Gf.30284/2015/6 – Debreceni Ítélőtábla

(3)bekezdésébe, 99. §

(1)bekezdésébe ütköznek, illetve az átalakulással létrejött Kft. társasági szerződése nem felel meg a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 114. §

(4)-

(5)bekezdése, valamint 122. §

(1)-

(2)bekezdései rendelkezéseinek. Törvénysértőnek tartotta a közgyűlési határozatokat, mert az alperesi cég nem tette lehetővé azt, hogy a felperes a 10 000 Ft-os szövetkezeti üzletrészét kiegészítse 100 000 Ft-ra. Állította, hogy az Szvt. 78. §

(3)bekezdése szerint az átalakulás során az alperes nem számolhatott volna el a felperessel, hanem lehetővé kellett volna tennie a felperes részére is azt, hogy részt vegyen a jogutód gazdasági társaságban, a 10 000 Ft összegű szövetkezeti üzletrészét kiegészítve akként, hogy legalább 100 000 Ft névértékű önálló üzletrész tulajdonosa lehessen. Utóbb arra is hivatkozott, hogy a keresettel támadott közgyűlési határozatok a számviteli törvény 136-

1. §-ainak rendelkezéseit is sértik, mivel nem a könyvvizsgáló által hitelesített átalakulási terv és átalakulási anyag lett a közgyűlésen megszavazva, tekintettel arra, hogy a felperessel történt elszámolás folytán változtak az átalakulási terv és az átalakulási vagyonmérleg eredeti adatai, a módosított okiratokat pedig már nem hitelesítette a könyvvizsgáló. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem vonta vissza azt a nyilatkozatát, miszerint az átalakulással létrejövő gazdasági társaság tagja kíván lenni, a közgyűlésről történt távozását pedig nem lehetett volna akként értelmezni, hogy nem kíván a Kft. tagja lenni. Az alperes a felperesi kereset elutasítását kérte. Hivatkozott az Szvt.
2. §

(1)bekezdésére, a 99-

1. §-aira, illetve a
2. §

(1)bekezdésére, amelyek szerint a szövetkezeti üzletrészek

1. május 1.-jei hatállyal átalakított befektetői részjegyekké alakultak át. A felperes ezért megalapozatlanul igényelte azt, hogy a „10 092 401 Ft névértékű üzletrészét vigye át a Kft.-be." A felperes csupán 10 000 Ft névértékű részjeggyel rendelkezett, ezért a jogutód cégen belül 10 000 Ft névértékű üzletrésszel válhatott volna résztulajdonossá. Hangsúlyozta, hogy a jogelőd szövetkezet átalakulása során hozott határozatok, az elkészült okiratok megfelelnek az Szvt. 85-
2. §-aiban írtaknak. Állította, hogy az Szvt. 85-
3. §-aihoz fűzött törvényi indokolás szerint járt el akkor, amikor elszámolt a felperessel, mint olyan szövetkezeti taggal, aki nem lett a jogutód Kft. tagja, a felperes ugyanis nem akart közös tulajdonban álló üzletrész társtulajdonosává válni. Az elsőfokú bíróság a perben becsatolt okiratok, valamint a felek nyilatkozatai alapján azt állapította meg, hogy az alperesi cég az átalakulásra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket betartva hajtotta végre a szövetkezet Kft.-vé történő átalakulását. A vagyonmérleg és vagyonleltár tervezeteket, valamint az átalakulást követően összeállított végleges vagyonmérleget és vagyonleltárt is hitelesítette könyvvizsgáló az Sztv. 139-
4. §-ai rendelkezései szerint, azt pedig nem írja elő az Sztv., hogy ha az átalakulás két lépcsőben meghozott döntései során a tagok személyében változás következne be, akkor emiatt újabb könyvvizsgálói hitelesítés lenne szükséges. A jogutód cég tagjává nem váló szövetkezeti tagokkal történő elszámolás tervezetét pedig közgyűlési határozat fogadta el, a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg, illetve vagyonleltár tervezetek adataiban bekövetkezett változások a tagi elszámolással dokumentálhatók. Ezért az elsőfokú bíróság a felperes határidőben előterjesztett keresetét, mint megalapozatlant elutasította. Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, és a keresettel támadott közgyűlési határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, miszerint az alperesi szövetkezet a perben bizonyította, hogy az átalakulás során betartotta az irányadó jogszabályokat, az okiratokat a Gt., az Szvt. és a számvitelről szóló
5. évi C. törvény (Sztv.) előírásainak megfelelően készítette el, az átalakulási vagyonmérleg- és vagyonleltár-tervezetek könyvvizsgálói hitelesítése megtörtént. Hivatkozott az Szvt.
6. §

(4)bekezdésének a rendelkezéseire, miszerint az elszámolás módját tartalmazó szabályzat (tervezet) kizárólag a jogutód szervezetben tagként részt venni nem kívánó személyekkel való elszámolás szabályait tartalmazhatja. A felperes azonban részt kívánt venni a jogutód társaságban, részesedését az önálló üzletrész mértékéig ki kívánta egészíteni. Az alperes nem értelmezhette volna azt a tényt, hogy a felperes a közgyűlésről annak berekesztése előtt eltávozott akként, hogy a jogutód Kft.-ben való részvételi szándékát megváltoztatta. Állította, hogy a felperes a részjegye, átalakított befektetői részjegye együttes összegét átutalással kiegészítette 10 000 Ft-tal osztható összegre, az átalakított befektetői részjegy alperes által a felperes részére átutalt összegét pedig visszautalta az alperesnek, ezzel is jelezte azt, hogy mind az átalakított befektetői részjegye összegével, mind a 10 000 Ft-os részjegye összegével a Kft. tagja kíván lenni. Álláspontja szerint az alperes célja az volt, hogy a felperes ne válhasson a jogutód Kft. tagjává. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak az ítélet indokolásában kifejtett, az Szvt. 89. §ához fűzött indokolással alátámasztott álláspontját, mivel az alperesnek elszámolni csak azzal a személlyel lehetett volna, aki nem akar a jogutód társaság tagjává válni. Önmagában az a tény, hogy a felperes nem volt hajlandó közös tulajdonban álló üzletrész társtulajdonosává válni, és a közös képviseletre másnak megbízást adni, még nem jogosította fel az alperest a felperessel történő elszámolásra. A felperes a Ptk. 198. §

(2)bekezdése értelmében szabadon dönthetett a tekintetben, hogy kíván-e a közös képviselet ellátására megbízási szerződést kötni, vagy sem. A felperes a szerződési szabadságra vonatkozó, a Ptk.

1. §-ában biztosított jogát gyakorolta csupán. A gazdasági társaságoknál érvényesülő nyitott tagság elve alapján az alperes nem volt jogosult megtagadni a felperestől a taggá válást, hiszen a felperes rendelkezett a tagság személyi feltételeivel, és vagyoni hozzájárulást is teljesített, illetve kérte, hogy tegyék lehetővé azt, hogy legalább 100 000 Ft névértékű üzletrésszel vehessen részt a jogutód Kft.-ben. Vitatta az elsőfokú bíróság azon álláspontját is, miszerint a módosított átalakulási vagyonmérleg-tervezetet annak elfogadását megelőzően nem volt szükséges hitelesíteni. Az alperes által e tárgyban hozott .../
2. számú határozat az Sztv.
3. §

(9)bekezdésébe ütközik. Fellebbezéséhez mellékelte a felperes felkérésére F.J. igazságügyi könyvszakértő által készített, az alperes által az átalakulás tárgyában hozott döntésekkel elkövetett jogszabálysértéseket kimutató szakértői véleményt, amelyet okirati bizonyítékként kért mérlegelni. A szakvélemény a per iratanyagának ismertetését követően rögzítette, hogy az alperesi jogelőd szövetkezet átalakulás előtti záró vagyonleltár-tervezete szerint a

1. június 30ai fordulónapon a szövetkezet saját tőkéje 1 103 806 689 Ft, amelyből a jegyzett tőke 52 369 968 Ft-ot tett ki, ezen belül a részjegy tőke 270 000 Ft-ot, a befektetési részjegy tőke 41 296 215 Ft-ot, míg az átalakított befektetői részjegy tőke 10 803 753 Ft-ot képezett. Az átalakulással létrejövő Kft. jegyzett tőkéje ettől nagyságban és összetételben is lényegesen eltérően, 41 440 000 Ft-ban lett meghatározva. Az eltérés oka az, hogy azok a tagok, akik részjeggyel és befektetői részjeggyel vettek részt az átalakulásban, pótbefizetéssel kiegészíthették vagyoni hozzájárulásukat azért, hogy 10 000 Ft-tal osztható legyen a törzsbetétük összege, és ez 86 268 Ft növekedést eredményezett, míg az átalakított befektetői részjegyek tulajdonosai nem vehettek részt a jogutód társaságban, velük elszámoltak, ami 10 929 968 Ft-os csökkenést jelentett a szövetkezet jegyzett tőkéjében. A szakértő a .../
2. számú közgyűlési határozattal elkészített Elszámolási szabályzatot az Szvt.
3. §

(4)és

(5)bekezdés c.) pontjába ütközőnek tartotta. Álláspontja szerint a szövetkezetnek biztosítania kellett volna azt, hogy a két, átalakított befektetői részjeggyel rendelkező tag a jogutód társaságban is tulajdonrészt szerezhessen, és hogy a társaságnak önálló üzletrész tulajdonosaként, teljes jogú tagja lehessen. Az igazgatóság elnöke a 10 000 Ft-os vagyoni betét kiegészítésének a lehetőségét „elsősorban felperes miatt" nem támogatta, azaz diszkriminatív módon járt el. A szakértő szakvéleményében rögzítette azt is, hogy a peres iratok között szereplő átalakulási iratanyagban nem található az átalakuló szövetkezet záró vagyonmérlegtervezetének és vagyonleltár-tervezetének auditálásáról készült könyvvizsgálói jelentés, és a jogutód társaság vagyonmérleg-tervezetének auditálásáról készült könyvvizsgálói jelentés sem, ami ellentétes az Sztv. 136. §

(9)bekezdésében írtakkal. Az okiratok között található az átalakulási vagyonmérleg-tervezetről készült könyvvizsgálói jelentés, amely összevontan tartalmaz megállapításokat a jogelőd és a jogutód cég vagyonmérleg- és vagyonleltár-tervezetére is. A jelentés tehát nem az Sztv. előírásainak megfelelően készült. Felperes közgyűlésről történt távozását követően módosították az átalakulási okiratokat, az így módosított, és ismételten nem hitelesített átalakulási tervet és vagyonmérleg tervezeteket törvénysértő módon fogadta el a közgyűlés a ...-.../2013. számú határozataival. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és a felperesnek a másodfokú perköltségviselésére kötelezését kérte. A felperes fellebbezésével összefüggésben rámutatott, hogy az Szvt. 18. §

(1)bekezdése, valamint a Pp.-nek a bizonyítási teherre vonatkozó szabályai szerint nem az alperesnek kellett bizonyítania a perben azt, hogy az átalakulás során meghozott közgyűlési határozatok jogszerűek voltak, hanem a felperest terhelte a határozatok jogszabálysértő jellegének a bizonyítása. A felperes ezt azonban a perben a keresettel támadott közgyűlési határozatok vonatkozásában nem tudta bizonyítani. Kifejtette, hogy az Szvt.

1. § c.), illetve g.) pontja értelmében a szövetkezet közgyűlésének a hatáskörébe tartozik a jogutód gazdasági társaság vagyonának, jegyzett tőkéjének és az egyes tagokat megillető törzsbetét összegének a meghatározása. A felperesnek tehát nincs olyan jogszabályban biztosított joga miszerint a közgyűlés döntésével ellentétesen saját maga határozza meg a saját törzsbetétje összegét. Nem vitatta, hogy a felperes nyilatkozott arról, hogy a jogutód gazdasági társaságnak tagja kíván lenni, azonban az a magatartása, hogy a közgyűlés által megállapított 10 000 Ft összegű törzsbetétére vonatkozóan senkivel nem kívánt tulajdonközösséget alkotni, illetve nem kívánt közös képviseletre vonatkozó szerződést kötni azt eredményezte, hogy önálló üzletrész tulajdonosként nem szerepelhetett a társasági szerződésben. Erre tekintettel az alperes jogosult volt az Szvt.
2. §-a szerint a felperessel elszámolni. Kérte, hogy az ítélőtábla hagyja figyelmen kívül a felperes fellebbezéséhez mellékelt szakvéleményt, mint a Pp.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző módon előterjesztett új bizonyítékot. Megjegyezte, hogy a felperes által becsatolt okirat egyébként tartalmát tekintve sem minősül szakvéleménynek, csupán a felperes által az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatok összesítése, egységes szerkezetbe foglalása. Arra az esetre, ha az ítélőtábla mégis értékelni kívánná a fenti igazságügyi könyvszakértői vélemény tartalmát, rámutatott, hogy a szakértő túlnyomórészt jogkérdésekben nyilatkozik, az okirat tartalmából egyértelműen megállapítható, hogy nem elfogulatlan. Egyes megállapításai - például, hogy a jogutód társaság vagyonmérleg-tervezetének auditálásáról nem készült könyvvizsgálói jelentés - iratellenesek, az egész irat pedig önellentmondásos. Utalt a Könyvvizsgálói Kamara honlapján megtalálható, 2009. év októberében a kamara szakértői bizottsága által egy szakmai kérdésre adott válaszra, illetve a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgáló közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény 3. §

(1)bekezdésére, és állította, hogy az átalakulás során az átalakulási vagyonmérleg és vagyonleltár tervezetek auditálása ezeknek megfelelően történt. A felperes 10 000 Ft-os üzletrészének kikerülése folytán bekövetkezett jegyzett tőke leszállítás nem jelenti azt, hogy az eszközök az átalakulás keretében átértékelésre kerültek volna. A fellebbezés nem megalapozott. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (Szvt.) 18. §

(1)és

(2)bekezdései szerint bármely tag kérheti a bíróságtól a határozathozatalról való tudomásszerzéstől számított 30 napos, jogvesztő határidőn belül a szövetkezet, illetve annak testületei által hozott olyan határozat felülvizsgálatát, amely e törvény rendelkezéseibe, más jogszabályba, vagy a szövetkezet alapszabályába ütközik. A perindítási határidő jogvesztő jellege azt is jelenti, hogy a szövetkezeti határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a kereset előterjesztésére nyitva álló 30 napos igényérvényesítési határidő alatt megjelölt okok képezhetik csak a vizsgálat tárgyát. A határidő letelte után hivatkozott további jogsérelmek érdemben nem vizsgálhatóak a perben. A felperes a

1. október
2. napján, azaz a törvényi határidőben előterjesztett keresetében a
3. szeptember
4. napján megtartott közgyűlésen a szövetkezet Kft.-vé történő átalakulása tárgyában hozott valamennyi közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy nem áll a felperes rendelkezésére a közgyűlési jegyzőkönyv, ezért a törvénysértőnek tartott közgyűlési döntéseket nem tudta számszerűen beazonosítani. A bíróság felhívására a 9.G.15-13-040129 számon indult perben
5. sorszám alatt előterjesztett előkészítő iratában jelölte meg szám szerint a keresettel támadott közgyűlési határozatokat úgy, mint a ...., ...-.../
6. számú, valamint a ...-.../
7. számú közgyűlési határozatokat. A keresetének ez a pontosítása nem ütközött az Szvt.
8. §

(2)bekezdésének a rendelkezésébe, mivel, mint „többen a kevesebb" az eredeti kereseti kérelem magában foglalta valamennyi, immár számszerűen megjelölt közgyűlési határozat megtámadásának a szándékát. A felperes az eredeti, a törvényi határidőn belül előterjesztett keresetében a támadott közgyűlési határozatok jogsértő jellegét arra hivatkozva állította, hogy egyrészt azok sértik az Szvt. 99. §

(1)bekezdésének rendelkezését, a felperes üzletrésze ugyanis törvénysértő módon lett átalakítva átalakított befektetői részjegyre, és a felperes

1. április
2. napját követően is teljes jogú tagja maradt a szövetkezetnek. Másrészt állította, hogy a jogutód gazdasági társaság társasági szerződése a Gt.
3. §

(4)-

(5)bekezdésébe és a 122. §

(2)bekezdésébe ütközik, mert az alperesnek lehetővé kellett volna tennie a felperes számára azt, hogy 10 120 000 Ft névértékű üzletrésszel váljon a Kft. tagjává. Álláspontja szerint a felperes nem volt kötelezhető arra, hogy közös tulajdonban álló üzletrész társtulajdonosaként az üzletrész közös képviseletére megbízási szerződést kössön a közgyűlés által kijelölt személlyel. Az elsőfokú bíróságnak tehát a perben csupán ezen felperesi hivatkozásokat kellett volna érdemben megvizsgálnia, az utóbb, a jogvesztő perindítási határidő leteltét követően tett akár a felperes 5. sorszámú előkészítő iratában található - hivatkozások már nem képezhették a vizsgálat tárgyát. Ezért az ítélőtábla mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásából a könyvvizsgálói hitelesítés megfelelőségével kapcsolatban az ítélet 5. oldal 2. bekezdésében írtakat, és mint irreleváns hivatkozásokat nem értékelte a felperes által a fellebbezéshez mellékelt, a Pp. 235. §

(1)bekezdésébe ütköző módon előterjesztett magánszakértői véleményben foglaltakat sem. Az elsőfokú bíróság a perben rendelkezésére álló bizonyítékokból (helyesen) azt a következtetést vonta le, hogy az alperesi szövetkezetnek az átalakulása során meghozott közgyűlési határozatai megfeleltek a jogszabályi rendelkezéseknek. Az alperes a létrejövő gazdasági társaság társasági szerződéstervezetében a felperest a szövetkezeti részjegyének összegével egyező 10 000 Ft értékű üzletrész-résztulajdonosként tüntette fel azzal, hogy a közös tulajdonban álló üzletrész képviselőjének a személyét a felperessel, illetve a megbízottal való egyeztetést követően tüntetik fel a társasági szerződésben. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a gazdasági társaságokat a nyitott tagság elve jellemzi, illetve, hogy korlátlanul érvényesül náluk a szerződési szabadság elve. A Gt. 3. §

(1)bekezdése szerint a gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására hozzák létre a tagok, alapításkor egyetértés kell ahhoz, hogy kik válnak a társaság tagjává, milyen értékű vagyoni részesedéssel és ezért milyen jogok illetik meg őket, illetve milyen kötelezettségek terhelik. Nemcsak az egyes tagoknak (jelen esetben a felperesnek) áll jogában dönteni arról a szerződési szabadsága keretében, hogy tagjává válik-e egy adott társaságnak, hanem alapításkor a többi tagok is meghatározhatják, hogy kit, milyen feltételekkel fogadnak el tagként. Részben ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha a gazdasági társaság átalakulás folytán jön létre. Ekkor a jogelőd cégre - a perbeli esetben a szövetkezetre - vonatkozó anyagi jogszabályok határozzák meg, hogy a jogelőd cég tagjai miként, milyen mértékű vagyoni hozzájárulással válhatnak a jogutód gazdasági társaság tagjává. Amennyiben a többi tag által megszabott - a perbeli esetben a közgyűlési határozatokkal elfogadott átalakulási okiratokban feltüntetett - feltételeket a felperes nem fogadja el, akkor ezen elfogadó nyilatkozat hiánya miatt nem válik a jogutód Kft. tagjává még akkor sem, ha hangoztatja az erre irányuló, ám az ő feltételeihez kötött szándékát. Az átalakulással összefüggő döntéseket tartalmazó közgyűlési határozatok meghozatala során ezért az alperes helyesen értelmezte nem annyira a felperesnek a közgyűlésről való távozását, mint inkább a közgyűlést megelőzően és magán a közgyűlésen is elhangzott nyilatkozatait (2013. szeptember 27-ei közgyűlésről készült jegyzőkönyv 15. oldal 1., 3. sor) akként, hogy az okiratokban meghatározott, a közgyűlésen megszavazott feltételekkel a felperes nem kíván a jogutód Kft. tagja lenni. Az ítélőtábla szükségesnek látta az elsőfokú ítélet indokolását kiegészíteni azzal, hogy a keresettel támadott közgyűlési határozatoknak nem volt tárgya a felperes szövetkezeti üzletrészének átalakított befektetői részjeggyé történt átalakítása, ezért a szövetkezeti üzletrész átalakításának jogszerűségét a 2013. szeptember 27-ei közgyűlési határozatok megtámadásával már nem tehette vitássá a felperes. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét az indokolás fentebb kifejtett pontosításával hagyta helyben a Pp. 253. §-ának

(2)bekezdése alkalmazásával. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárással felmerült költségeit maga viseli, és az ítélőtábla a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte őt az alperesnek a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából álló, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3),

(5)bekezdései, és a 4/A. §-ának

(1)bekezdése alapján 10 000 Ft + áfa = 12 700 Ft összegben megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltsége megfizetésére. Debrecen,

1. szeptember hó
2. napján Dr. Madarász Anna sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Dr. Riczu András sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó