Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.358/2015/4/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Káposztás Zoltán Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek, a dr. Hudy Zoltán ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- május
- napján kelt, 30.G.40.320/2015/
- számú végzésével kijavított
- április
- napján kelt, 30.G.40.320/2015/
- számú ítélete ellen, az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán, a
- november
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Ezen ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A XY Kft.
- augusztus 15-i bejegyzéssel alakult. Fő tevékenysége tésztafélék gyártása volt. A társaság képviseletre jogosult vezető tisztségviselője
- május 31-től
- november
- napjáig az alperes,
- november 20-tól
- január
- napjáig pedig D. volt. Az alperes a társaság tagja is volt, mellette
- november
- napjáig M., majd ezen időpontot követően D. és S. volt társasági tag. A felperes hitelezőként, a XY Kft. pedig adósként
- április
- napján kölcsönszerződést kötött, amelynek keretében az alperes a XY Kft.-nek 2.000.000 forintot fizetett ki. A kölcsön visszafizetése
- július
- napján volt esedékes. A felek 20% kamatot kötöttek ki. Az adós a tartozás biztosítékául zálogjogot engedett a tulajdonában álló Combinata Dea D 120 2002 típusú tésztagyártó gépen. Az adós 30 napot meghaladó késedelme esetén a hitelező zálogjogát jogosult volt érvényesíteni, a gépet elszállítani és értékesíteni. Az alperes ügyvezetése alatt a társasággal szemben
- szeptember
- napján az APEH Keletbudapesti Végrehajtási Osztálya végrehajtási eljárást indított. Ezt követően az adóhatóság felszámolási eljárást kezdeményezett a társaság ellen, a Fővárosi Törvényszék ...Fpk.... számú végzésében a társaság fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását -
- január 30-i kezdő időponttal - elrendelte. A kijelölt felszámoló a felperes hitelezői igényét - határidőn túliként - 2.000.000 forint tőke, 20.000 forint regisztrációs díj, vagyis mindösszesen 2.020.000 forint összegben f) kategóriásként visszaigazolta. A kijelölt felszámoló az adós társaság elleni felszámolási eljárás egyszerűsített befejezését indítványozta. A Fővárosi Törvényszék
- sorszámú végzésével az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette és a felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezte. Tényként állapította meg a határozat indokolásában, hogy az adós gazdálkodó szervezet részéről nem került teljesítésére a felszámolást megelőző 3 évben az éves beszámoló letétbehelyezési kötelezettség. Tényként rögzítette még a felszámolást lefolytató bíróság, hogy az adós ügyvezetője a felszámoló részére iratanyagot egyáltalán nem adott át. Az időközben, az alperes ellen tartozás fedezetelvonása bűntettének megalapozott gyanúja miatt folyamatba tett büntetőeljárás során lefoglalt Combinata Dea tésztagyártó gép lefoglalása megszüntetésre került, a BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitányság ....bü számú határozata szerint azért, mert a lefoglalt gépről kiderült, hogy nem egyezik meg azon géppel, amelyet a kölcsönszerződés fedezeteként feltüntettek. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes mint a XY Kft. volt ügyvezetője a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, amely hitelezők követeléseinek [a felperes követelése 2.020.000 forint és annak kamatai] teljes mértékben történő kielégítését meghiúsította. Tényállítása szerint az alperes mulasztása okán az adós cég vagyona nullára csökkent, ugyanakkor az alperes a jogszabályok szerinti beszámolókészítési, letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségét nem teljesítette, így a hitelezői érdeksérelmet vélelmezni indítványozta. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontjaként elsődlegesen
- június 16-át (a kölcsönszerződés visszafizetési határidejét), másodlagosan pedig
- szeptember 3-át (az adóhatósági végrehajtás kezdő időpontját) jelölte meg. További tényállítása szerint jóllehet az alperes a cégben tulajdonolt üzletrészét
- november 20-án névlegesen átruházta, a megállapodás azonban semmis, hiszen a vevőnek nem állt szándékában céget vásárolni. A kölcsönszerződés fedezetéül szolgáló zálogjoggal terhelt gépet
- április 29-én vásárolta meg az alperes, annak ellenére, hogy azt már 2008-ban fedezetként felajánlotta a felperesnek. Az alperes
- november
- napját követően továbbra is a cég vezetőjének minősült, hiszen a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. A vagyoncsökkenés mértékével összefüggésben az alperesi nyilatkozatra utalt, amely szerint a kölcsönösszeget a társaság másik tagjának adta át, az összeg nem a társaság érdekkörében került felhasználásra és az lekönyvelésre sem került. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Hivatkozása szerint - többek között - a perrel érintett kölcsönszerződés körében a Kft. további tagja, M. határozott. Az alperes az ügyvezetői megbízást csak azért vállalt, mert M. büntetőbíróság általi jogerős elítéltetés okán ügyvezetői tisztséget nem tölthetett be. Egyebekben pedig
- november
- napján a cégben fennálló üzletrészüket el is adták. Állítása szerint a felperes nem is valószínűsítette, hogy az alperes olyan tevékenységet folytatott, amely okán felelősséggel tartozna a cég tartozásaiért. Álláspontja szerint a társaság könyvelőjének tanúkénti nyilatkozata alátámasztja azt a körülményt, hogy az alperes éves beszámoló bevallási, letétbehelyezési kötelezettségét teljesítette, illetőleg 2008 decemberéig a kölcsönösszeg felét visszafizette a felperesnek.
- évre pedig nem volt köteles az egyszerűsített éves beszámoló letétbehelyezésére. A csődbűntett gyanúja miatt folytatott vizsgálatot a hatóság bűncselekmény hiánya okán megszüntette. Indítványozta a per tárgyalásának felfüggesztését a büntetőeljárás jogerős befejezéséig. Kifejtett álláspontja szerint a tésztagyártó gép, mely a büntetőeljárás során lefoglalásra került, a tartozás fedezeteként szolgálhat, amennyiben igen, akkor a kereset ez okból is alaptalan.
- évben 4.000.000 forint tagi kölcsönt nyújtott a társaságnak, a 2.000.000 forint kölcsönösszegről szóló hitelszerződést pedig az alperes mint ügyvezető írta alá. Az elsőfokú bíróság
- sorszámú ítéletével a felperes keresetét teljesítve megállapította, hogy az alperes ügyvezetői feladatait
- július
- napjától, a XY Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezésének időpontjától nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal 2.020.000 forint és járulékait erejéig a hitelezők követeléseinek kielégítését meghiúsította. Kötelezte továbbá, hogy fizessen meg a felperesnek 317.500 forint perköltséget, továbbá az alperest az eljárás során felmerült le nem rótt illeték megfizetésére is kötelezte. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes
- augusztus 15-től
- november 20-ig az adós társaság ügyvezetője volt. A fenyegető fizetésképtelenség időpontját - az alperesi elismerésre figyelemmel -
- július 16ában határozta meg. Rámutatott arra, hogy az alperes az éves beszámoló letétbehelyezési kötelezettségének a felszámolást megelőző 3 évben nem tett eleget, következésképpen a hitelezői érdeksérelem vélelmezendő. Külön kiemelte, hogy a
- július
- napja előtti ügyvezetői magatartásnak nincs ügydöntő jelentősége. Külön kiemelte, hogy annak nincs jelentősége, hogy a társaság többségi tulajdonosa irányította ténylegesen a céget, hiszen önmagában az ügyvezetői tisztség lehetővé teszi a hitelezői érdeksérelem vizsgálatát a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése alapján. Nem fogadta el értékelhető bizonyítékként Sz. könyvelő tanúvallomását, amely szerint ténylegesen a kölcsönösszegből M. 1.200.000 forintot 2008 decemberéig megfizetett. A vélelmezett felelősséggel összefüggésben rámutatott arra, hogy az alperes reá háruló bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette, nem bizonyította, hogy ügyvezetőként elvárható valamennyi intézkedést megtette a felperesi hitelezői veszteség elkerülése, illetőleg csökkentése érdekében. Az alperesi bizonyítási indítványokat - úgymint NAV megkeresése és az eljárás felfüggesztése - nem találta teljesíthetőnek. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását indítványozta. A fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint a felperes is tudott arról, hogy az alperesi cég számára nyújtott kölcsönt nem a cég hasznosította, hanem annak tagja, M. Erről a felperesnek tudnia kellett, hiszen a cég székhelye annak az épületnek az alsó szintjén volt, amelynek felső szintjét M. a felperes élettársától bérelte. Ekként a felperes azt is tudta, hogy a fedezetül felajánlott gép nem a cég, hanem M. tulajdona. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés nem alapos, az elsőfokú bíróság ítélete a fellebbezés korlátai között nem jogszabálysértő. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerint a hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól [6. §] annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése alapján mentesül a felelősség alól az
(1)bekezdésben említett vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a 31. §
(1)bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. A Kúria Gfv.VII.30.001/2014/
- számú [a Cstv. 33/A. §-a alapján érvényesített igények elbírálása során irányadó] határozatában rámutatott arra, hogy a Cstv. 33/A. § szerinti felelősség fennállása szempontjából kiemelkedő jelentősége van, hogy mikor került az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet elsőfokú bíróság által megállapított időpontját az alperes nem vitatta. A már idézett és jelen eljárásra irányadó kúriai határozat további jogértelmezése szerint a Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősség kérdésének eldöntése során az adott tényállás mellett azt kellett vizsgálni, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az ügyvezető ügyvezetői feladatait a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta-e el, tevékenységeként csökkent-e az adós vagyona. A fenyegető fizetésképtelenség elsőfokú bíróság által meghatározott időpontot (
- július 16.) követő tevékenységgel kapcsolatban az alperes érdemi nyilatkozatot, tényállítást és ebből következően bizonyítási indítványt sem tett, jogorvoslati kérelmében is annak tényét hangsúlyozta, hogy a felperes által folyósított kölcsön felhasználásával kapcsolatos döntést nem hozott. A felhívott jogszabályhely értelmezése körében kialakult ítélkezési gyakorlat szerint egyértelmű, hogy e jogszabályhelyre alapított felelősség vizsgálata körében mindösszesen a fenyegető fizetésképtelenséget követő ügyvezetői magatartásnak van ügydöntő jelentősége. Az alperes a fellebbezési védekezését arra alapította, hogy ténylegesen a felperes által átadott pénzt kinek a döntése alapján és ki használta fel. Ezen védekezésnek - többek között - azért nincs relevanciája, hiszen a felperes az adós gazdálkodó szervezet nyilvántartott hitelezője, a jelen eljárással érintett követelés alapján kereshetőségi joga egyértelműen fennáll. A felperes mint hitelező követelésének ennyiben van jelentősége. Az alperesi hivatkozások így a felperes és alperes Cstv. 33/A. § -a alapján fennálló jogviszonyát nem érintik. Az elsőfokú eljárásban előterjesztett, majd a fellebbezésben lényegében megismételt védekezés érdemben nem vonta kétségbe az elsőfokú bíróság alperesi felelősséget vélelmező jogi álláspontját. A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezési korlátok között nem jogszabálysértő ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az eredménytelen fellebbezést előterjesztő alperes a másodfokú eljárásban pervesztes lett, így ügyvédi munkadíj és fellebbezési illeték formájában felmerült másodfokú perköltségét maga viseli, továbbá köteles megfizetni a pernyertes felperes ügyvédi munkadíj formájában felmerült fellebbezési perköltségét a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján. Az ítélőtábla az ügyvédi munkadíj összegének meghatározása során figyelembe vette a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló, 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3),
(5)bekezdéseit és a 4/A. §
(1)bekezdését, továbbá a perértéket, az ügy nehézségi fokát, továbbá a kifejtett képviseleti tevékenység módját és körét. Budapest,
- november
- Pálné dr. Mikola Júlia s.k. a tanács elnöke dr. Senyei György s.k.. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: (Szénási Rita) bíró