A határozat elvi tartalma: Annak eldöntése, hogy egy folyamatban lévő büntetőeljárás előkérdése a polgári perben hozandó határozatnak, és ezért az ügy tárgyalása felfüggesztendő, a polgári bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.169/2013/
- szám A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Földes-Kővári-Zilai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Zilai János ügyvéd által képviselt felperesnek a Luczai Ügyvédi Iroda által képviselt I. rendű és II. rendű alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Törvényszéken 15.P.23.453/2010 számon folyt perében, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.462/2012/
- számú ítélete ellen az I.r. alperes által
- sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 400.000 (négyszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak felhívásra 1.719.500 (egymillióhétszáztizenkilencezer-ötszáz) Ft feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I.r. alperesi társaságot a II.r. alperes, a H. Kft. és egy magánszemély alapították lakóingatlan fejlesztésre, működését tagi kölcsönök segítségével finanszírozták. A felperes
- szeptember 1-től kezdődően vált a társaság tagjává oly módon, hogy a H. Kft. üzletrészének egy részét megvásárolta.
- szeptember 19-től a felperes az üzletrészek 45 %-ával, a II.r. alperes azok 55 %-ával rendelkezett. Az I.r. alperes ügyvezetője - alapításától 2009.november 23-ig - a II.r. alperes volt. A II.r. alperes az I.r. alperes részére az évek során, összesen 64.741.000 Ft-ot biztosított tagi kölcsön címén. 2009-ben az I.r. alperes számlájáról, ennek törlesztéseként, részére 64.728.124 Ft átutalására került sor. A felperes
- november 9-én kelt levelében felszólította a II.r. alperest, hogy az említett átutalt összeget arányosan ossza meg vele. Erre nem került sor. A felperes utóbb taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése, törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazása iránt az I.r. alperessel szemben eljárásokat kezdeményezett, illetve sikkasztás miatt rendőrségi feljelentést tett. Ez utóbbi eljárást a hatóság megszüntette, mivel a beszerzett szakértői vélemény alapján azt állapította meg, 2003-
- években az I.r. alperes a számviteli és könyvvezetési szabályokat olyan mértékben megsértette, hogy könyvszakértői módszerekkel lehetetlen annak kimutatása, az egyes tagoknak milyen összegű tagi kölcsön követelései álltak, illetve állnak fenn. A felperes
- május 28-án benyújtott - többször módosított keresetében az I.r. és II.r. alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 28.030.275 Ft tőke és kamatai megfizetésére. Előadta, hogy az I.r. alperes részére több részletben a keresetben megjelölt összegű tagi kölcsönt nyújtotta, melyből 20.000.000 Ft-ot
- július 31-ig, a fennmaradó összeget
- október 11-ig kellett volna visszafizetni. Az I.r. alperes a szintén tagi kölcsönt nyújtó II.r. alperesnek az őt megillető összegnél jóval többet fizetett vissza, ezért nem maradt fedezet a felperes részére történő visszafizetésre. Keresetét számos jogcímen - lehetetlenülés, kártérítés, jogalap nélküli gazdagodás, az alperesek között létrejött szerződések érvénytelensége, hatálytalansága előterjesztette. Az I.r. alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, a felperes által nyújtott tagi kölcsönt visszafizette. A társaság működőképes. Ha a felperes mégis bizonyítani tudná, hogy tartozik, az igény vele szemben érvényesíthető. A teljesítéssel csak késedelembe esett, de az nem jelenti a teljesítés lehetetlenülését. Utalt arra is, a felperes által kezdeményezett rendőrségi eljárás során a könyvelés iratai lefoglalásra kerültek, illetve a felperes részére biztosított iratbetekintést követően azok egy része eltűnt. A II.r. alperes is a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy ügyvezetői tisztsége alatt az I.r. alperes 11.150.000 Ft tagi kölcsönt fizetett vissza a felperesnek. Vitatta a vele szembeni kártérítési igény jogalapjának fennálltát. Állította, az I.r. alperes marasztalása esetén az I.r. alperes tulajdonában álló építési projekt a felperes kielégítésére fedezetet biztosít. Az I.r. alperes a részére csak a neki járó tagi kölcsönök összegét fizette vissza. Alaptalannak tartotta a szerződések érvénytelenségére és hatálytalanságára történő hivatkozást is. Az elsőfokú bíróság kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 17.695.000 Ft-ot és ennek kamatait, valamint a perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest a II.r. alperes részére perköltség fizetésére. A felperes és az I.r. alperes által benyújtott fellebbezés alapján megindult másodfokú eljárásban az I.r. alperes az eljárás felfüggesztése iránt kérelmet nyújtott be, melyben közölte, hogy
- október 18-án feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a BRFK XIII. Kerületi Rendőrkapitányságnál és e feljelentés alapján okirattal visszaélés vétségének gyanúja miatt 01130/6368-14-/
- bü számon nyomozást indítottak egy, a felperes által kezdeményezett iratbetekintés során eltűnt könyvelési iratok, analitikus kimutatások miatt. Álláspontja az volt, a nyomozás a jelen perbeli jogvita előkérdésének minősül. Az eltűnt iratok „részletesen kimutatják ugyanis a nyújtott tagi hiteleket, azok visszafizetését". A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az I.r. alperes kötelezését 17.195.000 Ft-ra, ebből 16.350.000 Ft után
- augusztus
- napjától, míg 845.000 Ft után
- október
- napjától az elsőfokú ítéletben meghatározott kamataira leszállította. Kötelezte az I.r. alperest a felperes részére, míg a felperest a II.r. alperes részére perköltség fizetésére. Ítéletének indokolásában kifejtette, a per eldöntése nem függ az I.r. alperes által kezdeményezett büntetőeljárás eredményétől. A büntetőeljárás tárgya annak megállapítása, hogy az I.r. alperes terhére követtek-e el bűncselekményt, míg a polgári per tárgyát a peres felek között létrejött kölcsönszerződések képezik. A peres felek azzal kapcsolatos jogvitája a hivatkozott büntetőeljárás eredményének bevárása nélkül is tisztázható. A másodfokú bíróság utalt arra, az elsőfokú bíróság az ügyben széleskörű bizonyítást folytatott le. A per tárgyalásának felfüggesztését a párhuzamos bizonyítás elkerülésének célszerűségi szempontjából sem tartotta indokoltnak, figyelemmel arra, hogy a büntetőeljárásban más a bizonyítás iránya és célja. A másodfokú bíróság ugyanakkor az elsőfokú bíróság részére rendelkezésre állt bizonyítékok mérlegelésével csak részben értett egyet. A bizonyítékokat ismét egybevetette. Annak eredményeként azt állapította meg, hogy az I.r. alperest terhelő marasztalási összeg az elsőfokú ítéletben írtakkal szemben, 500.000 Ft-tal kevesebb. A jogerős ítélettel szemben kizárólag az I.r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az eljárás felfüggesztését az általa kezdeményezett büntetőeljárás jogerős befejezéséig. Állította a Pp.152.§
(1)bekezdésének, a Pp.206.§
(1)bekezdésének és a Pp.221.§
(1)bekezdésének a megsértését. Előadta, ha bizonyítást nyer, hogy a per tárgyát képező tagi kölcsönök visszafizetését igazoló okiratok, analitikus kimutatások a büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekmény elkövetésével tűntek el a könyveléséből, az a feleket terhelő bizonyítási kötelezettségre és annak folytán a jelen jogvita elbírálására is kihat. Állította, a kérdéses iratok eltűnése kizárólag a felperesnek állt érdekében. Azzal ellehetetleníthette az I.r. alperes védekezését. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett azonban senki nem hivatkozhat. Mindenképpen indokolt lett volna, hogy a másodfokú bíróság megvárja a büntető eljárás befejezését, annak során ugyanis az iratok előkerülhetnek. A teljes körű tényállás feltárása hiányában az I.r. alperes szerint a jogerős ítélet megalapozatlan. A mérlegelés körébe vont bizonyítékokat nyilvánvalóan okszerűtlen, iratellenes, logikai ellentmondásokat tartalmazó módon értékelte, ebből helytelen következtetést vont le a másodfokú bíróság, mivel az esetleges büntető ítéletet nem értékelte bizonyítékként. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján. Azt az I.r. alperes által felhozott okokból az alábbiak miatt nem tartotta jogszabálysértőnek. A Pp. 152.§
(1)bekezdése a per eldöntéséhez szükséges, büntető bírói hatáskörbe tartozó előzetes kérdés esetén lehetőséget biztosít a polgári peres bíróság számára annak mérlegelésére, hogy az előtte folyamatban levő per tárgyalásának felfüggesztése indokolt-e a büntető bíróság eljárása jogerős befejezéséig. A Kúria az eljárás adatai alapján megállapította, hogy helyesen döntött a másodfokú bíróság akkor, amikor az I.r. alperes tárgyalás felfüggesztésére irányuló kérelmének nem adott helyt. Az I.r. alperes ugyanis valójában nem a megindult büntetőeljárás tárgyát képező előzetes kérdés miatt indítványozta a felfüggesztést, hanem azért, mert az általa kezdeményezett büntetőeljárás során előkerülő esetleges új bizonyítékot kívánta volna a perben a védekezésére felhasználni. A Pp.3.§
(5)bekezdésében kifejtett szabad bizonyítás elve alapján - nem vitásan - nem volt elzárva attól, hogy akár büntetőeljárás során keletkezett bizonyítékokkal a jelen perben bizonyítsa, a felperesnek felróható okból nem tudja igazolni a követelt pénzösszeg visszafizetését. A Pp. 2.§
(1)bekezdése és 3.§
(4)bekezdése alapján azonban a bíróságnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a felek ésszerű határidőn belül tegyék meg nyilatkozataikat, bizonyítási indítványaikat. Az I.r. alperes 2010. novemberében benyújtott beadványában már utalást tett arra, hogy a felperes feltehetően eltüntetett iratokat. Ekkor már lehetősége lett volna büntetőeljárás kezdeményezésére. Erre azonban csak a másodfokú eljárás során, 2012-ben került sor. Egyébként ez a tényállítás, a már hivatkozott szabad bizonyítás elvéből fakadóan más módon is, nemcsak egy büntetőeljárás során feltárt bizonyítékkal, igazolható lett volna. Az I.r. alperes nem volt elzárva annak lehetőségétől. A Pp. 152.§
(1)bekezdése alapvetően nem az I.r. alperes által hivatkozottak eljárásjogi eszközeként, hanem arra szolgál, ha valamely büntetőjogilag értékelt magatartás polgári jogi jogkövetkezményeiről kell döntenie a polgári peres bíróságnak. A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy az I.r. alperes által kezdeményezett büntetőeljárás tárgya az elkövető büntetőjogi felelősségének megállapítása, míg a jelen eljárásban a felperes által előterjesztett kereset alapján az alperesek felperesi tagi kölcsön visszafizetésével kapcsolatos marasztalása ténybeli és jogi alapjairól kellett dönteni. Olyan előzetes büntetőbírói hatáskörbe tartozó kérdés, amely a jelen jogvita eldöntésére kihatna nem merült fel. Nem a felperes esetleges büntetőjogi felelősségének polgári jogi következményei képezték a polgári per tárgyát. A Kúria álláspontja szerint alaptalanul hivatkozott az I.r. alperes ezért arra is, hogy a büntetőeljárás eredményének beszerzése nélkül a bizonyítékok eljárt bíróságok általi mérlegelése a Pp. 206.§
(1)bekezdésének szabályait sértette. A másodfokú bíróság ítélete mindazokat a tartalmi elemeket, amelyeket a Pp. 221.§
(1)bekezdése előír tartalmazza: a megállapított tényállást, a bizonyítékokat, jogszabályokat, a bizonyítékok mérlegelésekor figyelembe vett körülményeket. Maga az I.r. alperes sem részletezte, hogy a támadott ítéletet e szabállyal miért tartja ellentétesnek. A Kúria ezért a Pp. 221.§
(1)bekezdésének megsértését sem tudta megállapítani. Mindezekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az I.r. alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78.§
(1)bekezdése szerint köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatos jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból álló költséget. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.)IM. rendelet 3.§
(2)bekezdésének a)-b) pontja,
(5)-
(6)bekezdése, és a 4/A.§
(1)bekezdése alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59.§
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban rendelkező 6/1986 (VI.26. ) IM rendelet 15.§
(1)és
(3)bekezdése alapján az alperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is. Budapest,
- november
- Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró