Bhar.223/2014/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pont) miatt 1 év fogházbüntetésre és 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Kötelezte a vádlottat 382.038,- Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés folytán eljáró Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 29.Bf.9158/2013/4. számú ítéletével a vádlottat az ellene helyesen - a Btk. 187. §

(1),

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költségből a pótmagánvádló fellépése után keletkezett 70.014,- Ft-ot a pótmagánvádló köteles az államnak megfizetni. A másodfokú bíróság ítélete ellen a pótmagánvádló jelentett be fellebbezést a felmentő rendelkezés ellen a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása, és vele szemben szankció alkalmazása érdekében. A pótmagánvádló jogi képviselője a nyilvános ülésen kifejtette, hogy a másodfokú bíróság nem foglalkozott a jogi képviselő álláspontja szerint kétséget kizáróan megállapítható relatív sebesség-túllépés lehetőségével. A vádlott észlelte a besoroló járműveket, ennek ellenére nem lassított 72 km/óra haladási sebességén. A szakértői állásfoglalás szerint 64-68 km/órás sebesség esetén a baleset elkerülhető lett volna. Nem változtatott a besoroló járművek ellenére sem a követési távolságon. Álláspontja szerint a relatív sebesség túllépéssel és a követési távolsággal kapcsolatban KRESZ szabálysértést valósított meg. Hivatkozott arra is, hogy a szakértő szerint a besoroló járművek nélkül is bekövetkezett volna a baleset. Állásfoglalása szerint a vádlott büntető jogi felelőssége akkor is megállapítható, ha a besoroló járművezetők is szerepet játszottak a veszélyhelyzet előidézésében. Utalt a vádlott magatartása és a bekövetkezett baleset között fennálló okozati összefüggésre. A vádlott védője a nyilvános ülésen a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint a baleseti szituáció kialakulásáért sem a besoroló járművezetők, sem a védett útvonalon közlekedő vádlott nem tehető felelőssé, mivel a kialakult helyzet nem volt előre látható. A harmadfokú bíróság a bejelentett fellebbezést nem találta alaposnak. A harmadfokú bíróság a Be. 387. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásokban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e. Ennek során megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával hozta meg határozatát. A másodfokú bíróság a vádlott védőjének indítványára ismételten meghallgatta az ügyben korábban már szakvéleményt adó az igazságügyi műszaki szakértőt, akinek tárgyalási meghallgatása alapján több lényeges ponton, köztük a vádlott gépjárművének sebessége, illetve a sebességhez tartozó féktávolsága vonatkozásában módosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Amint arra a műszaki szakértő a másodfokú tárgyaláson hivatkozott a vádlott relatív sebesség túllépése, a 0,7 másodperces észlelései késedelme, a besoroló járművek magatartása, a forgalom lassulása közül bármelyik tényező vezethetett az balesethez, illetve az összes tényező együtt hatása is eredményezhette azt. Az előzőek szerint tehát a szakértő kétséget kizáróan egyik feltételt sem tartotta szakértői módszerekkel megállapíthatónak; a Fővárosi Törvényszék 29.Bf.9158/2013/4.számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldalán akként nyilatkozott, hogy csak valószínűségi vélemény adható. A harmadfokú bíróság határozatát a Be. 388. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság által teljes mértékben megalapozottan rögzített tényállásra alapította. E helyesen megállapított tényállás alapján a másodfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségének hiányára. Teljes bizonyossággal ugyanis nem volt megállapítható a vádlott közlekedési szabályszegésének, az esetleges relatív sebesség túllépésének, illetve a követési távolság be nem tartásának a szerepe a baleset megvalósulásában. Abban a vádlott felelősségi körébe nem vonható egyéb tényezők is szerepet játszottak, sőt e körülmények szerepét a szakértő a vádlotti gépkocsi haladási sebességének módosulása tükrében nyomatékosította. Ezek a tényezők a besoroló gépjárművek behaladása, az ezzel időben közel azonos forgalom lassulás és feltorlódás voltak. E körülmények nehezítették a vádlott számára a forgalmi helyzet kellő időben való észlelését, a megfelelő cselekvést, amiért büntetőjogi felelőssége kétséget kizáró bizonyossággal nem állapítható meg. A harmadfokú bíróság messzemenően egyetértett a vádlott cselekvési késedelme körében kifejtett másodfokú érvekkel is. Miután kétséget kizáró bizonyíték nem állt rendelkezésre arra nézve, hogy az okozati összefüggés fennállt a bekövetkezett baleset és a vádlott közlekedési szabálysértése között, ezért a vádlott felmentésére törvényesen került sor. A kifejtetteknek megfelelően a harmadfokú bíróság a fellebbezést alaptalannak ítélte, ezért másodfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta. Budapest, 2014. év december hó 18. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke. Halász Etelka s.k. előadó bíró. Szalai Géza s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 29.Bf.9158/2013/4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.223/2014/6. számú végzése folytán 2014. év december hó 18. napján jogerőre emelkedett. Budapest, 2014. év december hó 18. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke