A határozat elvi tartalma: A jövedelemveszteséget pótló járadék megállapításának feltételei. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.885/2015/11.szám A Kúria a Horváth, Tari & Olaszy-Kiss Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Olaszy-Kiss Gyula ügyvéd) által képviselt felperesnek a Balla, Kiss és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Balla Árpád Gábor ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 23.P.23.447/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.612/2014/
- számú ítéletével elbírált perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati költséget, míg a 937.900 (kilencszázharminchétezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a keresetében a
- január 11-én bekövetkezett közlekedési balesetével összefüggésben keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A Fővárosi Bíróság 23.P.21.379/2005/
- számú ítéletével döntött a felperes keresetéről, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.170/2010/
- számú részítéletével a keresetet a jövedelemkiesésre vonatkozó kereseti kérelmen kívül érdemben elbírálta, e részében pedig hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban hozott jogerős ítéletet, amely a felperes keresetét elutasította, a felülvizsgálati eljárásban hozott végzésével a Kúria hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a felperes a jövedelemveszteség megfizetésére irányuló keresetét a Ptk.
- §
(3)bekezdésére alapította, a jövedelemveszteségét az autószerelő szakmunkások bruttó havi átlagkeresete alapján megállapított elmaradt jövedelem összegéből, a részére folyósított ellátások levonásával kérte meghatározni, nem ellenezte elszámolni az alperes által e jogcímen teljesített összeget. Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a jogalapot és az összegszerűséget. Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban megállapította, hogy a felperes baleseti és össz-szervezeti munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%, azonban a felperes a baleset előtt ellátott autószerelő munkakört a baleseti maradványállapota folytán erőmegfeszítéssel sem képes ellátni. A felperes jövedelemkiesésre alapított igénye a Ptk. 356. §
(1)bekezdése szerinti járadékigény, a Ptk. 357. §
(3)bekezdésre alapított keresetnél a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a jövedelemveszteségének összegét a Ptk. 357. §
(1)és
(2)bekezdés alapján nem lehet megállapítani. A baleset előtti egy évben a felperes jövedelmének összege nulla volt; a felperes nem hivatkozott arra, hogy a
- évre benyújtott jövedelembevallásában írtakkal szemben valójában lett volna jövedelme a balesetet megelőző egy évben. A baleset utáni időszakban azonban a felperesnek már volt jövedelme. Nem nyert bizonyítást, hogy a Ptk.
- §
(3)bekezdés alkalmazhatóságának „azon feltétele, miszerint a keresetveszteség, jövedelemkiesés a Ptk. 357. §
(1)bekezdés alapján ne volna megállapítható", ezért a felperes keresetét megalapozatlannak találta. Arra az esetre, ha a felperes keresetvesztesége a Ptk. 357. §
(1)és
(2)bekezdés alapján nem volna megállapítható, és ily módon a felperessel azonos, vagy hasonló munkát munkaviszony alapján végző személyek átlagos havi keresete lenne az irányadó, a Ptk. 357. §
(3)bekezdésének megfelelően a felperest illető jövedelemveszteség járadék összegét meghatározta. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes a Ptk. 357. §
(3)bekezdésére alapított kereset tekintetében a felperes nem bizonyította a törvényi feltételek fennállását, ezért a keresetet az elsőfokú bíróság helyesen utasította el. A felperes a baleset előtt szakképzettségének megfelelő tevékenységi körben egyéni vállalkozó volt, ez a vállalkozása a balesetet követően is fennállt, az ténylegesen megszüntetésre nem került. Az egyéni vállalkozói bevallásából csak az állapítható meg, hogy az adott évben nem kellett adót fizetnie, mert veszteséges volt a vállalkozása. Ez azonban önmagában nem ad olyan következtetés levonására alapot, hogy a felperesnek ténylegesen jövedelme, megélhetését szolgáló pénzforrása nem volt a balesetet megelőző egy évben. Miután a felperes a balesetet megelőző év jövedelmi viszonyaira a csatolt nemleges adóbevalláson túlmenően egyéb adatot nem szolgáltatott, így ez az őt terhelő bizonyítási kötelezettségre figyelemmel a terhére esett. Így kizárólag csak azt lehetett megállapítani, hogy a felperes a baleset előtt bár egyéni vállalkozó volt, jövedelemmel nem rendelkezett, melyhez képest a balesetet követően az ítélet meghozataláig többféle forrásból minden évben jövedelme származott, ezért jövedelemvesztesége nem keletkezett. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperesnek a keresetében követelt jövedelempótló járadék megfizetésére kötelezését kérte, másodlagosan pedig az első-, vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a megelőző eljárásokban született jövedelempótló járadékra vonatkozó döntések egymásnak ellentmondó rendelkezéseket tartalmaztak. Az első eljárásban született hatályon kívül helyezésről szóló másodfokú részítélet megállapította az indokolásában, hogy „a Ptk. 357. §
(4)bekezdés rendelkezéséből nem vonható le olyan jogkövetkeztetés, hogy ha nem igazolható a baleset előtti egy évben elért jövedelem összege akár azért, mert nem volt munkaviszonya, vagy nem volt nyereséges a vállalkozása a károsultnak, akkor a balesetet követő időre keresetveszteséget pótló járadékot már a jövőben sem igényelhet". Nem tehető olyan megállapítás, hogy a felperes vállalkozása a balesetet követően sem lett volna nyereséges, a felperesnek jövedelme egyáltalán nem származhatott volna a vállalkozásából. A hatályon kívül helyezést követő eljárásban az elsőfokú ítélet marasztaló rendelkezését megváltoztatta a másodfokú bíróság és elutasította a keresetet, az ítélet indokolásában pedig arra hivatkozott, hogy a Ptk. 357. §
(3)bekezdés alkalmazhatóságának a feltétele, hogy a Ptk. 357. §
(1)és
(2)bekezdés alapján ne lehessen megállapítani a jövedelemveszteséget. A másodfokú bíróság e két döntése (részítélet és ítélet) a felperes álláspontja szerint „egyértelmű ellentmondásban van egymással", mert a korábbi döntés szerint csak általában kell az
(1)bekezdést alkalmazni, míg a második döntés szerint mindig először az
(1)bekezdést kell alkalmazni és csak ennek hiányában lehet a
(3)bekezdés szerinti határozatot hozni. A felperes arra hivatkozott, hogy véleménye szerint az először meghozott másodfokú részítéletben szereplő megállapítás a helyes, és emiatt jogszabálysértő a második eljárásban született másodfokú döntés indokolása. Hivatkozott arra, hogy az új eljárásban bizonyította, hogy a vállalkozása a baleset előtti egy évben nem volt nyereséges. A két korábban született másodfokú döntés amiatt is ellentmondásban van egymással, hogy a baleset előtti jövedelem hiánya miatt el kell-e utasítani a keresetet. Álláspontja szerint a bírói gyakorlat is azt támasztja alá, hogy az azonos, vagy hasonló munkát munkaviszony alapján végző személyek átlagos havi keresetét kell alapul venni a járadékalap, vagy a járadék összegének a megállapításánál, amennyiben a károsult nem bérből, fizetésből tesz szert jövedelemre. Hivatkozott arra is, hogy más hasonló esetben is sor került jövedelempótló járadék megállapítására; abból kell kiindulni, hogy a baleset bekövetkezésekor 33 éves volt, így alaposan feltehető, hogy a baleset és a munkaképesség elvesztése hiányában élete további részében mindent megtett volna azért, hogy jövedelemre tegyen szert. Téves a másodfokú ítélet amikor azt állapítja meg, hogy az a körülmény a lényeges, hogy a baleset előtt nem volt kimutatható jövedelemvesztesége. Az alperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelmet a Pp. 270. §
(2)bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozással terjeszthet elő. A Pp. 272. §
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul és elő kell adni - a jogszabálysértés megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kéri. Az adott esetben a felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a korábban hozott másodfokú döntések (részítélet és ítélet) indokolására hivatkozással állította a felülvizsgálattal támadott ítélet jogszabálysértő voltát. A felülvizsgálati eljárásban a támadott jogerős ítélet jogszabálysértését kellett vizsgálnia a bíróságnak, és nem a korábbi döntések helytállóságát, ezért a felperes által megjelölt, e határozatok közti ellentmondások vizsgálatára sem kerülhetett sor. A felülvizsgálati kérelemben ugyanakkor a felperes az adott esetre a Ptk. 357. §
(3)bekezdésének az alkalmazhatóságát állítja, ezért ténylegesen e jogszabályi rendelkezés megsértését állítja. A korábbi jogerős részítélet rendelkezéseire figyelemmel az alperesnek a biztosítottja által okozott kárért való helytállási kötelezettsége már nem volt vitás, és csak a jövedelemveszteség körében kellett döntenie a bíróságnak az új eljárás során. A felperes által sem volt vitás, hogy a baleset előtti egy évben a felperes vállalkozásából nem volt jövedelme, erre hivatkozott és ezt bizonyította is, azt azonban nem bizonyította a felperes, hogy ebben az időben milyen jövedelmi viszonyai voltak, milyen jövedelemből biztosította a megélhetését. Az nem volt vitás, hogy a baleset után volt jövedelme a felperesnek. A Ptk. 355. §-ának
(1)bekezdéséből következően a károkozónak meg kell téríteni a károsult vagyoni kárát, az
(1)bekezdés pedig lehetőséget ad ennek járadék formájában való alkalmazására, amelyre akkor kerülhet sor, ha időszakonként visszatérő károkat kell megfizetni. A felperes jövedelempótló járadékigényének az alapját a Ptk. 356. §-ának
(1)bekezdése alapján lehet meghatározni, abban az esetben, ha a baleset előtti jövedelmét a baleset utáni jövedelme nem éri el. A Ptk. 357. §-ának bekezdései a keresetveszteség számításának módjairól rendelkeznek; az
(1)bekezdés nem arról rendelkezik, hogy milyen esetben van helye a keresetveszteséget pótló járadék megállapításának, hanem azt szabályozza, hogy „általában" a keresetveszteséget miként kell kiszámítani. Ugyanezt a kérdést rendezi a Ptk. 357. §
(2)és
(3)bekezdése is, míg a
(4)bekezdés a keresetveszteség összegének meghatározására vonatkozóan tartalmaz rendelkezést. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az adott esetben annak volt jelentősége, hogy a perben rendelkezésre álló adatok alapján a felperes azt bizonyította, hogy a vállalkozásából nem volt jövedelme a baleset előtt, míg a balesetet követően jövedelemmel rendelkezett. A balesetet megelőző és az azt követő időszak jövedelmének összevetéséből ez okszerűen annak a megállapítását eredményezi, hogy a felperesnek jövedelemkiesése nem keletkezett. Helyesen állapította meg ezért a jogerős ítélet, hogy a jövedelemkiesés bizonyítottsága hiányában a Ptk. 357. §
(3)bekezdés alkalmazhatóságának törvényi feltétele sem következett be. Helytállóan utalt arra a másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában, hogy a felperes a baleset előtt szakképzettségének megfelelő tevékenységi körben egyéni vállalkozó volt, egyéni vállalkozást folytatott, ez a vállalkozása a baleset után is fennállt, ezért a felperes által hivatkozott más eset ahol munkanélküli volt a károsult a baleset előtti időszakban - nem alkalmazható a perbeli esetre. Az új eljárás során az elsőfokú bíróság eleget tett a Pp. 3. §
(3)bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségének, ezért a jogi képviselővel eljáró felperesnek ismerete volt arról, hogy az általa a Ptk. 357. §
(3)bekezdésére alapított követelésre figyelemmel milyen bizonyítási kötelezettsége van, így arról is tudomása volt, hogy valamennyi törvényi feltétel fennállását igazolnia kell a jövedelemvesztesége bizonyításához. Ennek ellenére nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének. Annak igazolása, hogy a baleset előtti egy évben a vállalkozása után nem kellett adót fizetnie, annak a megállapítására alap, hogy igazolható jövedelemmel nem rendelkezett, azonban azt bizonyította a felperes, hogy a baleset után volt jövedelme a vállalkozásából, táppénzt és egyéb társadalombiztosítási ellátást is kapott. A felperes előtt ismert volt a kioktatás után a Ptk. 357. §
(3)bekezdése alkalmazhatóságának a feltétele; erre akkor kerülhet sor, ha az
(1)és
(2)bekezdés alapján nem lehet megállapítani a jövedelemveszteséget. Az adott esetben helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az
(1)bekezdés törvényi feltétele nem áll fenn, a jövedelemkiesés bizonyítottság hiánya miatt, e feltétel hiányában pedig a
(3)bekezdés alkalmazására sem kerülhet sor. A felperes által felhívott más ügyek nem azonosak a perbeli esettel, ezért azok figyelembevételére sem kerülhetett sor. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozott határozatával - a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperest a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel a
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- november
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő HM