Gfv.30140/2015/1 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(3)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.140/2015/5.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Ujfalviné dr. Gyuricskó Andrea ügyvéd által képviselt Kft. felperesnek a Mádai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Mádai István ügyvéd által képviselt alperes ellen ügyvezető felelősségének megállapítása iránt a Debreceni Törvényszék előtt 1.G.40.094/

1. számon indult és a Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.028/2015/
2. számú ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 19.050 (tizenkilencezer-ötven) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) illetéket az állam viseli. Ft felülvizsgálati eljárási Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes kft. önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője, annak alapításától a felszámolás kezdő időpontjáig, vagyis
3. január 8-áig az alperes volt. Az alperes
4. március 8-án, majd
5. június 28-án egy perben nem álló cégnek 4 millió, illetve 1 millió Ft kölcsönt nyújtott, annak ellenére, hogy a kölcsönvevővel szemben
6. január 4-én adóvégrehajtás indult. Ennek ténye a szerződések megkötésekor a cégjegyzékben már szerepelt. A kölcsönt, illetve annak kamatait a kölcsönvevő nem fizette vissza.
7. december 20-án kényszertörlési eljárás alá került. A
8. évi egyszerűsített mérleg adatai szerint
9. januárjában a felperes rövidlejáratú kötelezettségeinek összege 19.531.000 Ft volt, ezzel szemben 497.000 Ft pénzösszeggel rendelkezett.
10. január 1-je és
11. március 8-a között 7.147.021 Ft adótartozása állt fenn. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, s ezáltal a felperes vagyona 5 millió Ft-tal és annak késedelmi kamataival csökkent. Állította, hogy a felperes
12. január
13. napjától fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes ügyvezetőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, s ezzel a felperes vagyona 5 millió Ft-tal és annak az ítéletben részletezett mértékű és időponttól járó kamataival csökkent. A felperes
14. évi mérlege alapján úgy ítélte, hogy a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete
15. január 1-jén már fennállt. A perbeli kölcsön nyújtásával, amely az adott helyzetben a hitelezők érdekeivel ellentétes volt, az adós vagyona 5 millió Ft-tal és annak kamataival csökkent. Az alperes pedig olyan magatartást nem bizonyított, amely a felelősség alóli mentesülését eredményezte volna. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
16. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a alkalmazásával úgy foglalt állást, a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete a
17. március 8-i kölcsönszerződés megkötésekor már fennállt. A felperes mérlegadatai, az adófolyószámla-kivonattal igazolt adótartozás adatai szakértői bizonyítás lefolytatása nélkül is bizonyította, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontját. A fenti adatokat kiegészítve rögzítette, hogy az adóhatósági vizsgálat
18. szeptemberi megindulását követően, a vizsgálat ideje alatt, majd annak befejezése után a felperes 16 partneréből 15 felmondta a felperessel fennállt megbízási szerződést. Az ítélőtábla a
19. üzleti évről szóló egyszerűsített éves beszámoló alapján rögzítette, hogy a felperes
20. évben lényegében árbevételt eredményező üzleti-gazdasági tevékenységet nem végzett, összesen 375.000 Ft nettó árbevételre tett szert, míg ráfordításai ezt jóval meghaladták. Úgy ítélte, az alperes a kölcsönszerződések megkötésével a hitelezők érdekeit sértő magatartást tanúsított, hiszen egy olyan vállalkozásnak nyújtott kölcsönt, amellyel szemben a cégjegyzékbe bejegyzetten adóvégrehajtást rendeltek el. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Állította, a jogerős ítélet sérti a gazdasági társaságokról szóló
21. évi IV. törvény (Gt.)
22. §-ának

(3)bekezdésében, a Cstv. 33/A. §-ának

(1)-

(3)bekezdésében, a Pp. 3. §

(3)bekezdésében, a Pp.

1. §-ában,
2. §-ában,
3. §

(1)bekezdésében, illetve a

1. §-ában írtakat. Kifejtette, a jogerős ítélet megalapozatlanul, a logika szabályait megsértve állapította meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kialakulásának kezdő időpontját. Ha ugyanis a
2. évi mérleg szerint
3. december 31-én a felperes csak 497.000 Ft készpénzzel rendelkezett, nem adhatott volna kölcsön 5 millió Ft-ot
4. évben. Az alperes a főkönyvi kartonnal igazolta, hogy a felperes kötelezettségeit messze meghaladó, kb. 30 millió Ft követeléssel, vagyonnal, nagy értékű eszközzel rendelkezett a fenti időszakban. Azt elismerte, a felperesnek mindezzel szemben 22 millió Ft nagyságú kötelezettsége volt. Állította azonban, ezen fizetési kötelezettségének eleget tudott tenni. Az alperes álláspontja szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontja csak szakértői bizonyítás útján állapítható meg aggálytalanul, kizárólag a mérlegadatok elégséges bizonyítékul nem szolgálhatnak. Utalt arra, a felperes szakértői bizonyítás lefolytatását nem indítványozta, így az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes előadta, a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét először
5. szeptemberében észlelte, ekkor kapta kézhez ugyanis a Nemzeti Adóés Vámhivatal még nem jogerős, jelentős adótartozásról szóló határozatát. Állította,
6. decemberében még nem volt látható, hogy a partnerekkel kötött határozatlan idejű szerződések mikor és milyen okból szűnnek meg. Ezen időpontban a felperessel kötött valamennyi megbízási szerződés még hatályos volt. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp.
7. §

(2)bekezdése alapján és azt a felülvizsgálati kérelemben felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek. A perben - figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy szakértői bizonyítás lefolytatása nélkül megalapozottan meghatározható-e a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének kezdő időpontja és arra helyesen következtetett-e a másodfokú bíróság. A Kúria megítélése szerint az adott tényállás mellett a felek által becsatolt bizonyítékok és nyilatkozatok alapján szakértői bizonyítás igénybevétele nélkül is aggálytalanul állást lehetett foglalni a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének kezdő időpontját illetően. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat e körben pontosította és azt rögzítette, hogy az első kölcsönszerződés megkötésének időpontjában,

1. március 8-án a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete már fennállt. Erre a következtetésre egyrészt a
2. december 31-i mérlegforduló nappal készített egyszerűsített mérleg alapján, másrészt az adótartozás fennállását igazoló folyószámla kivonat figyelembevételével a később kifejtendőkre is tekintettel, okszerűen jutott. Ezeket a dokumentumokat a felperes csatolta. A Cstv. 33/A. §-a szerinti bizonyítási kötelezettségének ezzel eleget tett a tekintetben, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet mikortól állt fenn. A fentiekből következően a Kúria úgy ítélte a perben eljárt bíróságok a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási jogszabálysértéseket nem követették el. A Kúria megítélése szerint is a
3. december 31-i mérlegforduló nappal készített mérleg adatai alapján, illetve az adótartozásról szóló adó folyószámla alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a felperes
4. márciusában már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. Az alperes arra helytállóan hivatkozott, hogy a
5. évi mérleg szerint, elvileg a felperes nem adhatott volna kölcsön 5 millió Ft-ot
6. első félévében, mert ennyi készpénzzel nem rendelkezett. Ugyanakkor a hivatkozott mérleg a
7. december
8. napján és
9. december
10. napján fennállt statikus állapotot rögzíti és az éven belül bekövetkezett változásokat nem tükrözik. A mérlegadatokat egészíti ki a felperes által becsatolt folyószámlakivonat, amely egyértelműen igazolja, hogy a felperesnek a kölcsönszerződések megkötésekor már jelentős adótartozása volt. Ennek okát, indokát maga is akként jelölte meg a
11. augusztus 18-án kelt beadványában, hogy az adott időszakban, vagyis
12. márciusában nem rendelkezett megfelelő mennyiségű likvid eszközzel, az adótartozását nem tudta kiegyenlíteni. Márpedig ez a tény azt jelenti, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet ebben az időszakban már fennállt. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel rögzíti, hogy az alperes kellően pontos tényelőadása, illetve bizonyítékok hiányában a másodfokú bíróság nem tudta megjelölni, hogy a felperes partnerei mikor szüntették meg a felperessel fennálló szerződéses jogviszonyukat, de ennek az adott ügyben ügydöntő jelentősége nincs. A
13. évi mérleg adatai jól tükrözik, hogy a felperes
14. évi nettó bevétele hogyan alakult, amely adatot is helyesen értékelt a másodfokú bíróság. Önmagában az az alperesi érvelés, miszerint a felperes jelentős összegű követeléssel, nagy értékű eszközökkel rendelkezett, nem cáfolja a likvid eszközök hiányát, illetve azt a tényt, hogy a rendelkezésére álló pénzeszközöket nem az adótartozás megfizetésére fordította, hanem olyan kölcsönt nyújtott, amelynek megtérülése már a kölcsön nyújtásakor is igencsak kérdéses volt. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet helyesen, jogszerűen, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozottan foglalt állást a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontja tárgyában és állapította meg az alperes Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősségét, az ítéletben meghatározott vagyoncsökkenés erejéig. A fent kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
15. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. A Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán irányadó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján a Kúria kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek megfizetésére. Ennek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdése alapján, a 4/A. § szerint, ÁFA-val növelten állapította meg. Az alperes személyes költségmentessége miatt le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket, a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése alapján az állam köteles viselni. Budapest,

1. december
2. Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Vezekényi Ursula sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró