← Magyarország

Mfv.10260/2007/5 – Kúria

Mfv.I.10.260/2007/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Torda Csabáné ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. F.-né dr. N. G. jogtanácsos által képviselt Bank Nyrt. alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránt a Tatabányai Munkaügyi Bíróságnál 3.M.485/

  1. szám alatt megindított és másodfokon a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.21.309/2006/
  2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei 2.Mf.21.309/2006/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes - aki az alperes k.-i fiókjának vezetőjeként
  4. február 9-én három hónap próbaidő kikötéssel létesített munkaviszonyt az alperessel - a keresetében a munkaviszonyának a próbaidőre vonatkozó szabályok megsértésével való megszüntetésére hivatkozott. Elsődlegesen a munkaviszonya helyreállítását, másodlagosan - ennek mellőzésével - a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A Tatabányai Munkaügyi Bíróság 3.M.485/2006/
  5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes
  6. június 11-én előzetesen szóban tájékoztatta a felperest, miszerint a munkaviszonyát nem kívánják fenntartani. Ezt a felperes tudomásul vette, és arról tárgyaltak, hogy a munkakörét mikor adja át M. P.nek, akivel június 6-ában egyeztek meg. A felperes június 6-án reggel megjelent a munkahelyén, és M. P. át kívánta adni a részére a munkaviszonyt megszüntető okiratot, amely utalt a próbaidő alatti megszüntetésre, de június 2-ai dátummal; az okirat keltezése pedig
  7. május 31-e volt. A felperes mindezeket kifogásolta, és megtagadta az átvételt. M. P. javasolta, hogy az okiratra az átvétel időpontjaként aznapi dátumot tüntessék fel, a felperes azonban az átvételre így sem volt hajlandó, hanem a munkahelyéről eltávozott, és „betegállományba vetette magát". M. P. egy másik alperesi munkavállalóval még aznap felkereste a felperest a lakásán, azonban ott csak a felperes fiát találta, aki a megszüntető munkáltatói jognyilatkozat átvételét úgyszintén megtagadta. Az alperes ezt követően postára adta a jognyilatkozatot, amit
  8. június 8-án a felperes átvett. A felperes perbeli álláspontja szerint a munkáltató a postai közléssel a próbaidő leteltét követően szüntette meg a munkaviszonyát. A munkaügyi bíróság nem osztotta ezt a felperesi álláspontot, megállapítása szerint az alperes a munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatát
  9. június 6-án joghatályosan közölte a felperessel. A felperes fellebbezése alapján eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.21.309/2006/
  10. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte még, hogy az a körülmény, miszerint a felperes az okiratot
  11. június 6-án nem volt hajlandó átvenni, a megszüntetés hatályosságát nem érinti. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Eljárásjogi jogszabálysértésként a Pp.
  12. §-ának megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok nem gondoskodtak a felek perbeli jogegyenlőségéről, amikor a felperes terhére figyelmen kívül hagyták az Mt. kogens szabályait, illetve az alkalmazás során azokat tévesen értelmezték. A felperes szerint az Mt.
  13. §

(2)bekezdésében kötelezően előírt írásbeli közlésre
  1. június 8-án, a próbaidő leteltét követően került sor arra is tekintettel, mivel az alperes a
  2. június 6-án történtekről nem vette fel az Mt.
  3. §
(4)bekezdésében előírt jegyzőkönyvet. Azzal is érvelt, hogy a
  1. június 6-án átadni szándékozott jognyilatkozat a dátumok eltérése miatt nem volt azonos a postára adottal, a dátum kijavítására a munkáltatói jogkörrel nem rendelkező M. P. nem volt jogosult. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, mivel álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati érvei alaptalanok. A felperes újabb észrevételében korábbi előadásait foglalta össze, kiemelve, hogy álláspontja szerint az át nem vett jognyilatkozat az eltérő dátumok miatt nem volt azonos a postára adottal, ezért a munkaviszonya
  2. június 6-ai megszűnése nem állapítható meg. Az alperes a vitatott dátumot kijavította, tehát a korábbi jognyilatkozatát maga is semmisnek tekintette. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az Mt.
  1. § bekezdése értelmében az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek, vagy az átvételre jogosultnak átadják. A közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza; erről jegyzőkönyvet kell felvenni. Az idézett jogszabályból kitűnően az írásbeli jognyilatkozat közlése szempontjából nincs jelentősége a jognyilatkozat jogszerűségének vagy jogellenességének, azaz az érdekeltnek a jogellenességre hivatkozással történt átvétel megtagadása a közlés hatályosságát eredményezi. Ennek a jogkövetkezménynek - amit a másodfokú bíróság helytállóan emelt ki - nem előfeltétele a megtagadásra vonatkozó jegyzőkönyv felvétele, hanem a bizonyítást elősegítő eszköze. Az adott esetben a próbaidő alatti munkaviszony megszüntetésére vonatkozó munkáltatói írásbeli jognyilatkozat átvételét a felperes általa is elismerten
  2. június 6-án megtagadta. A nem vitatott tény következményeként az írásbeli jognyilatkozat közöltnek minősült, és hatályosult. A munkáltatói megszüntető jognyilatkozat a közléssel hatályosul, ezért a munkaviszony megszüntetésének időpontja a közlés napja, függetlenül a jognyilatkozatban szereplő időponttól. Eltérő időpont hasonlóan a helytelenül megállapított felmondási idővel kapcsolatos bírói gyakorlathoz - önmagában nem eredményezi a jognyilatkozat jogellenességét, hanem azzal a következménnyel jár, hogy a munkaviszony későbbi időponttal szűnik meg. Ezt a munkáltató is korrigálhatja. Az előbbiekből következően a felperes semmisségre vonatkozó érvelése téves. Az alperes az Mt.
  3. §
(4)bekezdése értelmében a felperes munkaviszonyát az Mt. 81. § és a 87. §
(1)bekezdés d) pontja alapján a munkaszerződésben kikötött próbaidő alatt jogszerűen szüntette meg a
  1. június 6-án közöltnek minősült
  2. május 31-én kelt jognyilatkozatával. A
  3. június 8-án a felperessel postán közölt munkáltatói jognyilatkozat az előbbi közlés érvényességét már nem érinti, a munkaviszony megszüntetés időpontját illetően pedig csupán a jogszabálynak megfelelő megszüntetési időpont megállapításának minősül. Az alperes által megjelölt anyagi jogszabálysértések tehát nem álltak fenn. Alaptalan a Pp.
  4. §-ának megsértésére vonatkozó felperesi érvelés is, mivel valamely anyagi jogszabály esetleges téves értelmezése nem jelenti önmagában a perek tisztességes lefolytatásához való jog megsértését. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
  5. §-ának
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felülvizsgálati eljárás illetékét az ügyben irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
  1. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
  2. február
  3. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.