Mfv.10094/2015/1 – Kúria

(2)Mfv.I.10.094/2015/

1. A Kúria a dr. Moskovits Károly ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Józsa Zsolt ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés iránt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.170/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.163/2014/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. november
5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.163/2014/
6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes adóügyi ellenőr munkakörben fennállt közszolgálati jogviszonyát az alperes a
7. február 7-én kelt felmentéssel indokolás nélkül - megszüntette az ügyben irányadó
8. évi XXIII. törvény (Ktv.)
9. §

(1)bekezdés alapján. A felperes a módosított keresetében a felmentés jogellenességére, rendeltetésellenességére, és az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére hivatkozással az alperesnek 7.236.000 forint 36 havi illetménynek megfelelő átalánykártérítésben és perköltségben marasztalását kérte, továbbá a felülvizsgálati eljárásban már nem érintett egyéb igényt is támasztott tanulmányi szerződésre hivatkozással. A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.170/2011/26. számú ítéletével a keresetet elutasította, a felperest perköltségben marasztalta, rendelkezett arról, hogy az eljárási illeték az államot terheli. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a hatályos és alkalmazandó Ktv. 17. §

(1)bekezdés alapján járt el. A felmentés nem ütközött az

1. évi XX. törvény (Alkotmány), az Alaptörvény, az Európai Unió Alapjogi Chartája (továbbiakban: Alapjogi Charta), az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) rendelkezéseibe. Az elsőfokú bíróság rögzítette továbbá, hogy az alperes nem sértette meg az
2. évi XXII. törvény (régi Mt.) ügyben alkalmazandó
3. §-át, eljárása nem minősül rendeltetésellenesnek. Megállapította továbbá, hogy a felperes nem valószínűsített olyan tulajdonságot, amely szerint a
4. évi CXXV. törvény (Ebktv.)
5. §-a alapján a terhére a hátrányos megkülönböztetés megállapítható lenne. A közigazgatási és munkaügyi bíróság döntött a felperes egyéb (tanulmányi szerződés alapján előterjesztett) igényéről is. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. A jogorvoslati kérelme indokolásában azt állította, hogy a döntés a Ktv.
6. §

(1)bekezdésbe, az Alkotmány 2. §

(1)bekezdésébe, a 70/B. §

(1)bekezdésébe, a 70. §

(6)bekezdésébe, az 57. §

(1)bekezdésébe, az 54. §

(1)bekezdésébe ütközik. Utalt az Alkotmánybíróság 111/B/

1. számú határozatára. Álláspontja szerint a Ktv.
2. §-a az Alaptörvény alábbi rendelkezéseivel ellentétes: B. cikk

(1)bekezdés, XII. cikk, XXIII. cikk

(8)bekezdés, XXVIII. cikk

(1)bekezdés, és a II. cikk. A fellebbezés megjelölte az Alapjogi Charta 30. cikkét, az Mt. 4., 5. §-ai és a 6. §

(3)bekezdés megsértését is. Emellett kérte, hogy a törvényszék kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Ktv.

(1)bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát. A Nyíregyházi Törvényszék a 4.Mf.20.163/2014/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte, kimondta, hogy a fellebbezési eljárás illetékét az állam viseli. A törvényszék az előtte folyó eljárást az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő előzetes döntéshozatalai eljárás befejezéséig felfüggesztette. Utóbbi bíróság döntése alapján a törvényszék az ítélete indokolásában kifejtette, hogy a Ktv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre, ebből következően az ügy eldöntésénél az Alapjogi Chartának nincs jelentősége. Ezért a törvényszék az Alkotmánybíróság eljárásának (nemzetközi szerződésbe ütközés) kezdeményezésére irányuló kérelmet külön végzéssel elutasította. A másodfokú bíróság helyesnek találta az elsőfokú bíróságnak a bírósághoz fordulás joga lehetőségéről szóló indokolását, a felperes a jogorvoslat lehetőségéről kapott tájékoztatást, és a bíróság a keresetét elbírálta. A törvényszék szerint a lefolytatott széleskörű bizonyítás, a törvénynek megfelelő mérlegelés alapján meghozott és kellően indokolt volt az elsőfokú bíróságnak a rendeltetésellenes joggyakorlás és a hátrányos megkülönböztetés hiányáról szóló okfejtése. Helyesnek találta azt is, miszerint az ügyben a 29/
2. (IV.7.) AB számú határozat folytán a Ktv.
3. §

(1)bekezdése alkalmazandó volt, az alperes indokolás nélküli felmentése nem jogszabálysértő. Mindezek miatt a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése és a 254. §

(3)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a - tanulmányi szerződéssel kapcsolatos igény kivételével, amelyre nézve a jogerős ítéletet nem támadta keresetének helytadó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a Ktv. 17. §

(1)bekezdése az Alkotmány 2. §

(1)bekezdésébe, a 70/B. §

(1)bekezdésébe, a 70. §

(6)bekezdésébe, az 57. §

(1)bekezdésébe és az 54. §

(1)bekezdésébe ütközik, ezt állapította meg a 111/B/2011. számú alkotmánybírósági határozat. Emellett a felperes megítélése szerint a Ktv. említett rendelkezése sérti az Alaptörvény B. cikk

(1)bekezdését, a XII. cikket, a XXIII. cikk

(8)bekezdését, a XXVIII. cikk

(1)bekezdését, és a II. cikket, emellett az Alapjogi Charta

1. cikkébe is ütközik, közvetve sérti az Európai Szociális Charta
2. cikkét. A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Alapjogi Charta
3. cikkére, az Egyezmény
4. cikkére,
5. cikkének

(1)bekezdésére hivatkozással sérelmezte, hogy mindezekről a másodfokú (és az elsőfokú) bíróság ítélete nem tartalmaz indokolást. Emellett a felmentés Mt. 4. §-ába ütközését is állította amiatt, hogy a döntés meghozatalakor várható volt a Ktv. 17. §

(1)bekezdésének megsemmisítése a kormánytisztviselőkről szóló hasonló jogszabály megsemmisítése miatt. A felperes álláspontja szerint a Ktv. önellentmondó is volt, mivel az alkalmazandó Mt.

1. §-a értelmében a felmentést indokolni kellett. A felperes iratellenesnek és okszerűtlennek tartotta azt az álláspontot, hogy az alperes eljárása nem ütközött az Mt.
2. és
3. §-aiba. A felülvizsgálati kérelem elutasítása esetére a túlzott mértékű perköltség csökkentését kérte. A fentieken túlmenően indítványozta az Alkotmánybíróság megkeresését nemzetközi szerződésbe [Egyezmény
4. cikk

(1)bekezdése] ütközés miatt (felülvizsgálati kérelem 6-

1. oldal). Megítélése szerint ezt a jogkérdést az Alkotmánybíróság korábban nem vizsgálta. Sérelmezte, hogy a már korábban előterjesztett ezen indítványát az eljáró bíróságok érdemi indokolás nélkül, illetve helytelen indokolással utasították el. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes felülvizsgálati eljárási költségében marasztalásával. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az Alkotmánybíróság a 29/
2. (IV.7.) AB határozatával (amelyet az ügyben irányadó Alkotmány - határozat II. pont - alapján hozott meg) a Ktv-nek az ügyben alkalmazandó
3. §

(1)bekezdését megsemmisítette azzal, hogy a megsemmisített rendelkezés a határozat közzétételével veszítette hatályát. Ebből következően a megsemmisített jogszabály a felmentés időpontjában (

1. február 7.) alkalmazandó volt, másrészt az ügyben az Alaptörvény - hatályba lépésének későbbi időpontja miatt - nem volt irányadó. Mindezek miatt az említettek alapján a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés nem valósult meg (felülvizsgálati kérelem
2. oldal utolsó -
3. oldal első két bekezdése). Az Európai Unió Bíróságának a C-332/
4. számú ügyben meghozott határozata szerint a Ktv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre, a jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe. Ebből következően az Alapjogi Charta és az Európai Szociális Charta megsértése a felülvizsgálati kérelmet nem alapozhatja meg, a Ktv. támadott rendelkezésének a fentiekbe ütközése nem állhat fenn (említett határozat 12.13.). A Pp.
5. §

(2)bekezdés alapján - mivel a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg a megsértett eljárásjogi jogszabályt - a Kúria nem bírálhatta el a törvényszék ítélete indokolásának hiányosságával összefüggésben állítottakat az Alkotmánybíróság megkeresésének mellőzésével, az indokolás hiányával, illetve téves voltával kapcsolatosan; az Alkotmány, az Alaptörvény, az Alapjogi Charta, a Szociális Charta és az Egyezmény, továbbá a perköltség összege tekintetében (felülvizsgálati kérelem

1. oldal
2. bekezdés,
3. oldal II. pont utolsó bekezdés,
4. oldal második bekezdés). A felperes nem hivatkozott (eljárásjogi) jogszabálysértésre, vagyis nem jelölte meg, hogy az Mt.
5. és
6. §-ával kapcsolatban állított iratellenesség és okszerűtlen mérlegelés melyik jogszabályt sérti, ezért ez a hivatkozás a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezhette [Pp.
7. §

(2)bekezdés]. A Ktv. ügyben irányadó 71. §

(2)bekezdés a) pontja szerint az

1. évi XXII. törvény (régi Mt.)
2. §-át a felperes jogviszonyára megfelelően kell alkalmazni. A Ktv-nek a felmentéskor hatályos
3. §

(1)bekezdése lehetővé tette a munkáltató számára a közszolgálati jogviszony indokolás nélküli megszüntetését. Az Mt.

1. §-ának megfelelő alkalmazása ezért az adott esetben azt jelenti, hogy a Ktv. speciális (különös) szabálya elsődlegessége folytán az alperest az Mt.
2. §-ában lévő indokolási kötelezettség nem terhelte. Ezért a felülvizsgálati kérelemnek a Ktv. önellentmondó jellegéről előadott érvelése téves. A perben a Pp.
3. §

(1)bekezdés alapján - figyelemmel az MK.

1. számú állásfoglalás IV. pont indokolására - a felperesnek kellett bizonyítania az alperes részéről megvalósult rendeltetésellenes joggyakorlást, vagyis, hogy a munkáltató az indokolás nélküli felmentés jogával visszaélt az Mt.
2. §

(2)bekezdésben foglalt, vagy valamely egyéb körülmény miatt. A felperes ilyen körülményt nem bizonyított. Önmagában az, hogy az Alkotmánybíróság a felperessel nem azonos jogállású kormánytisztviselőkről szóló jogszabályt megsemmisítette [8/

1. (II.18.) AB határozat], nem alapozhatja meg annak kimondását, hogy a felperesre irányadó, hatályos jogszabályt az alperes rendeltetésellenesen alkalmazta. Az Alkotmánybíróság a 29/
2. (IV.7.) AB határozatában értékelte az Egyezmény
3. cikk

(1)bekezdését, a hatékony bírói jogvédelem biztosításának követelményét. Arra jutott, hogy e jog aránytalan korlátozása állapítható meg a köztisztviselők Ktv. 17. §

(1)bekezdés alapján történt felmentésénél (3.

1. pont 1-
2. bekezdés). Mindezek mellett döntött az Alkotmánybíróság a Ktv.
3. §

(1)bekezdés megsemmisítéséről, következésképpen nem megalapozott az az érvelés, hogy az Alkotmánybíróság nem értékelte döntése meghozatalánál az Egyezményben foglaltakat. Ebből következően, továbbá a szóban lévő rendelkezés megsemmisítésére is tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek az Alkotmánybíróság eljárása (nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata) kezdeményezésére irányuló indítványát nem találta alaposnak [Pp. 206. §

(1)bekezdés]. A felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem, ebben a törvény értelmében nem elégséges a korábbi beadványokra utalás. Ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelem ezen részét érdemben nem vizsgálhatta [felülvizsgálati kérelem 8. oldal 3. bekezdés; Pp. 272. §

(2)bekezdés, BH1995.99.II.]. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.163/2014/6. számú ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275. §

(3)bekezdés]. A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdés]. A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét. Budapest,

1. november
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő