Kfv.35069/2015/4 – Kúria

(1)bekezdése szerinti kamat miatt kamatkedvezményből jövedelem nem származott, a tőke és a kamat polgári jogi visszafizetéseinek kérdése nem befolyásolja az ügylet adózását. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.069/2015/4.szám A Kúria a Dr. Dékány Erzsébet Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Dékány Erzsébet ügyvéd/ által képviselt felperesnek a dr. Pocsai Boglárka jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1. október
2. napján kelt 7.K.27.068/2014/
3. számú végzésével kijavított,
4. október
5. napján kelt 7.K.27.068/2014/
6. számú ítélete ellen a felperes által
7. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.068/2014/
8. számú kijavított ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperes határozatának a kamatkedvezményre vonatkozó részét az elsőfokú határozatra is kiterjedően a jogkövetkezményekkel együtt hatályon kívül helyezi. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 (azaz ötvenezer) forint elsőfokú és 25.000 (azaz huszonötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes 2009.-
9. közötti időszakban több alkalommal nyújtott kölcsönt az egyik tulajdonosa és ügyvezetője: P. Z. Gy. részére. A kölcsönnyújtásokról készült szerződések szerint a felek a jegybanki alapkamat+5% mértékű kamat fizetésében állapodtak meg, a kamat a tartozás maradéktalan visszafizetését követő 30 napon belül egyösszegben esedékes. Az adózó a nyújtott kölcsön összegét főkönyvi számláin nyilvántartotta, a kamat összegét minden év végén bevételként elszámolta, követelésként nyilvántartásba vette, és a főkönyvi számlákon előírta. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága a felperesnél
10. január
11. -
12. december
13. között személyi jövedelemadó /szja/, Egészségbiztosítási Alapot megillető járulékok, Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető járulékok, százalékos egészségügyi hozzájárulás, szakképzési hozzájárulás, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékok, szociális hozzájárulási adó, szja magánszemélytől levont adó, Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevételek magánszemélyektől levont járuléka, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék magánszemélytől levont járuléka, valamint
14. január
15. -
16. szeptember
17. közötti időszakra általános forgalmi adó /áfa/ adónemekre és járulékokra végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a
18. augusztus
19. napján kelt határozatával a felperest 2.505.000 Ft adókülönbözet, 1.244.000 Ft adóbírság és 520.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
20. december
21. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését - többek között - a személyi jövedelemadóról szóló
22. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja tv./ 72.§ /1/-/2/ bekezdései alapján hozta meg. Indokolása szerint adózónak az ügyvezetője folyamatosan törlesztette a kapott hiteleket, kamatot azonban egyáltalán nem fizetett, illetve a kapott hitelek egyikét sem fizette vissza maradéktalanul a vizsgált időszakban. Az ügyvezető az Szja tv. 72.§ /1/-/2/ bekezdései értelmében kamatkedvezmény címén jövedelemhez jutott, mert a kamatfizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért adózónak szja megállapítási, bevallási és befizetési kötelezettsége keletkezett. A felperes keresetében az adóhatározatoknak a kamatkedvezménnyel kapcsolatos része megváltoztatását kérte azzal, hogy e körben adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Előadta, hogy az általa kölcsönként nyújtott összeg után ügyvezetőjének kamatfizetési kötelezettsége a kölcsönszerződés szerint a tőke teljes összegének megfizetése időpontját követő 30 napon belül keletkezik. Az Szja tv. 72.§-a értelmében nem annak alapján keletkezik kamatkedvezményből származóan jövedelem, hogy az adott évben fizete kamatot az adós vagy sem, hanem annak van jelentősége, hogy milyen mértékű kamatot fizet. Az adóév utolsó napján ki kell számítani a kifizetőnek - a magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5%-kal növelt összegét, a magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a kölcsönszerződés szerinti kamat összegét (ezt kell elkönyvelni a fentiek szerint), - végül a két kamat közötti különbséget kell kiszámolni, ebből kiderül, hogy van-e kamatkedvezményből származóan jövedelem. Évente az Szja tv. 72.§ /1/ bekezdése szerint számolta el a kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kamatot, így ügyvezetőjének kamatkedvezményből (vagy más jogcímen) jövedelme nem keletkezett, az ügylet utáni társasági adóbevallási kötelezettségének pedig - az adóhatóság által sem vitatottan - eleget tett. Az elsőfokú bíróság kijavított, jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint egyetértett a felperessel abban, hogy az Szja tv. 72.§ /1/ bekezdése kiszámítási módot tartalmaz, az évenkénti bevallás -elsődlegesen - a jegybanki alapkamathoz igazodóan keletkeztet elszámolást, amely nem jelent gondot akkor, amikor ténylegesen a kikötött kamat megfizetésre került. A perbeli ügyben a felek közötti eltérő álláspontot az okozta, hogy a helyesen kikötött kamat akkor, amikor nem lesz az adott évben megfizetve, keletkeztet-e adókötelezettséget. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az a szerződésben foglalt kikötés, hogy csak a főtartozás megfizetése után jár a kamat, lehetővé teszi a tőke teljes megfizetéséig - ami jelen ügyben a késedelemre tekintettel a lejárati esedékességtől számítva több hónap, év - a pénzösszeg kamatmentes használatát. A perbeli esetben a főtartozások nem lettek kiegyenlítve, amelyből következően a Bt. a felgyülemlett kölcsönt, annak teljes megfizetéséig, kamatmentesen nyújtotta az ügyvezetőnek. Az elsőfokú bíróság irányadónak tekintette a KGD2012.177.(=BH 2012.302) számú döntésben foglaltakat, és a Legfelsőbb Bíróság
23. 1819 számú elvi döntését. A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat. Álláspontja szerint az Szja tv. 72.§ téves értelmezésével meghozott ítélet jogsértő. A nyújtott kölcsönnek és kamatának a jogszerű nyilvántartása, elszámolása, utána a tao kötelezettségnek a teljesítése, továbbá kamatkedvezmény hiányában adózása jogszerű volt. Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem alapos. A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül /Pp. 272.§ /2/ bekezdés, 275.§ /2/ bekezdés, BH
24. 490., KGD
25. 262./. Rögzíti a Kúria, hogy tényés jogazonos ügyben a Kfv.V.35.542/2013/
26. számú kúriai ítélet a perbeli jogkérdésről már döntött, amely ítélet szerint: „Az Szja tv. 72.§ /1/ bekezdése alapján kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével - ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal - kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot (kamatkedvezmény). A /2/ bekezdés értelmében az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára - ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára - megállapítja, valamint a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti, illetve bevallja. A kamatkedvezményből származó jövedelem az Szja tv.-ben a külön adózó jövedelmek között található, a társaság-magánszemély viszonyában juttatott jövedelem. A törvény előírásai szerint, ha a kifizető társaság a fennálló követelésére nem fizettett a magánszeméllyel legalább az előző év december 31-én érvényes jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összeget vagy legalább a szokásos piaci kamatot, kamatkedvezményből származó jövedelmet juttat a magánszemélynek. Az alperes által elismerten felperes a tulajdonos-magánszemélynek nem ingyenesen, azaz kamatmentesen, hanem kamat felszámításával nyújtott kölcsönt, annak mértéke elérte a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegét, a kamatot a bevételei között elszámolta, adóbevallásában bevallotta és leadózta. Az alperes az Szja tv. 72.§ /1/ és /2/ bekezdésében nem tudott meghatározni olyan tényállási elemet, jogszabályrészt, amely alapján a felperesnek kamatkedvezményből jövedelme származott, így meghozott döntése, ahogyan az elsőfokú bíróságé is, téves. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott BH
28. számú eseti döntés tényállása szerint: a felperes kamatot nem számított fel a magánszemélyekkel szembeni követelése során. Az EBH
30. elvi határozatban a Legfelsőbb Bíróság azt rögzítette, hogy: a szerződésekben kikötött lejáratkor az esedékes kamatot a felperes a kölcsönfelvevőktől nem kérte, míg a Kfv.V.35.176/
31. számú ügyben azt, hogy: a felperes a kölcsön összege után kamatot nem számolt el. E döntések alapul szolgáló tényállásai nem azonosak a perbeli tényállással, így analóg jogesetként nem alkalmazhatók." A Kúria jelen tanácsa teljes körűen egyet ért a Kfv.V.35.542/2013/
32. számú kúriai ítéletben foglaltakkal, ezért attól eltérni nem kíván. A felperes és a magánszemély polgári jogi szerződésében a felek a kölcsönadott tőkeösszeg és annak kamata visszafizetéséről megállapodtak, az adóköteles tényállás alapján a felperes adóbevallási-, fizetési kötelezettségének tao adónemben az alperes által nem vitatottan - eleget tett, az alperes az Szja tv. 72.§ /1/ és /2/ bekezdésében nem tudott meghatározni olyan tényállási elemet, jogszabályrészt, amely alapján a felperesi ügyletben kamatkedvezményből jövedelem származott. Az alperes és az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja ezért jogszabályi alap nélküli. Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának /4/ bekezdése alapján a jogerős ítéletet, az alperes határozatának a kamatkedvezményre vonatkozó részét -– az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a jogkövetkezményekkel együtt hatályon kívül helyezte. A Kúria az alperest a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte a felperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-án alapul. Budapest,
33. május
34. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró