Bf.206/2015/11 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés, 1 rb. Btk. 197.§

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pont,

(4)bekezdés b) pont), ezért halmazati büntetésül 18 év szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendelte. A II.r.vádlott bűnösségét 2 rb. kiskorú veszélyeztetése bűntettében (Btk. 208.§

(1)bekezdés) állapította meg, és 1 év végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztést - végrehajtása elrendelése esetén - börtönben kell letölteni, és a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Mindkét vádlott szülői felügyeleti jogát személy1 nevű gyermek vonatkozásában megszüntette. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az I.r.vádlott és védője enyhítését jelentett be fellebbezést, az ügyész a határozatot mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vette, ezért az ítélet az II.r.vádlott tekintetében jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 1016/2014/3. számú átiratával a fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, köztük a kk. sértettek kihallgatására vonatkozó Be. 207.§

(4)bekezdésében írtakat is. Valamennyi lehetséges bizonyítékot feltárva mérlegeléssel megalapozott tényállást állapított meg, mely mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, ezért az a másodfokú eljárásban is irányadó. Indokolási kötelezettségének is eleget tett. A minősítés törvényes. Helytállóan jutott az elsőfokú bíróság az ügyészi álláspont szerint arra a következtetésre, hogy az I.r. vádlott tekintetében a 2012. évi C. tv. rendelkezései kedvezőbbek. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabási körülmények figyelembevételével helytállóan állapította meg, hogy a cselekmények tárgyi súlyával, fokozott társadalomra veszélyességével, a vádlott bűnösségének fokával a Btk. 37.§

(3)bekezdés ad.) pontja szerint fegyház fokozatban meghatározott szabadságvesztés büntetés kiszabása arányos. A büntetés tartamát a bűnösségi körülményekkel, a cselekmény tárgyi súlyával összhangban lévőnek találta. A szülői felügyeleti jog megszüntetése is törvényes személy1 sértett tekintetében. Enyhítésre nem látott lehetőséget. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r.vádlott vonatkozásában hagyja helyben. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A nyilvános ülésen a vádlott észrevételezte, hogy aránytalannak tartja a reá kiszabott igen súlyos büntetést, miközben felesége igen enyhe büntetést kapott. Ő volt a családfenntartó, senkire nem kíván terhelő vallomást tenni, ezért vállalta a felelősséget. Hivatkozott arra, hogy 32 évig nehézgépkezelőként dolgozott, csigolyái összecsúsztak, melyre a büntetés-végrehajtási intézetben fizioterápiát kap. A vádlott védője enyhítésért bejelentett fellebbezését fenntartotta. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem teljes körben értékelte a bizonyítékokat, ezért a mérlegelés sem lehet helyes. Nem látta bizonyítottnak, hogy személy2 sértett sérelmére 12 éves kora előtt történt volna a szexuális erőszak. Abból a körülményből, hogy az személy1 nevű gyermek tekintetében ez így történt, személy2 tekintetében nem lehet következtetést vonni. Nem foglalkozott az elsőfokú bíróság azzal a ténnyel sem, hogy miután ... barátjával szexuális kapcsolatba került, apja a cselekményt abbahagyta, mely valószínűsíthetően személy3 lányánál is így történt. Személy2 a gépkocsiban történő közösülésre nem is emlékezett, személy3 nyilatkozatára etekintetben nem lehet tényállást alapítani. Nem fogadható el a sértettek nyilatkozata az időpontok vonatkozásában, mindig másként emlékeztek arra, mi mikor történt. Hiányolta, hogy a tetőtér beépítés időpontja nem dokumentumokkal alátámasztva lett meghatározva, mégis ehhez kötötte az időpontokat a bíróság. Az I.r. vádlott személyisége is egyoldalúan került meghatározásra. Több tanú úgy vallott, hogy jó apja volt gyermekeinek, játszott velük, családfenntartó volt. A gyermekek osztályfőnökeinek elmondása szerint a gyermekeken az átélt trauma nem látszott, csak személy3 került félszeg, visszahúzódó gyermekként jellemzésre. A három sértett eltérő érzelmi viszonyulása az I.r. vádlotthoz ugyancsak nem nyert értékelést a vádlott javára. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vérfertőző magatartást súlyosító körülményként értékelte, mert ez e kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Az elsőfokú bíróság kimondta az ítéletben (36. oldal), hogy a vérfertőző magatartás halmazatban nem értékelhető, mert a I.r.vádlottlése alatt állt a sértett. A szabadságvesztés büntetés lényeges enyhítésére tett indítványt. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta a Be. 348.§

(1)bekezdése szerint. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. Valamennyi olyan bizonyítékot értékelési körébe vont, amelyek a tényállás megállapítása szempontjából relevánsak voltak, melyek alapján helyes mérlegeléssel megalapozottan állapította meg a tényeket. A tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdés

1. a)-
2. d)pontjaiban írt hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a másodfokú eljárásban is irányadó volt ugyanezen törvényhely

(1)bekezdése szerint. Nem osztotta az ítélőtábla azon védelmi álláspontot, amely szerint az elsőfokú bíróság nem értékelt minden rendelkezésre álló bizonyítékot, illetve a védő által felsorolt mentő körülményeket ne értékelte volna. Az I.r.vádlott

1. október hó
2. napján gyanúsítotti kihallgatása alkalmával lényegében beismerő vallomást tett. Úgy nyilatkozott, hogy személy2 12 év körüli lehetett, amikor elkezdődött a szexuális cselekmény, és kb. két évig tartott. Nyilatkozata szerint néhány év telt el, és személy3 lányával is szexuális cselekményt végzett. személy1 nevű gyermekével
3. őszére datálva ugyancsak beszámolt egy szexuális cselekményről. Mindvégig tagadta azonban, hogy bármelyik lányával szemben erőszakot alkalmazott volna. A következő kihallgatása során pontosította vallomását, későbbi időpontra tette a nagyobb lányaival történt szeretkezés időpontját, viszont személy1 vonatkozásában elismerte a közösülést. Később ezen nyilatkozatait ugyan visszavonta, de a
4. november 5-i tárgyaláson fenntartotta a nyomozás során elmondottakat. Később azt állította, mindhárom lányával megtörtént a cselekmény, de csak egyszer. Ezen vallomásokkal szemben a II.r.vádlott állította a lányaitól hallottakat, ő maga nem észlelte a cselekményeket. Személy2, személy3, személy1 mindvégig következetesen adták elő a velük történteket, egymás nyilatkozatait is alátámasztották. Nem fog helyt az a védői érvelés, hogy nem voltak következetesek, mert az események időpontját változtatták, és nem mindig emlékeztek a velük történtek időpontjára. A másodfokú bíróság megítélése szerint az időpontokban való kezdeti tévedés nem releváns, éppen ez bizonyítja, hogy a sértettek nem készültek fel, nem beszéltek össze, spontán adták elő a velük történteket. Éppen az lenne életszerűtlen, ha a gyermekek dátum szerint emlékeztek volna a történésekre. A bíróság kérdéseire a kor szempontjából releváns időpontok is behatárolhatók voltak, a gyermekek az eseményeket részben a tetőtér beépítéshez, részben az iskola osztályihoz kötötték. A védői érveléssel szemben semmilyen dokumentumra nincs szükség a tetőtér beépítés időpontjának meghatározásához, a cselekmények anélkül is évhez, korhoz köthetők voltak. Nem fog helyt azon védői érvelés sem, hogy az a körülmény, hogy személy2 a személy3 elmondása előtt nem emlékezett kocsiban történt közösülésre, személy3 e tekintetben tett nyilatkozatát hiteltelenné tenné. A sértett-tanúk vallomásában nem volt fellelhető olyan tendencia, hogy az I.r. vádlottra valótlan terhelő vallomást kívánnának tenni, sőt igen hosszú ideig titkolták a velük történteket, majd amikor nem kaptak anyjuktól segítséget, a legnagyobb leány - személy2 - szánta rá magát rokoni segítséggel a feljelentés megtételére. tanú1, tanú2 és tanú3 rokon tanúk megerősítették a sértetti elmondásokat. Ők a sértettektől értesültek a történtekről, a gyermekek nekik mondták el a velük történt dolgokat, miután anyjuk segítségére nem számíthattak. A sértetti vallomásokat a pszichológus szakértő véleménye is megerősítette. Komóczi Mihály igazságügyi pszichológus szakértő véleménye szerint mindhárom sértett szexuálisan traumatizált volt, náluk nem tapasztalt olyan kóros pszichés elváltozást, amely képtelenné tette vagy korlátozta volna őket abban, hogy az általuk átélt eseményeket a valóságnak megfelelően adják elő. Előadásukban külső személy befolyása nem volt észlelhető. Megállapította a szakértő azt is, hogy a sértettek apához fűződő kapcsolata félelemmel, szorongással terhelt. A genetikai szakvélemény és az igazságügyi orvosszakértői vélemény ugyancsak az I.r. vádlott bűnösségét támasztotta alá. A védői érveléssel szemben az is pontosan behatárolható volt, hogy személy2 sértett sérelmére elkövetett cselekmények 12 éves kora előtt kezdődtek. Az elsőfokú bíróság általi hivatkozás, hogy személy1 sérelmére is ilyen korán kezdődött a cselekmény, nem döntő és kizárólagos bizonyíték, hanem csak a szavahihető személy2 vallomását támasztja alá. A másodfokú bíróság ekörben utal arra is, hogy az I.r. vádlott nyomozati beismerő vallomásában maga is személy2 12 éves kora körüli időpontra tette a cselekmények kezdő időpontját. Figyelemmel arra, hogy a gyermekek vallomását objektív bizonyítékok is alátámasztatták, nyilatkozataik egymást is erősítették, a védői érveléssel szemben a bizonyítékok zárt láncolatot alkotnak, a tényállás megállapítása során a törvényszék messzemenőkig alkalmazta az in dubio pro reo elvet. A személy3 nevű gyermek sérelmére elkövetett cselekménynél azok kezdő időpontját az írásos vád szerinti 12 év alatti kor helyett 13 évben határozta meg, etekintetben is a vádlott javára mérlegelt. Ugyanakkor személy3 vallomása alapján helyesen állapította meg a törvényszék az I.r. vádlott részéről erőszak alkalmazását is a vádlotti nyilatkozattal szemben. A sértett az erőszakról tényszerűen számolt be, fel sem vetődik a valótlan terhelő nyilatkozat megtétele. Nem fog helyt azon védői érvelés sem, hogy a törvényszék ne vette volna figyelembe a gyermekeket tanító pedagógus tanúk vallomását, illetve a rokon tanúk nyilatkozatait. Tényszerűen rögzítette a családi kapcsolatokat, az I.r. vádlott magatartását, gyermekekkel kapcsolatos viszonyát. A törvényszék a bizonyítékokat teljes körben, helytállóan értékelte, indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett és okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére mindhárom sértett sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán. A fellebbviteli főügyészség indítványa nem helytálló az
5. évi IV. tv. és a Btk. rendelkezéseinek összevetését illetően. Az I.r. vádlott utolsó cselekményét
6. szeptember hónapban követte el, amikor már hatályos volt a
7. évi C. tv. (Btk). Rendelkezéseit azért kellett alkalmazni, mert az elkövetés idején hatályos törvény, és nem azért, mert az I.r. vádlottra kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz. Ekörben az elsőfokú ítélet indokolása helytálló. A cselekmények minősítését az ítélőtábla törvényesnek tartotta, azt az ügyész és a védő sem vitatta. Az erőszak alkalmazásával kapcsolatban fejti ki az ítélőtábla a személy3 nevű gyermek sérelmére elkövetett magatartáshoz fűzve, hogy a bírói gyakorlat egységes atekintetben, hogy a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a kiskorú sértett felügyelet alatt állásból fakadó függőség miatt az erőszak, fenyegetés kisebb foka is tényállásszerű.(BH 2014.201.) Az elsőfokú bíróság indokolása kiegészítendő az alábbiakkal: a Btk. az erőszak fogalmát, mértékét egyik bűncselekmény vonatkozásában sem határozza meg. Az erőszak fizikai erő kifejtésével történő ráhatás, támadás. Lenyűgöző erejű, akaratot bénító (vis absoluta) és lehet akaratot hajlító (vis compulsiva). A lenyűgöző erőszak olyan, amely általában alkalmas a fizikai ellenállás leküzdésére, viszont nem megkívánt a sértett ellenállása. Az akaratot hajlító erőszak a sértett ellenállását feltételezi. A nemi szabadság elleni bűncselekmények esetében általában elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd. Az ilyen erőszaknak nem feltétlenül eleve leküzdhetetlennek, hanem a sértett komoly ellenállásának leküzdésére alkalmasnak kell lennie. Következésképpen az ilyen erőszak megállapításának csak sértetti ellenállás és annak komolysága esetén van helye. Az ellenállás komolyságának megállapítását nem zárja ki, hogy ha a sértett azért nem védekezik, vagy azért hagy fel a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek találja. Az erőszak a komoly ellenállás leküzdésére irányuló fizikai kényszer nem feltétlenül vis absoluta, de a megtámadott személy teste ellen és közvetlenül közösülésre irányuló erős ráhatás, amely alkalmas a sértett komoly ellenállásának leküzdésére és a közösülés kikényszerítésére. A sértett korát és személyi tulajdonságait figyelembe véve azonban adott esetben kisebb mérvű fizikai kényszer is alkalmas lehet a törvényi tényállásban meghatározott erőszak megállapítására. A törvényszék helyesen állapította meg ítélete
8. oldal
9. bekezdésében, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a vérfertőzés bűntette a szexuális erőszak bűntettével nem áll halmazatban. A hozzátartozói kapcsolat miatt megállapított minősített eset büntetési tételében már a vérfertőzés társadalomra veszélyessége is értékelésre kerül. Helytelen azon védői hivatkozás, hogy a vérfertőző kapcsolat ne lenne súlyosító körülményként értékelhető. Éppen a halmazati elkövetés megállapításának hiánya miatt értékelhető súlyosító körülményként, ezért az a kétszeres értékelés tilalmába nem ütközik. Helyesen fejtette ki a törvényszék, hogy az I.r. vádlottal szemben kiszabható szabadságvesztés büntetés 5 év és 22 és fél év közötti, a középmérték tartamára is helyesen hivatkozott. A súlyosító körülmények túlsúlyára és nyomatékára figyelemmel a középmértéktől felfelé eltérés indokolt volt, a 18 év szabadságvesztés büntetés arányos a cselekmények tárgyi súlyával és a bűnösségi körülményekkel, annak enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget. Olyan jellegű betegséget I.r. vádlott a másodfokú nyilvános ülésen nem igazolt, amely büntetése enyhítését eredményezhette volna. Az I.r. vádlott büntetés kiszabásra vonatkozó észrevétele kapcsán rögzíti az ítélőtábla, hogy a II.r.vádlott büntetése valóban eltúlzottan enyhe, ezért az ítélet belső arányosságának követelménye nem teljesült. Ugyanakkor az ügyész a kért 3 napi gondolkodási idő alatt II.r. vádlott terhére nem jelentett be súlyosításért fellebbezést, az ítélet II.r. vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett, az ítélőtábla vonatkozásában felülbírálati jogkörrel nem rendelkezett. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés maximális tartamban történő kiszabása is indokolt. Törvényes az előzetes fogvatartásban töltött időnek a beszámítása, a feltételes szabadságra bocsátás kezdő időpontjának megjelölése is. Helyes az I.r. vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetése a személy1 nevű gyermek tekintetében. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései is törvényesek. A fent írtakra figyelemmel a törvényszék ítéletét az ítélőtábla a Be. 361.§ szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be. 371.§

(1)bekezdés alapján az I.r.vádlott tekintetében annak helyes indokainál fogva helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú határozat meghozataláig előzetes fogvatartásban eltelt időt az ítélőtábla a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámítani rendelte. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján megállapította, annak viselésére a Be. 338.§

(1)bekezdése alapján a bűnösnek kimondott I.r. vádlottat kötelezte. Budapest,

1. november hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Ujvári Ákos sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék
3. január hó
4. napján kelt 12.B.62/2014/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf. 206/2015/
6. számú végzése folytán az I.r.vádlott tekintetében
7. november hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált Budapest,
9. november hó
10. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő