Pf.20823/2014/8 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.823/2014/8.szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Petrik Péter ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Kertész László ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék -

1. augusztus
2. napján 7.P.22.265/2013/
3. számon kiegészített -
4. június
5. napján kelt 7.P.22.265/2013/
6. számú ítélete ellen az alperes
7. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben, az alábbiak szerint megváltoztatja: Megállapítja, az alperes azzal sértette meg a felperes jóhírnevét, hogy a (folyóirat neve) című folyóirat
8. május 23-i lapszámában az (interjú címe) címmel megjelentetett interjúban valótlanul állította, hogy a felperes az (település neve)-i beszéd kiszivárogtatója. Mellőzi az alperes arra történő kötelezését, hogy az ítélet rendelkező részét az (televízió csatorna
9. neve) (műsor
10. neve) és az (televízió csatorna
11. neve) (műsor
12. neve) című műsorában tegye közzé. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 47 625 (negyvenhétezerhatszázhuszonötezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint az állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak 120 000 (egyszázhúszezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS Ismeretlen személyek
13. szeptember 17-én több magyar sajtótermék szerkesztőségének eljuttatták (miniszterelnök neve) akkori miniszterelnöknek az (párt neve) (település neve)n tartott zárt ülésén
14. május
15. napján előadott záróbeszédéről készült hangfelvétel részletét. A beszéd tartalma és megfogalmazása sokakban felháborodást keltett, országszerte tüntetéseken követelték a miniszterelnök lemondását. A felperes
16. évben az (párt neve) egyik vezető politikusa volt. A (folyóirat neve) című folyóirat
17. május 23-i lapszámában (interjú címe) címmel az alperessel a
18. évi ún. (......záróbeszéd) nyilvánosságra hozatalával kapcsolatosan készült interjút közölt. Az interjúban az alperes elmondta,
19. év nyarán (személy neve) lakásában tartózkodott, amikor nevezetthez vendégek érkeztek, akik a lakás egy másik helyiségében vendéglátójuknak lejátszottak egy hangfelvételt, amelyről a miniszterelnök, (miniszterelnök neve) hangját hallotta. Elmondta, látta a vendégeket, „egy nőt és két férfit". Az újságíró azon kérdésére, hogy kik voltak ezek a személyek, az alperes a következő választ adta: „Akkori szocialista politikusok, felsővezetők, (felperes neve), Imre és Ferenc, utóbbi nyilván nem /akkori miniszterelnök neve/". A vezetéknévre való rákérdezés kapcsán úgy nyilatkozott: „Ezeket szeretném egyelőre homályban tartani, ugyanis nem nekem kell kimondani a neveket". Az interjú ezt követő részében az alperes arról beszélt, találkozott a miniszterelnökkel, akinek elmondta, mit tud az ügyről, aki megerősítette, „a története nagyfokú azonosságot mutat azzal, ami az ő fejében jár". A továbbiakban az alperes közölte: „... a párt eddigi legnagyobb árulásának vagyok az egyetlen tanúja - ráadásul 2004-ben engem is elárult a párt; tudom milyen érzés, ha valakit társai szolgáltatnak ki". Az újságíró kérdésére adott további válaszából kitűnően az utónevükön megjelölt személyeket tekintette az (......záróbeszéd) kiszivárogtatójának. Ezt követően a cikk írója beszámolt arról, hogy az interjú felvétele után a keresztnévvel beazonosítható, 2006-ban felsővezetői pozíciót betöltő pártpolitikusokat megkeresték, akik közül (politikus
20. neve), (politikus
21. neve) és (felperes neve) válaszolt, majd megjegyezte, „A többiek nem érezték szükségét, hogy az /település neve/-t még nyomokban sem tartalmazó kérdéseinkre rögtön provokációt kiáltsanak". Ezt követően az alperes a médiában megjelent több interjúban (
22. május
23. (televízió csatorna
24. neve) (műsor
25. neve),
26. május
27. (televízió csatorna
28. neve) (műsor
29. neve),
30. február
31. /internetes oldal neve/) a felperest teljes névvel megjelölve hozta összefüggésbe az (település neve)-i beszéd kiszivárogtatásával, illetve nevezte meg, mint az abban résztvevők egyikét. A felperes keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, az alperes valótlanul állította illetve híresztelte, hogy az (település neve)-i beszédként ismert dokumentum kiszivárogtatója volt, ezzel megsértette a jóhírnevét. Kérte az alperes további jogsértéstől való eltiltását, valamint nyilvános elégtételadásra, és nem vagyoni kártérítés címén 2 500 000 Ft, valamint annak a jogsértés elkövetése időpontjától a kifizetésig terjedő időszakra járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére kötelezését. Keresete indokolásaként előadta, hogy az alperes valótlanul tüntette fel őt a titkos politikai beszéd kiszivárogtatójaként. A nyilatkozat nyilvánosságra hozatalát követően hónapokon keresztül magyarázkodásra kényszerült, a médiában többször leközölték az alperes jogsértő állításait, amelynek következtében emberi tisztessége megkérdőjeleződött, magánéleti kapcsolatai elnehezültek, a Facebook közösségi oldalon gyalázkodó kijelentéseknek volt kitéve, közéleti kapcsolatai hátrányosan megváltoztak, az általa vezetett, a
32. évi parlamenti választásokon induló párt esélyeit nagymértékben csökkentette az alperes valótlan tartalmú nyilatkozata. Utalt arra, a nyilatkozat súlyára figyelemmel a hátrány ténye külön bizonyítást nem igényel. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődleges védekezése szerint a felperest teljes személynevén nem jelölte meg egyetlen interjúban sem, ezért személye nem beazonosítható, az egyes interjúkban lényegében a riporterre bízta, hogy talál-e összefüggést a felperes személye és az esemény között. Utalt arra, hogy a korábbi években közéleti személyiségek és újságírók egyaránt a lehetséges kiszivárógtatóként nevezték meg a felperest, aki ezen állításokat nem cáfolta. Ezzel a magatartásával a közlés valóságtartalmát elismerte. Vitatta, hogy a felperest a kijelentései miatt nem vagyoni kártérítés megállapításának alapjául szolgáló hátrány érte. Az elsőfokú bíróság - kiegészített - ítéletével megállapította, az alperes azzal, hogy a médiában kezdetben sejtetve, majd később kétséget kizáróan - valótlanul azt állította, a felperes az „(település neve)-i" beszéd kiszivárogtatója, megsértette a jóhírnevét. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belül saját költségén tegye közzé az ítélet rendelkező részét a (folyóirat neve) című folyóiratban, az (televízió csatorna
33. neve) (műsor
34. neve) és az (televízió csatorna
35. neve) (műsor
36. neve) című adásában. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 500 000 Ft-ot, annak
37. november
38. napjától járó késedelmi kamatát, továbbá 63 500 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperest 90 000 Ft, az alperest 60 000 Ft eljárási illeték államnak történő megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában az alperesi közlést tényállításnak minősítette. Rámutatott, az alperes az első két interjújában ((folyóirat neve), (televízió csatorna
39. neve) (műsor
40. neve)) a felperest nem nevezte meg teljes személynévvel, azonban sejtette, hogy a közlés rá vonatkozik, a tényállítás azonban sejtetéssel, utalással, célozgatással is megvalósulhat. Ennek ugyanakkor nem tulajdonított jelentőséget, mert az alperes a későbbiekben tett nyilatkozataiban ((televízió csatorna
41. neve) (műsor
42. neve), /internetes oldal neve/) már maga is teljes személynévvel jelölte meg a felperest, megismételve a kiszivárogtatással összefüggő állítását. Kiemelte, az alperes állítása valóságát bizonyítani nem tudta, és mivel a közlés annak tartalmát tekintve sértő, hiszen az a felperest lényegében árulónak minősíti, az alperes jogsértést követett el. Mindezekre figyelemmel indokoltnak találta a kért objektív szankciók alkalmazását. Rámutatott, a jogsértés önmagában a nem vagyoni kártérítés iránti igényt nem alapozza meg, a károsultnak kell bizonyítania, hogy a jogellenes magatartás következtében testi vagy lelki életminősége hátrányosan megváltozott, és az így bekövetkezett hátrány csökkentéséhez, kiküszöböléséhez a nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt. Megállapítása szerint azonban az alperes részéről elhangzott, és folyamatosan ismételt valótlan tényállítás - különösen a jogsértés elkövetésének módjára figyelemmel - köztudomásúan, külön bizonyítást nem igénylően alkalmas arra, hogy a felperes hátrányos megítélését eredményezze. A valótlan tényállítás kiemelt súlyára, annak folyamatos jellegére, továbbá arra tekintettel, hogy a kijelentések a nagy nyilvánosság előtt hangzottak el, az érvényesíteni kívánt összegű kárpótlást az alperes által okozott nem vagyoni hátránnyal arányban állónak találta. A kamatfizetés kezdő időpontját a jogsértés folyamatos jellegére figyelemmel - a keresettől eltérően - középarányosan határozta meg. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes egészében történő elutasítását kérte, hangsúlyozva, hogy a felperes keresetét kizárólag a (folyóirat neve)
43. május
44. napján megjelent cikkében közölt állításaira alapozta. Kiemelte, ebben az interjúban, és az azt követően megjelent 28 sajtóanyagban csupán keresztnevet használt, amely alapján a felperes személye nem beazonosítható. Azokban az interjúkban pedig, amelyekben beazonosítható módon vezeték- és keresztnevet is megjelölt, csupán kávémeghívásról beszélt, és nem tett a jóhírnevet sértő valótlan állítást. Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a keresetlevélben említett
45. szeptember
46. napján tartott sajtótájékoztatón közöltek véleménynyilvánításként értékelendők. Kiemelte, ekkor több politikust köztük a felperest is - nevén nevezett, mint akit a beszéd kiszivárogtatójának tart, az ezzel kapcsolatos álláspontja azonban véleményként került megfogalmazásra. Érvelése szerint állítása egy demokratikus vita szükségszerű részeként értékelendő. Hangsúlyozta, hogy a felperes közszereplő, e tényt az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, holott a közhatalmat gyakorló személyekkel, a közszereplő politikusokkal kapcsolatban a véleménynyilvánítás szabadsága tágabb, az őket érintő jogsértés körében magasabb a tolerancia küszöb. Kifogásolta, az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azt a tényt sem, hogy a perbeli magatartás, bár választási kampányon kívül, azonban a tágabb értelemben vett politikai kampány ideje alatt valósult meg, amely időszakban a közélet és a lakosság egyaránt kritikusabban ítéli meg az elhangzottak valóságtartalmát. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés kisebb részben alapos. Arra megalapozottan hivatkozik az alperes fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseten, amikor a (folyóirat neve) című lapban közzétett interjút meghaladóan az alperesnek a tényállásban megjelölt további sajtónyilatkozatai jogsértő jellegét illetően is döntést hozott. Az elsőfokú eljárásban a felperes a bíróság felhívására a
47. március
48. napján tartott tárgyaláson keresetét pontosította, a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozata akként értelmezhető, hogy a személyiségvédelmi igényének alapja kizárólag a (folyóirat neve) című lapban megjelent interjú, a többi alperesi közlésre pedig lényegében amiatt hivatkozott, hogy azokban az alperes már konkrétan beazonosíthatóan megnevezi a felperest, mint az (település neve)-i beszéd kiszivárogtatóját (
49. sorszámú jegyzőkönyv
50. oldal). Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének a (folyóirat neve)beli interjúval megvalósított jogsértés körét meghaladó rendelkezései a Pp.
51. §-ába ütköznek, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos rendelkezéseit mellőzte. Ezt meghaladóan az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bíróság döntésével és annak kifejtett indokaival is. A jelen ügyben alkalmazandó
52. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.)
53. §