Pf.21778/2014/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy hatálytalanok vele szemben az I. és II. rendű alperesek között megkötött jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződések. Kérte továbbá az I. alperest és a II. rendű alperest annak tűrésére kötelezni, hogy a már megindított végrehajtási eljárás útján kielégítse a .... számú lízingszerződés után fennálló 58.425.689 forint összegű követelését. Előadta, hogy az I. rendű alperes mint készfizető kezes a felperessel

1. október 15-én kötött szerződéssel a lízingbevevő .... számú lízingszerződésből eredő valamennyi kötelezettségének teljesítésére készfizető kezességet vállalt. A készfizető kezességvállalási szerződés
2. pontjában kijelentette, hogy rendelkezik a szerződés aláírásának időpontjában a kezességbe foglalt kötelezettség teljesítését lehetővé tevő vagyoni helyzettel. A lízingbevevő a szerződésben foglalt fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért részére, valamint az I. rendű alperes részére a közjegyző
3. szeptember 14-én felmondást kézbesíttetett. A felperes kérelmére
4. február 1-jén végrehajtás elrendelésére került sor az I. rendű alperessel szemben 58.497.405 forint tőke és ezen összeg után
5. szeptember 14-től a kifizetés napjáig járó évi 11,194% késedelmi kamat, 49.608 forint közjegyzői munkadíj (jogérvényesítési díj) teljesítése végett. A felperes kérte a végrehajtási jog bejegyzését az I. rendű alperes ingatlanaira (... helyrajzi számú ingatlan 1/1 tulajdoni hányada, ... helyrajzi számú ingatlan 4/10 tulajdoni hányada). A végrehajtó 2012 februárjában a végrehajtási jog bejegyzésekor tájékoztatta, hogy mindkét ingatlant 40.040.000 forint és járulékai erejéig a
6. november 22-én bejegyzett jelzálogjog és vételi jog terheli a II. rendű alperes javára. A jelzálogjog és a végrehajtási jog az I. és II. rendű alperesek által
7. december 1-jén kötött kölcsönszerződést biztosítja. Az I. rendű alperes elleni végrehajtási eljárásban benyújtásra került a II. rendű alperes
8. május 21-én kelt bekapcsolódási kérelme, melyet mint zálogjogosult terjesztett elő arra hivatkozással, hogy az I. rendű alperes adóssal szemben annak a P. D. F. Kft.-ben meglévő üzletrészén a cégjegyzékben 2/2 számú pontban bejelentett jelzálogjoggal és vételi joggal biztosított kölcsöntartozás jogcímén fennálló 100.000.000 forint tőke és az esedékességétől a kifizetés napjáig számított évi 10% ügyleti kamat követelését a végrehajtási eljárásban érvényesíteni kívánja. A II. rendű alperes csatolta a zálogjoggal és vételi joggal biztosított kölcsönszerződést, mely
9. január
10. napján kelt. A felperes előadta továbbá, hogy a II. rendű alperes javára zálogjogot és vételi jogot alapító szerződés is ezen a napon kelt és abban az I. rendű alperes P. D. F. Kft.-ben meglévő, a törzstőke 33%-át megtestesítő 130.000.000 forint törzsbetétet képviselő üzletrésze, valamint az S. B. Kft.-ben meglévő, a törzstőke 33%-át megtestesítő 2.260.000 forint törzsbetétet képviselő üzletrésze szerepel biztosítékként, az opciós vételár összegét pedig a szerződés 32.000.000 forintban tünteti fel. A felperes előadta, hogy az I. rendű alperes jelzálogjoggal terhelt ingatlanai 18.300.000 forintot érnek, piaci értékük megállapítására igazságügyi szakértő kirendelését indítványozta. A felperes álláspontja szerint az I. rendű alperes tulajdonában álló ingatlanok jelzálogjoggal való megterhelése azt a célt szolgálja, hogy meghiúsítsa a felperes által megindított végrehajtást, mivel a Ptk.
11. §-a szerint a zálogjogosult zálogjoga alapján a pénzben meghatározott követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet. A felperes szerint az I. rendű alperes által megkötött zálogjogot és vételi jogot alapító szerződések kifejezetten fedezetelvonásra irányultak. A jelzálogjogot és a vételi jogot alapító szerződés megkötésének időpontjában a felperesi követelés már fennállt, az ingatlanok a lízingszerződés megkötésekor az I. rendű alperes tulajdonában álltak. Az I. rendű alperesnek nincs több ingatlana, bankszámláján nincs fedezet, melyből a végrehajtást foganatosítani lehetne, illetve a felperes tudomása szerint nincs olyan ingó vagyona és olyan mértékű munkabére, amelyből a követelés összegét számottevően csökkenteni lehetne. A felperes hivatkozott az 1/
12. (VI. 15.) PK véleményre (a továbbiakban: PK vélemény), melyben foglaltak szerint a fedezetelvonás megvalósulhat a kötelezett tulajdonában álló vagyontárgy megterhelésével is. A felperes szerint az alperesek egymásnak ellentmondó nyilatkozataiból, a jelzálogszerződések megkötésének időpontjaiból kitűnik, hogy a perbeli jelzálogszerződés és vételi jogot alapító szerződés aláírásakor a II. rendű alperes rosszhiszeműen járt el. A jelzálogjogot alapító szerződések időpontjában az üzletrészekre már végrehajtási jog volt bejegyezve, így a II. rendű alperes már tudomással bírt arról, hogy az I. rendű alperesnek tartozása áll fenn. A felperes arra nézve, hogy mi volt a
13. évi kölcsönszerződés felmondásának tényleges oka, illetőleg megtörtént-e a 100.000.000 forint összegű kölcsön folyósítása, tanúk meghallgatását indítványozta. Az I. és II. rendű alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a II. rendű alperes a
14. december 1-jén kötött kölcsönszerződés alapján az I. rendű alperes részére 38.500.000 forint kölcsönt nyújtott 4% kamatra,
15. július 1-jei lejárattal. A II. rendű alperes a visszafizetés határidejének meghosszabbítását biztosíték adásához kötötte, melyre tekintettel az I. rendű alperes az ingatlanai megterhelését ajánlotta fel. A felek a visszafizetési határidőt
16. július 1-ig meghosszabbították,
17. október 19-én pedig jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződést kötöttek. Az üzleti kapcsolatok 2012 elején véglegesen meghiúsultak közöttük. A II. rendű alperes a kölcsönszerződést
18. május 3-án felmondta és vételi jogával kívánt élni. A tulajdonjogát azonban nem jegyeztette be, nem is tart igényt az ingatlanokra. Azzal, hogy tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okirattal rendelkezik, az I. rendű alperest a kölcsön visszafizetésére presszionálta. A II. rendű alperes a felperes által az I. rendű alperes ellen indított végrehajtási eljárásba zálogjogosulti bekapcsolódási kérelmet terjesztett elő, de azt elkésettség okán elutasította a bíróság. Az alperesek álláspontja szerint a Ptk.
19. §

(1)bekezdésében foglalt tényállási elemek az adott esetben nem állnak fenn. Az I. rendű alperes a P. P. Kft.-ben fennálló munkaviszonyából származó jövedelemmel és a P. D. F. Kft.-vel szembeni tagi hitel követeléssel rendelkezik, egyéb vagyona nincs. Abban az esetben, ha megállapítható, hogy a felperes követelése az I. rendű alperes meglévő vagyonából nem elégíthető ki, vizsgálandó, hogy a II. rendű alperes rosszhiszemű volt-e. A szerződés ingyenes volta nem állapítható meg, mivel az alperesek között visszterhes kölcsönszerződések jöttek létre. A visszterhesség vélelmével szemben egyébként az ingyenességet a felperesnek kellene bizonyítania. A szerződéskötéskor a II. rendű alperes nem volt rosszhiszemű. Az üzleti tárgyalásaik során nem volt arról szó, hogy az I. rendű alperes rendelkezik-e és milyen egyéb vagyontárgyakkal. A II. rendű alperes ... székhelyű, a ... Köztársaság társasági joga alapján jött létre és működik. A ... Köztársaság jogszabályai alapján a gazdasági társaságok közhiteles nyilvántartása kevesebb adatot tartalmaz, mint a magyar cégjegyzék. A ... cégnyilvántartás nem tartalmazza a gazdasági társaság tulajdonosainak nevét, mivel az üzleti titoknak minősül azon jog szerint. Mindezekre tekintettel a II. rendű alperes nincs abban a helyzetben, hogy erre vonatkozólag nyilatkozatot tegyen. Az I. rendű alperes ugyanakkor előadta, hogy nem rendelkezik és nem is rendelkezett a II. rendű alperesben tagsággal. Abból, hogy a II. rendű alperes Európai Unión kívüli országban székhellyel rendelkező úgynevezett offshore cég, nem feltételezhető a rosszhiszeműsége, azt egyébként nem is elegendő feltételezni, bizonyítania kell a felperesnek. A II. rendű alperes állította: a jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződés megkötésekor nem tudta, hogy a felajánlott biztosíték az I. rendű alperes egyetlen fedezete és ezzel a felperes kielégítési alapját elvonja. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek együttesen 381.000 forint perköltséget. Az elsőfokú ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes

1. augusztus 24-én felmondta az I. rendű alperes készfizető kezességével biztosított lízingszerződéseket. Az alperesek
2. október
3. napján jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződést kötöttek a
4. december 1-jei kölcsönszerződésük biztosítására, majd
5. január 4-én újabb kölcsönszerződés jött létre közöttük. A keresetet akként vette figyelembe, hogy a felperes az alperesek jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződése vele szembeni hatálytalanságának megállapítását, valamint az alperesek annak tűrésére kötelezését kérte, hogy a fennálló 58.425.689 forint összegű követelését az ingatlanokból kielégíthesse. Az ítélet jogi indokolásában kifejtettek szerint a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a per tárgyát képező jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződés megkötésekor a II. rendű alperes rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Az elsőfokú bíróság megállapította: a
6. december 1-jén kötött kölcsönszerződés mint okirati bizonyíték bizonyítja, hogy a szerződéskötés időpontjában az I. rendű alperes megkapta a kölcsön összegét a II. rendű alperestől, így a későbbi jelzálogjog és vételi jog alapítás nem ingyenesen történt. E jogok a korábbi kölcsönszerződés biztosítékai. A kihallgatott tanúk egyezően nyilatkozták, hogy megtörtént a pénz átadása a kölcsönszerződések megkötésekor, mely tényt az sem cáfolta, hogy a 2011-ben kötött kölcsönszerződést tanúként aláíró személyek eltérően nyilatkoztak a körben, hol került ez a megállapodás írásban megkötésre. A bírói gyakorlat szerint a szerző fél akkor minősül rosszhiszeműnek, ha a szerződéskötéskor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezettet terhelő követelésről, és emellett arról is, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját részben vagy egészben elvonják. A II. rendű alperes képviseletében eljáró személy a per során úgy nyilatkozott, hogy az I. rendű alperessel történt tárgyalások során annak vagyoni helyzete nem került szóba. Az elsőfokú bíróságnak ezért az volt az álláspontja, hogy így a felperes nem tudta azt sem bizonyítani, hogy a II. rendű alperes rosszhiszeműen járt el a jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződés megkötésekor. Kiemelte: a relatív hatálytalanság megállapításához nem az I. rendű alperes, hanem a szerző fél, azaz a II. rendű alperes rosszhiszeműségét kellett vizsgálni. Megjegyezte továbbá, hogy amennyiben a jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződés megkötésekor végrehajtási jog is be volt jegyezve az I. rendű alperes üzletrészére, az sem bizonyítja, hogy a II. rendű alperes tudott, illetve tudnia kellett arról, hogy a felperes kielégítési alapja a jogügyletekkel részben vagy egészben elvonásra került. Fellebbezésében a felperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset teljesítését, másodlagosan - ha az ítélőtábla a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítését tartja szükségesnek - az elsőfokú ítélet Pp.
7. §

(3)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését kérte. Rámutatott arra, hogy a II. rendű alperes offshore társaság tényleges tulajdonosi hátterét felderíteni nem lehet, így nincs rá lehetősége, hogy bizonyítékkal alátámassza, van-e többségi társasági befolyása az I. rendű alperesnek. Az I. rendű alperes ugyan úgy nyilatkozott, hogy nincs, e nyilatkozat azonban nem vehető figyelembe, hiszen az I. rendű alperes nem minősül elfogulatlan félnek. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság amikor azt állapította meg, hogy a kölcsönszerződések megkötésekor pénzátadás történt, nem vette figyelembe sem a szerződések tartalmát, sem a szerződéskötések körülményeit, sem a kölcsönszerződéseket tanúként aláíró személyek eltérő nyilatkozatát. Figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a szerződéseket a II. rendű alperes képviseletében aláíró, illetve a kölcsön összegeket átadó személyek miként kötődnek az I. rendű alpereshez, mennyire életszerű az I. rendű alperes előadása, és a tanúként kihallgatott Sz. S., S. G. vallomása. Az sem vetett fel kérdéseket, hogy az Európai Unión kívüli országból érkező személy mintegy 140.000.000 forintot hozott be készpénzben, holott a hatályos adó- és vámtörvények értelmében adó- és vámmentesen 430 euró hozható be készpénzben. A felperes kiemelte továbbá, hogy a II. rendű alperes rosszhiszeműségének alátámasztásához tudomással kellene bírnia a társaság tulajdonosi hátteréről és arról, hogy a II. rendű alperes ténylegesen kit képvisel. Ennek hiányában nyilván nem lehetséges annak bizonyítása, hogy a II. rendű alperes a szerződések megkötésekor miről tudott. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a becsatolt kölcsönszerződések tartalmi ellentmondásait. A felek az elsőfokú eljárás során azt adták elő, hogy üzleti kapcsolatuk

1. elején véglegesen megszakadt, és az üzleti várakozások nem valósultak meg, a II. rendű alperes a kölcsönszerződést
2. május
3. napján felmondta, egyben vételi jogával is élni kívánt. Az alperesi ellenkérelem tartalmazza azt is, hogy a 2009 decemberében nyújtott kölcsönt és kamatait az I. rendű alperes nem fizette vissza, ezért az eredeti fizetési határidőt meghosszabbították. Ehhez képest az alperesek között
4. január 4-én kölcsönszerződés jött létre, melynek értelmében a II. rendű alperes 100.000.000 forint összegű kölcsönt nyújtott az I. rendű alperesnek készpénzben. A felperes szerint kifejezetten életszerűtlen és a gazdasági életben szokatlan egy megromlott üzleti kapcsolatban ilyen nagy összegű kölcsön nyújtása, ráadásul készpénzben. Az alperesek egy ideig úgy nyilatkoztak, hogy a pénzösszeg átadásakor mindkét alkalommal a II. rendű alperes képviseletében Sz. S. járt el, a kölcsönszerződések is ezt tartalmazzák. Az I. rendű alperes és Sz. S. később azonban azt adta elő, hogy Sz. csak a szerződés aláírásakor képviselte a II. rendű alperest, a pénzt azonban más időpontban, más helyszínen S. G. vette át a II. rendű alperes ... képviselőjétől, és később ő adta át az I. rendű alperesnek. E pénzátadásokról azonban semmilyen dokumentum nem készült. Az okirati tanúk egyezően nyilatkozták: a kölcsönszerződések aláírására a szerződést készítő ügyvéd irodájában került sor. Az I. rendű alperes és Sz. S. ezzel szemben végig azt állították, hogy a szerződéseket az I. rendű alperes budapesti lakásán írták alá. A felperes szerint önmagában ezen előadások és ellentmondások is hiteltelenítik az alperesi nyilatkozatokat és az elsőfokú bíróság azokra alapozva nem utasíthatta volna el a keresetet. A tényleges pénzmozgást a hivatkozott alperesi nyilatkozatok nem támasztják alá, sőt kifejezetten kétségessé teszik, miként az I. rendű alperes azon állítása is, hogy a kölcsönkapott pénzt H-ban, illetve Sz-ben lobbitevékenységre fordította. A felperes fellebbezése kiegészítéseként előadta: a végrehajtó tehermentesen elárverezte 3.276.000 forint vételáron a ... helyrajzi számú ingatlan 4/10 tulajdoni hányadát, és tájékoztatása szerint a másik ingatlan árverésének a jelzálogjog az akadálya, annak ellenére, hogy a II. rendű alperes bekapcsolódási kérelme elkésettség miatt elutasításra került. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, helyes indokai alapján. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelemben bírálta felül, mert annak fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt [Pp.
5. §

(4)bekezdés]. A felülbírálat során a felperes fellebbezésében felhozottakra volt figyelemmel. Az elsőfokú eljárás során csatolt okiratok alapján az ítélőtábla az alábbiakkal egészíti ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást: A

1. december 1-jén kötött, utóbb jelzálogjoggal és vételi joggal biztosított kölcsönszerződést a II. rendű alperes
2. május
3. napján felmondta, egyben a vételi jogát is gyakorolta. Az I. rendű alperes a kölcsönszerződés felmondását és a vételi jog gyakorlását mindkét ingatlan esetében tudomásul vette, valamint hozzájárult ahhoz, hogy a II. rendű alperes tulajdonjoga bejegyzésre kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba. A 0221.V.0468/
4. számú végrehajtási eljárásban a felek egyező előadása szerint nem került sor a II. rendű alperes jelzálogjogosultkénti bekapcsolódására. A felperes fellebbezése nem alapos. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével egyetért, indokai helyett a releváns indokokat a következők szerint adja meg. A felperes a Ptk.
5. §-ára alapította a keresetét, melynek megítélése során a PK véleményre is figyelemmel kellett lenni. Olyan esetben mint a perbeli, amikor a végrehajtási eljárás folyamatba léte alatt indít a felperes keresetet, elő kell adni és szükséghez képest bizonyítani is kell, hogy az I. rendű alperessel szembeni követelés a fedezetelvonónak állított ügylet miatt nem térül meg. A kereseti kérelemnek a II. rendű alperes ellen meghatározott vagyontárgyból való kielégítés tűrésére kell irányulnia. A felperes ehhez képest mindkét alperessel szemben az I. rendű alperes ellen megindított végrehajtási eljárás útján való kielégítés tűrése iránt terjesztett elő keresetet. A keresetét tartalmilag akként kellett figyelembe venni, hogy a megjelölt két ingatlanból úgy kéri a kielégítés tűrését, mintha az ingatlanokon a II. rendű alperesnek nem lenne jelzálogjoga. A jelen esetben nem volt megállapítható, hogy a felperes a fedezetelvonónak állított ügylet miatt nem kereshet kielégítést a végrehajtási eljárásban. A peradatokból ugyanis arra lehet következtetni, hogy az I. rendű alperes ingatlanainak jelzálogjoggal való megterhelése nem képezi akadályát, hogy azokból a végrehajtási eljárás során közvetlenül kielégítést keressen. Tény, hogy a végrehajtási jog már be volt jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba a felperes javára, amikor
6. május 3-án a II. rendű alperes a vételi jogát (Ptk.
7. §) gyakorolta. A II. rendű alperes egyoldalú nyilatkozatával a végrehajtási joggal terhelt ingatlanokat vásárolta meg. Az ingatlanok lefoglalása a végrehajtási jog bejegyzésével megvalósult, az
8. évi LIII. törvény (Vht.)
9. §

(6)bekezdése pedig kimondja, hogy a lefoglalt ingatlanra vonatkozólag jogot csak azzal a feltétellel lehet szerezni, hogy az a végrehajtást kérő végrehajtási jogát nem sérti, és a végrehajtás célját nem hiúsítja meg. Az alperesek a kölcsönszerződésüket a vételi jog mellett biztosították jelzálogjoggal. A vételi jog gyakorlásával eldőlt, hogy a II. rendű alperes az ingatlanokon tulajdonjogot kíván szerezni, ezért az ingatlanokból mint zálogtárgyakból a Ptk. 259. §

(4)bekezdésében foglaltakra tekintettel nem kereshet zálogjogosultként is kielégítést. A felperes a vételi jogot alapító szerződést is hatálytalannak minősítette, ez az ügylet azonban nem volt képes az igényének kielégítési alapját elvonni, hiszen csak feljogosította a II. rendű alperest az ingatlanok egyoldalú nyilatkozattal történő megvásárlására. A kielégítési alapot a vételi jog gyakorlása vonhatná el, erre azonban a jelen esetben akkor kerülhetett volna sor, ha a II. rendű alperes a vételi jogot a felperes végrehajtási jogának bejegyzése előtt gyakorolta volna. Mindezekre tekintettel azt kellett megállapítani, hogy akár fedezetelvonó célzatú volt, akár nem, a

1. október 19-i jelzálogszerződés, az a gyakorlatban a feltárt tények alapján nem befolyásolta a felperesi követelés I. rendű alperes vagyonából való kielégíthetőségét. A felperes is abból indult ki, hogy a két fedezeti ingatlan lett volna a kielégítési alapja a követelésének. Figyelemmel arra is, hogy a II. rendű alperes nem kapcsolódott be jelzálogjogosultként a végrehajtási eljárásba, a felperes nem adta elő és nem igazolta, hogy az I. rendű alperes ellen általa megindított végrehajtási eljárásban a fedezetelvonó jelzálogszerződés miatt nem kereshet kielégítést. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az ítélőtábla észlelte, hogy a felperes a szükségesnél 402.000 forinttal kevesebb kereseti, 1.036.000 forinttal kevesebb fellebbezési illetéket rótt le, a pertárgyérték ugyanis nem a jelzálogjoggal terhelt ingatlanok általa megjelölt értéke, hanem a biztosíték Pp. 24. §

(2)bekezdés f) pontja szerint figyelembe veendő értéke, amely az opciós szerződés tartalma alapján 35.000.000 forintban állapítható meg. A Pp. 253. §

(3)bekezdésében foglaltakra tekintettel ezért a felperest fel kellett hívni - az 1990. évi XCIII. törvény 74. §

(2)bekezdése szerint leletezés terhével - a meg nem fizetett illetékek pótlására. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, így a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperesek jogi képviselettel felmerült másodfokú perköltségét megfizetni. Az ítélőtábla az alpereseket képviselő ügyvéd munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5),

(6)bekezdése és a 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg, a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenység munka- és időigényére figyelemmel mérsékelt összegben. Budapest,

1. október
2. . Czukorné dr. Farsang Judit s.k. a tanács elnöke Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró Dr. Benedek Szabolcs s.k. bíró A kiadmány hiteléül: