Pfv.21537/2014/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az útszolgalom elbirtoklásának a megállapítása során a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a szolgalom elbirtoklására milyen tartalommal került sor. Ebben a körben a felek érdekeire hivatkozással a szolgalom terjedelmének a megállapítását illetően mérlegelésnek nincs helye. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.537/2014/5.szám A Kúria a dr. Kóté Csaba ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban a dr. Piskóty Katalin ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű, III. rendű, IV. rendű, V. rendű, a dr. Tóth Béla ügyvéd által képviselt VIII. rendű, IX. rendű, X. rendű, XI. rendű, XII. rendű, XIII. rendű, XIV. rendű alperesek ellen szolgalom elbirtoklásának megállapítása iránt a Veszprémi Járásbíróság előtt 12.P.20.618/

1. számon folyamatban volt és a Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Pf.21.193/2013/
2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az I-V. rendű alperesek által
3. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Veszprémi Törvényszék 1.Pf.21.193/2013/
4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A ... külterület ... helyrajzi számú 1289 m² térmértékű „szőlő" művelési ágú ingatlan az I. rendű felperes tulajdona. Az I. rendű felperes a tulajdonjogát
5. október 12-én ajándékozás jogcímén szerezte. Az ingatlant terheli a ... helyrajzi számú ingatlant illető átjárási szolgalmi jog. A ... külterület ... helyrajzi számú 1289 m² térmértékű „szőlő" művelési ágú ingatlan a II. rendű felperes tulajdona. A II. rendű felperes a tulajdonjogát
6. április 22-én fölrendezés jogcímén szerezte meg. Az ingatlant terheli a ... helyrajzi számú ingatlant illető átjárási szolgalmi jog. A ... helyrajzi számú 2129 m² térmértékű „szőlő" művelési ágú ingatlan 1/2-1/2 arányban az I. és II. rendű alperes tulajdona. Az alperesek tulajdonjogukat az
7. december 25-én kelt adásvételi szerződéssel szerezték meg. Az ingatlant terheli a ... külterület ... helyrajzi számú ingatlant illető átjárási szolgalmi jog. A ... helyrajzi számú 2126 m² térmértékű „gyümölcsös és gazdasági épület" művelési ágú ingatlan 2/4 arányban a III. rendű, 1/4-1/4 arányban a IV-V. rendű alperesek tulajdona. A III. rendű alperes a tulajdonjogát
8. december 30-án, míg a IV. és V. rendű alperes
9. október 22-én vétel jogcímén szerezte meg. Az ingatlant terheli a ... helyrajzi számú ingatlant illető átjárási szolgalmi jog. A ... helyrajzi számú 3570 m² térmértékű „szőlő és gazdasági épület" művelési ágú ingatlan a VIII. rendű alperes kizárólagos tulajdona. A VIII. rendű alperes a tulajdonjogát
10. augusztus 28-én adásvétel jogcímén szerezte meg. Az ingatlan terheli a ... helyrajzi számú ingatlant illető átjárási szolgalmi jog. A ... helyrajzi számú ingatlan 1/2-1/2 arányban a XI-XII. rendű alperesek tulajdona, míg a ... helyrajzi számú ingatlan 119/739 hányadban a XI. rendű, 119/739 hányadban a XII. rendű és 501/739 hányadban a XIII. rendű alperesek közös tulajdona. A XIII. rendű alperes tulajdoni illetőségét terheli a XIV. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti joga. A ... helyrajzi számú 1694 m² térmértékű „szőlő és gazdasági épület" művelési ágú ingatlan a perben nem álló ... tulajdona, aki a tulajdonjogát
11. október 31-én vétel jogcímén szerezte meg. Az ingatlant illeti a ..., ..., ..., ... és a ... helyrajzi számú ingatlanokat terhelő átjárási szolgalmi jog. A felperesek ingatlanai a ... keleti oldalán a ... és a ... út közötti területen helyezkednek el. Az ingatlanok közúttal nincsenek összekötve, azokat évtizedek óta a ..., ..., ..., ... és a ... helyrajzi számú ingatlanokon átjárva közelítik meg. Az ingatlanok jelenlegi formájukat és helyrajzi számukat az
12. évben történt telekrendezés folytán nyerték el. A felperesek egymásnak átjárási lehetőséget biztosítottak, ezt szerződésben rögzítették. Az I-II. rendű alperesek ... lakostól vették az ingatlanukat. Az adásvételi szerződés szerint az ingatlan per-, teherés igénymentes volt. Az I-II. rendű alperesek ingatlanának a többiek által megvalósuló használata 1969-től 1979-ig zavartalan volt. 1979-ben jelentek meg ... jogelődjének (...) a megbízásából nagyobb gépjárművek, mert ő akkor kezdett építkezni. Az I-II. rendű alperesek saját építkezésük során szintén a jelen perrel érintett szolgalmi jelleggel bíró utat használták, amihez ... a ... helyrajzi számú ingatlan akkori tulajdonosától (a VIII. rendű alperes jogelődje) kértek engedélyt. A Veszprémi Járásbíróság a ... számú,
13. október 25-én kelt ítéletével a ... helyrajzi számú ingatlan akkori tulajdonosa ... keresete alapján megállapította, hogy az elbirtokolta az átjárási szolgalmat a ..., ..., ..., ... helyrajzi számú ingatlanok terhére. Utóbb a jelen per I-V. rendű alperesei ... ellen pert indítottak. Kérték, hogy a bíróság a korábbi jogerős döntése alapján bejegyzett szolgalmi jogot a ... helyrajzi számú ingatlant illetően szüntesse meg, illetve korlátozza. A Veszprémi Városi Bíróság a
14. március
15. napján kelt és a Veszprém Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság ... számú ítéletével jóváhagyott ... számú ítéletével a keresetet elutasította. A felperesek keresetükben elsődlegesen annak a megállapítását kérték, hogy a tihanyi 05/
16. és 05/
17. helyrajzi számú ingatlanaik tekintetében a jogelődeik által is gyakorolt átjárásra tekintettel megszerezték az átjárási szolgalmi jogot elbirtoklás útján, amelyet a kialakult szokások alapján gyalogosan és gépjárművel gyakorolhatnak. Kérték az átjárási szolgalmi jog ingatlannyilvántartásba történő bejegyzését és az alperesek ennek tűrésére kötelezését. Mivel az általuk megjelölt elbirtoklási idő lejártakor a ... helyrajzi számú ingatlan ... és felesége, míg a ... és a ... helyrajzi számú ingatlanok ... és felesége tulajdonában álltak, az ő leszármazóikra, ... és ... mint IX. és X. rendű alperesekre a keresetüket kiterjesztették. A felperesek utóbb a keresetüket kiterjesztették a XI-XIV. rendű alperesekre mint a ... és ... helyrajzi számú ingatlanok tulajdonosaira és haszonélvezőire. A kereset kiterjesztésének indoka az volt, hogy a perbeli út nyomvonalának ábrázolása során derült fény arra a tényre, hogy az általuk gyakorolt átjárás érinti a ... és a ... helyrajzi számú ingatlanokat. A XI-XIV. rendű alperesekkel szemben a felperesek elsődlegesen az útszolgalom elbirtoklására hivatkoztak, figyelemmel arra is, hogy az alperesek az átjárás ellen soha nem tiltakoztak. A felperesek
18. július 29-én csatolták a ... Bt. által ... munkaszámon készített és az illetékes földhivatal által záradékolt változási vázrajzot is. Az I-VI. rendű alperesek kérték a kereset elutasítását. Előadták, hogy a felperesek az ingatlanukat legkönnyebben a ... helyrajzi számú földrészleten keresztül közelíthetik meg, amely üres, így az ezen a területen való átjárás senkit nem zavar a birtoklásban. Álláspontjuk szerint a felpereseket erre a földrészletre törvényes szolgalom illeti meg. Hivatkoztak arra is, hogy a felperesek elbirtoklással azért sem szerezhettek szolgalmi jogot, mert az átjárást szívességből gyakorolhatták. Az I-V. rendű alperesek az eljárás során arra is hivatkoztak, hogy a korábban az ... szemben folyamatban volt peres eljárás során ... igazságügyi földmérő szakértő szakértői véleményt és magyarázó vázrajzot készített, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az ... által gyakorolt átjárási szolgalom nem érinti a ... és a ... helyrajzi számú ingatlanokat. A VIII. rendű alperes szintén kérte a kereset elutasítását. A IX. rendű alperes előadta, hogy a felperesek keresetének a teljesítését nem ellenzi, mert az abban foglaltak megfelelnek már az egyes jogelődök idején kialakult viszonyoknak. A X., XI., XII. XIII. és XIV. rendű alperesek a keresetben foglaltakat nem ellenezték, a felperesek igényét elismerték. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek jogelődeinek birtoklása idején bekövetkezett elbirtoklásra utalással megállapította, hogy az I. rendű felperes és a II. rendű felperes tulajdonát képező ingatlanok mindenkori tulajdonosát, illetve birtokosát megilleti az I-XIII. rendű alperesek tulajdonában álló ingatlanok mindenkori tulajdonosát, illetve birtokosát terhelő átjárási szolgalmi jog, a ... Járási Földhivatal által
19. július
20. napján záradékolt, a ... Bt. által készített változási vázrajzon feltüntettettek szerint. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen tényként állapította meg, hogy a felperesek, illetve jogelődeik az átjárást a változási vázrajz szerinti nyomvonalon évtizedekre visszamenőlegesen gyakorolták. Utalt rá, hogy az elbirtoklási időt nem szakítja meg, ha a szolgáló telek tulajdonosa az ingatlannal rendelkezik, ugyanis a mindenkori birtokos tiltakozása minősül olyan jogi ténynek. Megállapította, hogy amíg a VIII. rendű alperes kapuval nem zárta le az utat, amelyhez kulcsot biztosított a szolgalmi joggal bíró ..., majd később a felperesek részére is, a felperesek és jogelődjeik átjárását tartósan senki sem akadályozta. Rámutatott: A Székesfehérvári Városi Bíróság előtt 2002-ben indult birtokháborítás megszüntetése iránti perben fejezték ki az I-V. rendű alperesek először határozott tiltakozásukat a felperesek átjárása miatt. A korábbi időszakból nem került elő olyan dokumentum, amely az ingatlanok birtokosainak a tiltakozására utalna. Érvelése szerint a szolgalom nyomvonalát jelentő használatot az 1900-as évek elejéig lehetett feltárni, figyelemmel arra, hogy ... 1928-ban született és emlékezett az édesapjával, sőt a nagyapjával gyakorolt átjárásra is. Az ilyen tartalmú háborítatlan használat és az egyéb peradatok, minthogy az I-V. rendű alperesek nem bizonyították a szívességi használatra vonatkozó állításukat, az átjárási szolgalom elbirtoklásának a tényét, és nem a szívességi használat engedélyezését támasztották alá. Az elsőfokú bíróság további jogi okfejtése szerint az átjárási szolgalommal érintett ingatlanok tulajdoni viszonyaiban bekövetkezett változás az átjárási szolgalom gyakorlását nem szakítja meg. Vizsgálta azonban az alperesek tulajdonszerzésével összefüggésben azt a körülményt, hogy az átjárásról az I-II. rendű alperesek a szerződés megkötésekor tudtak-e vagy kellő gondosság mellett arról tudniuk kellett-e. Ehhez képest megállapította: Az III. rendű alperesek tudták, hogy az ingatlanokat felülről is meg lehet közelíteni, hiszen maguk is ebből az irányból bonyolították az építkezést. A III. rendű alperes szintén tisztában volt azzal, hogy a felperesek és jogelődjeik arra járnak, nyilatkozata szerint ez őt nem zavarta. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott: Az I. rendű felperes - jogelődjének, ... az elbirtoklására is figyelemmel - már 1982-ben, amikor megszerezte az ingatlan tulajdonjogát, egyúttal megszerezte az átjárási szolgalmat is. A II. rendű felperes 1961ben történt tulajdonszerzését követően maga is elbirtokolta az átjárási szolgalmat. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy az átjárási szolgalmi jognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez nem tartotta szükségesnek szakértő kirendelését. Indokolása szerint a csatolt változási vázrajz a szolgalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére alkalmas, annak alapjául szolgálhat, ezért a szakértő kirendelésére nem volt szükség. Az I-V. és a VIII. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a felperesek a szolgalmat gyalogosan, személygépkocsival és maximum 1 tonna teherbírású tehergépkocsival jogosultak gyakorolni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges mértékben a tényállást feltárta, az abból levont következtetései is helytállóak voltak, a szolgalom gyakorlási módja meghatározásának elmaradása önmagában nem eredményezhette az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, arra a fellebbezésben felhozott további indokok sem szolgáltak alapul. Tévesnek tartotta az alperesek hivatkozását, miszerint az elsőfokú ítélet a szolgalom elbirtoklása szempontjából pontosan figyelembe vett időtartamot, az elbirtoklás kezdő időpontját nem határozta meg. Az elsőfokú bíróság ugyanis az I. rendű felperest illetően a jogelődjének, ... az elbirtoklására történt utalással az ingatlan tulajdonjogának
21. évi megszerzésével azonos időpontban, a II. rendű felperes vonatkozásában a saját személyében 1961-től számított tíz évben állapította meg az elbirtoklás bekövetkeztét, illetőleg az elbirtoklási időt. Érvelése szerint a felperesekre is kiterjedő szívességi használat bizonyítása az alpereseket terhelte. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az I-II. rendű alperesek jogelődjének, ... az 1981-ben készített nem teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt nyilatkozata a szívességi használat bizonyítására nem volt alkalmas. Álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítás alapján az is egyértelműen megállapítható volt, hogy az elbirtoklás szolgalomszerű gyakorlására vonatkozó feltétel megvalósult; a felperesek az eljárás során kellőképpen bizonyították, hogy a tíz éven át tartó háborítatlan szolgalomszerű használattal a telki szolgalmat elbirtokolták. Helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy az elbirtoklást megszakító jogi tény nem merült fel. Hangsúlyozta: Az eljárás adataiból kitűnően az alperesek, illetve jogelődeik bizonyítottan már csak az ítéletben is rögzített elbirtoklást követően tiltakoztak a felperesek átjárása ellen, és helyeztek el az ingatlanuk állagvédelme végett sorompót, és akadályozták egyéb módon a felperesek gépkocsival történő közlekedését. Olyan időben fejezték ki tiltakozásukat a felperesek átjárása ellen, amikor a szolgalom elbirtoklása már bekövetkezett. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy csak a szolgalom elbirtoklására irányuló kereset eredménytelensége esetén lehetett volna mód a szükségbeli út alapítására, csak ebben az esetben van lehetőség figyelembe venni a célszerűséget, és az ingatlanok tulajdonosainak az érdekét. Az volt az álláspontja, hogy a szolgalom elbirtoklásának nem képezhette akadályát a helyi rendezési terv, amely megoldást adott volna arra vonatkozóan, hogy a közterületi kapcsolattal nem rendelkező ingatlanokra a közterületről hogyan teremthető meg a kapcsolat. Kiemelte: A felperesek ingatlanai jelenleg sem közelíthetők meg más útvonalon, az nem tekinthető ugyanis szívességi használatnak, ha közúti kapcsolattal nem rendelkező ingatlan tulajdonosainak az átjárását tűrik, ugyanis az alpereseknek, illetőleg jogelődjeiknek tűrési kötelezettsége volt. A felperesek az ingatlanuk szükséges használatával összefüggésben jogosultak gyakorolni a szolgalmi jogot, de arra nem jogosultak, hogy vendéglátás vagy idegenforgalom céljára hasznosítva az ingatlanukon idegenek is gyakorolják az átjárást. Rámutatott, hogy az I-II. rendű alperesek és a később tulajdonjogot szerző alperesek az ingatlanukat megtekintett állapotban vásárolták meg, ezért tudniuk kellett, hogy a felperesek tulajdonát képező földrészletek kizárólag az ingatlanukon keresztül történő átjárással közelíthetők meg. Ezt a természetben kitaposott nyomvonal is szemléltette. Ezért az volt az álláspontja, hogy a felperesek átjárási szolgalmi jogának az elbirtoklás útján történő megszerzése kapcsán az alperesek alappal nem hivatkozhattak arra, a megvásárolt ingatlanuk az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint per-, teher- és igénymentes volt. E körben utalt arra is, hogy nincs lehetőség a szolgalmi jog terjedelmének korlátozására, amennyiben a kereset tárgyává tett meghatározott terjedelmű szolgalom fenntartásához az uralkodó telek birtokosának a jövőben is érdeke fűződik. A szolgalommal terhelt ingatlant szükségleteinek indokolt mértékéig jogosult személygépkocsival továbbra is használni, az uralkodó telek birtokosa kármegelőző intézkedések megtételére nem kötelezhető. A jogerős ítélet ellen az I-V. rendű alperesek (a továbbiakban: alperesek) terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását. Másodlagos kérelmük a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatala utasítására irányult. Felülvizsgálati kérelmükben a következőkre hivatkoztak: Az elsőfokú bíróság az eljárása során nem oktatta ki őket a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teher alakulásáról, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről. Az elsőfokú bíróság a tényállást kizárólag a felperesek előadására, valamint egy elfogult tanú, ... vallomására alapította, az egybehangzó nyilatkozataikat, valamint az általuk becsatolt bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az általuk becsatolt, - néhai - ... által tett nyilatkozatot, arra hivatkozással, hogy az nem teljes bizonyító erejű magánokiratba van foglalva. Az eljárás során egyik fél sem tett olyan tartalmú nyilatkozatot, hogy kétségbe vonná az okiratot, vagy az azon szereplő aláírás valódiságát. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére mellőzte az okiratot a bizonyítékok köréből. Az elsőfokú bíróság az ügyben annak ellenére nem rendelt ki szakértőt, hogy a felperesek által elkészíttetett és az átjárás útvonalát meghatározó helyszínrajz ... igazságügyi szakértő általuk becsatolt vázrajzában meghatározott adatoktól lényegesen eltér. Az elsőfokú bíróság egy olyan nyomvonalat állapított meg, amely a valóságban nem létezik, illetve járhatatlan. Az I-II. rendű alperesek telke és a XI-XIII. rendű alperesek ingatlanai között a telekhatáron 80 cm magasságú rézsű és kerítés található, ami azt jelenti, hogy a bíróság által elfogadott nyomvonalon belül hosszanti irányban egy kerítés található, ami fizikailag lehetetlenné teszi a közlekedést. Az elsőfokú bíróság a korábban készült szakértői véleményeket nem vette figyelembe, és szakértői bizonyítást sem folytatott le arra vonatkozólag, hogy a nyomvonal alapjául szolgáló füves ösvény gépjármű közlekedésre megvizsgálni, hogy az megfelel-e. alkalmas-e. Holott köteles út az építésügyi hatósági lett volna előírásoknak Hivatkoztak arra is, hogy a per során nem nyert bizonyítást, hogy a felperesek használata szolgalomszerű volt-e. Ennek indokolásaként előadták: ... tanú ezzel ellentétesen úgy nyilatkozott, hogy ő azt hitte, hogy közúton jár át. Márpedig, ha ennek tudatában gyakorolta az átjárást, az semmiképpen sem tekinthető szolgalomszerűnek, hiszen sem a kizárólagosság, sem a szolgalom megszerzésére irányuló szándék nem lelhető fel. A használat szívességi jellegű volt, ... a gyalogos és évente egyszeri lovaskocsival való átjárást az I-II. rendű alperesek telkén szívességből engedte meg a felperesek jogelődei részére. Valótlan az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy az átjárás ellen csak 2002-ben tiltakoztak, ugyanis a rendelkezésre álló okiratok és a felperesek nyilatkozatai alapján is megállapítható, hogy a kialakult használattal szemben folyamatosan tiltakoztak. Érvelésük szerint az I-II. rendű alperesek az ingatlanuk tulajdonjogának a megszerzésekor nem tudtak az ingatlanon történő átjárásról, csupán arról, hogy szívességből történik az átjárás. Az I-II. rendű alperesek az ingatlanuk tulajdonjogának a megszerzésekor nem észlelték a kitaposott nyomvonalat, mivel tél volt és mindent hó borított. A perben becsatolt építészmérnöki nyilatkozat szerint sem volt arra utaló jel, hogy az ingatlanukon átjárás zajlik. Azt is megállapíthatónak tartották, hogy ... építkezését megelőzően gépjárműforgalom a perbeli útvonalon nem zajlott, ezért kitaposott nyomvonal sem lehetett. Sérelmezték, hogy az ügyben eljáró bíróságok nem vizsgálták az érdekeiket, és nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a gépjárműforgalom az építményeikben folyamatosan jelentős kárt okoz. Kifogásolták, hogy az ügyben eljáró bíróságok nem vizsgálták azt sem, hogy időközben megváltoztak-e a körülmények, vagyis, hogy a felperesek ingatlanai már nem azt a célt szolgálják mint régen, amikor azok mezőgazdasági művelés alatt álltak, és a tulajdonosok gyalogosan jártak megművelni a földet, évente egyszer pedig betakarították a terményt és akkor lovaskocsival közlekedtek. Hivatkoztak arra, hogy jelenleg a felperesek telkein nyaralók állnak, amelyek vagy engedély nélkül vagy a hatóság kijátszásával épültek fel. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 270.§