A határozat elvi tartalma: A közigazgatási határozatokat a meghozatalukkor hatályos jogszabályok és az akkor fennálló tények szerint kell felülvizsgálni. Az önkormányzati rendelet módosításai átmeneti rendelkezések hiányában a folyamatban lévő ügyekre nem alkalmazhatók. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.35.311/2015/3.szám A Kúria a személyesen eljárt Dr. felperes neve(felperes címe) felperesnek a Dr. Bittsánszky Géza Ádám jogtanácsos által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.641/2014/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.641/2014/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000.- (százezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 63.100.- (hatvanháromezer-egyszáz) forint kereseti, valamint 105.200.- (százötezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s ... Város Önkormányzat Jegyzője (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) megismételt eljárásban ATE/8/6/
- számú határozatával a ... helyrajzi számú telek vonatkozásában a felperes, mint az említett telek 81697/1791989-ed részbeni tulajdonosa terhére telekadó adónemben
- adóévre vonatkozóan 788.381.- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet,
- adóévben pedig összesen 264.054.forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, kötelezte továbbá 13.414.- forint késedelmi pótlék megfizetésére. Az elsőfokú adóhatóság adóbírság kiszabását mellőzte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes XIV-B-040/024073/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot a telekadó fizetési kötelezettséget megállapító részében, valamint az adóbírság megállapítását mellőző részében helybenhagyta, a késedelmi pótlék vonatkozásában megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot e körben új eljárás lefolytatására utasította. Álláspontja szerint az elsőfokú határozat jogszerű volt, a telekadó alapja és mértéke is jogszerűen került megállapításra. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperest a helyi adókról szóló
- C. törvény (továbbiakban: Htv.)
- §
- pontja értelmében telekadó fizetési kötelezettség terhelte, a perben érintett telek vonatkozásában pedig nem illette meg adómentesség. ... Város Önkormányzata Képviselő-testületének 28/
- (XII.16.) önkormányzati rendelete a helyi adókról (továbbiakban: Ör.)
- §
(1)bekezdésében foglalt telekadó mentességi okot - amely szerint a telek akkor mentes a telekadó alól, amennyiben a telek a helyi építési szabályzat előírásainak megfelelően nem építhető be - a felperesnek kellett volna bizonyítania az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 99. §
(2)bekezdése értelmében, a felperes azonban ezt nem bizonyította. ... Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi építési szabályzatról szóló 10/2002. (V.15.) számú rendelet (továbbiakban: HÉSZ) 8/A. §
(13)bekezdésében foglalt távvezeték kiváltásának hiánya nem jelentette azt, hogy a telek nem beépíthető, ugyanis a HÉSZ a beépítés egyedi tényleges engedélyezésével kapcsolatban határozott meg műszaki-infrastrukturális követelményeket. A határozat telekadó fizetési kötelezettséget megállapító rendelkezésével szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melyben kérte az alperes határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezését. A felperes kiegészített keresetében továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy az Ör. 8. §
(1)bekezdése alapján a 2011. adóévre vonatkozóan telekadómentes a telke, mivel a HÉSZ 8/A. §
(13)és
(17)bekezdéseiben foglaltak hiánya miatt (20 KV-os távvezeték kiváltásának hiánya) építési engedély nem volt kiadható, ezért a terület nem volt beépíthető, valamint hivatkozott továbbá az Ör. módosításáról szóló 33/2013.(XII.20.) számú Önkormányzati rendelet (továbbiakban: Ör. Mód.) 18.§
(1)-
(2)bekezdéseire, melynek értelmében a
- január
- napja és
- december
- napja között hatályos 8.§-ban meghatározott adómértékek tekintetében a magánszemély adóalanyokat a vállalkozási, üzleti célt nem szolgáló telekingatlanok után 60% adókedvezmény,
- január
- napja és
- december
- napja között 0% adókedvezmény illeti meg. Ezen rendelkezések visszaható hatállyal hatnak, azonban a közigazgatási határozatokat nem az így módosított Ör. alapján hozták meg. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra lefolytatására kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes keresete részben volt alapos, mivel a felperest a
- és
- adóévek vonatkozásában az adómentesség nem illette meg, annak jogalapja nem állt fenn. Értelmezése szerint az Ör.-ben foglalt „nem építhető be” kifejezés azonos a Htv.
- §
- pontjában és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
- évi LXXVIII. törvényben (továbbiakban: Étv.) foglalt építési tilalom fogalommal. Érvelése szerint a felperes telke vonatkozásában azonban csupán építési korlátozások (távvezeték kiváltásának hiánya) álltak fenn, amelyek nem azonosak az építési tilalom fogalmával. Az elsőfokú bíróság a keresetet az összegszerűség vonatkozásában ugyanakkor megalapozottnak találta. Megállapította, hogy az Ör. Mód. kiegészítette az Ör.-t azzal, hogy az Ör.
- §-ában meghatározott adómértékek tekintetében a magánszemély adóalanyokat a vállalkozási, üzleti célt nem szolgáló telekingatlanok után a
- adóévre 60%-os, a
- adóévre 0%-os, illetve a
- adóévre 30%-os adókedvezmény illeti meg, ezek az adókedvezmények pedig visszamenőleges hatállyal érvényesülnek. Kifejtette, hogy bár a Polgári Perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 339/A. §-a alapján a bíróság a közigazgatási határozatot - a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül, azonban álláspontja szerint az Ör. Mód. rendelkezései nem sértették a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jat.)
- §
(2)bekezdésében foglalt negatív tartalmú visszaható hatályú jogalkotás tilalmára vonatkozó rendelkezéseit. Az ügyben az adókedvezmény a felperest megillette, és ezt új adóigazgatási eljárásban lehet csak érvényesíteni. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Okfejtése szerint a jogerős ítélet sértette a Pp. 221. §
(1)bekezdésében, 339. §
(1)bekezdésében, valamint 339/A. §-ában foglaltakat. Kérelmében előadta, hogy az ítélet nem felel meg a Pp.
- §-ában foglaltaknak, mivel nem tartalmazza azt, hogy az összegszerűség vonatkozásában a közigazgatási határozatok jogszabálysértőek lettek volna, illetve a jogszabálysértéssel érintett jogszabályhelyek sem kerültek megjelölésre. Részletesen kifejtette, hogy az összegszerűség vonatkozásában az elsőfokú bíróság rendelkezései a Pp. 339/A. §-ába ütköztek. Mivel az Ör. Mód. rendelkezéseiből nem állapítható meg, hogy az abban foglalt, az Ör.-t kiegészítő rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett volna, így nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, amely a Pp. 339/A. §-ában foglaltaktól eltérést eredményezhetett volna. Tekintettel arra, hogy a közigazgatási határozatokat a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján kell felülvizsgálni, az utóbb bekövetkezett jogszabályváltozások nem bírtak jelentőséggel az ügyben. Végül utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet hatályában tartása a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) és az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.)
- §
(3)bekezdésben nevesített törvény előtti egyenlőség alapelvének sérelmét eredményezhetné az elsőfokú hatóság illetékességi területén érintett adózók jogerősen már elbírált ügyeiben. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos. Mindenekelőtt rögzíti a Kúria, hogy a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike a tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. Mivel tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és a felülvizsgálati kérelem kiegészítését a Pp. 272. §
(2)bekezdése, a bizonyítást pedig a Pp. 275. §
(1)bekezdése zárja ki, a tárgyalás tartásának szükségessége nem merült fel, a Kúria az ügyben tárgyaláson kívül, a rendelkezésre álló iratok alapján döntött. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. §
(2)és a Pp. 275.
(2)bekezdései szerint, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A kérelemben a jogerős ítéletnek az összegszerűség vonatkozásában tett megállapításai kerültek vitatásra, a jogalapra - a felperes adómentességének fennállása - vonatkozó ítéleti megállapítások ellen felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, így ezen megállapításokat a Kúria nem érintette. A Kúria elsőként rámutat arra, hogy az ítélet megfelelt a Pp.
- §-ában foglalt kritériumoknak. Nem osztotta az alperes azon álláspontját, hogy az ítélet tartalma nem felelt volna meg a Pp.ben foglalt, az ítélet indokolási részre vonatkozó tartalmi követelményeinek. Az ítélet indokolásából megállapítható volt, hogy döntését mire alapította az elsőfokú bíróság. Az összegszerűség vonatkozásában kellően indokolta, miért találta alkalmazhatónak a Pp. 339/A. §-ában foglalt, eltérést megengedő rendelkezése alapján az Ör. Mód-ban foglaltakat. A felperes által hivatkozott Ket. és Art. alapelvi rendelkezésinek sérelmét pedig azért nem vizsgálta más ügyek vonatkozásában a Kúria, mivel jelen ügy tárgya az egyedi ügy vizsgálata volt. A Kúriának ennek megfelelően abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Ör. Mód. adókedvezményt megállapító rendelkezései jelen ügy vonatkozásában alkalmazhatóak-e. A Kúriának e jogkérdés tekintetében különösen a Pp. 339/A. §-át, illetve a Jat.-nak és a jogszabályszerkesztésről szóló 61/
- (XII.14.) IRM rendeletnek (IRM. r.) az ügy vonatkozásában releváns szakaszait kellett értelmeznie. A Jat.
- §
(1)bekezdése szerint jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatályba lépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. Az IRM r. 86. §
(1)bekezdése alapján az átmeneti rendelkezésekben pontosan meg kell határozni, hogy azok a jogszabály hatálya alá tartozó mely esetekre vonatkoznak. A
(2)bekezdés szerint pedig az átmeneti rendelkezésben lehet előírni, hogy az átmeneti időszakban már a jogszabály hatályba lépését megelőzően bekövetkezett jogi tények értékelése során is az új szabályozást kell a joghatás kiváltása szempontjából figyelembe venni. A Kúria osztotta az alperes álláspontját abban, miszerint az Ör. Mód. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely ismeretében ne a közigazgatási határozat meghozatalkor alkalmazandó jogszabályok alapján kellett volna felülvizsgálnia a közigazgatási határozatot az elsőfokú bíróságnak. Az Ör. Mód-jának 2. §-ában, annak hatályba léptető rendelkezésénél mindössze annyit tartalmaz, hogy „E rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba, és az azt követő második napon hatályát veszti.” A jogszabályok hatályba lépésére vonatkozóan a Kúria hivatkozik Magyarország Alaptörvénye B) cikkének
(1)bekezdésében foglalt jogbiztonság elvére is - amely a jogállamiság egyik alappillére -, a visszamenőleges hatályú jogalkotás csak szigorú keretek között lehetséges. Az ilyen speciális, visszamenőleges jogalkotásra a Jat. 15. §
(1)bekezdése ad lehetőséget, amelynek részletes szabályait az IRM r. 86. §
(1)és
(2)bekezdései tartalmazza. A fent említett jogbiztonság elvére tekintettel viszont az IRM r. 86. §
(1)és
(2)bekezdésének rendelkezései megszorítóan értelmezendőek. A Kúria álláspontja szerint az IRM r. 86. §
(1)bekezdése alapulvételével az Ör. Mód-nak pontosan meg kellett volna határoznia, hogy annak rendelkezései mely jogviszonyokra vonatkoznak (a hatályba lépését követően indult jogviszonyokra, vagy a folyamatban lévő közigazgatási eljárásokra, vagy már lezárult, de keresettel támadott közigazgatási hatósági eljárásokra). Mivel azonban hiányzott az átmeneti rendelkezés az Ör.-ben, ahol lehetősége lett volna az IRM r. 86. §
(2)bekezdésében foglalt jogalkotásra ... Város Önkormányzata Képviselő-testületének, másrészt nem került pontosan megjelölésre az, hogy mely jogviszonyokra alkalmazandóak az Ör. Mód. rendeletben foglaltak, a Kúriának úgy kellett tekintenie, hogy - a Jat. 15. §
(1)bekezdésére tekintettel - azokat csupán az Ör. Mód. hatályba lépését, azaz a
- december 21-ét követően induló eljárásokban kell alkalmazni. A Kúria a fentiekre tekintettel megállapította az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy az Ör. Mód-ban foglalt rendelkezéseket a még folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni szükséges. Ennek megfelelően osztotta az alperes azon hivatkozását, hogy az elsőfokú bíróságnak az alperesi határozatot, illetve az összegszerűség kérdését is a Pp. 339/A. §-ában foglaltakra tekintettel kellett volna megvizsgálnia, tehát a
- október 18-ai, a másodfokú határozat meghozatalakor hatályos jogszabályi rendelkezések mentén. A Kúria szerint a Pp. 339/A. §ában foglaltakra tekintettel az alperes határozata a jogszabályoknak megfelelően került meghozatalra, ennek megfelelően a felperest adókedvezmény jelen ügyben nem illethette meg. A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján a jogerős elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében (jogalap, összegszerűség) elutasította. A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdésében foglaltakra figyelemmel köteles megfizetni. Budapest,
- november
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Huber Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő