A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.56/2015/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi november hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 16.B.141/2015/19/I. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a Kaposvári Törvényszéken Bj.I.96/
- számon nyilvántartott, és a
- tételszám alatt kezelt szagmaradvány lefoglalását megszünteti és megsemmisítését elrendeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A szabadságvesztésbe a
- június
- napjától a
- szeptember
- napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt továbbmenően beszámítja. Felhívja az elsőfokú bíróságot az összbüntetésbe foglalás iránti intézkedések megtételére. Kötelezi a vádlottat 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Kaposvári Törvényszék a
- évi június hó
- napján kihirdetett 16.B.141/2015/19/I. számú ítéletével a vádlottat a Btk.164.§
(8)bekezdésében meghatározott testi sértés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek, és őt mint visszaesőt 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Ítéletében rendelkezett a feltételes szabadság legkorábbi időpontjáról, a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költségről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítés végett jelentettek be fellebbezést. A nyilvános ülésen a védő sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket nem megfelelően mérlegelte; erre tekintettel a nyilvános ülésen az enyhítés végett bejelentett jogorvoslatot fenntartotta. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség a BF.138/2015/1/II. számú átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a bűnösségi körülmények kisebb mértékű kiegészítése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott elsőfokú határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást; ennek során felderítette és megvizsgálta a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat. A felülbírálat során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján – figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdésének a) pontjára – az alábbiak szerint egészítette ki: - a vádlottat a Fonyódi Járásbíróság 17.B.165/2014/
- számú,
- év január hó
- napján kelt és a Kaposvári Törvényszék 2.Bf.122/2015/
- számú,
- év szeptember hó
- napján jogerős határozatával, a
- március
- napján elkövetett lopás vétsége miatt, mint különös visszaesőt, 1 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. Büntetését
- év szeptember hó
- napjától tölti. Erre tekintettel a vádlottelőzetes letartóztatását a
- évi szeptember hó
- napján megszakították (Pécsi Ítélőtábla Bf.III.56/2015/
- számú irata). Az ekként kiegészített tényállás immár mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Erre tekintettel a tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlottteljes körű beismerő vallomására alapította, tekintettel arra, hogy más közvetlen bizonyíték nem merült fel, hiszen a sértett a vallomástételt a bírósági eljárásban megtagadta, így a nyomozás során tett tanúvallomása bizonyítékként nem volt felhasználható. Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság tanú1 tanúvallomását a vádlott nyilatkozatát alátámasztó bizonyítékként. A tanú azon vallomása, miszerint a sértett hozzá menekült a vádlotti bántalmazást követően, alkalmas volt arra, hogy a bíróság a vádlotti beismerés igazolásaként fogadja el. Mindemellett az igazságügyi orvosszakértői szakvélemény is alátámasztja a vádlott védekezésében elmondottakat, amely így a vádlottbeismerő vallomását kétséget kizáróvá teszi. Mindezekből helyesen vonta le az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy a vádlotta terhére rótt bűncselekményt elkövette. Törvényes a bűncselekmény minősítése is. Az elsőfokú bíróság kimerítően és színvonalasan adott számot álláspontjáról, miszerint a vádlott kijelentéseivel és a használt eszköz jellegével szemben a magatartását miért minősítette életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, és miért nem az ölési szándék végrehajtásaként értékelte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával egyetértett. A Kúria 3/2013. Büntető Jogegységi határozata is egyértelműen állást foglal az ölési szándékkal megvalósított és a testi épséget sértő cselekmények közötti elhatárolás vonatkozásában. A jogegységi határozatban írtaknak megfelelően, az elkövetéshez használt késsel a lapockára mért szúrásból az vádlotttudatának át kellett fognia azt is, hogy – célt tévesztése esetén – a sértett életveszélyes sérülést is szenvedhet; ekként a vádlottebbe belenyugodva cselekedett. A vádlott szándéka így egyértelműen nem a sértett életének kioltására, hanem a testi épségének sérelmére irányult; ugyanakkor az életveszélyre, mint a bűncselekmény minősítő körülményére legalább eshetőlegesen kiterjedt [BH 2006.72.]. Így annak ellenére, hogy a sértett sérülése ténylegesen nyolc napon belül gyógyult, annak a lehetősége, hogy az életveszélyes eredmény – mint a bűncselekmény minősítő körülménye – bekövetkezik, minden kétséget kizáróan megállapítható. Erre tekintettel helyesen minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét a Btk.164.§
(8)bekezdése szerinti testi sértés bűntettének. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. A védő álláspontjától eltérően a vádlott javára az alkoholfüggőséget, mint szenvedélybetegséget enyhítő körülményként nem lehetett értékelni, különös tekintettel annak a ténynek a tükrében, hogy a vádlott a cselekményét alkoholtól befolyásolt állapotban követte el. Az elsőfokú bíróság tényállásában rögzítette: a vádlott a cselekményét fél liter bor elfogyasztása után követte el. További súlyosító körülményként értékelte – az ügyészi indítvánnyal egyezően – a másodfokú bíróság a hasonló ittas, indulati állapotban elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmények elszaporodását. Egyetértett a másodfokú bíróság a védővel abban, hogy a távoli, nem közvetlen kísérletnek mindig enyhítő hatása van. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette esetén az életveszély közvetlen volta nem súlyosító körülmény, mert az a bűncselekmény alaptípusa [BH 2002.258.]. Erre figyelemmel a közvetett életveszély ténye minden esetben enyhítő körülményként értékelendő. Emellett a bizonyítékok csekély számára figyelemmel felértékelődik a vádlott bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomásának a szerepe is. Mindezekre tekintettel volt lehetőség a fellebbviteli bíróság álláspontja szerint is arra, hogy az elsőfokú bíróság középmérték alatti büntetést szabjon ki. Ugyanakkor a sokszorosan büntetett előéletű, a bűncselekményt más büntetőeljárás hatálya alatt elkövető, előzőleg is többségében erőszakos, a jelen ügy sértettjének sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt büntetett előéletű vádlottnál indokolt a hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása. Erre figyelemmel a vádlottal szemben kiszabott 4 év 6 hónap tartamban megállapított szabadságvesztés szükséges és egyben elégséges büntetés is, annak enyhítésére nem látott lehetőséget az ítélőtábla. A vádlott és a védő enyhítésre irányuló fellebbezései ekként nem voltak megalapozottak. Észlelte a fellebbviteli bíróság, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során nem rendelkezett a bűnjeljegyzékben 3. tételszám alatt feltüntetett bűnjelről, ezért azt pótolta; a szagmaradvány lefoglalását a Be.155.§
(1)és
(9)bekezdései alapján megszüntette, és a Be.155.§
(8)bekezdése alapján megsemmisítését rendelte el. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiek szerint a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése folytán helybenhagyta. Rendelkezett a másodfokú bíróság a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől az előzetes letartóztatás félbeszakításáig előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdései alapján. A másodfokú eljárásban felmerült védői díjat, mint bűnügyi költséget a vádlott a Be.338.§
(1)és 381.§
(1)bekezdései szerint köteles viselni. P é c s,
- november
- Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr.Bencze Beáta s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 16.B.141/2015/19/I. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.56/2015/
- számú ítélete folytán – az abban foglalt változtatásokkal – a
- évi november hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke