Pf.20070/2015/6 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.070/2015/6/I. szám A Győri Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperesnek az I.r. és a II.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Győri Törvényszék

1. január
2. napján kelt P.20.101/2014/
3. számú ítélete ellen az I.-II.r. alperes által
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a felperes által Pf.
5. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő Í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Mellőzi az I.-II. r. alperes elsőfokú perköltségben történő marasztalását. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I.r.-II.r. alperesnek együttesen 10.000 (Tízezer) forint másodfokú perköltséget. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesi párt képviselőjeként
6. január hó
7. napjától az I. r. jogelődje 6.Pk.60.820/1989/
8. számú végzésével "A" - t jegyezte be. Az I. r. alperes 7.Pk.60.820/1989/
9. számú
10. március
11. napján kelt végzésével elrendelte - "A" elnök képviseleti jogának egyidejű törlése mellett - "B" felperesi képviselő képviseleti jogának nyilvántartásba vételét. Az elsőfokú végzés a II.r. alperes 8.Pkf.25.813/2011/
12. számú
13. szeptember
14. napján kelt végzésével emelkedett jogerőre. A Kúria
15. december
16. napján kelt Pfv.IV.22.079/2011/
17. számú végzésével a II. r. alperes fenti jogerős végzését hatályában fenntartotta. A Fővárosi Bíróság előtt 40.P.22.065/
18. számon folyamatban volt perben - a továbbiakban alapper - "C"
19. április
20. napján előterjesztett keresetetében a felperes
21. december
22. napján megtartott kongresszusán hozott határozatok megsemmisítését kérte. Csatolta az I. r. alperesi nyilvántartás
23. május
24. napján kelt azon kivonatát, melyben képviselőként - a törlés jogerőre emelkedésének hiányában változatlanul "A" szerepelt. "C"
25. június
26. napján a bírósághoz érkezett beadványában akként nyilatkozott, hogy a keresettel támadott határozatokról "A"tól
27. április
28. napján szerzett tudomást. Bejelentette, hogy az I.r. alperesi jogelőd 7.Pk.60.820/1989/
29. számú végzése még nem emelkedett jogerőre, valamint csatolta "A"
30. június
31. napján kelt nyilatkozatát, melyben "A" egyetértett a keresetben foglaltakkal. Az I. r. alperesi jogelőd
32. július
33. napján
34. december
35. napjára tűzte ki a per első tárgyalását, melyre felperest a keresetlevéllel és mellékleteivel, annak székhelyéről (....) idézte, az idézést "A" vette át
36. július
37. napján. "A" a felperes nevében
38. augusztus
39. napján előterjesztett nyilatkozatában elismerte a keresetet. Arra hivatkozott, hogy a
40. december
41. napján megtartott kongresszuson született határozatok tekintendők törvényesnek, a Fővárosi Bíróság 7.Pk.60.820/1989/
42. számú végzésével az ennek megfelelő változás bejegyzésre került, e végzés a II.rendű alperes 8.Pkf.25.352/2011/
43. számú végzésével jogerőre emelkedett. Az I. r. alperesi jogelőd 40.P.22.065/2011/
44. számú végzésével a fenti beadvány ismételt - a képviselő aláírását két tanúval hitelesített módon tartalmazó - előterjesztésére hívta fel "A" azzal, hogy amennyiben a felhívásnak nem tesz eleget, a beadványt úgy tekinti, mintha azt nem is terjesztette volna elő. "A" a fentieknek megfelelő, a keresetet elismerő beadványát
45. szeptember
46. napján ismételten benyújtotta a Fővárosi Bírósághoz. "C"
47. november hó
48. napján előterjesztett beadványában bejelentette hogy a II. r. alperes
49. szeptember
50. napján kelt 8.Pk.25.813/2011/
51. számú végzésével a
52. december 19-i kongresszus határozatait fogadta el és "B"t és "C" t jegyezte be a felperes képviselőiként. Ennek ellenére kérte, hogy a Fővárosi Bíróság tartsa meg "A" a felperes törvényes képviselőjeként a perben. "E"
53. december hó
54. napján érkezett beadványában a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében be kívánt avatkozni a perbe. Az alapper
55. december
56. napján megtartott első tárgyalásán a felperes képviseletében senki nem jelent meg, "A" hallgatóként vett azon részt. Az I. r. alperesi jogelőd
57. december
58. napján kelt 40.P.22.065/2011/
59. számú ítéletével a felperes
60. december
61. napján tartott kongresszusán hozott határozatait, köztük "C"kizárásáról szóló határozatot megsemmisítette "A" elismerő nyilatkozata alapján. Az ítélet a felperes ... . szám alatti székhelyére címzetten került kézbesítésre. A felperes képviseletében eljáró "B"
62. február
63. napján az elmulasztott tárgyalás vonatkozásában igazolási kérelmet, eljárási kifogást, és az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést tartalmazó beadványt nyújtott be az I. r. alpereshez. Az I. r. alperes 40.P.22.065/2011/
64. számú végzésével a felperes igazolási kérelmét arra alapítottan utasította el, hogy a felperes nem valószínűsítette, illetve nem bizonyította, hogy a perről nem tudhatott, s ha tudott volna a perről, akkor módosította volna az "A" által előterjesztett ellenkérelmet. A II. r. alperes
65. május
66. napján kelt
67. Pkf.26.934/2012/
68. szám alatti végzésével helybenhagyta az I. r. alperes igazolási kérelmet elutasító végzését azzal, hogy "A"
69. július
70. napján még a felperes nyilvántartott törvényes képviselőjeként vette át a tárgyalásra szóló idézést és a keresetet, ezután a keresetet
71. augusztus
72. napján ismerte el. A felperes új törvényes képviselője csak
73. szeptember
74. napjától volt jogosult a képviseletére, így mind az ezt megelőző kézbesítés, mind a nyilatkozat szabályszerű volt. Az új képviselő nem volt elzárva a perben való részvételtől, a peres eljárásról az új felperesi képviselőt a korábbi képviselőnek kellett volna tájékoztatnia. Az I. r. alperes 40.P.22.065/2011/
75. számú végzésével felperes eljárási kifogását azzal hagyta figyelmen kívül, hogy a felperes csak
76. február
77. napján igazolta, hogy
78. szeptember
79. napjától már nem "A" volt a felperes törvényes képviseletére jogosult, így a bíróság
80. szeptember
81. napjáig helyesen kézbesített "A" részére. Ezt követően pedig nem volt hivatalos tudomása a felperes hatályos képviseletéről. Miután a tárgyaláson megjelent "A" jelezte, hogy nem képviseli a perben a felperest, emiatt közvetlenül a per felperese részére kézbesítette az ítéletet és jegyzőkönyvet. A II. r. alperes
82. június
83. napján kelt 4.Pf.22.256/2012/
84. számú ítéletével az I. r. alperes elsőfokú ítéletét helybenhagyta. Arra hivatkozott, hogy miután "B" képviselőként csak
85. szeptember
86. napján került a nyilvántartásba bejegyzésre, így eddig az időpontig "A" törvénysértés nélkül vehetett át bírósági iratokat és tehetett nyilatkozatokat a perben. Ezen időponttól kezdve az új képviselő a tárgyalás berekesztéséig előterjeszthette volna ellenkérelmét, ennek elmulasztása a felperes önhibájának minősül. Emiatt a felperes fellebbezésében előadottakat a Pp.
87. § /1/ bekezdése alapján nem vizsgálta. A Kúria, mint felülvizsgálati bírósági Pfv.IV.21.382/2013/
88. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes képviseletében eljáró személy - mindaddig, amíg a felperes nyilvántartási adatai szerint a felperes képviselőjének minősült- jogszerűen vette át az iratokat és tett nyilatkozatot. A kereset teljesítését az alapper alpereseként a felperes nem ellenezte, ez értelemszerűen magában foglalta annak elismerését is, hogy a kereset a jogszabályban előírt határidőben került előterjesztésre. Az elsőfokú bíróság ítéletét az eljárási szabályok megtartásával hozta meg, a tárgyalás megtartásának és az ítélet meghozatalának ugyanis a felperes képviselőjének távolmaradása nem akadálya. A felperes szervezetében fennálló érdekellentétek, az iratok és információk tényleges átadásának vizsgálata meghaladja a bíróság hatáskörét. A felperes
89. március
90. napján változás bejegyzése iránt nyújtott be kérelmet az I. r. alpereshez, melyet - hiánypótlást követően -
91. július hó
92. napján kiegészített. A felperesnél a
93. december
94. napján, illetve
95. december
96. napján megtartott kongresszust követően bekövetkezett helyzet rendezése végett az I. r. alperes
97. Pk.60.820/1989/
98. számú végzésével az eljárását - az általa hivatalból kezdeményezett törvényességi eljárás befejezéséig - felfüggesztette. 0-0-0 Felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. r. alperes megsértette a felperes egyenlő bánásmódhoz és jó hírnévhez való személyiségi jogát. Kérelme ésszerű időn belül történő elbírálása és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére alapítottan pedig egyetemlegesen kérte kötelezni az I.- II. r. alperest 100 forint kártérítés megfizetésére (P.20.101/2014/17/F/
99. és P.20.101/2014/38.). A keresetet megalapozó tényállás kapcsán arra hivatkozott, hogy a felperes
100. november
101. napján fegyelmi eljárás keretében leváltotta elnöki tisztségéből "A". "A" a határozatot keresettel nem támadta meg, de kihasználva hogy a bírósági nyilvántartásban még a felperes képviseletére jogosultként szerepelt, postafiókot nyitott és a felperes székhelyére címzett iratokat oda irányította át, valamint a bíróságon is a saját lakcímét jelentette be, mintha az lenne a felperes levelezési címe. A felperes
102. december 19-én tisztújító kongresszust tartott (XLII. kongresszus), ahol "A"-t és "C"t fegyelmi úton ki is zárta tagjai sorából. Nevezettek meghívó ellenére nem jelentek meg e kongresszuson, ugyanakkor ezt megelőzően -
103. december 18-án - a legnagyobb titokban és ismeretlen helyen, és barátai részvételével egy álkongresszust tartottak a felperes nevében, ahol "A" magát újraválasztatta. Az alapperben az I. r. alperes "C" elkésett keresetét ("A" nyilatkozata alapján) annak ellenére fogadta be az I. r. alperes, hogy a határozatokról történt a keresetben állított tudomásszerzés időpontjáról minden információ a rendelkezésére állt, hiszen - más eljárás kapcsán - a
104. december 19-i kongresszus dokumentumait már 2011 februárjában megküldte "A" részére, aki nyilatkozott is az azokban foglaltakra. A fentiek alapján személyiségi jogait sértő magatartásként az alábbiakra hivatkozott: - A teljes nyilvántartási anyag birtokában volt az I. r. alperes, ennek ellenére a
105. november
106. napján leváltott és
107. december
108. napján a tagságból is kizárt volt felperesi elnököt, "A" fogadták el saját fegyelmi ügyében a felperes képviselőjeként, megsértve ezzel a Ptk.
109. § /3/ bekezdésében foglaltakat is. "A" ugyanis
110. május
111. napján 4 év határozott időtartamra került megválasztásra elnöknek, ezért megbízatása
112. május
113. napján mindenképpen lejárt, mégis elfogadták az alperesek az ezt követően előterjesztett nyilatkozatait. - A II. r. alperes 8.Pkf. 25.813/2011/
114. számú végzésével, míg az I. r. alperes a
115. március
116. napján előterjesztett felperesi változásbejegyzési kérelem kapcsán megsértette a
117. évi CLXXXI. törvény
118. § /1/ bekezdésében meghatározott 60 napos ügyintézési határidőt. -Törvénysértően fogadták be "C" keresetét az alperesek a jogvesztő keresetindítási határidőn belül előterjesztett keresetként, holott hivatalos tudomásuk volt arról, hogy "A" a keresetben előadottnál korábban értesült a
119. december 19-i kongresszus határozatairól. Az I. r. alperes csak a leváltott elnök nyilatkozatát vette figyelembe, nem értékelte, hogy "C" soha nem állította, hogy a 30 napos jogvesztő határidőt nem mulasztotta el, csupán arra hivatkozott, hogy a fegyelmi leváltásáról nem kapott alakszerű határozatot. -Az I.r. alperes nem tett eleget a Pp.
120. § /1/ bekezdésében előírt kötelezettségének, nem biztosította, hogy a felek jogaikat jóhiszeműen gyakorolják. "A" a felperes postájának átirányításával elérte, hogy a felperesnek nem is volt tudomása arról, hogy ellene per van folyamatban, erről csak az I. r. alperes 40.P.22.065/2011/
121. számú ítéletéből értesült. -Az I. r. alperes ítéletében túlterjeszkedett a kereseten, a
122. december 19-i kongresszus minden határozatát megsemmisítette, miközben "C" keresetében csak a saját kizárásáról szóló határozat megsemmisítését kérte. -Az I.r. alperes elutasította igazolási kérelmét, az ezzel kapcsolatos másodfokú határozatot azonban soha nem kézbesítették a részére. -Az I. r. alperes bírája 40.P.22.065/2011/
123. számú, a felperesi eljárási kifogást figyelmen kívül hagyó végzéséhez kapcsolódó (
124. sorszám alatti) feljegyzésében iratellenesen állította azt, hogy csak
125. február
126. napján szerzett tudomást arról, hogy már nem "A" a felperes a képviselője. Ezzel szemben már
127. szeptember
128. napján az I. r. alperes rendelkezésére állt a II. r. alperes 8.Pkf.25.813/2011/
129. számú végzése, valamint "C" is jelentette
130. november
131. napján az I.r. alpereshez érkezett beadványában azt, hogy ki az új felperesi képviselő. Iratellenesen hivatkozott arra is az eljáró bíró, hogy nem utal a visszaérkezett tértivevényen semmilyen jel arra, hogy "A" átirányította volna a felperes iratait saját postafiókjára hiszen az RL13630156529820 számú tértivevény
132. rovatában feltüntetésre került, hogy az értesítést nem a felperes címén, hanem postafiókon kézbesítették. -Sem "C", sem "E" beadványait nem küldte meg az I.r. alperes a felperesnek, ezzel is elzárta a perről való tudomásszerzés lehetőségéről is. Az I.r. alperes az eljárásjogi rendelkezések sorozatos megszegésével és ellentmondó döntéseivel olyan káoszt teremtett, amelyben már saját maga sem igazodik ki, ezért a változás bejegyzésére irányuló eljárását is felfüggesztette. A párt ellehetetlenülése a fenti döntéseknek köszönhető, a
133. évi fizető taglétszám (17 fő)
134. évre 10 főre csökkent. Az I.r. és II.r. alperes három éve akadályozza a felperes működését, a legalapvetőbb jogi normákkal ellentétes döntéseket hozva a felperes kárára. Az alperesek ugyanis olyan ítéleteket hoztak, amelyek alkalmasak a felperes vezető tisztségviselői, valamint szervezetei lejáratására, és annak híresztelésére, hogy a felperes törvénytelenül működik. Az egyenlő elbánás elvét azzal sértették meg, hogy a felperest elzárták a védekezés lehetőségétől, nyilatkozatait is figyelmen kívül hagyták, kérelmeit rendre elutasították és a jogorvoslat lehetőségét sem biztosították. A Pp.
135. § /6/ bekezdésében foglalt kötelezettségüknek sem tettek eleget, az eljárás során előterjesztett kérelmek, jognyilatkozatok tekintetében nem gondoskodtak arról, hogy azt a felek megismerhessék és arra a törvényben előírt határidőn belül nyilatkozhassanak. Az egyenlő bánásmód követelményeinek megsértését bizonyítja, hogy a felperes képviselőjének képviseleti jogosultságát más eljárásban minden tárgyalás előtt külön igazoltatta a bíróság, ugyanakkor a fegyelmileg kizárt tag, a többször leváltott "A" képviseleti jogát az alapperben az I. r. alperes egy volt politikai újságíró (az alapper felperese) bemondása alapján elfogadta. Más perekben az I. r. alperes minden esetben megkívánta a megtámadott testületi határozat becsatolását, illetve megkeresték a felperes új képviselőjét is, hogy fenntartja-e az előző képviselő nyilatkozatait, ez az alapperben elmaradt. A jogsértések száma is arra enged következtetni, hogy a felperessel kapcsolatos eljárásokban valamilyen rendszerhiba működik. 0-0-0 Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a képviselő változásra vonatkozó 7.Pk.60.820/1989/
136. számú végzés a felperes állításával szemben nem
137. szeptember 28., hanem
138. szeptember
139. napján emelkedett jogerőre. (
140. szeptember
141. napján a
142. sorszámú végzés kijavításáról szóló
143. számú végzés emelkedett jogerőre.) A keresetindítási határidő megtartását mindkét alperes vizsgálta. A keresetindítási határidő megtartása körében az elsőfokú ítélet indokolása utalást is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a felperes a megtámadott határozatról hivatalos úton nem, csupán "A"tól szerzett tudomást. E körülmény megmagyarázhatja, hogy a kereset befogadására miért kerülhetett sor a határozat hozatalát követő 30 napos határidő eltelte után. Az alperesek a kézbesítés során is megfelelően jártak el, az I. r. alperes az ítéletét a felek egyező előadása alapján hozta meg, a felperes önhibája miatt nem tett a korábbitól eltérő nyilatkozatot a perben. A kereset elbírálása kapcsán az I.r. alperes nem terjeszkedett túl a felperes keresetén, csupán az ítéleti indokolás tüntette fel helytelenül a felperesi kérelmet. A felperesi érvelés a bíróságok érdemi döntését is támadja abban a körben, hogy az alperesek tévesen minősítették törvénysértőnek a
144. december 19-i kongresszus határozatait. A döntés szakmai felülvizsgálatára kizárólag a rendes és rendkívüli jogorvoslati rendszerben van lehetőség és nem a felperes által kezdeményezett per keretében (BDT. 2008.1829; BDT. 2008.1776; BH. 2008.142). 0-0-0 Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I.r.-II.r. alperest, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessen meg a felperesnek 100 forintot, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a feljegyzett 36.000 forint eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad. Kötelezte az I.r.-II.r. alperest egyetemlegesen a felperes 30.000 forint jogtanácsosi munkadíjban megállapított elsőfokú perköltségének megfizetésére. Megállapította, hogy ezt meghaladóan a peres felek maguk viselik az eljárás során felmerült költségeiket. I. A felperes keresetét az
145. évi IV. törvény - a továbbiak rPtk. - alapján bírálta el. A személyhez fűződő jogok megsértésére alapított felperesi keresetet amiatt találta alaptalannak, mert az általa is osztott és felhívott bírósági gyakorlat szerint az eljárási szabálysértések csak akkor lennének a fél személyhez fűződő jogát is sértő magatartásnak tekinthetők, ha az eljárási szabálysértésre kifejezetten a fél személyére tekintettel és a fél személye ellen irányuló közvetlen támadásként került volna sor (EBH. 2007.1598; BH. 2008.142.). Ezzel szemben a felperes nem is hivatkozott olyan körülményre, amely alapján a megjelölt eljárási szabálysértések kifejezetten a felperes személye ellen irányuló támadásként értékelhetőek. II. A tisztességes eljáráshoz való jog és a
146. március
147. napján az I. r. alpereshez benyújtott változásbejegyzési kérelem ésszerű időn belül történő elbírálásához való jog sérelmére alapított (sérelemdíj iránti) igényt alaposnak találta. Kiemelte, hogy a Pp.
148. §-ában foglalt alapelv érvényesülésének vizsgálata során az érdemi döntés megváltoztatására a bíróság nem jogosult, eljárása nem szolgálhat az alapeljáráshoz képest további jogorvoslati fórumként. Ennek ellenére rámutatott, hogy a képviseleti jog Pp.
149. § /1/ bekezdése alapján hivatalból történő vizsgálata során a konkrét esetben a nyilvántartás adatai alapján kellett volna állást foglalni, s az alapperben eljárt alperesi bíróságok tévesen értékelték a nyilvántartás adatait. Az I. r. alperes erre vonatkozó álláspontját csak az ítélet meghozatala után, az igazolási kérelmet elutasító (
150. számú) és a felperes eljárási kifogását figyelmen kívül hagyó (
151. számú) végzéséban fejtette ki. A II. r. alperes erre vonatkozó álláspontját a 4.Pkf.26.934/2012/
152. szám alatti végzés és a 4.Pf.22.256/2012/
153. szám alatti ítélet tartalmazta. Az alperesek által értékelt nyilvántartási adatlap azonban nem a képviselő személyének változására vonatkozó 60.820/1989/
154. szám végzés, hanem a "C" alelnök lakcímének kijavítására vonatkozó 60.820/1989/
155. számú határozat jogerőre emelkedésének időpontját (
156. szeptember 28.) tartalmazta. A jogerős ítéletben rögzített időponttal (2011.09.28) szemben "A" csak
157. szeptember
158. napjáig volt a felperes képviseletére jogosult, ennek megfelelően a
159. augusztus
160. napján a felperes képviseletében előterjesztett - a kereset teljesítését elismerő nyilatkozat hiányosságainak pótlására vonatkozó - immár két tanú aláírásával is ellátott, vagyis a Pp. szerint is hatályos beadványát - csak
161. szeptember
162. napján terjesztette elő, mely időpontban már nem volt a felperes képviselőjének tekinthető. Rámutatott, hogy az alapper irataiból nem állapítható meg az, hogy az I. r. alperes ítélethozatalt megelőzően a nyilvántartás adatai szerint vizsgálta volna azt, hogy ki a felperes neve bejegyzett képviselője, holott az már a keresetlevél mellékleteiből is kitűnt, hogy a párt képviseletére jogosult személy a per során változhat. A per során "C" nyilatkozata ismeretében tudomása volt arról, hogy a felperes neve tagjaiból két szembenálló csoportosulás keletkezett, és az egyik csoport tagjaként "C" terjesztett elő keresetet, s az ugyanezen csoporthoz tartozó, a keresetlevél kézbesítéskor még képviselőként nyilvántartott "A" tett elismerő nyilatkozatot. A Pp.
163. § /1/ bekezdésében megkívánt - kétség felmerülését - az alapeljárásban a "C" által becsatolt iratok és nyilatkozatok megalapozták. Emiatt az eljáró bíróságok nem várhattak volna arra, hogy a párt képviseletére jogosult személy mikor jelenti be a képviseleti jogban bekövetkezett változást. Ilyen helyzetben az elsőfokú bíróságnak fokozott figyelemmel kellett volna eljárnia a képviseleti jog vizsgálata során. Nem elégedhetett volna meg - a nyilatkozatot tevő "A" képviseleti jogának megszűnésére tekintettel- annyival, hogy az idézés még szabályszerű volt. Hivatalból is rögzítenie kellett volna a felperes bejegyzett új képviselőjét és be kellett volna a keresetlevélben foglaltak kapcsán szerezni a törvényes képviselő nyilatkozatát. E mulasztás miatt az alperesek a felperes (az alapeljárás alperese) számára a tisztességes eljárást még abban az esetben sem biztosították, amennyiben eljárásuk egyébként megfelelt volna az eljárásjogi rendelkezéseknek és helytállóan értékelték volna a képviseleti jog vonatkozásában rendelkezésükre álló, és az általuk vezetett nyilvántartásba bejegyzett adatokat. Mindez azt eredményezte, hogy az elsőfokú bíróság nem biztosította a felperes jogát az eljárás iratainak megismerésére, a nyilatkozattételre, és e mulasztás miatt a felperes nem gyakorolhatta eljárási jogait az alapper keresetére nem nyilatkozhatott. A párt bejegyzett képviselője helyett nyilatkozattételre már nem jogosult személy nyilatkozatát tekintették az alperesek joghatályos nyilatkozatnak. Az alapperről történt tudomásszerzést követően a másodfokú eljárásban megtett nyilatkozatai pedig a Pp.
164. § /1/ bekezdésében foglaltak alapján a döntést már nem befolyásolták. III. Rámutatott, hogy a
165. február 23-i tisztújító kongresszus döntésével kapcsolatos nyilvántartásba vételi kérelem kapcsán a felperes eljárás ésszerű időn belüli befejezéséhez fűződő joga nem az eljárás felfüggesztését elrendelő határozattal, hanem azáltal csorbult, hogy ezt a határozatot hozta a bíróság indokolatlan késedelemmel. IV. A keresetben megjelölt további jogsértő alperesi eljárási cselekmények vonatkozásában (az elsőfokú ítélet számozását követve) az alábbiak szerint nem találta megállapíthatónak a tisztességes eljáráshoz, illetve az eljárás ésszerű időn belüli befejezéséhez való jog sérelmét:
166. A 2011.03.23.-án benyújtott változás bejegyzési kérelemre irányadó - a
167. évi CXXXI. törvény
168. §-ában szabályozott - 60 napos ügyintézési határidőt csak az elsőfokú eljárásra nézve tekintette irányadónak a II. r. alperes másodfokú eljárására nem.
169. A felperesi érveléssel szemben az I. r. alperes a keresetindítási határidő vizsgálatára vonatkozó eljárási kötelezettségének eleget tett.
170. Megállapította, hogy az alapperben az I. r. alperes a peres iratok kézbesítését az eljárási szabályoknak megfelelően végezte el. A keresetlevet és a tárgyalásra szóló idézést a felperes bejegyzett székhelyére küldte meg. A kézbesítés tértivevénye alapján az értesítés postafiókba helyezését követően az iratokat "A" vette át
171. július
172. napján. A felperesi hivatkozással ellentétben a keresetlevél és az idézés tehát nem postafiókon keresztül került kézbesítésre, csupán a küldeményre vonatkozó értesítést helyezte a posta alkalmazottja postafiókba. Az elsőfokú bíróság a hiánypótló végzését is a képviseletre akkor még jogosult "A" részére küldte meg.
173. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem korlátait nem lépte túl. A keresetnek megfelelő határozatot hozott, csupán - ahogyan azt az alapper másodfokú ítéletének indokolása is megállapította - ítéletének indokolásának petitum megjelölése nem állt összhangban az ítélet rendelkező részével és a tényleges kereseti kérelemmel.
174. Rámutatott, hogy nem volt iratellenes az I. r. alperes részéről eljárt bíró azon nyilatkozata, hogy "A" képviseleti jogának hiányáról csak
175. február
176. napján szerzett tudomást. Az eljáró bíró ugyan - nyilatkozata szerint - az alapper tárgyalásán azt a tájékoztatást kapta, hogy "A" már nem lehet jogosult az alperes képviseletére, ennek tényét a felperes azonban csupán
177. február
178. napján érkezett beadványában igazolta. Az eljáró bíró fenti nyilatkozatát alátámasztja az is, hogy az alapeljárásban ő maga nem vizsgálta, hogy a törvényes képviseletre ki jogosult.
179. "E" beavatkozási kérelmét az I. r. alperes - a rendelkezésre álló adatok szerint - valóban nem kézbesítette, arról döntést sem hozott. A felperes tisztességes eljáráshoz való jogát e mulasztás amiatt nem érintette, mert a perbe lépni kívánó személy beavatkozását a bíróság figyelembe sem vette.
180. Az alapeljárás iratai valóban nem tartalmazzák azt, hogy a II. r. alperes 4.Pkf.26.934/2012/
181. számú - a felperesi igazolási kérelmet elutasító I. r. alperesei végzést helybenhagyó - végzése megküldésre került volna a felperes részére, ez azonban nem jelenti a tisztességes eljáráshoz fűződő jog megsértését. A fentiek alapján összességében megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperes tisztességes eljáráshoz való jogát, arra figyelemmel, hogy a felperes álláspontjának megismerése és figyelembevétele nélkül született meg a jogerős döntés a
182. december 19-i kongresszusi határozatokról, és az egymásnak ellentmondó bírósági határozatok következtében a felperes nyilvántartási adatai követhetetlenné váltak. Emellett az I. r. alperes megsértette a Pk.60.820/
183. számú eljárásban a felperes által
184. március
185. napján előterjesztett változásbejegyzési kérelem ésszerű időn belül történő elbírálásához való eljárási alapelvet is. Rámutatott, hogy e sérelmek ellentételezésére a felperesi keresetben igényelt jelképes összegű kártérítés - a Pp.
186. §-ában foglaltakat is figyelembe véve méltányos elégtételt nyújt. 0-0-0 Az elsőfokú ítélet ellen annak részben történő megváltozatása és a kereset teljes elutasítása iránt az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, míg az alperesek kereset szerinti marasztalása iránt a felperes terjesztett elő csatlakozó fellebbezést. Az alperesek fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában ugyan helyesen hivatkozott arra, hogy a Pp.
187. § /3/ bekezdése alapján indított perben a bíróság az érdemi döntés megváltoztatására nem jogosult és a bíróság döntése nem szolgálhat az alapeljáráshoz képest további jogorvoslati fórumként, ehhez képest azonban döntése meghozatala során mindezt nem vette figyelembe és gyakorlatilag felülbírálta az alapperbeli jogerős ítéletet. Az alapperben eljárt bíróságok a felperes nevében eljárt személy képviseleti jogosultsága körében végleges döntést hoztak és a jogerős ítélet anyagi kötőereje folytán az elsőfokú bíróságnak arra nem volt törvényes lehetősége, hogy
188. szeptember
189. napjától eltérő időpontot állapítson meg "A" képviseleti jogának megszűnése időpontjaként. Emiatt joghatályos a
190. szeptember
191. napján beérkezett - a keresetet elismerő - nyilatkozat. Amennyiben nem lenne hatályosnak tekinthető a korábbi törvényes képviselő fenti nyilatkozata, abban az esetben sem állapítható meg a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelme. Az alapügyben eljárt bíróságok megalapozott döntést hoztak, a képviseleti jog vizsgálata körében az alpereseket jogszabálysértés nem terheli. Pusztán arra tekintettel, hogy a képviselő személyében változás következett be az I. r. alperesnek nem volt feladata a nem vitásan szabályszerűen kézbesített keresetlevél és idézés ismételt kézbesítése. Ha a
192. szeptember 6-án előterjesztett nyilatkozat nem tekinthető hatályosnak, az elsőfokú bíróság akkor jár el helyesen - ha a korábbi tájékoztatásával egyezően - a képviselő nyilatkozatát mellőzi, és a szabályszerűn kézbesített keresetlevél és idézés alapján a nyilatkozatot elő nem terjesztő felperessel szemben a mulasztás következményeit alkalmazva, bírósági meghagyást bocsát ki, vagy - ilyen irányú kérelem hiányában - a keresettel egyezően marasztalja. Ebben az esetben a történtekhez képest a különbség csak az, hogy nem a felperesi elismerésre, hanem a felperes mulasztására alapítottan hozzák meg az alperesek az érdemben helyes ítéletüket. Ilyen kiindulópont mellett értelmezhetetlen az elsőfokú bíróság ítéletének azon okfejtése, hogy az I. r. alperesnek észlelnie kellett volna a felperesi pártban fennálló érdekellentéteket és az új képviselő részére biztosítani kellett volna a korábbitól esetleg eltérő nyilatkozat előterjesztését. Az új képviselőnek lett volna lehetősége a per állása iránt tájékozódni, eltérő nyilatkozatot előterjeszteni, erre azonban nem került sor. Nem értékelhető az I. r. alperes terhére, hogy a korábbi felperesi törvényes képviselő magatartása miatt nem értesült az új törvényes képviselő a perről. Kiemelte, hogy a két alperes tevékenysége önállóan vizsgálandó. Az elsőfokú ítéletben a II. r. alperes marasztalása kizárólag azon alapult, hogy a másodfokú eljárásban megsértette a felperes tisztességes eljáráshoz való jogát azzal, hogy nem biztosította számára eljárási jogai gyakorlását, nem ismerhette meg a felperes a peres eljárás iratait, képviselője nem nyilatkozhatott a keresetre, és a már arra nem jogosult személy nyilatkozatát tekintette a jogosult által előterjesztettnek. A fenti kiindulópont valótlan, a II. r. alperes "B" ítélet elleni fellebbezése folytán járt el, az új képviselő minden nyilatkozatot megtehetett a felperes nevében, eljárási jogait nem korlátozták, képviseleti jogát a II. r. alperes is elfogadta. A II. r. alperes vonatkozásában a felperes lényegében a másodfokú ítélet tartalmát kifogásolja, melyre - a korábban kifejtettek értelmében - nincs lehetőség. A II. r. alperes alapjogi sérelmet nem okozott, döntésének tartalmát az elsőfokú bíróság sem bírálhatja felül. A
193. március
194. napján a bírósághoz érkezett változásbejegyzési kérelem kapcsán a perek ésszerű időn belül történő befejeződéséhez fűződő alapjog sem sérült. Ennek kapcsán az vizsgálandó, hogy a késedelem az eljáró bíróságnak felróható-e, okozati összefüggésben áll-e az eljárás elhúzódásával, s a felperes ahhoz saját magatartásával hozzájárult-e, és az eljárás elhúzódása az ésszerű pertartamot meghaladta-e. Az I. r. alperes csak a változásbejegyzési kérelem kiegészítése (
195. július 17.) után került abba a helyzetbe, hogy a kérelmet elbírálja. A 60 napos ügyintézési határidő innen számítandó, s figyelembe véve az ítélkezési szünetet a 60 napos ügyintézési határidő
196. augusztus
197. napján kezdődött meg és
198. október
199. napján járt le. Ehhez képest az I. r. alperes terhére csak 38 nap késedelem állapítható meg, mely önmagában nem alapoz meg alapjogi sérelmet. Nem adta indokát az elsőfokú bíróság annak, hogy e 38 nap késedelem mennyiben járult hozzá az eljárás elhúzódásához, és az ilyen mértékű elhúzódás miért tekintendő ésszerűtlenül hosszú időtartamnak. Figyelemmel az eljárás teljes hosszára és arra hogy az eljárás indokolt felfüggesztése szükségszerűen a pertartam megnövekedéséhez vezetett - az ésszerű időn belül történő befejezés követelménye nem sérült. 0-0-0 A felperes fellebbezési ellenkérelmében -tartalma szerint - a keresetnek részben helytadó elsőfokú ítéleti rendelkezések helybenhagyását kérte. Rámutatott, hogy az alperesek fellebbezésükben tévesen hivatkoznak arra, hogy az érdemi döntés megváltoztatását kérte. A benyújtott bizonyítékok alapján csak annak megállapítását kérte, hogy nem biztosították a tisztességes eljáráshoz való jogát azzal, hogy az ügyben keletkezett iratokat, végzéseket a részére nem kézbesítették. Ezzel elzárták a nyilatkozattételi lehetőségtől és a tárgyaláson való részvételtől is. Később az alperesek saját mulasztásukat úgy forgatták vissza, hogy mindez a felperes önhibájának következménye, aki nem volt elzárva az iratoktól. Az általa sérelmezett szabálysértések vizsgálatára pedig amiatt nem kerülhetett sor, mert a II. r. alperes álláspontja szerint csak az elsőfokú eljárásban és csak a tárgyalás berekesztéséig lehetett volna e kifogásokat előterjeszteni. Tisztességtelen eljárás az, ha az I. r. alperes úgy hoz döntést, hogy nem tanulmányozza a rendelkezésére álló dokumentumokat sem, nem győződik meg az aktuális képviselő személyéről, és a szervezet nyilvántartási címéről, és azt sem vizsgálja, hogy milyen határozatokat helyez hatályok kívül, s emiatt fel sem tűnik neki, hogy a képviselőként eljáró személy a szervezet döntésével szemben saját magát kívánja visszahelyeztetni. Tisztességtelen az is, ha olyan követelményt támasztanak a féllel szemben, amit nem tud teljesíteni (Azt, hogy bizonyítsa, hogy nem tudott olyan perről, amelyről az I. r. alperes értesítést soha nem küldött a részére.) A határidők túllépésével összefüggésben kiemelte, hogy a
200. február 23-i felperesi kongresszussal kapcsolatos változások ügyében az I. r. alperes úgy tájékoztatta a felperest, hogy amennyiben a felfüggesztés kapcsán előterjesztett fellebbezését visszavonja, a kérelem teljesítésének nem lesz akadálya. A fellebbezés több mint egy évvel ezelőtt visszavonásra került, ennek ellenére csak most hozott döntést az I. r. alperes, mely még nem jogerős. Emellett nem született döntés a
201. június 13-én megtartott kongresszussal összefüggő kérelmek tárgyában sem. Tisztességtelennek is tekintendő az az eljárás, amelyben két fegyelmileg kizárt volt tag ("A" majd "C") kérelme alapján függeszti fel a változás bejegyzés iránti kérelem elbírálását az I. r. alperes. A felperes csatlakozó fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú eljárásban (17/F/
202. alatt csatolt előkészítő iratában) részletesen kifejtett álláspontját változatlanul fenntartja. Az alperesek eljárása sértette az egyenlő elbánás elvét, ítéletei alkalmasak a felperes vezető szervezetei, vezető tisztségviselői lejáratására, és annak híresztelésére, hogy a felperes törvénytelenül működik. Az alperesek a csatlakozó fellebbezés vonatkozásában előterjesztett fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezéseinek helyes indokok alapján történő helybenhagyását kérték. A felperes a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésének alapjául felhozott magatartásokat jelölte meg a személyiségi jogait sértő magatartásként is, ugyanakkor az eljárási alapjogok nem tekinthetők egyben személyiségi jogoknak is (BDT. 2015.3337.). Egy ítéleti tényállás vagy jogi álláspont önmagában - többlet tényállás megvalósulása nélkül - nem sérthet személyiségi jogot, a tényállás és a jogi álláspont rögzítése ugyanis a bíróság perrendtartás szerinti feladata. 0-0-0 Az alperesek fellebbezése alapos, a felperes csatlakozó fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és egyben elégséges körben lefolytatta, a tényállást a Pp.206.§-ban foglaltak megfelelő alkalmazásával helyesen állapította meg, és érdemben - jogi indokaira is kiterjedően - helytállóan utasította el a felperes személyiségi jogok megsértésére alapított keresetét. A felperest ért eljárási alapelvi sérelem kapcsán azonban az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetéseit és érdemi döntését, ezért az elsőfokú ítéletet ebben a részében megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A felperes keresetét lényegében arra alapította, hogy az alapperben az I. - II. r. alperes eljárási jogait korlátozta, emiatt pervesztes lett, s sérült az egyenlő elbánáshoz való személyiségi joga is. Emellett az alperesek megalapozatlan ítéletei sértették jó hírnevét is, alkalmasak voltak a felperes lejáratására, annak hamis látszatát keltve, hogy a felperes törvénytelenül működik. A nyilvántartási eljárásban a
203. évi CLXXXI. törvény
204. § /1/ bekezdése szerinti 60 napos határidő betartásának elmulasztása miatt pedig sérült a Pp.
205. § /1/ bekezdése szerinti, az eljárás ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő joga. I. Személyiségi jogsértés: Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy alaptalan volt az alapelvi sérelemmel (Pp.2.§.) és az azzal összefüggő egyedi eljárásjogi hiányosságokkal azonos elkövetési magatartásra alapított személyiségvédelmi igény. Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában arra, hogy nem hivatkozott a felperes olyan körülményre, amely szerint a megjelölt eljárási szabálysértések kifejezetten a felperes személye ellen irányultak volna. A felperes ugyanis a személyi kereset kiterjesztést is tartalmazó,
206. október
207. napján kelt beadványában nem kizárólag az abban megjelölt - utóbb önálló keresetként lajstromozott - III. r. alperessel szembeni, hanem az I. r. és II. r. alperessel szembeni kereset vonatkozásában hivatkozott arra, hogy mely alperesi magatartásokat tekinti következesen a párt ellen irányuló bírói magatartásnak. E körben arra hivatkozott, hogy míg jelen perben a felperesi képviselő képviseleti jogosultságát minden tárgyalás előtt külön igazoltatta a bíróság, ugyanakkor az alapperben "A" képviseleti jogát enélkül is elfogadta. Rámutatott, hogy amíg más perekben minden esetben megkövetelte a bíróság a támadott testületi határozat becsatolását, addig az alapperben nem így járt el. Más perekben megkeresték a felperes új képviselőjét, hogy fenntartja-e az előző képviselő nyilatkozatát, erre az alapperben nem került sor. A fentiekből megállapíthatóan a felperes ugyan hivatkozott az egyenlő bánásmód sérelmét megvalósító konkrét körülményekre is, az összehasonlítás alapját képező eljárásokat azonban azonosíthatóan nem jelölte meg, és az elsőfokú bíróság felhívása ellenére erre vonatkozó bizonyítékait sem csatolta (
208. sorszám alatti végzés), így a bizonyítatlanság következményeit viselni köteles.(Pp.3.§