Mfv.10049/2015/8 – Kúria

(1), 217/

1. Korm.
2. §

(3)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.049/2015/8.szám A Kúria a Mizik Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mizik Andrea ügyvéd, által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által

1. október
2. napján hozott 6.M.92/2014/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályában fenntartja. 6.M.92/2014/
4. számú Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az alperes, a M.Bt. társadalombiztosítási kifizetőhely
5. augusztus
6. napján kelt 1/2013/0808 számú határozatában a felperes
7. december
8. napján bekövetkezett sérülésének üzemi baleseti jellegét elutasító határozatát, a
9. október
10. napján kelt BPK-210-189-6/
11. számú határozatával helybenhagyta a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
12. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.)
13. §

(1)bekezdése, valamint az Ebtv. végrehajtására kiadott 217/1997.(XII.1.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Ebtv.vhr.) 32. §

(3)bekezdése rendelkezéseire figyelemmel. A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szerv határozatának megváltoztatásával annak megállapítását, hogy a

1. december
2. napján elszenvedett balesete üzemi baleseti jellegű, így üzemi baleseti táppénzre jogosult. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozatában foglalt indokait fenntartva. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság idézte az Ebtv.
3. §

(1)bekezdése és az Ebtv. vhr. 1. §

(2)bekezdés m) pontja rendelkezését. A bíróság annak megállapíthatósága érdekében, hogy a felperes

1. december
2. napján bekövetkezett balesete üzemi balesetnek minősíthető-e igazságügyi orvosszakértői bizonyítást rendelt el. Az igazságügyi orvosszakértő rögzítette szakvéleményében, hogy a felperesnél sorsszerű, idült kórfolyamat adott esemény kapcsán bekövetkező heveny fellángolása volt megállapítható. A felperes a munkavégzése során heveny sérülést nem szenvedett, de a munkavégzése az addigi panaszés tünetmentes állapotát súlyosbította. A szakértő megállapítása szerint, amennyiben a felperes munkavégzése, annak módja és körülménye a munkaköri feladatát meghaladta, úgy az egészségkárosodása túlnyomórészt a munkavégzés következményeként értékelhető, azonban, ha a munkaköri feladat „szokványos" része volt, úgy a munkavégzés a felperes egészségkárosodását csupán súlyosbította. A bíróság a szakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte, figyelemmel arra, hogy azt a felek sem vitatták - így ítélkezése alapjául elfogadta, megállapítva, hogy a felperest
3. december
4. napján nem érte olyan egyszeri külső hatás, amely nála egészségkárosodást okozott volna. A bíróság érvelése szerint az, hogy a felperes korábban panasz- és tünetmentes volt, illetve önmagában a későbbi egészségállapot változás nem igazolja, hogy a felperes a munkavégzése során üzemi balesetet szenvedett volna. A bíróság a felperes foglalkozás-egészségügyi vizsgálatának az eredményét a kereset elbírálása szempontjából irrelevánsnak értékelte. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a keresetének helyt adóhatározat meghozatalát, valamint, a
5. december
6. napján munkavégzés közben elszenvedett sérülés üzemi baleseti eredetének és üzemi baleseti táppénzre való jogosultságának megállapítását kérve. A felperes felülvizsgálati kérelmében az Ebtv.
7. §

(1)bekezdése, az Ebtv.vhr. 1. §

(2)bekezdés m) pontja és a Pp. 206. §

(1)bekezdése sérelmére hivatkozott. A felperes kiemelte a szakértői megállapítást, mely szerint a

1. december
2. napján történt munkavégzés kapcsán az addigi panasz - és tünetmentes állapotában állapotrosszabbodás következett be a panaszok és a tünetek megjelenésével. A szakvéleményből következően a felperes keresőképtelensége a perbeli munkavégzés során elszenvedett balesetre vezethető vissza. A felperes álláspontja szerint a bíróság a Pp.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző módon zárta ki a bizonyítékok közül az egészségügyi alkalmassági vizsgálat eredményét, amely a felperest a munkaköre betöltésére alkalmasnak találta. A felperes érvelése szerint az általa elszenvedett sérülés az Ebtv.vhr. 1. §

(2)bekezdés m) pontjában leírtaknak megfelel, továbbá az elszenvedett sérülés üzemi jellegének megítélésekor lényegtelen, hogy egy nem egészséges szervezetet ért olyan külső hatás, amely egészségkárosodást eredményezett. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányát állítva a szakértői szakvéleményben foglaltakra is hivatkozva. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. Az Ebtv. 52. §

(1)bekezdése szerint „üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben, vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el. Üzemei baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése, vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri". Azt, hogy mi minősül az Ebtv. 52. § és 53. §-a (és egyéb rendelkezések) alkalmazásában balesetnek, a jogalkotó az Ebtv.vhr. 32. §

(3)bekezdésében szabályozta: „az emberi szervezetet ért, olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz". Az alperes - a társadalombiztosítási határozat indokolásából kitűnően - a felperes keresőképtelenségét okozó állapotát kiváltó eseményt az Ebtv.vhr. 32. §

(3)bekezdésében foglalt „külső hatás" tényállási elem megvalósulásának hiányában nem tekintette balesetnek, a felperes sérülését a sorsszerű megbetegedésére vezette vissza. Az Ebtv.vhr. 32. §

(3)bekezdése - helyes értelmezése szerint - a szervezetet ért egyszeri, a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy akár rövid idő alatt bekövetkező sérülést, mérgezést vagy más egészségkárosodást vagy halált okozó külső hatást minősíti üzemi balesetnek. A külső hatás, amely a balesetet előidézi, általában elektromos-, hő-, esetleg vegyi hatás, illetőleg erőművi vagy mechanikai hatás lehet. A baleset oka lehet továbbá minden más, az emberi szervezetet ért egyéb külső hatás is, ha megállapíthatók a baleset fogalmában szereplő egyéb feltételek, és a baleseti esemény bekövetkezésekor fennállnak. A baleset lényegi feltétele, hogy a szervezetet ért hatás ne belső, hanem külső indítékú legyen. Ezek alapján nem minősül balesetnek a rendes munkavégzés közben jelentkező un. megemelés (megroppanás), mert az rendszerint a dolgozó alkati adottságához kapcsolódik és nem egyszeri külső behatásnak a következményeként lép fel. A megerőltetés és megroppanás miatt bekövetkezett balesetek elbírálásánál fontos tudni, hogy a megerőltetés hatása miben nyilvánul meg és azt is, hogy a tünetek mennyi idő eltelte után jelentkeztek, ezért elengedhetetlen a szakorvosi vélemény beszerzése. Peradat, hogy a felperes a M. Bt.-nél

1. december 9-én 12-13 óra közötti időben (eladó munkakörében) U. Gy. részlegvezetővel rendszerezte és készítette elő az eladótéri polcok feltöltéséhez szükséges árut. Munkavégzés közben egy rekeszt le kellett emelni, amelyet általában a munkavállalók egyedül végeztek, a perbeli esetben azonban a U. Gy. részlegvezető segített a felperesnek. A második emelés során jelezte a felperes, hogy „rosszul emelt", de folytatta a munkát, majd mivel a fájdalmai továbbra is fennálltak 16 órakor, a munkaidő vége előtt eltávozott a munkahelyéről és Budapesten a Péterffy Sándor utcai Járóbeteg Ambulanciára ment, ahol státuszát rögzítették és fájdalomcsillapítást, pihenést javasoltak számára. Többszöri kivizsgálás után megállapításra került, hogy a felperes Parsonage-Turner syndromában szenved. A perben kirendelt dr. Cs. T. igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy „felperesnél a
2. december
3. napján történt munkavégzést megelőzően - természetes okú, úgynevezett sorsszerű elváltozásként - a gerinc és vállizület kopásos elfajulásos bántalma állott fennt. A felperesnél a
4. december
5. napján történt munkavégzés, a már korábban fennálló, de tünetés panaszmentes kopásos elfajulásos gerincbántalom állapotrosszabbodását eredményezte, amely a deréktáji panaszok és tünetek megjelenésében nyilvánult meg. Jelen esetben felperesnél egy természetes okú, un. sorsszerű idült kórfolyamat adott esemény kapcsán bekövetkező heveny fellángolása állapítható meg". A szakértő megállapította, hogy felperes a perbeli esemény során heveny sérülést, sem a gerinc, sem a válltájékon nem szenvedett, de a munkavégzés kapcsán az addigi panasz- és tünetmentes állapota a panaszok és tünetek megjelenése által súlyosbodott. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperest
6. december 9-én nem érte olyan külső hatás, amely nála egészségkárosodást okozott volna, az egészségi állapotának rosszabbodása, pedig önmagában nem igazolja az üzemi baleset bekövetkeztét. A felperes kereseti kérelmében a jogerős ítélet Pp.
7. §

(1)bekezdésébe ütközését is állította. A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e. A Pp. 206. §

(1)bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennél fogva a megállapított tényállás nyilván valóan okszerűtlen, vagyis lényes logikai ellentmondást tartalmaz. A jogerős ítélet ilyen jellegű fogyatékosságban nem szenved, és az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó lényeges eljárási szabálysértés nem mutatható ki. Mindezekre tekintettel a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a jogerős ítélet nem sérti az Ebtv. 52. §

(1)bekezdés, Ebtv.vhr. 32. §

(3)bekezdését, valamint a Pp. 206. §

(1)bekezdését sem, ezért azt a Pp. 275. §

(3)bekezdés alkalmazásával hatályában fenntartotta. A Kúria az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárás illetékét az - Ebtv. 75/A.-án alapuló tárgyi illetékmentesség folytán - a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
3. június
4. Dr. Zanathy János sk. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk.bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő