A határozat elvi tartalma: Amennyiben a felek között munkaviszony létrejötte nem nyert igazolást, úgy az ennek fennállására alapított, baleset miatti kártérítési követelés nem alapos. Mfv.I.10.613/2014/
- A Kúria a dr. Prokopovitsch László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Magyari Ákos ügyvéd által képviselt alperes ellen munkáltató egészségsértése miatti kárfelelősség iránt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.735/
- szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.120/2014/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- szeptember
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.120/2014/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s A felperes a keresetében az alperest 3.000.000 forint nem vagyoni kár, 2.026.046 forint elmaradt munkabér, és
- szeptember 5-étől havi 306.870 forint járadék, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Hivatkozása szerint a felek között munkaviszony állt fenn, ezért a balesetéért az alperes felelősséggel tartozik. A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.735/2012/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és perköltség fizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek hosszabb ideje ismerik egymást, mindketten ny. lakosok. A felperesnek
- és
- között édesapjával együtt fuvarozó vállalkozása volt, és ezt a tevékenységet látta el, és végzi jelenleg is az alperes. A felperes lakóhelyén olyan telephely volt kialakítva, ahol a fuvarozási tevékenységhez kapcsolódó gépeit, egy kisebb és egy nagyobb rakodógépet, illetve teherautót tárolt. Ezeket a gépeket egy 600 nm-es vasipari csarnokban javította, és segített másoknak is kisebb-nagyobb szerelési munkák elvégzésében. A felperesnél javíttatott időnként L.M., I.Z., CS.I., R.T. fuvarozó vállalkozók, és alkalmanként nála parkolt K. M. és L.M. is a járműveivel. Az alperesnek 6-7 nagyobb teherautója van, de saját szerelőműhelye nincs, ezért ha szükséges volt a járműveit javíttatni, karbantartani, akkor azokat vagy a felpereshez, vagy más szervizbe vitette el a gépkocsivezetőivel. A felperes
- január 1-jével a vállalkozói tevékenységét befejezte, mivel a családjával lakásépítésbe kezdett, amelyben aktívan kívánt részt venni. Ezen időponttól kezdődően fuvarozási tevékenységet nem végzett, azonban az alperessel szóban megállapodott abban, hogy szükség esetén „beugró", helyettesítő sofőrként alkalmanként egy-egy fuvart elvállal. Ez történt
- nyarán, majd 2009-ben, és 2010-ben is. Ezeken a napokon a felperes eleinte alkalmi munkavállalói kiskönyvvel dolgozott, majd egyszerűsített munkaszerződést kötöttek a felek. A gépkocsi szerelési munkákat a felperes ezen időszakban is ellátta, amelyek alkalmi jellegűek voltak. Egy-egy munka 1-2 órát vett igénybe, néha 4-5 óráig tartott, de előfordult, hogy egyik nap szétszedte, másnap összerakta az autót. A tehergépjárműveket a sofőrök vitték hozzá, és vagy megvárták azok elkészültét, vagy otthagyták nála, és telefonjelzés után mentek érte. A szerelést a saját műhelyében, saját munkaeszközeivel, saját időbeosztása alapján, szükség esetén a saját maga által biztosított segítséggel végezte. A munkát az alperes nem irányította, nem ellenőrizte, nem felügyelte, csak az volt a lényeg, hogy a járművek biztonságosan tudjanak közlekedni. Ha alkatrészre volt szükség, azt vagy az alperes vette meg, vagy megvetette a felperessel, de ha sürgős fuvar akadt, akkor az is előfordult, hogy egy másik alperesi gépkocsiból szerelték ki. Ez mindig az alperes utasítására történt. A javítási árakban a felek közösen állapodtak meg. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a csatolt okirati bizonyítékok alapján megállapíthatónak találta, hogy az alperes csak a fuvarozási, azaz gépkocsivezetői tevékenységre kötött írásbeli munkaszerződéseket a felperessel - alkalmi jelleggel -, míg a szerelésre egyetlen alkalommal sem történt ilyen. Mind a két tevékenység napi szinten nem folyt össze - amikor gépkocsivezetés volt, aznap nem szerelte az alperes járműveit a felperes -, ezért a bíróság elkülönülten vizsgálta a tevékenységeket. A perbeli időben hatályos
- évi XXII. törvény (régi Mt.) 75/A. §-ának
(1)bekezdése szerint a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására. Ugyanezen §
(2)bekezdése szerint pedig a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül az eset összes körülményére tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani. Minderre tekintettel a felek között szerződés nem volt, így csak a munkaviszony legfontosabb ismérvei alapján határozhatta meg a bíróság a foglalkoztatás jellegét. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes egyéni vállalkozóként fuvarozási feladatokat lát el, melyhez a szerelési tevékenység nem kapcsolódik, szerelőket nem alkalmaz, ha javítani kellett a járműveit, a szervizbe, vagy a felpereshez vitte azokat, aki egyébként szakképesítéssel nem rendelkezett. A perbeli bizonyítási eljárás során megállapítható volt, hogy a munkát a felperes vállalta, azonban az alperes nem írta elő, hogy ahhoz segítséget nem vehet igénybe. P.J. tanúvallomása szerint volt a felperesnek segítsége Gy.A. személyében, aki azonban nem az alperes alkalmazottja volt, de K.M.G. tanúvallomása szerint az is előfordult, hogy a gépkocsivezetők segítettek egy-egy szerelési fázisban. Az Mt. 102. §
(1)bekezdése és a 103. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti foglalkoztatási kötelezettsége az alperesnek nem volt, a felperest nem alkalmazta minden nap, melynek nemcsak az írásbeli munkaszerződés hiánya volt az akadálya. Munkájára nem volt szükség folyamatos jelleggel, nem is vele végeztetett minden szerelési munkát, de a felperesnek sem kellett rendelkezésre állnia, egyéb tevékenységét is végezhette a családja javára. A bíróság a felek közötti alá-fölérendeltségi viszonyt (Mt.
- §) sem találta megállapíthatónak, hiszen a felek egyenrangúként tárgyaltak munkáról, annak elvégzési idejéről, és az ellenszolgáltatásról is. A bizonyítás eredményeként megállapítható volt, hogy az alperes a felperes munkáját nem irányította, nem utasította, kifejezetten csak kérte bizonyos munkák elvégzésére, de egyik fél sem hivatkozott arra, hogy az alperes ellenőrizte volna a felperes tevékenységét. A meghibásodott járműveket nem az alperes adta át a felperesnek, és azt nem is ő vette át tőle. Nem vizsgálta így az elvégzett munkát, sem az arra fordított időt, munkaeszközt, nem ellenőrizte a felperes napközbeni munkavégzésre képes állapotát. A munkavégzés időtartamának, illetőleg a munkaidő beosztásának meghatározása [Mt.
- §
(1)bekezdés a) pont] körében a bíróság rámutatott arra, miszerint az alperes mindezt nem határozta meg, a perbeli napon is a felperes volt az, aki megjelölte, hogy mikor tudja elvégezni a kért javítást. A bíróság álláspontja szerint a gépkocsiszerelői tevékenység jellegéből adódóan szinte kizárható, hogy van olyan munkaviszony, ahol a munkáltató az autószerelő alkalmazottját úgy foglalkoztatja, hogy az otthon, a saját műhelyében végzi ezen tevékenységet. Ez megvalósíthatatlan a felelősségi és munkavédelmi szabályok betartása miatt is. A felperes nyilatkozata szerint 10.000 forintot kért a perbeli napon végzett munkáért, amely legfeljebb egy óra alatt elvégezhető lett volna. A munkabér esetén a munkáltatót járulékfizetési kötelezettség terheli, azonban az így kialkudott ellenérték után sem a felperes, sem az alperes nem fizetett járulékot, az alperes a felperesnek bérjegyzéket nem adott. A bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy a munka elvégzését követően nem azonnal, hanem alkalmanként, esetleg havonta egyszer történt fizetés, nem minősíti munkabérré a juttatást. A felek és a perben meghallgatott tanúk is egybehangzóan állították, hogy a felperes a saját munkaeszközeivel, a saját áramforrásait felhasználva saját telephelyén végezte a tevékenységet. Az a körülmény, hogy az alperes vette meg a beépítésre kerülő alkatrészeket illetve az olajat, nem minősíti a jogviszonyt munkaviszonnyá. A bíróság álláspontja szerint szerelési, javítási munkákra a felek között írásbeli szerződés soha nem köttetett, holott a munkaviszony esetén ez kötelező. Szóbeli megállapodás vállalkozási szerződésnél lehetséges, mint a perbeli esetben is történt. A bíróság összességében azt állapította meg, hogy a felperes vállalkozási tevékenységet folytatott a lakóhelyén lévő műhelyében, ő rendszeresen javítási, szerelési munkát végzett. Ezt a körülményt megerősítette L.M. fuvarozó vállalkozó is, amikor előadta, hogy neki is szerelt alkalmanként, de munkaviszony közöttük nem jött létre. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy hiányzott a felperes keresetének jogalapja, ezért a kártérítési igényt is a bíróság elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.120/2014/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest másodfokú perköltség viselésére kötelezte. Kimondta, hogy a fellebbezési illeték az állam terhén marad. A másodfokú bíróság ítélete szerint tényszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy
- előtt - miután a vállalkozási tevékenységét befejezte - a felperes fuvarfeladatokat végzett az alperesnek 2009 illetve 2010 években kb. 2-3 hónapot dolgozott ilyen módon. Az alperes csak a gépkocsivezetői tevékenységre kötött munkaszerződést ismerte el. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a gépjárműszereléshez szükséges szakképesítéssel nem rendelkezett, amelyet a felperes a fellebbezésében vitatott, de okiratot nem csatolt, amivel ennek ellenkezőjét alátámasztotta volna. A felperes azon előadását, hogy gépjárműszerelőként is foglalkoztatták, a meghallgatott tanúk - B.S., M.F., P.J., K.M.G. vallomása nem igazolta. Helyesen hivatkozott arra az alperes a fellebbezési ellenkérelmében, hogy amennyiben a munkaviszony fennállt volna, akkor az alá- és fölérendeltségi kapcsolat alapján az alperesnek nem kellett volna a „győzködnie" a perbeli napon a felperest az olajcsere elvégzése érdekében. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, miszerint kizárólag személyesen, és csak az alperes cége részére végzett szerelési munkát. A törvényszék álláspontja szerint a felperes nyilatkozatára tekintettel alaptalanul állította azt a felperes képviselője, hogy a gépjármű szerelése során a munkavégzés időpontját az alperes mint munkáltató határozta meg. A jogviszony jellegének megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy a munkavégzés helye hol volt, hiszen azt a felek egyezően adták elő, miszerint Ny. településen nem volt más olyan szerelő akna, ahol a tehergépjárművek javítása elvégezhető lett volna. A felperes előadása azt támasztja alá, hogy külön megállapodás tárgya volt a felek között az adott szerelési munka, a díjazásban is külön állapodtak meg eseti jelleggel. Helytállóan utalt az alperes arra, hogy amennyiben munkaviszony keretében látta volna el a felperes a tevékenységét, az egy óra munkadíj nem lehetett volna 10.000 forint. Az a tény, hogy az alperes járművének javításához a szükséges alkatrészek beszerzését az alperes finanszírozta, nem alapozza meg a munkaviszony megállapítását, hiszen vállalkozási szerződés esetében is a szükséges anyagköltség a megrendelőt terheli, és a felek megállapodása szerint azt a vállalkozó is beszerezheti, de oly módon is megállapodhatnak, hogy a megrendelő adja át a javításhoz felhasználandó anyagokat. Helytelenül hivatkozott arra a felperes képviselője, hogy iratellenes az elsőfokú bíróságnak azon megállapítása, miszerint a felperes másnak is végzett javítási tevékenységet, mert K.M.G., B.S., K.M., L.M. tanúvallomásai alátámasztották az alperesnek ezen védekezését. A gépjárműszerelői tevékenység ellátható munkaszerződés keretében, illetve más polgári jogi jogviszonyként is. A felperes maga adta elő, hogy a javítási munkák nem rendszeresen fordultak elő, „...volt olyan, hogy egy hónapig egyáltalán nem volt semmilyen javítási munka, volt hogy időnként meg egy héten kétszer is előfordult" (jegyzőkönyv,
- oldal
- bekezdés). A teherfuvarozás során menetlevelet kell vezetni, és ennek őrzése a fuvaroztató cég feladata. A jelen esetben nem azt kellett bizonyítania a felperesnek, hogy az alperesnél időszakonként sofőrként dolgozott-e - ezt a tényt az alperes nem vitatta -, hanem azt, hogy a baleset napján munkaviszonyban állt-e az alperessel sofőrként, vagy szerelőként. Ezt igazolni nem tudta, saját maga adta elő, hogy ebben az időszakban építkezett, amely sok elfoglaltságot jelentett. A baleset napján is mesteremberek mentek az építkezésre, akiknek segíteni kívánta a munkáját, 8 órától már az építkezéssel volt elfoglalva, ezért az olajcserét csak ezt megelőzően tudta vállalni. A felperes felülvizsgálati kérelme tartalma szerint elsődlegesen a keresetnek megfelelő határozat meghozatalára irányult. Másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott az elsőfokú bíróság azon megállapítására, amely szerint a felperes a gépjárműszereléshez szükséges szakképesítéssel nem rendelkezett. Megjegyezte, hogy a felperes fellebbezésében ezt a megállapítást vitatta, de okiratot nem csatolt, amely tanúsíthatta volna a végzettségét. Sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem hívta fel e körben hiánypótlásra a felperest, ezzel súlyos eljárásjogi szabálysértést követett el a Pp.
- §-ának
(1)és
(2)bekezdésének sérelmével. A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdését is. A bizonyítékok egybevetését a másodfokon eljáró bíróság nem megfelelően végezte el, ugyanis számos ellentmondás szerepel az ítélet indokolásában. A meghallgatott tanúk többsége előadta, hogy a felpereshez az alperes megbízásából gépjárműveket vittek javítani. Megállapítható, hogy az alperes alkalmazásában álló munkavállalók a munkáltató utasítására rendszeresen igénybe vették a tevékenység ellátásához a felperest. Azt, hogy adott esetben a szerelési munkában valaki „besegített" mert éppen a helyszínen tartózkodott, irreleváns, hiszen ezen segítségek nem annak a speciális hozzáértést igénylő munkafolyamatnak a részét képezték, amelyet a felperes végzett, csupán technikai szempontú segítséget jelentettek. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a perbeli napra sem gépjárművezetésre, sem pedig a szerelői munkakörre írásban megkötött munkaszerződéssel nem rendelkezett. Ezzel kapcsolatban utalt az Mt. 76. §-ának
(1), illetve
(2)bekezdésében foglaltakra. A jogviszony írásba foglalásának elmaradása nem eshet a felperes terhére, hiszen a munkaszerződést az alperesnek, mint munkáltatónak kellett volna írásba foglalnia. Korábban egyszerűsített munkaszerződés került megkötésre a felek között, amely esetben az alperes munkáltatóként a munkavégzés időpontját, időtartamát meghatározta. Mindezeken túlmenően a felperes a felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság azon megállapítása, mely szerint az akna használatát más kívülálló személyeknek nem csupán szívességből engedte át, és nemcsak tanácsokkal, szóbeli segítséggel járult hozzá a vállalkozók gépjárműveinek a javításához, jogszabálysértő. A tanúk által előadott tényeket a bíróság elfogadta, ám az erre vonatkozó alperesi állítást mégis valónak találta. A Pp. 163. §
(3)bekezdése alapján azonban a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket fogadhatja el csak valónak. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslati kérelem, abban a törvény értelmében pontosan meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányult, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. §
(2)bekezdés]. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem keretei között [Pp. 275. §
(2)bekezdés] csak a felülvizsgálati kérelemnek azon részét bírálhatta el, amely a jogszabálysértés megjelölésével konkrétan alátámasztott volt. A jogvita eldöntése során az eljáró bíróságok helytállóan vizsgálták elsődlegesen azt a körülményt, hogy a felek között létrejött-e munkaviszony, mivel csak ennek fennállta esetén érvényesíthető a felperes részéről az Mt. 174. §
(1)bekezdésre, és 177. §
(1),
(2)bekezdésére alapított kártérítési igény. Az eljáró bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a baleset időpontjában a munkaviszony fennállta nem nyert igazolást. A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott az Mt. 76. §-ának
(1)és
(2)bekezdésében foglaltak megsértésére. A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan a felek a gépjárművezetőkénti foglalkoztatásra rövid időszakra egyszerűsített munkaszerződést kötöttek, míg a szerelői tevékenység ellátására ilyen dokumentum nem állt rendelkezésre. Arra a felperes maga sem hivatkozott, hogy a munkaszerződés kérése ellenére nem került írásba foglalásra. Írásbeli szerződés hiányában a bíróságok jogszerűen vizsgálták a rendelkezésre álló adatok (Pp.
- §) alapján a jogviszony fennálltát, és helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes munkavégzése nem tartalmazta azon elemeket, amelyek alapján a munkaviszony fennállta megállapítható lenne. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp.
- § megsértését panaszolta állítva, hogy a másodfokú bíróság ítélete számos ellentmondást tartalmaz. Ezek közül azonban csak azt nevesítette, hogy tévesen értékelte az alperesnél munkát végző tanúk vallomását, akik állították, hogy a munkáltató utasítása alapján rendszeresen vittek gépjárművet javíttatni a felpereshez. Ez a körülmény azonban a többi rendelkezésre álló, és helytállóan értékelt bizonyíték mellett önmagában nem volt alkalmas a munkaviszony fennállásának alátámasztására. Az alperesi alkalmazottak a gépjárművet akkor is elvihették javítás céljából a felpereshez, ha a felek között a tevékenység ellátására más polgári jogi jogviszony (megbízási szerződés, vállalkozás) jött létre. A felperes alaptalanul sérelmezte azt is, hogy a bíróságok nem hívták fel annak igazolására, miszerint a tevékenység ellátására megfelelő képesítéssel rendelkezett, ezzel pedig megsértették a Pp.
- §-ának
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakat. A munkaviszonyra jellemző elemek értékelése során ennek nem volt kiemelt jelentősége, így a jogvita eldöntése szempontjából közömbös, hogy a felperes - az általa nem vitásan ellátott szerelői tevékenységet milyen szakmai képzettség mellett látta el. Ugyancsak nem volt jelentősége annak, hogy más személyek részére a felperes a telephelyen lévő szerelőaknát milyen feltételekkel bocsátotta rendelkezésre, illetve hogy más személyeknek adott-e szakmai tanácsokat. Tekintettel arra, hogy a felek között munkaviszony létrejötte nem nyert igazolást, így az ennek fennállására alapított kártérítési követelés sem volt alapos [Mt. 174. §
(1)bekezdés]. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján. A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul, míg munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli az adott ügyben irányadó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján. Budapest,
- szeptember
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő