Gfv.30269/2015/1 – Kúria

(1), 18/1999. Korm. rend. 2. §

1. d)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.269/2015/4.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Léhmann György ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felperesnek jogtanácsos által képviselt alperes ellen kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Tatabányai Törvényszéken 10.P.21.001/2012. számon indult és a Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.137/2013/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria az I.r. és a II.r. felperesek előzetes eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja. döntéshozatali A jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I.r. és a II.r. felpereseknek egyetemlegesen 19.050 (tizenkilencezer-ötven) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint a peres felek 2006. november 13-án kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján az alperes 19.000 CHF szabad felhasználású kölcsönt nyújtott a felpereseknek. E szerződés 3.4. pontja akként rendelkezett, hogy „a hitelező a kölcsön ügyleti kamatlábát az egyes kamatperiódusok fordulónapján, a kezelési költség mértékét pedig az egyes ügyleti évek forduló napján jogosult egyoldalúan megváltoztatni. A módosított kamatmérték meg kell egyezzen az érintett fordulónapokon érvényes, a hitelező lakossági hiteltermékek kondícióira vonatkozó hirdetményében (továbbiakban: hirdetmény) jelen hiteltípusra közzétett mértékkel. A hitelező a kamatnak és a kezelési költségnek az adós számára kedvezőtlen változásokra csak kizárólag az alábbi feltételek valamelyikének beállta esetén jogosult: a hitelező által kibocsátott jelzáloglevelek kamatának emelkedése, - az éven túli lejáratú állampapírok hozamának emelkedése, - a tőke- és pénzpiaci kamatlábak emelkedése, - a jegybanki alapkamat emelkedése, - a bankközi hitelkamatok emelkedése, - a kezelési költség tekintetében pedig a hitelező jelzáloglevél kibocsátásának, vagy forgalmazásának költségei emelkedése." A felperesek keresetükben a szerződés 3.4. pontja érvénytelenségének megállapítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a támadott szerződéses rendelkezés a Ptk. 209. §-a szerint tisztességtelen, ezért semmis, mivel szerződésmódosítás esetén nem biztosítja a fogyasztók számára a felmondás jogát. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megítélése szerint a perbeli szerződéses rendelkezés világos és érthető, nem tartalmaz bonyolult szakmai fogalmakat, de ezek alkalmazása egyébként sem tenné önmagában tisztességtelenné a támadott feltételt. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét 2013. november 27. napján kelt ítéletével megváltoztatta, és megállapította, hogy a perbeli szerződés 3.4. pontja mint tisztességtelen szerződési kikötés semmis. A fellebbezés indokaira tekintettel úgy ítélte: a perbeli szerződéses rendelkezés a felmondás vagy elállás jogát nem biztosítja a felperesek mint fogyasztók számára az alperes egyoldalú szerződésmódosítása esetére. Erre figyelemmel a 18/1999.(II.5.) Korm. rendelet 2. §
2. d)pontja alapján a kikötés tisztességtelenségét vélelmezni kell. Az alperes a vélelem megdöntése körében hivatkozott arra, hogy az előtörlesztés lehetősége az egyoldalú felmondás hiányának pótlására alkalmas. A másodfokú bíróság szerint a perbeli szerződés egyrészt időbeli korlátokat szabott az előtörlesztéssel szemben, másrészt a teljes előtörlesztés esetén előtörlesztési díjfizetési kötelezettséget írt elő, így ez a lehetőség nem egyenértékű a felmondás jogával. Mindezek alapján a perben támadott szerződési kikötés tisztességtelennek minősül, és így a Ptk. 209/A. §

(2)bekezdése alapján semmis. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 209. §

(1)-

(3)bekezdéseibe, valamint a Ptk. 209/A. §

(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. A másodfokú bíróságnak a szerződés egészét kellett volna vizsgálnia azzal kapcsolatban, hogy a támadott szerződéses rendelkezésből származó hátrányokat más rendelkezések kompenzálják-e. Állította, hogy a szerződéses konstrukció alapján a felperesek kedvezőbb feltételekkel jutottak a kölcsönhöz, amit a másodfokú bíróságnak is észlelnie kellett volna és a szerződés tartalmi vizsgálatát követően a vitatott rendelkezés tisztességességét kellett volna megállapítania. A Kúria a Gfv.VII.30.116/2014/3. számú végzésével a felülvizsgálati eljárást a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján hivatalból felfüggesztette. Az alperes Gfv.VII.30.116/2014/4. számú beadványában a 2014. évi XL. törvény 38. §

(1)bekezdésére hivatkozással a felülvizsgálati eljárás folytatását kérte. A felperesek

1. sorszámú beadványukban szintén kérték az eljárás folytatását, egyúttal előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozták arra hivatkozással, hogy a
2. évi XXXVIII. és XL. törvények több rendelkezése sem felel meg a 93/13/EGK irányelvben megfogalmazott fogyasztóvédelmi céloknak, előírásoknak. Az alperes a felülvizsgálati tárgyaláson nem tartotta fenn arra történt hivatkozását, hogy a perbeli szerződés nem fogyasztói szerződés. Álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárás eredményeként a jogszabályoknak megfelelő új határozat az lenne, amely figyelemmel lenne a jogerős határozat meghozatalát követő jogszabályi (
3. évi XXXVIII. és XL. törvények) változásokra és az azok alapján az alperes részéről a Magyar Állam ellen indított perben hozott jogerős ítéletre. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
4. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek. A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálata körében először azt vizsgálta: a jogvita eldöntéséhez szükséges-e a felperesek által megjelölt körben, vagy más jogkérdések vonatkozásában előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. A Kúria ennek eldöntéséhez abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet, illetve annak vizsgálata, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A Kúria döntését a jogerős ítélet meghozatalát követően kihirdetett törvények kivételes esetektől eltekintve - nem befolyásolhatják, mivel olyan jogszabályi rendelkezésbe nem ütközhet egy jogerős ítélet, amely annak meghozatalakor még nem volt hatályos. A perbeli eljárásra a

1. évi XXXVIII. tv.
2. §-a ugyan kihatott, de nem az ügy érdemére. Az Európai Unió Bírósága vonatkozó joggyakorlata értelmében (C-428/
3. sz. Monin Automobiles ügy,
4. pont; C434/
5. sz. Lourenco Dias ügy,
6. pont) olyan kérdés előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát nem képezheti, amely az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolja, ezért a Kúria a felperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította. A felülvizsgálati eljárás fent hivatkozott sajátosságaira tekintettel a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmének elbírálása körében sem vehette figyelembe a jogerős ítélet kihirdetése után bekövetkezett jogszabályi változásokat, illetve az alperes által indított hivatkozott perben később született jogerős ítélet miatt a jelen eljárásban hozott ítélet - amely az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét megállapította - nem lehet jogszabálysértő. A Kúria érdemben csak azt az alperesi hivatkozást vizsgálta, hogy a fogyasztó felmondási jogának hiányát ellensúlyozták-e a szerződés által nyújtott egyéb előnyök, melyek megítéléséhez az eljárt bíróságok részéről a szerződés egészének vizsgálata lett volna szükséges. A Kúria nem ért egyet az alperes ezen álláspontjával, mivel az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezés a deviza alapú kölcsönszerződés önállóan vizsgálható rendelkezése, amelynek esetleges tisztességének ellensúlyozására más, az alperes által állított előnyök nem alkalmasak. A másodfokú bíróság - bár ítéletében konkrétan nem jelölte meg - a 2/2012.(XII.10.) PK vélemény
7. pontja szerint értékelte a felmondási jog biztosításának hiányát. A Kúria megjegyzi, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a hivatkozott PK véleményben, illetve a 2/
8. PJE határozatban értelmezett átláthatóság elvét is sérti. A jogerős ítélet tehát a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp.
9. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperesek - figyelemmel a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3),

(5)és

(6)bekezdéseire, a jogi képviselőjük által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló - felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Budapest,

1. november
2. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr.Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró