Pf.20261/2015/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(2),

(3)bekezdésében; az Smtv. 4. §

(1),

(2),

(3)bekezdésében,

1. §-ában; a régi Ptk.
2. §

(1)bekezdésében,

1. §-ában,
2. §

(1)-

(2)bekezdésében; a Római Egyezmény

1. cikkének 1-
2. pontjába foglalt szabályokat, valamint a PK
3. és
4. számú állásfoglalás rendelkezéseit. Kiemelte, hogy a Ptk.
5. §-ának szabályozása és a PK
6. számú állásfoglalás értelmében a személyiségi jogi igények csak és kizárólag személyesen érvényesíthetők. Utalt a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.134/2013/
7. szám alatt meghozott ítéletére, hangsúlyozva azt, hogy a perbeli cikket teljes terjedelmében, tartalmát összefüggéseiben vizsgálva az állapítható meg, hogy a tárgybeli írásban közölt információk és az újságcikk lényegi mondanivalója nem elsődlegesen a felperesek személyére vonatkozott, ezért a felperesek által korábban érvényesített sajtóhelyreigazítás iránti igény nem volt megalapozott. Olyan sérelmezett szövegrészekre, melyek egyértelműen harmadik személyre vonatkoztak, a felperesek alappal nem hivatkozhatnak. A konkrétan sérelmezett közlések tekintetében a következő megállapításokat tette:
8. A „Noha a ... referenciái közé sorolja a ... felszámolását is, az ügy némely ága talán épp nem a büszkeségtáblára való. Az egykor neves kórház-üzemeltető felszámolása kapcsán a bíróság a ... felszámolóbiztosát, ...ot ugyanis tavaly kenőpénz elfogadása tárgyában bűnösnek találta, és több, mint egy év letöltendő szabadságvesztésre ítélte." kijelentés vonatkozásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az átlagolvasó szempontjából a cikk teljes tartalmát tekintve nem minősül lényeges információnak az, hogy melyik cég felszámolásával összefüggésben mondta ki a bíróság a felszámoló bűnösségét. A lényegi információ abban rejlik, hogy a bűncselekmény elkövetésének megállapítására jogerősen egy cég felszámolásával kapcsolatosan került sor, ennek ellenére a felszámoló a büntetőeljárás alatt is felszámolóbiztosként tevékenykedett.
9. A másodikként kifogásolt közlést, mely szerint: „E cég tulajdonosa ... - kétségtelenül igen szétágazó -, feljelentéseiben részint azt hánytorgatja fel, hogy vagyona kiárusítását tudta nélkül egy büntetőeljárás alatt álló ember intézte. Azt is kifogásolja, hogy a jogerős ítéletet követően a ... helyét átvevő új biztos szerinte töredék áron árverezte el a telkét." értékítéletet tartalmazó véleménynek minősítette. A szövegrészlet ... idézett véleményét tartalmazta, a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy ... fogalmazta meg azt a következtetését, miszerint töredék áron került elárverezésre a telek. Ezen vélemény megfogalmazása és nyilvánosságra hozatala a sajtó által jogszerűen megtehető, az nem haladja meg a véleménynyilvánítási szabadság korlátait, indokolatlanul sértőnek, bántónak nem tekinthető. Az ár-érték arányra vonatkozó álláspont és az ezzel kapcsolatos véleménykülönbség nem képezheti jóhírnévsértés alapját még abban az esetben sem, ha az esetleges tévedésen alapul.
10. Azon közlés tekintetében, mely szerint: „Vezető tulajdonosa I.rendű felperes neve, a -szakmán belül etikai ügyeket is elbíráló - ...ének elnöke." kifejtette, hogy a felperesek maguk sem vitatták, hogy az I. rendű felperes a megjelölt egyesület elnöke, azaz a cikk valótlan tényállítást e körben nem tartalmazott. Az sem volt vita tárgya, hogy az egyesület a szakmán belüli etikai ügyeket is elbírálja. A cikknek nem volt olyan közlése, melyet az idézett részletnek tulajdonítottak a felperesek. A való tények feltüntetése hamis látszatot nem keltett.
11. „Az árverések kapcsán ugyanakkor számos visszaélési lehetőség ismert" közlés tekintetében sem az I., sem a II. rendű felperes személyes érintettségét nem látta megállapíthatónak. A felperesekre vonatkozóan a közlemény információt nem tartalmaz, egy általános jellegű megállapítást fogalmazott meg az újságíró. A továbbiakban rámutatott az elsőfokú bíróság arra, hogy a pertársként keresetet előterjesztő I-II. rendű felperesek nem jelölték meg azt, hogy a sérelmezett írás mely részlete sérti az I. rendű és mely része a II. rendű felperes jóhírnevét. A Ptk.
12. §

(1)bekezdéséből és a PK

1. számú állásfoglalásból is következik, hogy az egyik felperesre sérelmes tényállítás adott esetben nem feltétlenül sértő a pertársra is. Töretlen továbbá a bírói gyakorlat abban, hogy sem a cég képviselője a cég nevében, sem pedig a cég a képviselője nevében jóhírnév megsértésének megállapítására vonatkozó igényt nem érvényesíthet. A perköltségviselés tárgyában a Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint határozott. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. és II. rendű felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatását és a keresetüknek helyt adó döntés meghozatalát kérték. Megítélésük szerint nem lényegtelen az a kérdés, hogy mely cég felszámolását érintően ítélték el ...ot. A ... felszámolása során a bíróság semmilyen visszásságot nem észlelt, a felszámoló tevékenységét jóváhagyta. ... elítélésére az ... felszámolásához kapcsolódóan került sor, ami hírértékkel nem bírt, ellentétben a ... felszámolásával. Éppen ezért sérti a II. rendű felperes jóhírnevét, ha egy közérdeklődésre számot tartó, sikeres felszámolás kapcsán az alperes a sérelmezett közlemény közzétételével azt a valótlan tényt állítja, hogy azzal kapcsolatban visszaélés történt. ... tényként állította azt, hogy töredék áron értékesítette a II. rendű felperes az adós ingatlanát, amely valótlan tényállítást objektív adatokkal cáfoltak. Az I. rendű felperes jóhírnevét sérti az, ha személyét, mint a ... elnökét olyan szövegkörnyezetben említik, amelyben az alperes által visszásnak ítélt ügyekről van szó, holott az I. rendű felperesnek ezen ügyekhez semmi köze nincs. Szintén a szövegkörnyezetből következik a jóhírnév csorbulása a II. rendű felperes vonatkozásában, hiszen a „kortünetek" alcím alatt tett alperesi megállapítás azt tartalmazza, hogy a felszámolások során számos visszaélési lehetőség ismert, ez az általános kijelentés egyértelműen a II. rendű felperes tevékenységéhez kötődik, az átlagolvasóban azt a hamis látszatot kelti, hogy az nem jogszerű. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú határozat helybenhagyására irányult. Az I-II. rendű felperes fellebbezését a Fővárosi Ítélőtábla nem találta alaposnak. A per tárgyává tett írás és az abban megjelölt négy kitétel vizsgálata alapján a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az első fokon eljárt bíróság helyesen mérlegelte és helytállóan értelmezte mind a sérelmezett újságcikk lényegi mondanivalóját, mind a kifogásolt szövegrészleteket. Kétségtelen, hogy a sajtó-helyreigazítási eljárás speciális szabályaihoz képest a személyiségvédelmi perekben lehetőség nyílik részletesebb bizonyítási eljárás lefolytatására, a sérelmezett közlések további szempontok alapján történő vizsgálatára is, azonban a perbeli esetben nem merült fel olyan peradat és egyéb körülmény, ami alapján a korábbi sajtó-helyreigazítás iránti jogvitában kifejtettekhez képest eltérő álláspontot lehetett volna kialakítani. A Fővárosi Ítélőtábla lényegében egyetértett az első fokon eljárt bíróságnak a sérelmezett közlések konkrét vizsgálata eredményeként kifejtett álláspontjával. Az elsőként sérelmezett közlés vonatkozásában a felperes megítélése szempontjából lényegtelen az, hogy a ... vagy az ... felszámolásához kapcsolódóan került-e sor a felperesi társaság felszámolóbiztosa, ... büntetőjogi felelősségének megállapítására. Kétségtelen tény, hogy nevezett személyt a ... Ítélőtábla jogerősen bűnösnek találta és több mint egy év letöltendő szabadságvesztésre ítélte, mint ahogy az is, hogy ... a II. rendű felperes alkalmazásában állt. Osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását is, mely szerint a másodikként sérelmezett közlés véleménynyilvánítást tartalmaz. Az érintett cég tulajdonosa, ... alappal fejthette ki azt a véleményét, miszerint töredékáron került sor ingatlan árverésére, tekintettel arra, hogy annak értékesítésére a nyilvános pályázati felhívásban megjelölt első összeghez képest csaknem harmad áron került sor. Valótlan tényállítást nem tartalmazott a sajtócikk annak közlésével, hogy az I. rendű felperes a ...ének az elnöke. Az írás azt nem állította, hogy konkrétan maga az I. rendű felperes járna el az egyesület elnökeként az etikai ügyekben, a cikknek nincs olyan olvasata, amelyit az idézett részletnek tulajdonítottak a felperesek. A negyedikként sérelmezett közléssel kapcsolatosan ugyancsak helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a felperesekre vonatkozó közlést az érintett szövegrész nem tartalmaz. Általánosságban került megfogalmazásra az, hogy az árverések kapcsán számos visszaélési lehetőség ismert. A közlés szövegkörnyezetében sem kelti azt a hamis látszatot, hogy a ... ingatlanainak értékesítése során történt volna visszaélés. A felperesek fellebbezési érvelése alapján utal arra a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor nem csupán a teljes kereset tárgyává tett cikket és annak tartalmát értelmezte, hanem konkrét vizsgálat alá vette az egyes kifogásolt közléseket is. Az első fokon eljárt bíróság a jogvitában alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket teljes körűen és helytállóan ismertette, így azokra a Fővárosi Ítélőtábla csupán visszautal. Az első fokú ítélet helybenhagyására a Pp. 253. §

(2)bekezdése, 254. §

(3)bekezdése szerint lényegében annak indokai alapján került sor. Az elsőfokú bíróság ítéletének pontosítása abban a körben vált szükségessé, hogy a kereseti illeték megfizetésére az I-II. rendű felperesek egyetemlegesen kötelesek, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság erről határozatának rendelkező részében nem rendelkezett egyértelműen. A felperesek fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelesek viselni az alperes fellebbezési költségét, valamint kötelesek megfizetni a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán előlegezett fellebbezési illetéket. A jogtanácsosi munkadíjból álló perköltség összegének meghatározására a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)bekezdése,

(5)bekezdése alapján került sor, míg az illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdésén alapul. ,

1. október
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Hercsik Zita s.k. előadó bíró Dr. Kisbán Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő