Mfv.10061/2015/1 – Kúria

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(4), Mfv.I.10.061/2015/

1. A Kúria a dr. Domaniczky Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Gócza Béla által képviselt I.r., dr. Nagy Péter jogtanácsos által képviselt II.r. alperesek ellen kártérítés iránt a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 13.M.255/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Törvényszék 2.Mf.20.626/2014/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. november
5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.626/2014/
6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.255/2012/
7. számú közbensőés részítéletét részítéletnek tekintve helybenhagyja. Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül - 100.000 (egyszázezer) forint és 27.000 (huszonhétezer) forint áfa együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 94.000 (kilencvennégyezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes a keresetében az alperesek vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.255/2012/
8. számú közbenső- és részítéletével megállapította, hogy a felperes
9. július
10. - augusztus
11. napján bekövetkezett balesetéből eredő kárért az I.r. alperes teljes kárfelelősséggel tartozik. A II.r. alperessel szembeni keresetet elutasította. Kötelezte a felperest a II.r. alperes részére 30.000 forint perköltség megfizetésére. A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
12. február 5-étől határozatlan időre szóló munkaviszony keretében tehergépkocsi-vezető munkakörben állt az I.r. alperes alkalmazásában. A felperes által vezetett D. típusú tehergépkocsi a II.r. alperesnél rendelkezett kötelező gépjárműfelelősség biztosítással. A felperes az I.r. alperes részére teljesített külföldi munkavégzés során a munkáltató utasítására
13. július 30-31-én (szombatvasárnap) az I.r. alperes partnercége, a P.C. GmbH. a.k. telephelyén töltötte a pihenőidejét.
14. július 31-éről
15. augusztus 1-jére virradó éjszaka a pihenőhelyen súlyos balesetet szenvedett, melyet a felperes fejét ért, nagy erejű tompa erőbehatás okozott. A baleset oka közelebbről nem határozható meg. A baleseti sérülései miatt a felperes a k., majd az i. kórházban állt ápolás alatt. A baleset következtében a felperesnél a bal oldali homlok-falnyakszírt lebeny bevérzése, zúzódása, keményburok feletti vérgyülem kialakulása, jobb oldali sziklacsont és falnyakszírtcsont törése, tudatzavar és agyvízcsorgás alakult ki. Súlyos állapota miatt agyi drén behelyezése és gégemetszés vált nála szükségessé. A felperes 90 %-os egészségkárosodása és 100 %-os munkaképesség-csökkenése baleseti eredetű, állapotában javulás nem várható. A felperes véralkohol koncentrációja
16. augusztus 1-jén 3 óra 13 perckor, a k. kórházban történt vizsgálat időpontjában 1,50 ezrelék volt, amely enyhe - közepes fokú ittasságot jelent. Nem történt kétszeres vér- és vizeletvétel, ezért nem állapítható meg, hogy a baleset időpontjában alkoholos befolyásoltság alatt állt-e. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az O.-ból N.-e tartó fuvarfeladat-ellátás során
17. július 30-án és 31-én az I.r. alperes utasítása szerint töltötte a kötelező pihenőidejét a partnercég a. telephelyén. Ott tehát az I.r. alperes által előírt fuvarfeladat teljesítése érdekében, a kötelező pihenőidejének letöltése alatt tartózkodott, a kamionnak ezen a telephelyen történő pihenőidő alatti tárolását az I.r. alperes írta elő. Ezért a felperesnek a pihenőidő alatti balesete a munkaviszonyával összefüggésben következett be [
18. évi XII. törvény - régi Mt.
19. §

(4)bekezdés]. Fennáll tehát az I.r. alperes munkáltató teljes, objektív alapú kárfelelőssége az Mt. 174. §

(1)bekezdés szerint. Az I.r. alperes hivatkozására, miszerint a balesetet a károsult felperes ittasságból eredő kizárólagos elháríthatatlan magatartása okozta [Mt. 174. §

(2)bekezdés], vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy az I.r. alperes munkáltató mentesülhet-e a kárfelelősség alól. A tanúk azonban egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tettek a baleset okáról. Annak mechanizmusára az orvosi iratokból nem lehetett következtetni, arról az orvosszakértő sem tudott egyértelműen nyilatkozni. Az orvosszakértői vélemény szerint a felperes fejét olyan nagy erejű, tompa erőbehatás érte, amely létrehozta a koponyacsontok törését, valamint az agyállomány sérülését. Ez keletkezhetett járműből kemény felületre történő kiesés következtében is. A kiegészítő orvosszakértői vélemény szerint azonban okozhatta akár kemény tárggyal történő fejbevágás, leütés is. Az orvosi dokumentáció alapján a felperes vérének alkoholkoncentrációja a vérvétel időpontjában 1,50 ezrelék volt. Tekintettel arra, hogy egyszer történt vérvétel, orvosszakértői módszerekkel nem igazolható, hogy a felperes szervezetében a baleset időpontjában milyen mértékű volt az alkoholos befolyásoltság, és az lebomló vagy felszívódó fázisban volt-e. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes esetleges ittassága mint kizárólagos elháríthatatlan károsulti magatartás akkor lenne vizsgálható, ha a baleset pontos oka és lefolyása megállapítást nyert volna. Amennyiben nem ismert, hogy a baleset milyen módon és milyen okra vezethetően következett be, akkor azt sem lehet megállapítani, hogy a balesetet kizárólag a sérült munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta. Mindezek alapján a felperes munkaviszonyával összefüggő ismeretlen okból bekövetkezett baleseti károsodásért az I.r. alperes teljes kárfelelősséggel tartozik. A II.r. alperes felelősségbiztosító a biztosítotti körön kívüli harmadik személynek okozott károkért köteles helytállni. A perbeli esetben a felperes azonban a biztosítotti körbe tartozott, így az elsőfokú bíróság a II.r. alperessel szemben a felperes keresetét elutasította. Az I.r. alperes fellebbezése folytán eljárt Győri Törvényszék 2.Mf.20.626/2014/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság közbensőés részítéletét megváltoztatta, a keresetet az I.r. alperessel szemben elutasította, a II.r. alperesre vonatkozó rendelkezéseket nem érintette. Megállapította, hogy a kereseti és a fellebbezési illetéket az állam viseli. Kötelezte a felperest az I.r. alperes javára együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére. A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság teljes körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a beszerzett adatokat azonban tévesen értékelte. Ezért téves az általa megállapított tényállás és az abból levont jogkövetkeztetés is, miszerint a baleset a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett. A törvényszék a tényállást kiegészítette. A felperes több sofőrtársával együtt
2. július 31-én az I.r. alperes partnercége telephelyén a kötelező pihenőnapját töltötte, a hétvége, így a vasárnap is főzéssel, pihenéssel, sörözéssel, italozással telt el. A nap folyamán a felperes is fogyasztott alkoholt, meg nem határozható mértékben alkohol hatása alatt volt vasárnap este. B.I.CS. és G.E. a felperest pontosan meg nem határozható időpontban a raklapok mellett a földön fekve találta meg vérző fejjel. A raklapok a pihenőtől kb. 10 méterre, a felperes kamionjától kb. 3040 méterre voltak. A baleset megtörténtekor a felperes nem „repülhetett ki" a kamionjából. Az I.r. alperes a pihenőidőre vonatkozóan a felperes számára nem írt elő magatartási szabályt. A felperes a telephelyen nem volt korlátozva, azt el is hagyhatta. Utalva az MK.
3. számú állásfoglalásra a törvényszék rögzítette, hogy a felperes az I.r. alperessel fennállt munkaviszonya keretében volt az alperesi társcég telephelyén, amikor is a kötelező pihenőidejét töltötte. A pihenőidő azonban nem a munkaidő része. A munkáltató számára nem írja elő jogszabály, hogy a pihenőidőt felügyelje, arra bármiféle magatartási szabályt írjon elő. T.G. tanúvallomása szerint „annyi volt a lényeg, hogy az őrzött parkolóban hagyják a kamiont, a sofőrök el is hagyhatták a telephelyet". A törvényszék erre tekintettel a fellebbezési tárgyaláson tett felperesi felvetést, miszerint nem lehetett távol a kamiontól, a parkolóban kellett tartózkodnia, őriznie kellett a járművet, mint új körülményt nem vizsgálhatta a másodfokú eljárásban. A törvényszék megállapította, hogy a felperest a baleset nem a munkaviszonyából folyó tevékenység során érte, hanem a pihenőideje alatt. Károsodása nem a munkaviszonyból folyó tevékenységtől el nem választható teendőkkel volt kapcsolatban (a felperes ugyanis a pihenőidő alatt főzött, beszélgetett, italozott), illetve nem a napi munka és annak befejezésével együtt járó tevékenység elvégzésével volt összefüggésben (MK.29.). Az orvosi iratok ellenére a baleset nem következhetett be a kamionból történő kiesés miatt. B.I.CS. és G.E. tanúk egyezően nyilatkoztak arról, hogy a felperest nem a kamion mellett, ahhoz közel, hanem egy raklaprakás mellett találták meg, melytől a kamion 30-40 méterre állt. A törvényszék a tanúvallomások alapján megállapította, hogy a baleset napján történt italozás, a felperes is ivott. Mindezt figyelembe véve kétséget kizáróan megállapítható a felperes baleset előtti ittassága, bár annak mértéke nem. A szakértő a nyilatkozatában (jegyzőkönyv,
4. oldal) nem azt zárta ki, hogy nem volt alkohol a felperes vérében, csupán annak balesetkori koncentrációját nem tudta meghatározni a kétszeres vérvétel hiányában. A szakértő azt is elmondta, hogy 3 óra 13 perckor 1,50 ezrelék volt az alkoholkoncentráció, és az biztos hogy lebomló fázisban volt, ami azt jelenti, hogy a baleset idején a felperes vérében volt alkohol. Ezek rögzítése mellett a perbeli esetben azonban sem az ittasságnak, sem annak nincs jelentősége, hogy a felperes nem a kamionból esett ki figyelemmel arra, hogy a baleset a munkaviszonnyal nem függött össze. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet „megváltoztatásával" az elsőfokú közbensőés részítélet helybenhagyására irányult az I.r. alperes perköltségben marasztalása mellett. Álláspontja szerint a törvényszék által megállapított tényállás iratellenes. Az ittasság kérdésében az elsőfokú bíróság orvosszakértőt rendelt ki, akinek a szakvéleménye irányadó a perben. Amennyiben ettől el kívánt térni a másodfokú bíróság, újabb szakértőt kellett volna kirendelnie, vagy megnyilatkoztatnia a szakvéleményt adót. A törvényszék a Pp.
5. §-ban foglaltakat megsértette. Mérlegelése nem terjedhetett odáig, hogy a per szempontjából döntő jelentőségű és szakértelmet igénylő kérdést a szakvélemény megállapítását mellőzve bíráljon el. Erre csak akkor van lehetősége, ha a perben feltárt kétségtelen tények ezt lehetővé teszik. A másodfokú bíróság a tényállás feltárása nélkül a felperes terhére értékelte, hogy a baleset előtt ivott, de az nem került megállapításra, hogy a baleset és az ittasság között bárminemű összefüggés volt-e. A felperes kötelezettségének eleget tett, bizonyította a kár bekövetkeztét, és annak mértékét. A munkavégzés- és a tartózkodási helyét illetően a készenlét szabályaira utalt, miszerint készenlét esetén a tartózkodás helyét a munkáltató határozza meg úgy, hogy a munkavállaló haladéktalanul rendelkezésre tudjon állni. A perben nem volt vitatott, hogy a felperesnek rendelkezésre kellett állnia, a készenlét pedig szóban, írásban, ráutaló magatartással is elrendelhető. Aggályos azon elsőfokú ítéleti hivatkozás, hogy a kamiont nem kellett őrizni, mivel több tanúvallomás is utal a hétfő hajnali indulásra. Az Mt.
6. § (helyesen
7. §) szerint a munkáltató vétkességre tekintet nélkül felel a munkavállalónál bekövetkezett károkért. A munkáltatónak olyan feltételrendszert kell biztosítania, amelyben a munkavállaló balesetmentesen el tudja végezni a munkáját. Szükséges az Mt.
8. §

(4)bekezdése és az MK.

1. számú állásfoglalás alapján a munkaviszonnyal való összefüggés bizonyítása. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás, és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás során, vagy a munkáltató által üzemben tartott közlekedési eszközön, illetve a munkaviszonyból folyó kötelezettségek teljesítése közben, azzal összefüggésben éri. Megalapozatlan, és a szakvélemény megállapításával is ellentétes a másodfokú bíróság által levont következtetés, miszerint a kamionból a felperes nem eshetett ki, hiszen akár kúszhatott is a raklaprakásig. A tanúvallomásokat csak a per egyéb adataival összevetve lehet értékelni figyelemmel arra, hogy a tanúk a baleset mechanizmusára vonatkozó nyilatkozatot kerülik, de minden más tényre, körülményre hivatkoznak. Aggályos, hogy a másodfokú bíróság jogutódlást állapított meg, de nem vizsgálta ennek körülményeit, így a Pp.
2. §-ban foglalt rendelkezésekkel ellentétes döntést hozott. Jogszabálysértésként a Pp.
3. §

(7)bekezdését,

1. §-át, a
2. évi I. törvény
3. §-át, Pp.
4. §

(3)bekezdését, 164. §

(1)bekezdését jelölte meg. Az I.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A Pp. 275. §

(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, amelyre vonatkozóan a fél - az első- és a másodfokú eljárás során nem hivatkozott - a bizonyítékait sem jelölte meg, nem lehet hivatkozni (BH2002.447., BH2002.83.). A felperes csak a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a készenlét szabályaira, így az ezzel kapcsolatos érvelésével a Kúria nem foglalkozhatott. A Pp. 272. §

(2)bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Pp. 50. §-nak megsértésére, erre vonatkozóan azonban az érvelését nem adta elő, nem fejtette ki, hogy mi alapján érvel a jogutódlásról. A periratok szerint jogutódlás megállapítására nem került sor. Így a Pp. 272. §

(2)bekezdés alapján a Kúria nem foglalkozhatott ezzel a kérdéssel. A Pp. 275. §

(1)bekezdésre tekintettel a Kúria a rendelkezésre álló periratok alapján dönt a felülvizsgálati eljárásban. Nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §

(1)bekezdés, 221. §

(1)bekezdés, BH2001.197., BH2002.29.]. A felperes alappal sérelmezte a jogerős ítélet megállapítását, miszerint az Mt. 174. §

(4)bekezdése ellenére nem bizonyította, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be. Az MK.

1. számú állásfoglalás a) pontja szerint a jogszabályban a „munkaviszonnyal összefüggésben" utalás egyrészt azt fejezi ki, hogy munkaviszonynak kell fennállnia, másrészt pedig azt, hogy a munkavállalót ért kárnak valamilyen formában összefüggésben kell állnia az általa létesített munkaviszonnyal. A munkaviszonyból folyó tevékenység és a károsodás között tehát összefüggésnek, kapcsolatnak kell lennie. A károsodás munkaviszonnyal összefüggése feltárása során helytállóan indult ki a közigazgatási és munkaügyi bíróság abból, hogy a felperest a baleset külföldön, O.-ból N.-be történő fuvarfeladat teljesítése során érte egy olyan telephelyen, ahol a jelenlétét a kamion biztonságos elhelyezése érdekében a munkáltató írta elő. Ezért nem annak van döntő jelentősége, hogy a baleset pihenőidőben történt, hanem annak, hogy a baleset helyszínéül szolgáló telephelyen történő megjelenést a munkáltató írta elő, mégpedig a munkavégzéssel összefüggésben, vagyis a fuvarfeladat teljesítése, nevezetesen a kamionstop idejére a munkaeszköz őrzött helyen történő elhelyezése érdekében. A munkáltató azzal, hogy meghatározta a hétvégén a kamion tartózkodási helyét, lehetőséget teremtett arra, hogy a munkavállaló a telephelyen legyen. Ezért annak nincs jelentősége, hogy azt el is hagyhatta. Annak pedig, hogy magatartási szabályokat a telephelyen való tartózkodásra nem írt elő, azért nincs jelentősége, mert a baleset bekövetkezési mechanizmusa ismeretének hiányában nem vonható le következtetés arra, hogy a munkavállaló valamely kötelezettséget a pihenőidő eltöltése vonatkozásában megszegett. E kérdéskörnek egyébként is az Mt.
2. §

(2)bekezdése és

(3)bekezdése, azaz a munkáltató egészbeni vagy részbeni kárfelelősség alóli mentesülése esetén lenne szerepe, az Mt. 174. §

(4)bekezdése alapján (okozati összefüggés) viszont nincs. A munkaviszonnyal való összefüggés ugyanis azért állapítható meg, mert a baleset olyan telephelyen következett be, ahol tartózkodásra a munkáltató kötelező előírása folytán kerülhetett sor. A tanúk vallomása szerint a baleset vasárnapról hétfőre virradó éjszaka történt, hétfőn a fuvarfeladatot folytatni kellett, és a sofőrök az éjszakát a fuvar megkezdése előtt a telephelyen töltötték. Következésképp az a lehetőség, hogy a sofőrök elhagyhatták a telephelyet, nem zárta ki azt, hogy az éjszakát nem tölthették ott, akár a kamionban is. A szakvélemény egy a bizonyítékok sorából. A bíróság a szakértői véleményt szabadon mérlegeli, a szakértői véleménnyel szemben megalapozott és ellenőrizhető adatokat is figyelembe vehet (BH1978.125.). A Pp. 206. és 221. §

(1)bekezdésben foglalt kötelezettségének eleget téve állapította meg a törvényszék a szakértő tárgyaláson tett nyilatkozata és a tanúk vallomása alapján azt, hogy a felperes a balesetet megelőzően italozott. Ezen megállapításáról indokolási kötelezettségének eleget téve számot adott. Azt is megindokolta, hogy álláspontja szerint a baleset miért nem következhetett be úgy a peradatok alapján, hogy a felperes kizuhant a kamionból. Rögzítette azonban azt is, hogy e tényeknek nincs ügydöntő jelentősége, mivel a baleset bekövetkezésének módja ezen tények ellenére sem állapítható meg, így a munkáltató részbeni vagy egészbeni mentesülésére erre tekintettel sem vonható le következtetés. Erre vonatkozóan a törvényszék álláspontja a bírói gyakorlatnak megfelel (MJD.II.345.). A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú rész-, közbenső ítéletet részítéletnek tekintve helybenhagyta. A Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján kötelezte a Kúria a pervesztes I.r. alperest a felperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdés alapján a másodfokú és a felülvizsgálati eljárási illeték viselésére, melynek összegét arra tekintettel állapította meg, hogy a jogalap vonatkozásában döntött, így a pertárgy értéke nem határozható meg. Budapest,

1. november
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő