogszabályok alkalmazásával, érdemben helyes következtetésre jutott, jogi indokolásával is túlnyomórészt egyetértett a másodfokú bíróság, ezért az ítéletet a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Nem osztotta viszont az ítélőtábla a törvényszéknek B Z tanúvallomásával összefüggő álláspontját. A tanúvallomás figyelmen kívül hagyásának indokaival nem értett egyet, ugyanakkor azt más okból nem találta elfogadhatónak. B Z a felperes alkalmazottja volt, J T és M I tanúk pedig az alperes alkalmazottai voltak. Alkalmazotti minőségük miatt nem lehet egyikük vallomását kizárni, a másik kettő személyét viszont elfogadni, még akkor sem, hogy ha B Z vádlott-társa is volt a felperesnek. Mindazonáltal a tanúvallomás nem volt figyelembe vehető a felperes állításának alátámasztására, mivel ellentmondott az egyéb bizonyítékoknak. B Z ugyanis azt vallotta, hogy a perbeli gépkocsi a lefoglaláskor kifogástalan, sérülésmentes állapotban volt, ez pedig nyilvánvalóan nem felelt meg a valóságnak, hiszen a lefoglalást rögzítő adatlap szerint és a fényképfelvételek szerint is az jól láthatóan karcos volt. A tanúnak ez a komoly tévedése egyértelműen a felperes melletti elfogultságára utal, ezért nem fogadta el a másodfokú bíróság B Z tanúvallomását. A felperes állításával ellentétben a felperesnek a lefoglalás megszüntetésekor az átvételi elismervényre írt jegyzetét az elsőfokú bíróság nem hagyta figyelmen kívül, hanem értékelte azt akként, hogy nem fogadta el az ott írtakat. A felperes kárigényének alátámasztására - még ha az átvételkor jegyezte is fel a felperes a kifogásait - az önmagában nem bizonyítja a sérülések meglétét, és azt a releváns kérdést, hogy a sérülések az őrzés során keletkeztek-e. Ezt J T sem a peres eljárás során tett vallomásában nem erősítette meg, sem az átvételi elismervényre írásban nem vezette rá. A felperes által az átvételi elismervényen feltüntetett sérüléseket tételesen megvizsgálva kiemeli az ítélőtábla, hogy a karcosság már a lefoglaláskor megvolt, ezt az adatlap alátámasztotta. Nem volt arra adat, hogy a karcosság mértéke tovább romlott volna. Az ajtózár sérülésével kapcsolatban a felperes írásban azt kifogásolta, hogy az ajtózár rongált, sérült, nem azt, hogy nem működik. A szakértői vélemény pedig utal arra, hogy az ajtózár sérülését a felperes saját magának okozta a vád tárgyává tett cselekménnyel összefüggésben. A műszerfal repedezettségére vonatkozóan ellentmondó bizonyítékok állnak rendelkezésre. Az alperes két alkalmazottja, J T és M I cáfolták, hogy az őrzés során keletkezett volna ilyen sérülés, a szakértő pedig úgy nyilatkozott, hogy zárt, és - a nyilatkozat tartalmából következően - fedett helyen vizsgálta meg a gépkocsit. Így valószínűtlen, hogy a napon állás miatt keletkezett volna a repedezettség. Annak létét az elismervény egyébként sem bizonyítja. A szakértő emellett azt is kiemelte, hogy a kárpitozás az átlagosnál jobban elhasználódott, a kárpitozás pedig hasonlóképpen viselkedik a műszerfalhoz. Ekként nem derül ki a rendelkezésre álló adatokból, hogy mikor sérült a műszerfal, ezt utólag már megállapítani nem is lehet, a gépkocsi nincs meg, csak a felperes által csatolt fényképek. Hogy a műszerfalat ábrázoló fénykép mikor, milyen műszerfalról készült, arra sincs igazoló adat az alperes tagadásával szemben, és arra sem, hogy a lefoglalás előtt milyen volt a perbeli gépkocsi műszerfala. A javítási árajánlat önmagában szintén nem elengedő annak alátámasztására, hogy az ott írt sérülések a tárolás során keletkeztek. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az inframcserénél nulla forintos költséget tüntetett fel az árajánlat, de az átvétel során a felperes egyébként sem a működésképtelenséget kifogásolta, hanem a sérültséget, amit a szakértői vélemény önkárosításnak minősített. Az sem állapítható meg, hogy a felperes ténylegesen kijavítottae a gépkocsit, és mikor, mennyiért értékesítette, e körben ellentmondó nyilatkozatot tett, illetőleg bizonyítékot nem csatolt. Valójában már ezen oknál fogva is el kellene utasítani a keresetet, hiszen az alperes vitatásával szemben csupán a felperes tudná bizonyítani, hogy nem drágábban értékesítette azt - az esetlegesen keletkezett sérülések ellenére -, mint az E árkalkuláció. Rámutat az ítélőtábla: annak a körülménynek, hogy mikor szüntette meg a nyomozóhatóság a lefoglalást, akkor lenne jelentősége, ha ismert lenne, hogy mikor, mennyiért értékesítette a felperes a gépkocsit. Ebben az esetben azt kellett volna bizonyítania a felperesnek, hogy amikor legkorábban kiadhatta volna a gépkocsit az alperes, akkor mennyit ért, ezzel szemben ténylegesen mennyiért adta el, és ebből értékcsökkenés miatt kára keletkezett. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság helytálló határozatát helybenhagyta. A felperes sikertelenül fellebbezett, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján ő köteles megfizetni az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, amelyet a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)bekezdése alapján 25.000 forintban állapított meg a másodfokú bíróság figyelemmel arra, hogy az alperes fellebbezési ellenkérelmet írásban előterjesztett. Köteles továbbá megfizetni a felperes az állam javára, külön felhívásra 85.600 forint feljegyzett fellebbezési illetéket az Itv. 74. §-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése szerint. P é c s,
- október
- dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, dr. Berki Csilla s.k. bíró