Mfv.I.10.441/2007/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Ungvári Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. J. É. jogtanácsos által képviselt M. H. alperes ellen szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránt a Debreceni Munkaügyi Bíróságnál 2.M.133/
- szám alatt megindított és másodfokon a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Mf.21.142/2006/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- február
- napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Mf.21.142/2006/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Debreceni Munkaügyi Bíróság 2.M.133/2006/
- számú ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja. Az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes keresete a szolgálati viszonyát megszüntető parancsnokhelyettesi határozat és a felmentés hatályon kívül helyezésére, valamint a szolgálati viszonya helyreállítása mellőzésével az anyagi jogkövetkezmények alkalmazására irányult. A Debreceni Munkaügyi Bíróság 2.M.133/2006/
- számú ítéletével a szolgálati felettes határozatát megváltoztatta, a
- december 5én kelt 6628/
- sz.ü. számú felmentést hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest elmaradt illetmény, felmentési időre járó illetmény, valamint a jogviszony helyreállítása helyett további kéthavi átlagkereset megfizetésére. A munkaügyi bíróság felperes szerződéses által megállapított tényállás szakaszvezető katonaként állt szerint a szolgálati viszonyban az alperessel, munkáját a logisztikai zászlóalj javító századában végezte. A
- október 13-án kelt parancs október 18ára technikai eszközök vasúti szállítását rendelte el, amelyhez az M.-től bérelt ún. G. kocsikat használtak. A felperes részt vett a berakodásban és a szállítandó árúk rögzítésében, a kocsiba azonban a főtörzsőrmester szakasz-tiszthelyettes parancsa ellenére - egy másik társával együtt - nem volt hajlandó beszállni, ennek okaként a vonat nem megfelelő higiénés körülményeit jelölte meg. A felperes és társa a parancsmegtagadás következményeire figyelmeztetés után sem szállt fel a vonatra. A Debreceni Katonai Ügyészség a felperes ellen a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző parancs iránti engedetlenség bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt nyomozást folytatott, majd
- december 5-én vádat emelt. Az alperes a parancsával a felperes szolgálati viszonyát
- december 8-ai hatállyal a Magyar Honvédségről szóló
- évi XCV. törvény (Hjt.)
- § c) pontja alapján - utalva az
- §
(2)bekezdés c) pontjára - felmentéssel megszüntette arra hivatkozva, hogy a felperes a parancs megtagadásával a Honvédség működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyeztette. A felperes méltatlanná vált, mivel szolgálati panaszát a H. helyett eljárt helyettes határozatában elutasította. A munkaügyi bíróság osztotta a felperesi kereseti álláspontot arról, miszerint a felmentés indokában megjelölt méltatlanságnak és a közbizalom súlyos veszélyeztetésének a katonai szervezeten kívüli viszonylatban kell megvalósulnia, amikor az adott magatartás a civil szférában is széles körben ismertté válik. Az adott esetben a cselekménynek nem volt a szervezeten kívüli tanúja, így a szervezet tekintélyének sérelme nem valósulhatott meg. A munkaügyi bíróság utalt arra is, hogy a büntető eljárásra figyelemmel az alperes nem sértette meg a felperes által hivatkozott jogszabályt, amikor nem indított fegyelmi eljárást. Az alperes fellebbezése alapján eljárt Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Mf.21.142/2006/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette még, hogy a Hjt. 59. §
(6)bekezdés
- c)pontja szerinti felmentési indok elbírálásánál figyelemmel kell lenni a jogszabály a)-
- b)pontjaira is, és a
- c)pont szerinti méltatlanság megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az elkövetett cselekmény súlya „nagyságrendileg hasonlít" az a)-
- b)pontban részletezett esetekhez. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a felperesi parancsmegtagadással az M. H. működéséhez szükséges közbizalom fenntartásának súlyos veszélyeztetése megvalósult, mivel a katonai szolgálat teljesítése önkéntes vállalás alapján szigorú függelmi rendszerben valósul meg, a bűncselekményt kivéve a katonának az elöljárója parancsát végre kell hajtania. Tévesnek minősítette ezért, hogy a közbizalom veszélyeztetésének a katonai szervezeten kívüli viszonylatban kell megvalósulnia. Érvelése szerint annak sincs jelentősége, hogy kik és hányan voltak jelen. A jogerős ítélet ezért sérti a Hjt. 59. §
(6)bekezdés c) pontját, továbbá a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény (Hvt.) 92. §
(1)bekezdését, 105. §
(1)bekezdését, 108. §
(1)és
(2)bekezdését, és a Hjt. 3. §
(1)és
(2)bekezdését. Az alperes vitatta még a másodfokú bíróság által hivatkozott Hjt. 59. §
(6)bekezdés
- a)és
- b)pontjai alkalmazhatóságát is. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a büntető bíróság az ellene indított eljárást jogerősen megszüntette, és az ártatlanság vélelme miatt senki nem hivatkozhat a parancsmegtagadásra. A felülvizsgálati kérelem alapos. Az alperes a felmentő intézkedését a Hjt. 59. §
(2)bekezdés c) pontja szerinti szolgálatra méltatlanságra, és az 59. §
(6)bekezdés c) pontjára alapozta, amely szerint a szolgálatra méltatlan az, aki magatartásával a Honvédség működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyezteti. A másodfokú bíróság ezért - még összehasonlításul is - tévesen hivatkozott az önálló méltatlansági okként minősülő Hjt. 59. §
(6)bekezdés a)-b) pontjában szabályozottakra; az egyes indokokat az adott konkrét jogszabályi feltételek keretei között lehet értelmezni. Az első- és a másodfokú bíróság a felperes cselekményét az elöljáró konkrét parancsának megtagadásaként minősítette és bírálta el, mivel a felperes a parancs teljesítésére a következményekre vonatkozó figyelemfelhívás ellenére sem volt hajlandó. A perbeli felmentés megalapozottságának vizsgálatához a parancsmegtagadás tényének megállapítását a büntetőeljárás kimenetele nem érinti, arra is tekintettel, hogy ezen eljárás megszüntetésére elévülés okán, és nem pedig a Btk. 354. §
(1)bekezdése szerint minősülő cselekmény hiányában került sor. Az alperes helytállóan hivatkozott annak figyelmen kívül hagyására, hogy a szolgálati viszony az állam és az állomány tagja közötti olyan sajátos jogviszony, amelyben az állomány tagja a szolgálati viszonyból eredő kötelmeit önkéntes vállalás alapján szigorú függelmi rendben, akár életének és testi épségének kockáztatásával és egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti [Hvt. 92. §
(1)bekezdés, Hjt. 3. §
(1)és
(2)bekezdés]. Az előbbiek szerinti szigorú alá-fölérendeltséget kifejező vezetési eszközök, a Hvt. 105. §
(1)bekezdés szerinti parancs az M. H. rendeltetésszerű működését szolgálják, ezért a Hvt. 108. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében az elöljárói parancs csak akkor tagadható meg, ha a katona azzal bűncselekményt követne el. Az elöljáró parancsnak való, az előbbiek szerinti feltétlen alárendeltség maradéktalan érvényesítése az M. H. egységes és a törvényi céloknak megfelelő eredményes működésének alapfeltétele, és - egyebek mellett - ebben megtestesül a társadalmi bizalom a törvényes és hatékony, a köz javát szolgáló működésre. Ennek a közbizalomnak a súlyos veszélyeztetését jelenti a parancs egyéb, a törvény által meg nem engedett okból történő megkérdőjelezése akkor is, ha az nem válik a civil személyek számára ismertté. Az elöljárói paranccsal való nyílt, más katonák jelenlétében egy katonai feladatsor megvalósítása közben történt felperesi szembeszegülés az adott esetben önmagában alkalmas volt a méltatlanságot megalapozó közbizalom súlyos veszélyeztetésére. Az ezzel ellentétes első- és másodfokú ítélet tévesen terjesztette ki a jogszabály értelmezését a közbizalom tényleges megingására. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának
(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére (az alperes az első- és a másodfokú eljárásban perköltségigényt nem érvényesített). Az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az ügyben irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
- február
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. előadó bíró, Dr. Zanathy János s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő