Pf.20245/2015/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.245/2015/5.szám A (település

1. neve)i Ítélőtábla a Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Tordai Nándor és Dr. Bárándy Péter ügyvéd) által képviselt felperesnek - a dr. Kertész László ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a (település
2. neve)i Törvényszék
3. október
4. napján kelt 7.P.20.742/2014/
5. számú ítélete ellen az alperes
6. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 31 750 (harmincegyezerhétszázötven) Ft másodfokú perköltséget, valamint az állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak 80 000 (nyolcvanezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS Ismeretlen személyek
7. szeptember 17-én több magyar sajtótermék szerkesztőségének eljuttatták (miniszterelnök neve) akkori miniszterelnöknek az (párt neve) (település neve)n tartott zárt ülésén
8. május
9. napján előadott záróbeszédéről készült hangfelvétel részletét. A beszéd tartalma és megfogalmazása sokakban felháborodást keltett, országszerte tüntetéseken követelték a miniszterelnök lemondását. A felperes
10. évben az (párt neve) egyik vezető politikusa volt. A (folyóirat neve) című folyóirat
11. május 23-i lapszámában „Egy nő, két férfi, egy eset" címmel az alperessel a
12. évi ún. „/település neve/-i beszéd" nyilvánosságra hozatalával kapcsolatosan készült interjút közölt. Az interjúban az alperes elmondta,
13. év nyarán (személy neve) lakásában tartózkodott, amikor nevezetthez vendégek érkeztek, akik a lakás egy másik helyiségében vendéglátójuknak lejátszottak egy hangfelvételt, amelyről a miniszterelnök, (miniszterelnök neve) hangját hallotta. Elmondta, látta a vendégeket, „egy nőt és két férfit". Az újságíró azon kérdésére, hogy kik voltak ezek a személyek, az alperes a következő választ adta: „Akkori szocialista politikusok, felsővezetők, (keresztnevek felsorolása), utóbbi nyilván nem (/miniszterelnök neve/". A vezetéknévre való rákérdezés kapcsán úgy nyilatkozott: „Ezeket szeretném egyelőre homályban tartani, ugyanis nem nekem kell kimondani a neveket". Az interjú ezt követő részében az alperes arról beszélt, találkozott a miniszterelnökkel, akinek elmondta, mit tud az ügyről, aki megerősítette, „a története nagyfokú azonosságot mutat azzal, ami az ő fejében jár". A továbbiakban az alperes közölte: „... a párt eddigi legnagyobb árulásának vagyok az egyetlen tanúja - ráadásul 2004-ben engem is elárult a párt; tudom milyen érzés, ha valakit társai szolgáltatnak ki". Az újságíró kérdésére adott további válaszából kitűnően az utónevükön megjelölt személyeket tekintette az „/település neve/-i beszéd" kiszivárogtatójának. Ezt követően a cikk írója beszámolt arról, hogy az interjú felvétele után a keresztnévvel beazonosítható, 2006-ban felsővezetői pozíciót betöltő pártpolitikusokat megkeresték, akik közül (felperes neve), (két másik politikus neve) válaszolt, majd megjegyezte, „A többiek nem érezték szükségét, hogy az Őszödöt még nyomokban sem tartalmazó kérdéseinkre rögtön provokációt kiáltsanak". Az alperes az (televíziós csatorna
14. neve) (műsor neve) című műsorában
15. február 25-én ismét interjút adott. A műsorvezető az alperesre utalva azzal vezette fel a műsort: „...azt mondta, hogy saját szemével látta, és saját fülével hallotta, hogy felperes neve, (másik két politikus neve)
16. nyarán ott volt (személy neve) lakásában..." Ezt követően az alperes a (folyóirat neve) című újságban megjelent interjújában előadottakat tartalmilag megismételte, a beszélgetés során az ún. /település neve/-i beszéd kiszivárogtatásában részt vevő vezető szocialista politikusokról beszélt, nem cáfolva, hogy azok a műsorvezető által felsorolt személyek. Az alperes
17. február
18. napján (település
19. neve)en tartott sajtótájékoztatót, amelyen (politikus neve-ra utalva kijelentette „Én saját szememmel láttam és fülemmel hallottam, hogy felperes neve és (politikus
20. neve) társaságában ott volt (személy neve) lakásán" (/internetes oldal
21. neve/.hu
22. február 24.). A felperes keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, az alperes valótlanul állította illetve híresztelte, hogy az /település neve/-i beszédként ismert dokumentum kiszivárogtatója volt, ezzel megsértette a jóhírnevét. Kérte az alperes további jogsértéstől való eltiltását, továbbá 1 000 000 Ft, valamint annak a jogsértés elkövetése időpontjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezését. Keresete indokolása szerint az alperes valótlanul állította, hogy a nagy visszhangot kiváltott, az ország közvéleményét felháborító titkos politikai beszéd kiszivárogtatója volt. A nyilvánvalóan sértő tartalmú kijelentés alkalmas nem vagyoni hátrány kiváltására. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a sérelmezett interjúban a felperest nem nevezte nevén. Előadta, különböző közéleti személyiségek és újságírók a felperest lehetséges kiszivárogtatóként nevezték meg, a felperes ezeket az állításokat nem cáfolta, e magatartásával pedig a közlés valóságtartalmát elismerte. Vitatta, hogy a közléssel okozati összefüggésben a felperes nem vagyoni hátrányt szenvedett. Kijelentése valóságának igazolására tanúbizonyítást ajánlott fel, továbbá a Nemzetbiztonsági Hivatal jelentését csatolta. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, az alperes azzal, hogy a médiában - kezdetben sejtetve, majd később kétséget kizáróan - valótlanul azt állította, hogy a felperes az „/település neve/-i beszéd" kiszivárogtatója, megsértette a felperes jóhírnevét. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 000 000 Ft-ot, valamint annak
23. november
24. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest 123 500 Ft perköltség felperes javára történő megfizetésére. Határozatának indokolásában az alperesi közlést tényállításnak minősítette. Rámutatott, az alperes az első két interjúban a felperest nem nevezte meg teljes személynévvel, csupán sejtette, hogy a közlés rá vonatkozik, a tényállítás azonban sejtetéssel, utalással, célozgatással is megvalósulhat. Ennek ugyanakkor nem tulajdonított jelentőséget, mert az alperes a későbbiekben tett nyilatkozataiban már maga is teljes személynévvel jelölte meg a felperest, megismételve a kiszivárogtatással kapcsolatos állítását. Kiemelte, az alperes állítása valóságát bizonyítani nem tudta, és mivel a közlés annak tartalmát tekintve sértő, hiszen az a felperest lényegében árulónak minősíti, az alperes jogsértést követett el. Mindezekre figyelemmel indokoltnak találta a kért objektív szankciók alkalmazását. Rámutatott, a jogsértés önmagában a nem vagyoni kártérítés iránti igényt nem alapozza meg, a károsultnak kell bizonyítania, hogy a jogellenes magatartás következtében testi vagy lelki életminősége hátrányosan megváltozott, és az így bekövetkezett hátrány csökkentéséhez, kiküszöböléséhez a nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt. Megállapítása szerint azonban az alperes részéről elhangzott, és folyamatosan ismételt valótlan tényállítás - különösen a jogsértés elkövetésének módjára figyelemmel - köztudomásúan, külön bizonyítást nem igénylően alkalmas arra, hogy a felperes hátrányos megítélését eredményezze. A valótlan tényállítás kiemelt súlyára, annak folyamatos jellegére tekintettel az érvényesíteni kívánt összegű kárpótlást az alperes által okozott nem vagyoni hátránnyal arányban állónak találta. A kamatfizetés kezdő időpontját a jogsértés folyamatos jellegére figyelemmel - a keresettől eltérően - középarányosan határozta meg. Az alperes bizonyítási indítványát mellőzte annak elkésettsége okán. Utalt azonban arra, a tanúkihallgatásra irányuló indítvány ettől eltekintve sem lett volna teljesíthető, mert a Nemzetbiztonsági Hivatal összefoglaló jelentéséből kitűnően a történeti tényállás felderítése gyakorlatilag lehetetlen. Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a kereset teljes egészében való elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Változatlan álláspontja szerint a felperes személye az interjú alapján nem beazonosítható, másrészt annak tartalma nem jogsértő, nem alkalmas arra, hogy a felperes társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. Kiemelte, a felperes által csatolt két újságcikk a felperest teljes nevén nevezi ugyan, ennek a per megítélése szempontjából azonban nem lehet jelentősége, mert az újságírók őt nem keresték meg, nekik nyilatkozatot nem tett. Hangsúlyozta, a keresetlevélben megjelölt, az interjú megjelenését követő egy év elteltével elhangzott televíziós interjúban, valamint sajtótájékoztatón csak arról beszélt, hogy látta a felperest és politikustársait (személy neve) lakásán, és csupán a véleményeként fogalmazta azt meg, mely politikusokról hiszi azt, érintettek a kiszivárogtatásban. Kifejtette, a felperes közszereplő, e tényt azonban az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, így azt is, hogy a közszereplő politikusokkal kapcsolatban a véleménynyilvánítás szabadsága tágabb. A másodlagos fellebbezési kérelme indokaként előadta, az elsőfokú bíróság azzal, hogy mellőzte tanúbizonyítási indítványát, megfosztotta a valóság bizonyításának a lehetőségétől. A másodfokú tárgyaláson a felperesi képviselő kizárására vonatkozó indítványt terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a jelen perben a felperest képviselő ügyvéd ugyanannak az ügyvédi irodának a tagja, amelynek egy másik tagja az ő képviseletét is ellátta. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, a felperes fellebbezése olyan új tényelőadást tartalmaz, amely a Pp.
25. §-a alapján a másodfokú eljárásban nem vehető figyelembe. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtáblának mindenekelőtt a felperesi képviselő kizárására vonatkozó kifogás tárgyában kellett állást foglalnia. A képviseleti jog abszolút érvényű kizárási okait a Pp.
26. § a) pontja rögzíti. E szerint nem lehet meghatalmazott a) aki
27. életévét még nem töltötte be; b) akit jogerős bírói ítélet a közügyektől eltiltott; c) akit a bíróság jogerősen gondnokság alá helyezett. A jelen perben e kizárási okok egyike sem áll fenn. A jogirodalom szerint relatív összeférhetetlenség esete állhat fenn, ha ugyanazon ügyvédi iroda tagjai az ugyanazon ügyben ellenérdekű feleket képviselik. Ez a helyzet a perbeli esetben nem áll fenn, hiszen a jelen ügyben sem az elsőfokú eljárásban, sem a másodfokú eljárásban nem a Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda képviselte az alperest. Annak, hogy az alperes képviseletét más ügyben a felperes személyétől eltérő ellenérdekű féllel szemben a Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda tagja látja el, a jelen perben nem teszi kizárttá a meghatalmazottak köréből a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodát (Polgári perrendtartás magyarázata I. kötet
28. oldal, Komplex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2007.). Az ítélőtábla előrebocsátja, a jelen pernek nem képezte tárgyát az alperes (televíziós csatorna
29. neve) (műsor neve) című műsorában
30. május
31. napján, az (televíziós csatorna
32. neve) csatorna (műsor
33. neve) című műsorában
34. május
35. napján, valamint a (internetes oldal
36. neve).hu-nak adott interjúban tett nyilatkozatai, azokra a felperes bizonyítékként sem hivatkozott, tartalmuk a perben ismertetésre nem került, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet történeti tényállásából az erre vonatkozó megállapításokat mellőzte. Kiegészítette ugyanakkor a per tárgyává tett, az (televíziós csatorna
37. neve) (műsor neve) című műsorában
38. április
39. napján az alperessel készült interjú tartalmával, továbbá beszerezte és az iratokhoz csatolta a kereset alapjául szolgáló, a (folyóirat neve)ban megjelent cikk szövegét. A tényállás fentiek szerinti pontosításának a szükségessége azonban nem érinti az elsőfokú bíróság érdemi döntésének a helyességét, az ítélőtábla azzal és annak kifejtett indokaival is egyetért. A jelen ügyben alkalmazandó
40. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.)
41. §