← Magyarország

Gf.40357/2015/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.357/2015/4/II. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Megay Györgyi ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Fejér, Remes & Kozma Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék

  1. március
  2. napján kelt, 4.G.43.646/2014/
  3. számú ítélete ellen, az alperes által benyújtott fellebbezés tárgyában a
  4. november
  5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.000.000 (Egymillió) forint + áfa együttes első- és másodfokú perköltséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 1.500.000 (Egymillió-ötszázezer) forint kereseti és 2.212.000 (Kettőmillió-kétszáztizenkétezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság a
  6. sorszámú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 27.650.000 forint tőkét, a tőkeösszeg után
  7. december 28-tól
  8. június 30-ig a mindenkori naptári félév teljes idejére a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal,
  9. július
  10. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot, továbbá 500.000 forint perköltséget; ezt meghaladóan a keresetet elutasította és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak - az adóhatóság külön felhívására - 1.500.000 forint feljegyzett eljárási illetéket. Határozatának indokolása szerint, a tényállás körében azt állapította meg, hogy a felperesi gazdasági társaságnak
  11. február
  12. napjától felszámolásának elrendeléséig önálló képviseleti joggal felruházott vezető tisztségviselője volt az alperes; a felperes - a
  13. március 20-án benyújtott kérelemre indult eljárásban -
  14. február 8-i kezdő időponttal felszámolás alá került. A peres felek
  15. január 5-e és
  16. november 30-a között, a megjelölt időpontokban tagi kölcsönszerződéseket kötöttek, amelyekben 2 éves időtartamban határozták meg a kölcsönök lejáratát.
  17. november
  18. napján, majd
  19. december 28-án „Jegyzőkönyv tagi kölcsön visszafizetéséről" megnevezésű okiratokban a felek módosították a köztük létrejött tagi kölcsönszerződések lejárati dátumát; rögzítették az iratokban, hogy a felperes első alkalommal 27.000.000 forintot, a második jegyzőkönyv szerint 650.000 forintot visszafizetett az alperesnek. A tagi kölcsön visszafizetés érvénytelenségére hivatkozással, a
  20. szeptember 17-én kelt levelében eredménytelenül szólította fel a felperes felszámolója az alperest 27.650.000 forint visszafizetésére. A felperessel szemben a Fővárosi Törvényszék előtt ...Fpk.... számon folyó felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igények összege 192.862.418 forint. A felperes a
  21. november 6-án benyújtott keresetében elsődlegesen az
  22. év IV. törvény (régi Ptk.)
  23. §

(2)bekezdése alapján jóerkölcsbe ütközés jogcímén, másodlagosan a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján kérte a
  1. november 21-én és
  2. december 28-án jegyzőkönyvbe foglalt megállapodások érvénytelenségének megállapítását, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményeként, az eredeti állapot helyreállításával az alperes kötelezését 27.650.000 forint tőke és ezen összeg után
  3. december 28-tól kezdődő késedelmi kamat megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a felszámolási eljárás kezdeményezését követően az alperes elvonta a további hitelezők kielégítési alapját, az alperes a megállapodást gyakorlatilag saját magával kötötte, mindkét fél nevében, képviseletében eljárva. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a keresettel támadott jegyzőkönyvek nem tartalmaztak megállapodást a felek részéről, kizárólag tagi kölcsönök visszafizetéséről szóltak, ezért nem kérhető érvénytelenségük megállapítása. Vitatta az érvénytelenségi okokat, mind a jóerkölcsbe ütköző, mind a fedezetelvonó jelleget. Állította, hogy a tagi kölcsönök visszafizetése nem sértette hitelezők jogát, nem vonta el kielégítési alapjukat; a felszámolási eljárást megindító hitelező igénye kielégítésre került a
  4. január 10-i megállapodással; a felszámolási közbenső mérlegben megjelölt hitelezői igények közül az M Nyrt. 0 forintos tartozásról adott igazolást, az adóhatóság követelése a felszámolás időszakára esett. A másodlagos kereseti kérelem körében az elkésettségre is hivatkozott. Az elsőfokú bíróság egyrészt azt állapította meg, hogy a tagi kölcsönszerződésekben foglalt 2 éves visszafizetési határidő miatt, a felek a keresettel támadott jegyzőkönyvi megállapodásokkal a Ptk.
  5. §
(1)bekezdése szerint módosították az eredeti kölcsönszerződéseket a lejárati határidő körében; a szerződésmódosítások semmissége megállapítható volt a Ptk. 221. §
(3)bekezdése alapján, mivel nem járhatott el a felperes képviseletében ugyanaz a személy a kölcsönszerződésen alapuló kötelmi jogviszonyban, a szerződés megkötése során. Az elsőfokú bíróság következtetése szerint továbbá, a jogszabályba ütközés mellett megállapítható volt a szerződésmódosítások jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelensége is; az alperes magatartása sértette az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, eljárása a társadalmi megítélés szerint tisztességtelennek minősül. Annak ellenére, hogy a visszafizetések korábbi időpontja önmagában nem eredményezte a szerződéses nyilatkozat jóerkölcsbe ütközését, e körbe tartozó többlettényállási elem volt a visszafizetéskor fennálló nagy összegű hitelezői követelés a H Zrt. felé (9.270.324 forint összegben), amelynek kielégítése helyett az alperes saját követelésének kielégítésére fordította a társaság készpénzvagyonát. Utalt az elsőfokú bíróság a felszámolás elrendelése miatt a felperes fizetésképtelenségének fennállására, a nyújtott tagi kölcsönök rövid időn belüli kivonására és a közbenső mérleg adataiból a készpénz nagyságára (35.500 forint) a felszámolás kezdetekor, a be nem hajtható követelésekre, a gépjárművekkel kapcsolatban indult nyomozásra csődbűntett gyanúja miatt, illetve a nyilvántartásba vett hitelezői igények összegére (192.862.418 forint). Megjegyezte a törvényszék, hogy nem vizsgálta a semmisség értékelési körén kívül eső körülményeket, a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igények tényleges fennállását. Utalt arra is a Ptk. 200. §
(2)bekezdése és a Cstv. 40. §
(1)bekezdésének c) pontja szerinti érvénytelenségi okok egymáshoz való viszonyával kapcsolatban, hogy a Ptk. 234. §
(1)bekezdésében írt szabály megfelelő alkalmazásával nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe felszámolás alatt álló társaság egyéb jogalanyoknál, a semmisségre való hivatkozás bárki számára, határidő nélkül biztosított. A Cstv.-ben elsősorban hitelezők számára biztosított speciális megtámadási ok nem jelenti azt, hogy megszűnne a felperes mint szerződő fél igényérvényesítési lehetősége a szerződés semmissége miatt. Megállapította az elsőfokú bíróság az 1/
  1. (VI. 28.) PK vélemény
  2. pontjának, a 2/
  3. (VI. 28.) PK vélemény 5.a) pontjának alkalmazásával, a semmisség hivatalból való észlelésével, hogy a felek között létrejött tagi kölcsönszerződések és az azokat a lejárati idő vonatkozásában módosító megállapodások egyaránt semmisek voltak, az érvénytelenség jogkövetkezményéről a kereseti kérelemhez kötve döntött a szerződésmódosítások vonatkozásában [Pp.
  4. §]; az érvénytelenség megállapítása iránti kereseti kérelmet a Pp.
  5. §-ában írt feltételek hiányában utasította el. Annak rögzítésével, hogy az elsődleges kereseti jogcím alapossága miatt érdemben nem vizsgálta a bíróság a másodlagos kereseti kérelmet, utalt a törvényszék arra is, hogy a Cstv.
  6. §
(1)bekezdésének c) pontjára alapított igény elkésett a
  1. augusztus 1-jei tudomásszerzést követő határidő elmulasztása miatt. Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a jogszabályokat, ezért téves jogi következtetésre jutott. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó bírósági gyakorlattal [BH 1991.107., BH 1997.439., BH 2001.335., BH 2003.
  2. és a BDT 2005.1130.] ellentétesen állapította meg a Ptk. és Cstv. viszonyát, téves a jogi álláspontja a Cstv.
  3. §
(1)bekezdésében írt külön megtámadási ok vizsgálatának sorrendjét illetően. A Cstv. 40. §
(1)bekezdésének c) pontjára alapított kereseti kérelem elkésettsége körében ugyanakkor egyetértett az elsőfokú ítélet okfejtésével. Fenntartotta, hogy a keresettel támadott jegyzőkönyvek nem minősültek szerződésmódosításnak, elnevezésük és tartalmuk egyértelműen átvételi elismervényt igazolt. Állította, hogy a felek a jegyzőkönyvekben kizárólag a kölcsönösszegek visszafizetésének tényét és idejét rögzítették, az okiratok nem tartalmaztak kötelezettségvállalást, jognyilatkozatot. A BDT 2011.2499. számú döntésre hivatkozással hangsúlyozta, hogy a kölcsön visszafizetése vagy más szerződés alapján a pénzszolgáltatás teljesítése nem szerződés, ezért nem alkalmazhatóak rá a szerződésekre, azok érvénytelenségére vonatkozó szabályok. Utalt a Ptk. 282. §
(2)bekezdésének rendelkezésére is, amely lehetővé tette kölcsönszerződések esetén is az előteljesítést. Álláspontja szerint ezért, a pénzösszegek átadás-átvétele, mint jogi jelentőséggel bíró cselekmény megtámadására a Cstv. 40. §-ának
(2)bekezdése adott volna lehetőséget egyedül, erre vonatkozó igényt azonban a felperes nem terjesztett elő a keresetindítási határidőn belül. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen a tagi kölcsönszerződések semmisségének kimondásával; a 2/
  1. (VI. 28.) PK vélemény 5.a) pontja alapján kizárólag a keresettel támadott jegyzőkönyvek körében észlelhetett hivatalból semmisségi okot. Az elsőfokú bíróság által a Ptk.
  2. §
(2), 221. §
(3)bekezdése alapján minősített semmisségi ok kapcsán kifejtette az alperes, hogy az álképviselő által kötött szerződésre nem voltak alkalmazhatóak a semmisség szabályai [BDT 2008.1812.], szerződés létre nem jöttét nem vizsgálhatta volna hivatalból a bíróság. Rámutatott, hogy e körben nem is folytatott bizonyítási eljárást a törvényszék, sérült az elsőfokú eljárásban a Pp. 3. §-ának
(3)bekezdése. A Ptk. 221. §
(3)bekezdésének második fordulata alapján feloldható a képviselői érdekellentét a képviselt személy engedélyével, taggyűlés jóváhagyó nyilatkozatának beszerzésével az alperes eleget tudott volna tenni a rá háruló bizonyítási kötelezettségnek. A jóerkölcsbe ütközéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a bírói gyakorlat [BDT 2012.2748.] szerint a Cstv. alá tartozó vagyonátengedés önmagában nem minősül jóerkölcsbe ütközőnek, mindehhez többlettényállási elemek bizonyítása szükséges. Helytelenül értékelte az elsőfokú bíróság e körbe tartozónak a H Zrt. felé fennálló tartozást, a 7/A/2. alatt csatolt megállapodásra, illetve a Cstv. 3. §
(1)bekezdésének ca) pontjára, 12. §
(4)bekezdésére is figyelemmel. Rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen értékelésével, a kereseti kérelmen túlterjeszkedve és ellentmondásosan állapította meg a H Zrt. követelése kiegyenlítésének veszélyét a kölcsönösszeg visszafizetése miatt. Az alperes igazolta a H Zrt. igényének megegyezés szerinti kiegyenlítését, a jogosult ezért nem is jelentkezett be hitelezőként a felszámolási eljárásban. Az elsőfokú bíróság annak ellenére foglalt állást - tévesen - e körben, hogy ítélete szerint nem volt jelentősége a perben a regisztrált hitelezők követeléseinek, a felszámolási eljárás megindítása körülményeinek. Az M Nyrt.-vel és az adóhatósággal kapcsolatos nyilatkozatainak fenntartásával állította az alperes, hogy a társaság nem volt fizetésképtelen a felszámolási eljárás megindításakor, az alperes részére visszatérített kölcsönösszeg nem veszélyeztette további hitelezői igények kielégítését, ezért nem állapítható meg a jóerkölcsbe ütközéshez szükséges többlettényállási elem a keresettel támadott jegyzőkönyvek érvényessége körében. A felperes nem terjesztett elő fellebbezési ellenkérelmet. A fellebbezés alapos. A Fővárosi Ítélőtábla elsőként azt rögzíti, hogy a fellebbezési kérelem korlátján belül, azaz a keresetnek helyt adó rész tekintetében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 235. §
(1)bekezdése, 253. §
(3)bekezdése alapján; nem érintette a jogorvoslati kérelemmel nem támadott - a kereset részbeni elutasítására vonatkozó - ítéleti rendelkezést [Pp. 228. §
(3)és
(4)bekezdés]. Rögzíti a másodfokú bíróság azt is - a jogorvoslati kérelem erre való hivatkozására is tekintettel -, hogy az elsőfokú bíróság valóban eljárási szabálysértéssel vett figyelembe hivatalból észlelt semmisségi okot a Ptk. 221. §-ának
(3)bekezdése alapján [Pp. 3. §
(3)és
(6)bekezdés, 163. §
(3)bekezdés, 2/
  1. (VI.28.) PK vélemény 4.a), 5.a) pont, 1/
  2. (VI. 15.) PK vélemény], mindez azonban nem volt ok az ítélet hatályon kívül helyezésére a Pp.
  3. §-ának
(2)vagy
(3)bekezdése szerint, a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt az alábbiak szerint. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges mértékben feltárta, azonban részben tévesen állapította meg a tényállást, téves továbbá az abból levont jogi következtetése is; a bizonyítékok okszerűtlen értékelésével, az irányadó jogszabályi rendelkezések helytelen alkalmazásával került sor az alperes marasztalására szerződés érvénytelensége alapján. A felperes a keresetében a felek közötti tagi kölcsönszerződéseket nem támadta, kizárólag a tagi kölcsön visszafizetéséről szóló 2012. november 21-i, illetve 2012. december 28-i jegyzőkönyveket tette a kereset tárgyává, ezen okiratokba foglalt megállapodás semmisségének megállapítását és az érvénytelenség jogkövetkezményeként a felperes által visszafizetett 27.650.000 forint tagi kölcsön visszafizetésében kérte az alperes marasztalását, elsődlegesen a Ptk. 200. §-ának
(2)bekezdése alapján nyilvánvaló jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség okán, másodlagosan a Cstv. 40. §
(1)bekezdésének c) pontja alá tartozó megtámadási okból. A másodfokú bíróság elsőként azt rögzíti az irányadó bírósági gyakorlat alapján, hogy a fedezetelvonó szerződés [Ptk. 203. §] speciális esetének minősülő, a Cstv. 40. §-ának
(1)bekezdésében foglalt szabály alkalmazandóvá válik az adós felszámolásának elrendelésével, a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet által megkötött szerződések, illetve jogügyletek vonatkozásában. A Cstv.
  1. §-ában szabályozott jogintézmény célja annak megakadályozása, hogy az adós elvonja a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezők kielégítésére szolgáló vagyoni fedezetet. Figyelemmel arra, hogy a Cstv. e rendelkezésének értelmében tételes jogi szabály biztosítja a megtámadás jogát a hitelező, avagy a felszámoló által képviselt adós számára, az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra érkezését megelőzően - a Cstv.-ben megadott határidőn belül - és azt követően megkötött szerződése vagy más jogügylete tekintetében az a)-c) pontokban írt megtámadási feltételek szerint, ezért a Cstv.
  2. §
(1)bekezdésében nevesített megtámadási okok, a törvényben meghatározott tényállási elemek önmagukban nem adnak alapot egyúttal a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti semmisségének megállapítására is. Mindebből következik, hogy a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség megállapítására irányuló kereseti kérelem tényállításának - amennyiben az a Cstv. 40. §-ának
(1)bekezdésében írt valamelyik tényállás elemeit is magában foglalja -, olyan egyéb, az itt szabályozott tényállási elemeken felüli hivatkozást is tartalmaznia kell, amelyből megállapítható, hogy a szerződés tartalma, célja vagy joghatása nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik [BDT 2007.1686., Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.280/2006/6., 15.Gf.40.688/2013/4.]. A Cstv.-ben írt szigorú - szubjektív és objektív jellegű kikötésre egyaránt vonatkozó - megtámadási határidő előírása ugyancsak arra mutat, hogy a Cstv. 40. §
(1)bekezdése alá tartozó esetkörben nincs helye az érvénytelenség megállapításának a Ptk. 200. §-ának
(2)bekezdése alapján, többlettényállási elem megvalósulása nélkül. A Cstv.-ben meghatározott keresetindítási határidők elmulasztásának jogkövetkezménye az elévülés, illetve a jogvesztés, amelynek meg nem engedett áttörését jelentené az érvénytelenség más jogcímen - a Ptk. rendelkezésén alapuló - megállapítása, a Cstv.-ben szabályozott fedezetelvonó jogügylet tekintetében. Az ítélőtábla ezért egyetértett az alperes fellebbezésében foglalt azon érvelésével, miszerint nem volt megállapítható jelen ügyben többlettényállási elem a fedezetelvonó jogügylet jóerkölcsbe ütközés miatti semmisségéhez; a tagi kölcsön nyújtása nem ütközik a társadalom általános erkölcsi értékrendjébe, nem volt annak tekinthető a visszafizetése sem. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a keresettel támadott 2012. november 21-i és 2012. december 28-i jegyzőkönyveket szerződésmódosító megállapodásnak minősítette a Ptk. 240. §-ának alkalmazásával. A Ptk. 523. §
(1)bekezdése szerint kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A Ptk. 282. §
(2)bekezdése értelmében a kötelezett a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt csak a jogosult beleegyezésével teljesíthet. Beleegyezés hiányában a jogosult a felelős őrzés szabályai szerint tartozik eljárni. A
  1. november 21-i, illetve december 28-i okiratok tartalma nem utalt a tagi kölcsönszerződések tartalmának - közös megegyezéssel való - módosítására a Ptk.
  2. §
(1)bekezdése szerint; a jegyzőkönyvek egyedül az adós kölcsönszerződésen alapuló teljesítési kötelezettségének megtörténtére, a kölcsön összegének visszafizetésére vonatkoztak, amelyre külön jogszabályi rendelkezés adott felhatalmazást a feleknek. A Ptk. 282. §
(2)bekezdése lehetővé tette a kötelezett felperes számára az eredetileg kikötött határidő előtt a kölcsönszerződés teljesítését, a kölcsönnek a szerződésekben meghatározott két éves futamidő lejártát megelőző visszafizetését, a jogosult alperes beleegyezése mellett, amely a visszafizetett kölcsönösszeg átvételével és elfogadásával nyilvánvalóan teljesült. A jegyzőkönyvek tartalmából, a felek okiratban rögzített nyilatkozatainak értékelésével nem volt megállapítható egyik fél részéről sem szerződési jognyilatkozat, kötelezettségvállalást tartalmazó, illetve korábbit módosító - egyező - ügyleti akarat kifejezése; az okiratok kizárólag a kötelem teljesítésének körébe eső reálaktust tanúsítottak. A kölcsön visszafizetésének tényét rögzítő jegyzőkönyvek vonatkozásában ezért nem volt helye az érvénytelenség vizsgálatának, megtámadási jog gyakorlásának a Ptk. 234. §
(1)és
(2)bekezdései, 235. §
(1)bekezdése alapján. A keresettel támadott jegyzőkönyvek tekintetében arra lett volna módja a felszámolás alá került felperesnek a Cstv. 40. §
(2)bekezdése alapján, hogy a Cstv. 40. §
(1)bekezdésében írt határidőn belül visszakövetelje az adós szolgáltatását, amelyet a társaság a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját követően, a szerződéses kötelezettségének esedékessége előtt, illetve a rendes gazdálkodás körén kívül nyújtott. A felperes azonban nem tartotta be a 2013. augusztus 1-jei iratátvétellel, egyben tudomásszerzésével megnyílt szubjektív keresetindítási határidőt a Cstv. 40. §
(1)bekezdése szerint, amelynek elmulasztására helyesen utalt az elsőfokú ítélet az alperes elévülési kifogásának elfogadásával. A
  1. november 6-án benyújtott kereset a 90 napos perindítási határidő leteltét követően érkezett a bíróságra, ezért a felperes igénye a Cstv.
  2. §-a alapján nem volt érvényesíthető bírósági úton [Ptk.
  3. §
(1)bekezdés, 4/
  1. Polgári jogegységi határozat]. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján - a keresetnek helyt adó fellebbezett részében - megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. A fellebbezés eredményre vezetett, ami egyben megváltoztatta az elsőfokú eljárás tekintetében is a perköltség viselést; a másodfokú bíróság a pervesztes felperest kötelezte az első- és a másodfokú eljárás költségeiben [Pp. 78. §
(1)bekezdése,
  1. §-a, 32/
  2. (VIII.22.) IM rendelet
  3. §
(2),
(5),
(6)bekezdés, 4/A. §
(1)bekezdés, Itv. 59. §
(1)bekezdése, 74. §
(3)bekezdése, 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdés]. Budapest,
  1. november
  2. . Vuleta Csaba s.k. a tanács elnöke dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: (Varga Beatrix) . Senyei György s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.