SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.II.30.315/2015/6.szám A Szegedi Ítélőtábla a Bihari Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Bihari Krisztina) által képviselt felperesnek - a dr. Fábián Bernadette ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
- április
- napján kelt 11.G.40.028/2014/
- számú ítélete ellen a felperes
- és Gf.II.30.315/2015/
- szám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 300 (ötvenezer-háromszáz) Ft másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak az állami adóhatóság külön felhívására 161 000 (egyszázhatvanegyezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS A felperes a gazdasági tevékenységéhez szükséges járművekre az alperes jogelődjével, a (L.) Zrtvel (a továbbiakban: alperes)
- augusztus
- napján PLA1243208 és PLA1243408.,
- október
- napján pedig PLA1593708 számmal jelölt lízingszerződést kötött. Az ún. egyedi szerződések a „mértékadó" devizanemet CHF-ben határozták meg (
- pont). A szerződések
- pontjában a felek rögzítették, hogy az egyedi lízingszerződésben nem szabályozott kérdéseket a szerződés elválaszthatatlan részét képező, az alperes lízing tevékenységére vonatkozó (üzletszabályzat
- jelölése) (a továbbiakban: Üsz1), illetve a (üzletszabályzat
- jelölése) (a továbbiakban: Üsz2) számú üzletszabályzata tartalmazza. A felek
- október
- napján PLA1115609 és PLA1115709 számmal jelölt további lízingszerződéseket kötöttek, amelyek
- pontja „mértékadó" devizanemként az eurót, a szerződés részletes szabályait tartalmazó alperesi üzletszabályzatként pedig a (üzletszabályzat
- jelölése) (a továbbiakban: Üsz3) számú üzletszabályzatot jelölték meg. A felek valamennyi szerződésben meghatározták a lízingtárgyak bruttó vételárát, a tőketartozás, az áfa, az első és a rendszeres lízingdíjak, továbbá az összes lízingdíj összegét, valamint a lízingdíj törlesztések számát. Mindegyik szerződésben az ún. normál deviza konstrukció elszámolási módban állapodtak meg. A felperes a szerződések alapján őt terhelő fizetési kötelezettségének eleget tett, a szerződések lezárásra kerültek, az alperes a járművek törzskönyvét kiadta a felperesnek. A felperes módosított keresetében elsődlegesen valamennyi lízingszerződés egésze érvénytelenségének a megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy azok nem tartalmazzák a Hpt.
- §
(2)bekezdésében írt tartalmi elemeket. Másodlagosan a szerződések részleges érvénytelenségére alapítottan kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest összesen 2 012 469 Ft megfizetésére. Álláspontja szerint az egyedi szerződéseknek a mértékadó devizanemre, az elszámolási mód meghatározására, a fizetési kötelezettséget részletező, valamint az üzletszabályzat megismerésére vonatkozó pontjai érvénytelenek, mert azok a Hpt. 210. §
(2), 3) és
(7)bekezdéseinek megkerülésével kötött szerződési feltételek. Érvelése szerint a „Mértékadó devizanem: CHF" szerződési feltétel a Hpt. 77-
- §-ába ütközik, másrészt ebből nem derül ki az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás megtörténte. Ugyancsak a megjelölt jogszabályi rendelkezések megkerülésével kötött szerződési rendelkezések, ezért a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján semmisek megítélése szerint az Üsz1 I/12.c., a I/18.a., b., c., I/20., II/3., II/4., III/1.b-e., III/1.b., e., III/5., VI/4.a., b., d., e., h., VI/6., VII/1.b., VII/1.d., 3-
- bekezdés, VII/
- c. pont 3-
- bekezdés, VII/3.b., VII/3.a., 3-
- bekezdés, az Üsz2 I/12.c., I/18.a., b., c., I/20., II/3., II/4., III/1.b., e., III/5., VI/4., a., b., d., e., h., VI/6., VII/1.d., VII/1.d. 3-
- bekezdés, VII/
- c. 3-
- bekezdés, VII/3.b., VII/3., c., 3-
- bekezdés, VIII/2., az Üsz3 I/16.a., b., I/26., II/A/1.b., IV/1/b., e., IV/5., VII/4.a., b., d., e., h., VII/6., VIII/1.b., VIII/1.e. 3-
- bekezdés, VIII/
- c. 3-
- bekezdés, VIII/3.b., VIII/3.c. 3-
- bekezdés, IX/
- pontjai. Kifejtette, e szerződési feltételek érvénytelensége következtében a perbeli szerződéseket a svájci frank LIBOR kamatával illetve az EURIBOR kamattal kell elszámolni, ezen elszámolás eredménye a visszakövetelt összeg. Utóbb a szerződések teljes érvénytelenségére alapított keresetétől elállt, az alperes azonban a permegszüntetéshez nem járult hozzá. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a járművek törzskönyvének kiadására, és állapítsa meg, hogy a járművek tulajdonjogát megszerezte. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azt részletesen kifejtett indokai alapján jogalapjában és összegszerűségében egyaránt vitatta. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 900 000 Ft perköltséget. Megállapította, a felek deviza alapú pénzügyi lízingszerződést kötöttek. Ismertette az ilyen típusú szerződések lényegi ismérveit. A felperes elsődleges keresettől elállásához való alperesi hozzájárulás hiányában vizsgálta a szerződések egésze érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet, amelyet alaptalannak ítélt. Ugyancsak alaptalannak találta a szerződés részleges érvénytelenségére alapított keresetet, a per tárgyává tett szerződési pontok kapcsán egyenként kifejtett álláspontja alapján. Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes annak módosított keresete szerinti megváltoztatását kérte azzal, hogy jogorvoslati kérelme az elszámolásra, a törzskönyv kiadására és a tulajdonjog megállapítására irányul. Sérelmezte a megállapított perköltség összegét. Hangsúlyozta, az érvénytelenségre alapított kereseti kérelmet az elsőfokú bíróságnak nem kellett elbírálnia, ezért eltúlzott a megállapított ügyvédi munkadíj összege a kifejtett tevékenységhez képest. Véleménye szerint a törvényszéknek „egyetlen szerződési pont" kapcsán kellett ítéletet hoznia, ezért meg nem határozható perérték alapján kellett volna a perköltséget megállapítania. A másodfokú tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a törzskönyv kiadására és a lízingtárgyak tulajdonjogának megállapítására vonatkozó keresetétől eláll, fellebbezését pedig akként pontosította, hogy a módosított keresete szerinti marasztalási összeg megfizetésére kéri kötelezni az alperest. A szerződés illetve egyes rendelkezései érvénytelenségére való hivatkozását nem tartotta fenn. Álláspontja szerint a követelt összeg a létrejött és érvényes szerződések szerinti elszámolás alapján illeti meg. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a felperes törzskönyv kiadására irányuló kereset tárgyában a pert a felperesi elállásra tekintettel megszüntette. A felperes másodfokú tárgyaláson pontosított jogorvoslati kérelme érdemben nem vizsgálható az alábbiakra tekintettel: A fellebbező fél fellebbezését a másodfokú tárgyalás berekesztéséig megváltoztathatja, és kiegészítheti két korlátozással. Az egyik korlátot a keresetváltoztatás tilalma jelenti (Pp.
- §
(1)bekezdés), a másikat pedig a 247. §
(2)bekezdésében megfogalmazott részjogerő beállta, ami miatt a fellebbezést az elsőfokú ítéletnek eredetileg fellebbezéssel nem érintett részére nem lehet kiterjeszteni. A Pp. a keresetváltoztatás fogalmát nem határozza meg. A többséginek tekinthető és az ítélőtábla által is helyesnek tartott jogirodalmi álláspont szerint a kereset megváltoztatását jelenti - a Pp. 146. §
(5)bekezdésében meghatározott kivételektől eltekintve - a felperes olyan perbeli nyilatkozata, amellyel eltér a keresetlevélben megjelölt kereseti kérelmétől vagy az érvényesített jogtól (jogviszonytól) illetve az érvényesített igény anyagi jogi alapjától, avagy mindezek ténybeli alapjától. A jelen esetben a felperes az elsőfokú eljárásban előterjesztett marasztalásra irányuló keresetének anyagi jogi alapját a szerződés részleges érvénytelenségében jelölte meg. A másodfokú eljárásban azonban arra hivatkozott, hogy az elszámolást a létrejött és érvényes szerződés alapján kéri, a szerződés rendelkezéseinek alperestől eltérő értelmezésének eredményeként keletkezett túlfizetése az alperessel szemben. Mindez azt jelenti, hogy a felperes fellebbezésében megváltoztatta keresetének jogalapját az elsőfokú eljárásban általa megjelölthöz képest, erre pedig a Pp. 247. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban nincs lehetőség. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a felperes módosított keresetét elbíráló elsőfokú ítéleti megállapításokat bírálhatta felül. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság e körben kifejtett álláspontjával mindenben egyetért. Miután a fellebbezés ezen ítéleti megállapításokat már nem támadja, az ítélőtábla sem kíván részletesen kitérni az egyes szerződési feltételek érvénytelenségére vonatkozó hivatkozások alaptalanságára, csupán visszautal az elsőfokú ítélet helyes indokaira. Alaptalanul támadja a felperes az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését is. Tény, hogy a felperes a szerződések egészének érvénytelenségére alapított keresetétől elállt, az alperes azonban ahhoz nem járult hozzá, ezért az elsőfokú eljárásban a perérték a Kúria 5/
- Polgári jogegységi határozatának 2.a. pontja alapján az összes lízingdíj összege, azaz 75 424 074 Ft. Utal az ítélőtábla arra, hogy e tekintetben a törzskönyvek kiadására irányuló kereset figyelmen kívül marad, mivel a felperes már az elsőfokú eljárásban (
- sorszámú beadvány) úgy nyilatkozott, hogy e keresetét nem tartja fenn, nyilatkozata pedig a keresettől való elállásként értékelendő,amelyhez az alperes hozzájárult, csupán e tárgyban a per megszüntetésére nem került sor az elsőfokú eljárásban. A 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján a pertárgyérték alapulvételével megállapítható ügyvédi munkadíj összege - kis kerekítéssel - 2 462 700 Ft. A felperes számos érvénytelenségi okra illetve érvénytelen feltételre hivatkozott, az alperesi képviselő ezek mindegyikére részletes érdemi védekezést terjesztett elő, továbbá okiratokat csatolt, áttekintette a felperes elszámolásait. A kifejtett ügyvédi tevékenységhez képest az elsőfokú bíróság által az IM rendelet 3. §
(6)bekezdése alapján megállapított mérsékelt összegű ügyvédi munkadíj eltúlzottnak nem tekinthető. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes másodfokú eljárásban felmerült - az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, és
(5)bekezdése alapján megállapított, a másodfokú pertárgyértékhez igazodó ügyvédi munkadíjból álló perköltségének megfizetésére, valamint az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján a feljegyzett másodfokú eljárási illeték viselésére. S z e g e d,
- november
- Dr. Szeghő Katalin sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Lengyel Nóra sk. táblabíró