Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.477/2015/8/II. A dr. Hetényi Géza ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve „f.a." (felperes címe) felperesnek, a Hollósiné dr. Prohászka Dóra ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen, kártérítés megfizetése és ügyvezető felelősségének megállapítása iránt indított perében, a Budapest Környéki Törvényszék
- július
- napján kelt, 7.G.40.323/2013/
- számú ítélete ellen, a felperes és az alperes által előterjesztett fellebbezések folytán - a
- december
- napján megtartott tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg - külön felhívásra - 48.000 (Negyvennyolcezer) forint, míg a felperest arra, hogy fizessen meg - külön felhívásra - 2.500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint eljárási illetéket a Magyar Államnak. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül az alperesnek 470.000 (Négyszázhetvenezer) forint másodfokú perköltséget. Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperesi gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a Budapest Környéki Törvényszék
- október
- napján kelt és
- február
- napján jogerőre emelkedett, ...Fpk.... számú végzésével állapította meg, egyidejűleg elrendelte a társaság felszámolását. Felszámolóként a ... Kft.-t jelölte ki. A felszámolás elrendeléséről szóló határozat közzétételére
- március
- napján került sor, mely a felszámolás kezdő időpontja. Az adós gazdálkodó szervezet hitelezői
- június
- napjával bezárólag 60.765.365 forint összegű igényt jelentettek be, melyet a felszámoló nyilvántartásba vett és visszaigazolt. Az adós gazdálkodó szervezet önálló képviseletre jogosult vezető tisztségviselője (vezérigazgatója)
- március
- napjáig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat által kibocsátott Cégmásolat szerint az alperes volt. Az alperes a vezetése alatt álló felperesi gazdálkodó szervezet képviseletében
- évre nyújtott be társasági adóbevallást. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal tájékoztatása szerint az adóbevallás fontosabb mérlegadatai szerint a tárgyi eszközök záróállománya 19.587.000 forint, a készletek záróállománya 30.773.000 forint, a követelések záróállománya 44.599.000 forint, míg a pénzeszközök záróállománya 150.000 forint, vagyis
- december
- napján a felperes gazdálkodó szervezet mindösszesen 95.109.000 forint „záróállománnyal" rendelkezett. Ezt követően az alperes további, a társaság vagyoni helyzetét tükröző társasági adóbevallást nem nyújtott be. Az alperes iratokat a felszámolónak nem adott át, illetőleg az adós gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetével összefüggésben adatokat nem szolgáltatott. Az adós gazdálkodó szervezetben betöltött ügyvezetői tisztségéről a
- július
- napján kelt nyilatkozatában - ugyanezen napi hatállyal - az alperes lemondott. A lemondó nyilatkozat egy példányának átvételét a „..." cég nevében érkeztették, a lemondó nyilatkozattal azonos dátummal. A felperes - a felszámoló által képviselt adós gazdálkodó szervezet -
- június 20-i érkeztetéssel előterjesztett keresetében 95.109.000 forint, valamint ezen összeg
- április
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest pénztár- és leltárhiány címén a gazdasági társaságokról szóló,
- évi IV. törvény (Gt.)
- §
(2), továbbá a Cstv. 31. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjaira utalással. Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság a 2013. február 6. napján kelt, 7.G.40.214/2012/5. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 91.109.000 forintot és ezen összegnek 2012. április 7. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, továbbá 2.540.000 forint perköltséget, valamint 1.500.000 forint le nem rótt illeték megfizetésére is kötelezte. Ezen ítélet ellen előterjesztett alperesi fellebbezés alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 15.Gf.40.394/2013/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a másodfokú eljárás során 2.500.000 forint jogorvoslati illeték, továbbá személyenként 1.000.000 forint + áfa ügyvédi költség merült fel. Az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében - többek között - kiemelte, hogy a vezető tisztségviselőket a tisztség betöltésével összefüggésben terhelő kártérítési felelősségre alapított kereset elbírálása esetén a Gt. 30. §
(2)bekezdése, továbbá a Ptk. 339. §
(1)bekezdése irányadó. A kártérítési igény körében a mérlegbeszámoló letétbehelyezési, illetőleg iratátadási kötelezettségének elmulasztása nem keletkeztet vélelmet a volt vezető tisztségviselő kártérítő felelősségével összefüggésben, a kártérítési igény elbírálása során fel kell tárni a társaság vagyoni helyzetét, illetőleg az alperes felróható magatartásával összefüggésben hiányzó vagyon mértékét, és a kárigény csak abban az esetben lehet alapos, ha a vezető tisztségviselő jogellenes magatartásával okozati összefüggésben a kár bekövetkezte megállapítható. Szükséges annak rekonstruálása, hogy ténylegesen mely összegű vagyonnal (kellett volna) a felszámolás kezdő időpontjában az adós gazdálkodó szervezetnek rendelkeznie, és ehhez képest az alperes felróható magatartásával összefüggésben az mennyiben csökkent. A hatályon kívül helyezést követően folytatódó eljárásban a felperes
- sorszámú előkészítő iratában másodlagos kereseti kérelmet terjesztett elő a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozással, melyben annak megállapítását indítványozta, hogy az alperes mint az adós gazdálkodó szervezet volt vezetője a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent és a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kiegyenlítését meghiúsította, egyidejűleg 63.957.094 forint vagyoni biztosíték nyújtására kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság ezen kereseti kérelem előterjesztést keresetváltozásként értékelte és ekként figyelemmel az alperes keresetmódosításhoz hozzá nem járuló nyilatkozatára - a keresetváltoztatást elutasította. Ezt követően a felperes új keresetlevelében önálló keresetet terjesztett elő az alperes ellen a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozással, egyidejűleg 63.957.094 forint vagyoni biztosíték nyújtására is kérte kötelezni az alperest. Kifejtett álláspontja szerint az alperes a felszámolás kezdő időpontját megelőzően, 2009-től sem az éves társasági adóbevallási kötelezettségének, sem a beszámolókészítési és közzétételi kötelezettségének nem tett eleget, majd ezt követően nem teljesítette a Cstv.
- §
(1)bekezdésében foglalt kötelezettségeit sem. A kereset szerint a hitelezői érdeksérelem vélelmezendő a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése szerint. A felperes kereseti kérelmének egyesítését indítványozta a hatályon kívül helyezést követően folytatódó 7.G.40.323/
- szám alatt folyamatba tett peres eljáráshoz. Az elsőfokú bíróság 7.G.40.301/2014/
- számú végzésével a Cstv. 33/A. §-ra alapított felperesi kereset alapján folyamatba tett peres eljárást az előzményi, 7.G.40.323/
- számon folyamatba tett peres eljáráshoz egyesíteni rendelte a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján. A felperes a
- október
- napján megtartott tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy a perben elsődleges keresetként a Cstv. 33/A. §-a alapján kívánja igényét érvényesíteni. Az alperes érdemi védekezésében az egyesített, majd elsődlegesként fenntartott felperesi keresettel összefüggésben elsődlegesen a per megszüntetését indítványozta a Pp.
- §
(1)bekezdés
- d)pontjára utalással a Pp. 157. §
- a)pontja alapján; a másodlagosként fenntartott, a Gt. 30. §
(2)bekezdésére alapított felperesi kereset elutasítását a bizonyítottság hiányára hivatkozással kérte, az alperes további védekezése a Cstv. 33/A. §-a alapján előterjesztett kereset érdemi elutasítására irányult. Kifejtett álláspontja szerint
- július
- napján az ügyvezetői tisztségről lemondott, így az alperes ezt követően nem volt jogosult a társaság nevében és képviseletében eljárni, nyilatkozatot tenni, mérleg készítésére megbízást adni és annak közzétételéről gondoskodni. Utalt a Pécsi és a Szegedi Ítélőtábla Cstv. 33/A. §-ait érintő Gf.IV.30.248/2010/
- és Gf.I.30.344/2011/
- számú ítéleteiben kifejtett jogértelmezésre, továbbá hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla BDT
- évi
- számú eseti döntésére. Az elsőfokú bíróság
- sorszámú ítéletével megállapította, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a társasági vagyon 63.957.094 forint mértékben csökkent; ennek következtében az alperes 63.957.094 forint erejéig kártérítési felelősséggel tartozik a felszámolási eljárás során ki nem elégített hitelezői követelésekért. A bíróság kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül vagyoni biztosítékként helyezzen letétbe 63.957.094 forintot, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására 36.000 forint illetéket. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 2.540.000 forint perköltséget, továbbá az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására 4.000.000 forint illetéket. Ismertette a felszámolási eljárást megelőző, Nemzeti Adó- és Vámhivatal által a felperes fennálló adótartozásának behajtása érdekében foganatosított végrehajtási eljárás tényét, melynek során a felperes pótkocsija lefoglalásra került
- október
- napján, azonban a végrehajtás nem eredményezte a követelésének (adótartozás) megtérülését, ezért kezdeményezte a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a felperes (adós) ellen felszámolási eljárás lefolytatását. Ismertette a felszámolást elrendelő végzés tartalmát, valamint a felperes gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, a felperes első- és másodlagosan fenntartott kereseti kérelmeit, továbbá az alperes érdemi védekezését. A felperes keresetét részben találta alaposnak. E körben jogszabályi indokként a Cstv. 33/A. §
(1),
(2)és
(3)bekezdéseit hívta fel. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Cstv. 27. §
(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a felperesi gazdálkodó szervezet „legkésőbb"
- október
- napján fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, hiszen az adóvégrehajtási eljárás nem vezetett eredményre és a végrehajtási eljárást foganatosító Nemzeti Adó- és Vámhivatal ennek okán kezdeményezte a felperes felszámolását. Az elsőfokú bíróság ezen időpontot követően tanúsított alperesi (ügyvezetői) magatartást vizsgálta akként, hogy az alperes ezen időpontot követően milyen ügyvezetői magatartásokat tanúsított, amelyek a felperes vagyonának csökkenését megakadályozták, illetőleg a hitelezői érdekek akár csak részbeni kielégítését, a társaság gazdasági-pénzügyi helyzetének javítását szolgálták. Nem fogadta el az alperes védekezését, amely szerint ügyvezetői megbízatása
- július
- napjával megszűnt. E körben rámutatott arra, hogy a felperes tagja által átvételre került ugyan
- július
- napján a vezető tisztségről szóló lemondó nyilatkozat, ez azonban nem akadálya a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdés szerinti igényérvényesítésnek, ugyanis a közhiteles cégnyilvántartáson nem került átvezetésre az ügyvezetői tisztségről való lemondás ténye; e körben hangsúlyozta, hogy a a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló,
- évi V. törvény (Ctv.)
- §-a lehetőséget biztosít a már vezető tisztséget be nem töltő személy részére is, hogy saját maga kezdeményezze a cégjegyzékből való tisztség törlését. Az elsőfokú bíróság egyebekben megállapította, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően semmilyen olyan lépést, intézkedést nem tett, amely a hitelezői veszteségek elkerülésének csökkentését, a társaság gazdasági-pénzügyi helyzetének javítását szolgálta volna, ezt meghaladóan a
- évre vonatkozóan nem tett eleget a beszámoló letétbehelyezési és közzétételre vonatkozó kötelezettségének sem, és nem teljesítette a Cstv.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjában foglaltakat, ennek cáfolatára bizonyítási indítványt sem terjesztett elő, így a felperes elsődleges keresetét alaposnak találta és az alperes „ügyvezetői felelősségét" megállapította. Az alperes vagyoni biztosíték összegét nem vitatta (nyilatkozatot nem tett), így a felperes kérelmét teljesítve az alperest 60.765.365 forint vagyoni biztosíték nyújtására kötelezte. A Gt. 30. §
(2)bekezdésére alapított felperesi kártérítési keresetet az elsőfokú bíróság elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.394/2013/
- számú végzésében foglalt bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette, nem bizonyította, hogy a felszámolás kezdő időpontjában milyen mértékű vagyontömeg hiányzott a társaság vagyonából, az alperes mint vezető tisztségviselő felróható magatartásával összefüggésben. Külön arra is utalt, hogy a felperes a
- évre vonatkozó, alperes által közölt mérleg adataira hivatkozott, azonban ez a tényleges kárigény bizonyításához önmagában nem elégséges. A perköltség körében a teljesített és elutasított elsődleges és másodlagos kereseti kérelmek alapján határozott. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét peres fél fellebbezést terjesztett elő. A felperes elsődleges jogorvoslati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a felperesi keresetet elutasító rendelkezés mellőzését és az alperes perköltségekbeni marasztalását kérte. Kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság elsődleges keresetének helyt adott, másodlagos keresetét csak arra az esetre tartotta fenn, ha az elsőfokú bíróság az elsődleges keresetét elutasítja, így a másodlagos kereset elbírálása mellőzésének lett volna helye az elsődleges keresetének egészbeni teljesítése okán. Másodlagosan az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperest 95.109.000 forint kártérítés és a kapcsolódó perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Kifejtett álláspontja szerint a felperesi adós társaság utolsó hiteles mérlege óta a vagyonban bekövetkező változásra utaló iratanyag nem került átadásra, az iratanyag létének hiánya éppen azt igazolja, hogy nem volt változás a vagyonban; külön arra utalt, hogy a vagyonban bekövetkezett változás igazolása az alperes érdekkörébe esik, és ez alapján az alperesen áll a bizonyítási teher. Egyedül az alperes volt abban a helyzetben, hogy az iratanyagot pótolja. Hangsúlyozta, hogy az alperes a tárgyalásról idézése ellenére távol maradt, pszichés állapotára hivatkozással, ugyanakkor ezen állapota nem akadályozta abban, hogy egy részvénytársaság vezetését ellássa, majd a perben jogi képviselőjének nyilatkozzék. Harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a perköltségre vonatkozó elsőfokú rendelkezés megváltoztatását és a pervesztes alperes eljárás során felmerült költségekbeni marasztalását indítványozta. Az alperes elsődlegesen a Cstv. 33/A. §-ra alapított, utóbb a megismételt eljárás időtartama alatt előterjesztett és jelen eljáráshoz egyesített (az elsőfokú bíróság által teljesített) kereset körében elsődlegesen a per megszüntetését indítványozta. Részletesen kifejtett jogi álláspontja szerint jelen perben - külön figyelemmel a perfüggőségre - csak az eredeti kereseti kérelemben megjelölt, Gt.
- §
(2)bekezdésére alapított 95.109.000 forint pénztár- és leltárhiány címén történő kárigény elbírálására kerülhetett volna kizárólag sor. (Sérelmezte még, hogy ezen kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság tévesen ismertette az eljárást befejező ítéletében, ugyanis az elsőfokú bíróság
- április
- napjától szóló kamatigényt jelölt meg a
- április 7-i felperesi igénnyel szemben.) Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg tényként, hogy az alperes vezető tisztségviselői megbízatása a felszámolás kezdő időpontjáig fennállt, azaz
- július
- napjától
- március 6-ig töltötte be vezető tisztségét, e körben ismételten hangsúlyozta, hogy ügyvezetői megbízatása
- július
- napjával - okirattal igazoltan - megszűnt. Hangsúlyozta, hogy a cégnyilvántartás közhitelességének lényege, hogy az ott bejegyzett adatok, jogok, tények fennállta és tartalmi helytállósága vélelmezett, amely megdönthető vélelem. E körben felhívta a Gt.
- §
(1)bekezdés d) pontját, amely szerint lemondással megszűnik a vezető tisztségviselői jogviszony, arról a 31. §
(2)bekezdés szerint arról a vezető tisztségviselő bármikor lemondhat. Utalt a Fővárosi Ítélőtábla eseti döntésére, amely szerint az ügyvezető lemondása olyan egyoldalú, címzett jognyilatkozat, amely - ha a társaság működőképességét nem érinti - közléssel nyomban hatályosul. Kifejtett álláspontja szerint az alperesi tisztség megszűnését az eseti döntések és a jogtudomány is alátámasztja. További jogorvoslati kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a felperes elsődleges, Cstv. 33/A. §-ára alapított kereseti kérelmének elutasítására is irányult. Kifejtett álláspontja szerint tévesen határozta meg az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját
- október
- napjában. Ellentmondásosnak találta a jogorvoslati kérelem az elsőfokú bíróság ténymegállapítását, amely szerint a felperes adótartozását csak részben fedezte a pótkocsi lefoglalása, utóbb az ítélet már a lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelenségét állapította meg. Hangsúlyozott álláspontja szerint a felperes ezen időpontban még nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, hiszen volt vagyoneleme, amelyet az adóhatóság végrehajtási eljárás eredményeként lefoglalt és értékesíthetett volna, de ezt nem tette. A Kommentár irodalomra utalással külön hangsúlyozta, hogy a felperes keresete azért sem vezethet eredményre, mert a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti eljárás során „...nem a ki nem elégített hitelezői igények összessége érvényesíthető a vezető tisztségviselővel szemben, hanem az az összeg, amely az alperes mulasztása miatt jelenik meg vagyoncsökkenésként az adós társaságnál. A vagyoncsökkenés a vezető tisztségviselői mulasztást követő sikertelen gazdasági döntéseknek a következménye az adós vagyonában." Hangsúlyozta, hogy a felperes nem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezésként kért összeg valósága miért „tényszerű, valós érték". A fellebbezések az alábbiak szerint alaptalanok. I. A felperesi fellebbezéssel összefüggésben az ítélőtábla kiemeli az alábbiakat. A felperes 2012. évben terjesztette elő a Gt. 30. §
(1)bekezdésére alapított kereseti kérelmét, mely alapján hozott ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte, és a folytatódó eljáráshoz az utóbb előterjesztett kereset egyesítésre került. A felperes másodlagosan fenntartott kereseti kérelmének elbírálása akkor lett volna mellőzhető, ha az elsődleges és másodlagos keresete látszólagos (alternatív) keresethalmazatot alkot. A látszólagos keresethalmazat az az egy keresetben előterjesztett igényösszesség, amellyel a felperes valamely kereseti kérelmének elutasítása esetére terjeszti elő másodlagos, avagy további (alternatív) kereseteit. Az alternatív keresetek azonban egyszerre kerülhetnek előterjesztésre, és nyilvánvalóan nem utóbb, a hatályon kívül helyezést követő eljárásban előterjesztett újabb (önálló) kereset válik alternatív keresetté azzal, hogy a felperes ilyen irányú kérelmet előterjeszt. A felperes két önálló keresetet terjesztett elő, amelyet az elsőfokú bíróság egy eljárásban bírált el, az alapos keresetet teljesítette, míg az alaptalant elutasította és ennek perköltség következményét is levonta. Az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést akkor, amikor az egyesített két önálló keresetet elbírálta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének ez okbóli megváltoztatásának nem volt helye. A felperes másodlagosan előterjesztett fellebbezése sem alapos. A felperes Gt. 30. §-ára alapított keresetével összefüggésben a Fővárosi Ítélőtábla a 15.Gf.40.394/2013/5. számú végzésében annyiban állást foglalt, hogy a kárigény összegszerűségének körében kiindulási pont lehet a 2009. évre szóló, alperes által közölt mérlegadat, azonban az önmagában annak bizonyításához nem elégséges. A felperes a hatályon kívül helyező végzésben már értékelteket meghaladó további bizonyítékot ezen keresetével összefüggésben nem szolgáltatott, következésképpen ez irányú keresete (és fellebbezés) sem vezethetett eredményre. A Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-
- §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte keresetenként a peres felek között a pernyertességpervesztesség perértékkel összefüggő arányát, következésképpen az elsőfokú ítélet a perköltség körében sem volt megváltoztatható a felperesi fellebbezés alapján. II. Az ítélőtábla az alperes fellebbezésével összefüggésben az alábbiakat emeli ki. A jogorvoslati kérelem indokolása szerint az alperes a felperesi gazdálkodó szervezetben betöltött vezető tisztségéről lemondott, a lemondó nyilatkozatára figyelemmel ekkénti jogviszonya megszűnt, ezért a felperes keresete ez okból sem vezethet eredményre. Az alperes állította, hogy
- július
- napján mondott le joghatályosan a vezető tisztségéről, így ezen időponttól kezdődően már vezetői felelősséget sem visel. A Fővárosi Ítélőtábla mindenekelőtt utal a Gt.
- §
(1)és 31. §
(2)bekezdését értelmező, a BDT
- számú jogesetként közzétett eseti döntésre, amelyben az ítélőtábla iránymutató határozatában az alábbi jogértelmezést adta: „A kft. ügyvezetője bármikor lemondhat, de e lemondás csak annak hatályosulása esetén váltja ki a vezető tisztségviselés megszűnésének jogkövetkezményét. Ha a társaságnak egyedül megmaradt tagja az ügyvezető, nem hatályosul az olyan lemondó nyilatkozata, amelyet a cég székhelyére címez és saját maga vesz át." Az iratokhoz csatolt lemondó nyilatkozatot az alperes - állítása szerint - joghatályosan tette, hiszen azt kézbesítette a felperes egyetlen tagja részére. A rendelkezésre álló cégmásolat szerint a felperesi gazdálkodó szervezet tagja a ... (cím). A cégmásolat II. Cégformától függő adatok 1/
- rovata szerint a szervezet képviseletére jogosult személy kézbesítési megbízottja a ... Kft. (cím). Az ítélőtábla a jogorvoslati kérelemre tekintettel megvizsgálta az iratokhoz csatolt lemondó nyilatkozatot. A csatolt másolat szerint átvételére
- július
- napján - a lemondás dátumával egyező időpontban - került sor, nem határozható meg, hogy ki vette át az iratot, illetőleg a bélyegzőn található cégnév sem egyezik a cégnyilvántartás szerinti tulajdonos gazdálkodó szervezet elnevezésével. Az iratokhoz csatolt cégmásolat szerint a ...-i székhelyű tulajdonos gazdálkodó szervezet Magyarországon kézbesítési megbízottal mint képviselővel rendelkezett, azonban nem a részére került megküldésre (átadásra, kézbesítésre) a lemondó nyilatkozat. A Fővárosi Ítélőtábla a lemondás hatályosulása tényének hiányát állapította meg az idézettek szerint, ezért helytálló volt - ezen indokolásbeli változtatással - az elsőfokú bíróság azon ténymegállapítása, amely szerint a felszámolás kezdő időpontjáig az alperes volt a felperesi gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője. A jogorvoslati kérelemmel összefüggésben az ítélőtábla kiemeli még az alábbiakat. A Gt.
- §
(2)bekezdése szerint a vezető tisztségviselő tisztségéről bármikor lemondhat, ha azonban a gazdasági társaság működőképessége ezt megkívánja, a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá, kivéve, ha a gazdasági társaság legfőbb szerve az új vezető tisztségviselő megválasztásáról e határidő elteltét megelőzően gondoskodott, illetve gondoskodni tudott volna. A lemondás hatályossá válásáig a vezető tisztségviselő a halaszthatatlan döntések meghozatalában, illetve az ilyen intézkedések megtételében köteles részt venni. A
(2)bekezdés értelmében a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá, ha a gazdasági társaság működőképessége ezt megkívánja. A ...-i székhelyű tulajdonossal rendelkező, új ügyvezetővel (vezető tisztségviselővel) nem bíró gazdasági társaság működőképessége nyilvánvalóan megkívánja, hogy a bejelentéstől számított hatvanadik napon váljék hatályossá a vezető tisztségviselő lemondása. Külön kiemeli még az ítélőtábla azt, hogy az alperes által állított lemondás
- július 15-i - az ítélőtábla által el nem fogadott - hatályosulása esetén sem mentesül az alperes a
- évi mérlegbeszámoló letétbehelyezési kötelezettsége alól, hiszen annak legkésőbbi időpontja
- május
- napja volt, annak tényét pedig az alperes nem is állította, hogy ezen időpontot megelőzően szűnt volna meg az ügyvezetői jogviszonya. A kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság az éves beszámoló letétbehelyezési és a Cstv.
- §
(1)bekezdés szerinti irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségének nem teljesítése okán a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése alapján vélelmezte a hitelezői érdekek sérelmét, amellyel szemben az alperes nem bizonyított semmiféle olyan intézkedést, amely a hitelezői veszteségek elkerülését, csökkentését szolgálta volna. A fenyegető fizetésképtelenség időpontjával összefüggésben előterjesztett fellebbezés sem alapos. A fenyegető fizetésképtelenség a mindenkori fizetésképtelenség fogalomhoz kapcsolódik. Általános jelleggel azt mondhatjuk, hogy ez a helyzet bekövetkezik már akkor, amikor a Cstv. 27. §
(2)bekezdés valamely alpontja alapján jogszerűen és megalapozottan kezdeményezhető az eljárás az adós ellen. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást e körben is, hiszen az adós gazdálkodó szervezet vagyona nem fedezte a tartozását, a végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre, és így a végrehajtási eljárást foganatosító adóhivatal alappal kezdeményezte a felperes felszámolási eljárásának lefolytatását. A vagyonhiány keletkeztette fenyegető fizetésképtelenség az eredménytelen foglalás időpontjában bizonyossággal már bekövetkezett, ezen tényállást érdemben nem befolyásolja a pótkocsi lefoglalás ténye. A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - a jogorvoslati kérelmek tükrében szükséges indokolásbeli kiegészítéssel és változtatással helybenhagyta a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján. Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban felmerült perköltségről a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett, és kötelezte a nagyobb részt pervesztes felperest az alperes ügyvédi munkadíjának megfizetésére. Az ítélőtábla az ügyvédi munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdésében, a 4/A. §
(1)bekezdésében foglaltak figyelembevételével határozta meg. Az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetékekről a Pp. megjelölt rendelkezésein túl az Itv. 59. §
(1), 74. §
(3)bekezdése és a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján döntött. Budapest,
- december
- Pálné dr. Mikola Júlia s.k. a tanács elnöke dr. Senyei György s.k.. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: (Szénási Rita) bíró