← Magyarország

Gf.40360/2015/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.360/2015/5-II. A Fővárosi Ítélőtábla a Vanderlik Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe; ügyintéző: ügyvéd neve) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek a Dr. MaschefszkyÜgyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe ügyintéző: ügyvéd neve) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

  1. április 30-án kelt 8.G.40.754/2015/
  2. számú ítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 105.200 (Százötezerkétszáz) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes jogelődje és az alperes szállítmányozási szerződést kötöttek ...ból körte, sárgabarack és nektarin fuvarozásának megszervezésére azzal, hogy az árut a felperes jogelődjéhez, az felperes címe. szám alatti lerakóhelyre kell vinnie. Az alperes a ... online fuvar és járműbörzén keresztül került kapcsolatba a Kft..-vel. Az alperes ügyintézőjének kérésére a Kft. nevében Sz. G. megküldte a cégadatokat, az ügyvezető aláírásmintáját, a felelősségbiztosítójának a nevét és a felelősségbiztosítás számát, a gépkocsi rendszámát, a G. B. Zrt. által kiállított fedezetigazolást, a telefon- és faxszámot. Ezt követően az alperes megbízta a Kft.-t a perbeli fuvarfeladat teljesítésével
  3. július 1-jei felrakással és
  4. július 3-i lerakással 100 euró + áfa fuvardíj ellenében. A fuvarlevél szerint a felrakóhelyen a Kft. által megbízott fuvarozó a rakományt átvette, azonban a lerakás vállalt időpontjában a címzetthez nem érkezett meg, ezért az alperes ügyintézője felvette a kapcsolatot a Kft. képviseletében eljárt Sz. G.ral, aki azt a tájékoztatást adta, hogy 1 óra múlva a rakomány megérkezik, ezt követően a kapcsolatot nem lehetett vele felvenni, a rakomány a lerakóhelyre nem érkezett meg. Az alperes ügyvezetője
  5. július 4-én a Budapesti Rendőrfőkapitányság XI. kerületi Rendőrkapitányságán feljelentést tett. Az alperes
  6. július 6-án felszólította a Kft.-t a ki nem szolgáltatott áru vonatkozásában a kár megfizetésére. Az alperes az U. B. V. I. G. B. Zrt.-vel kötött felelősség biztosítási szerződést. Az alperes a kárigényt
  7. július 6-án, a S. G. Magyarországi Fióktelepénél, mint biztosításközvetítőnél bejelentette. A Budapesti Rendőrfőkapitányság XI. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya
  8. február 23-án kelt .... szám alatt hozott határozatával a nyomozást felfüggesztette, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, az eltulajdonított értékek felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, és az eddig rendelkezésre álló adatok alapján a nyomozás továbbfolytatásától sem várható eredmény. A felperes jogelődje
  9. július 15-én 14.499,12 euróról kárszámlát állított ki az I. rendű alperes részére
  10. július 30-i fizetési határidővel. Az alperes
  11. július 20-án ismételten felszólította a kár megtérítésére a Kft.-t, hivatkozva a Ptk.
  12. §-ára. A felperes jogelődje
  13. június 27-én felszólította az alperest a kárának a megtérítésére. Az alperes
  14. július 27-én a felperesi jogelődnek küldött levelében vitatta a kár bekövetkezéséért való felelősségét, arra hivatkozva, hogy a fuvarozó kiválasztása során a Ptk.
  15. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el, továbbá a kár bekövetkezését követően a Ptk.
  1. §-át vette figyelembe a felperesi jogelőd érdekeinek a védelmében. Kifejezett utasítás és a költségek vállalása esetén a Ptk.
  2. §-a alapján az általa levélben hivatkozottakon túlmenően is vállalta a felperesi jogelőd igényeinek az érvényesítését. Tájékoztatta arról is, hogy a károkozóval szemben közvetlenül is felléphet, amelynek során vállalja a segítségnyújtást.
  3. augusztus 1-jén V. M. kárrendező az alperest tájékoztatta e-mailben a biztosító véleményéről a perbeli káreseménnyel kapcsolatban. E szerint a kárigényt a biztosító elutasította, mivel szállítmányozói minőségében mulasztás, felelősség a kár bekövetkezéséért nem terheli. Tájékoztatta arról is az alperest, hogy a káreseményt annak bekövetkeztekor mind az alperes, mind a biztosításközvetítő jelezte a G. B. Zrt. felé, szóban visszaigazolták a káresemény nyilvántartásba vételét, egyéb információval a biztosító a biztosítási titok megsértése nélkül nem szolgálhatott. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozóiroda Nemzetközi Bűnözés Elleni Főosztály IV. Bűnüldözési Osztálya
  4. szeptember 25-én kelt .... bü. szám alatt az eljárást folytatta és az alperestől tájékoztatást kért. Az alperes az adatszolgáltatásra
  5. október 1-jén válaszolt. A felperes jogelődjének jogi képviselője a
  6. december 28-án küldött levelében felhívta az alperest a kár megtérítése érdekében intézkedés tételére. A teljesítés körében igénybe vett fuvarozóval szemben jogi lépések tételét kérte, és
  7. január 31-ig annak okirattal igazolását, hogy a kár bekövetkezése óta milyen intézkedéseket tett. A felperes jogelődjének jogi képviselője az alperes jogi képviselőjének
  8. április 30-án küldött levelében felhívta az alperest a kár megfizetésére. Az alperes jogi képviselőjének
  9. május 6-án kelt válaszlevelében vitatta a követelés jogalapját és összegszerűségét, arra hivatkozva, hogy a szerződés teljesítése során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. A fuvarozóval szembeni igényérvényesítésre a felperesi jogelőd nem adott utasítást, a költségeket nem előlegezte meg, ezért nem állt módjában a felperesi jogelőd kárigényét érvényesíteni. A
  10. június 3-án kibocsátott fizetési meghagyásból ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes a keresetében az alperes 4.204.710 forint és annak
  11. június 30-ától a kifizetésig járó, a Ptk. 301/A. §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Keresete jogalapjaként a Ptk. 314., 514.,
  12. és 520 §-át jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes a
  13. július 1-jén kötött szállítmányozási szerződésben foglalt kötelezettségének nem tett eleget, az áru a lerakóhelyre nem érkezett meg. Az alperes a szállítmány hollétéről és a késedelem okáról nem adott érdemi tájékoztatást. Álláspontja szerint az alperesnek a megbízó kártérítési igényét érvényesítenie kellett volna a fuvarozóval szemben, továbbá az alperes nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a szállítmány előkerüljön. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, mivel vitatta annak jogalapját. Arra hivatkozott, hogy a Ptk.
  14. §-a szerint járt el és kötötte meg a fuvarozási szerződést. A fuvarozó kiválasztása és a szerződések megkötése során a Ptk.
  15. §-ában foglaltaknak eleget tett, a gazdaságosságot és a küldemény biztonságát vette figyelembe. A káresemény bekövetkezése után a Ptk.
  16. §-a alapján a legnagyobb gondossággal járt el a felperes érdekeinek védelmében. A Fővárosi Törvényszék a
  17. április 30-án kelt 8.G.40.754/2015/
  18. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 267.000 forint ügyvédi munkadíjat. Határozata indokolása szerint a felperesi jogelőd az alperessel a Ptk.
  19. §-ában szabályozott szállítmányozási szerződést kötött, majd az alperes mint szállítmányozó a Kft.-vel kötötte meg a fuvarozási szerződést. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a Ptk.
  20. §
(1)bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett a fuvarozó kiválasztása során, mert a megbízás adása előtt az alperes ügyintézője bekérte és ellenőrizte a Kft. cégadatait, aláírásmintáját és felelősségbiztosítását igazoló fedezetigazolást. Az alperes a Ptk. 517. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően a Kft.-nél
  1. július 6-án felszólamlással élt,
  2. július 4-én feljelentést tett,
  3. július 20-án a Kft. végelszámolója felé ugyancsak felszólamlást intézett. Az alperes a
  4. július 27-én kelt levelében vállalta a Ptk.
  5. §-a alapján a Kft.-vel mint fuvarozóval szemben a kárigény érvényesítését. Az alperes a 2013.május 6-án kelt levelében kifejtette, hogy nem kapott a perlésre utasítást és a költségeket a felperes jogelődje nem előlegezte meg, ezért nincs lehetősége a kárigényt érvényesíteni. Ezen túlmenően az alperes a szállítmányozói felelősségbiztosítójánál is bejelentette az igényét. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a Ptk.
  6. §
(2)bekezdése alapján akkor érvényesítette az igényét a perben a Kft.-vel szemben, amikor a társaságot már törölték a cégnyilvántartásból. Az nem állapítható meg, hogy a felperesi jogelőd az alperes felhívására a Kft. perlésére utasítást adott volna és ennek költségét vállalta volna vagy az igényét közvetlenül érvényesítette volna a Kft.-vel szemben a társaság cégnyilvántartásból törlését megelőzően. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok és D. C. tanúvallomása alapján megállapította, hogy az alperes a Ptk. 515. §-a szerint a Kft., mint fuvarozó kiválasztásánál megfelelő gondossággal járt el, a Ptk. 517. §-a szerint felszólamlással élt, a kárigényt bejelentette a Kft.-nek. Sem a fuvarozási szerződés megkötése, sem az igényérvényesítés körében a szállítmányozói felelőssége az alperesnek a Ptk. 520. §
(1)bekezdésének második fordulata alapján nem áll fenn. Mindezekre tekintettel a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte annak megváltoztatásával a keresetének megfelelően az alperes marasztalását, másodlagosan amennyiben a bizonyítás kiegészítése szükséges - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárás lefolytatására és a bizonyítás kiegészítésére utasítását. Álláspontja szerint keresete azért alapos, mert az alperes a kárigény érvényesítése körében mulasztott, mivel a Kft. felelősségbiztosítójának iratait bekérte és leellenőrizte, azonban azt nem tudta igazolni, hogy a felperesi kárigény bejelentését követően a Kft. biztosítójánál bejelentette volna a kárigényt; a Kft.-vel szemben a fizetési felszólításon kívül és a büntető feljelentésen túl egyéb jogi lépést nem tett, és csak a 2013. május 6-án kelt levelében hivatkozott arra, hogy erre csak kifejezett utasítás és a költségek előlegezése után lenne köteles. Álláspontja szerint annak ellenére, hogy az alperes számára legkésőbb 2012. júliusában nyilvánvalóvá vált a kár tényleges bekövetkezése és az, hogy a végelszámolás alatt álló Kft. érdemben nem reagált az alperes felszólítására, a Ptk. 517. §
(1)bekezdése alapján külön perlési utasítás nélkül is jogosult és köteles lett volna a felperest ért kárt érvényesíteni. A Ptk.
  1. §-a nem ad külön útmutatást és nem tartalmaz kógens rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a szállítmányozónak csak további feltétel teljesülése esetén áll fenn kötelezettsége a megbízót ért károk érvényesítésével kapcsolatban. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során a tényállást teljes körűen tisztázta, a feltárt tényeket helyesen értékelte, azokból helyes jogi következtetéseket levonva a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hozott. Előadta, hogy a káresemény bekövetkezését követően a Ptk.
  2. §-a alapján a lehető legnagyobb gondossággal járt el a felperes érdekeinek védelmében, ugyanis - a káreseményt haladéktalanul bejelentette a felelősségbiztosítója felé, - a Kft.-t
  3. július 3-tól folyamatosan próbálta telefonon, illetőleg e-mailben elérni, - a Kft.-t írásban többször felszólította, -
  4. július 4-én büntető feljelentést tett és az eljárás lefolytatásához szükséges minden információt és okiratot rendelkezésre bocsátott, - figyelemmel kísérte a Kft. hatályos cégállapotát, annak kényszer-végelszámolása elrendelését követően ismételten felszólítást küldött mind a Kft., mind a végelszámoló részére, - a felelősségbiztosítója megállapította, hogy az alperest szállítmányozóként nem terheli felelősség, ennek ellenére felszólította a biztosítót a kártérítés rendezésére, - intézkedéseiről tájékoztatta a felperes jogelődjét, illetőleg a felperesi jogelőd figyelmét kifejezetten felhívta, hogy a megtett intézkedéseken túl megbízói utasítás hiányában nem áll módjában a fuvarozóval szemben fellépni, vállalta a fuvarozóval szembeni igényérvényesítést a fentieken túlmenően is a Ptk.
  5. §-a alapján a felperesi jogelőd kifejezett utasításainak megfelelően, amennyiben a felperesi jogelőd az igényérvényesítés költségeit vállalja. Arról is tájékoztatta a felperes jogelődjét, hogy amennyiben közvetlenül kíván a fuvarozóval szemben fellépni, amelyre a Ptk.
  6. §
(2)bekezdése alapján lehetősége van, az ehhez szükséges minden tőle telhető segítséget megadja. Az elsőfokú eljárásban bizonyításra került az is, hogy a felperes jogelődje a perlésre nem adott utasítást és a felmerülő további költségeket nem előlegezte meg a részére. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes, mint szállítmányozó, a Ptk.-ban foglalt valamennyi kötelezettségének maradéktalanul eleget tett és helyesen járt el akkor is, amikor a felperes keresetét, mint megalapozatlant elutasította. A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül, a jogorvoslati kérelemre tekintettel kizárólag azt vizsgálta, hogy az alperest a kárigény érvényesítése körében terheli-e mulasztás. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és megalapozott jogi indokolással utasította el a felperes keresetét. Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére nincs ok, mert a bizonyítás kiegészítésére nincs szükség, az elsőfokú bíróság a peres felek által felajánlott bizonyítási indítványnak megfelelően a bizonyítási eljárást lefolytatta. A Ptk. 517. §
(1)bekezdés általános jellege mondja ki, hogy a megbízó igényeit a fuvarozóval szemben a szállítmányozó köteles érvényesíteni; felelős minden kárért, amely e kötelezettségének megszegése folytán a megbízót éri. A Ptk. 521. §-ának
(3)bekezdésének utaló rendelkezésére tekintettel - figyelemmel a Ptk. 513. §-ának
(2)bekezdésében foglaltakra is - az igényérvényesítési kötelezettség teljesítésével kapcsolatos jogcselekményekre a megbízás szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 474. §-ának
(2)bekezdése szerint a megbízott a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően köteles teljesíteni. A Ptk. 479. §-ának
(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ügy ellátásával felmerülő költségek a megbízót terhelik, a megbízott a költségek előlegezésére nem köteles. Ezen jogszabályi rendelkezések alapján alakult ki az a következetes bírói gyakorlat, melynek lényege szerint a szállítmányozó a megbízója érdekében köteles megtenni a fuvarozó felé azokat a nagyobb költségekkel nem járó intézkedéseket, melyek ahhoz szükségesek, hogy a megbízó kárigénye a későbbiek során eredménnyel érvényesíthető legyen. A bírósági eljárással felmerülő költségek nagyságára tekintettel a szállítmányozó peres eljárás indítására csak a megbízó utasítására és a peres eljárás költségeinek előlegezése esetén köteles. A kereset benyújtásával, a perbeli képviselet ellátásával és a bizonyítási eljárás lefolytatásával kapcsolatban felmerülő perköltségek egyértelműen a Ptk. 479. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott költségek közé tartoznak. A fuvarozási szerződésekre irányadó nemzetközi egyezmények a követelés bírósági úton történő érvényesítésére olyan elévülési határidőt szabnak, amely határidőn belül a megbízónak kellő lehetősége nyílik arra, hogy a perindítás indokoltságát megfontolhassa és a fuvarozóval szembeni fellépés eredményességét, továbbá a várható költségek nagyságát mérlegelve dönthessen arról, hogy kíván-e utasítást adni a szállítmányozónak a per megindítására. Az alperes az igényérvényesítési kötelezettsége körében a káreseményt haladéktalanul bejelentette a felelősségbiztosítójánál,
  1. július 3-tól folyamatosan próbálta telefonon és e-mail útján elérni a Kft.-t. A Kft.-t
  2. július 6-án és
  3. július 20-án felszólította a kár megfizetésére,
  4. július 4-én büntető feljelentést tett. A káreseményt a biztosítójának a közvetítője is jelezte a Kft. biztosítójának, akik szóban visszaigazolták a káresemény nyilvántartásba vételét. A
  5. július 3-án bekövetkezett káreseménnyel kapcsolatban a felperes kárigényt először csak a
  6. június 27-én kelt levelében jelentett be az alperesnek, amelyben kérte 14.492,12 euró kártérítés címén történő megfizetését.
  7. július 27-én az alperes erre a levélre adott válaszában a kárigény jogalapját és összegszerűségét is vitatta, hivatkozva arra is, hogy a fuvarozóval szembeni fellépésre utasítást nem kapott, ennek ellenére a lehető legnagyobb gondossággal járt el a felperes érdekeinek védelmében. Ebben a levélben közölte a felperessel, hogy az igényérvényesítést kifejezett utasításának és költségeinek előlegezésével továbbra is vállalja. Ezt követően a felperestől perindításra vagy egyéb jogi eljárás megindítására vonatkozó utasítást nem kapott, a felperes költségeket nem előlegezett, ezért alaptalan az a fellebbezési hivatkozás, hogy az alperes nem tett meg mindent a felperest ért kárigény érvényesítésével kapcsolatosan. Erre tekintettel alaptalan az a fellebbezési hivatkozás, hogy az alperes csak a
  8. május 6-án kelt levelében hívta fel a felperest utasítás adására és a költségek előlegezésére, mert erre már a
  9. július 27-én kelt levélben is sor került. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a fentiekből következően az alperes a Ptk.
  10. §
(1)bekezdésében meghatározott igényérvényesítési kötelezettségének eleget tett. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kell az alperes részére a másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült ügyvédi munkadíjat megfizetnie. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdése alapján mérlegeléssel, a ténylegesen kifejtett ügyvédi munkára tekintettel határozta meg. Budapest,
  1. október
  2. . Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Pusztai Anita s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.