A határozat elvi tartalma: Nem áll fenn semmiségi ok, ha a közigazgatási határozatból egyértelműen megállapítható, hogy a kiadmányozó személy a hatáskör gyakorlójának nevében járt el. Az adómérséklés iránt indult eljárásban az adózó adatszolgáltatási kötelezettségének elmulasztása nem értékelhető az adóhatóság terhére. Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.35.205/2015/
- A Kúria a dr. Temesvári Zoltán ügyvéd által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek a Csákányiné jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adó ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- november
- napján kelt 9.K.33.207/2014/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán alulírott napon meghozta az alábbi í t é l e t e t A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 9.K.33.207/2014/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a Nemzeti Adóés Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatóságánál (elsőfokú adóhatóság) 2013 január 23-án előterjesztett, majd többször módosított kérelmében (a továbbiakban: kérelem) adótartozásainak mérséklését, a mérsékelt összegre részletfizetést, valamint késedelmi pótlék tartozásának elengedését kérte. Az elsőfokú adóhatóság a kérelmet elutasította. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította azzal, hogy be kell szerezni felperes nyilatkozatát arról, hogy vállalkozóként magánszemélyként is kéri-e kérelme elbírálását, az határozat meghozatala után csatolt okiratokat pedig adatszolgáltatás bekérésével kell vizsgálni. illetve elsőfokú ismételt A másodfokú hatóság által előírt ismételt adatszolgáltatást felperes az elsőfokú hatóság felhívása ellenére nem teljesítette. Az elsőfokú adóhatóság ezért határozatával a felperes kérelmét elutasította. Indokolásában az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
- §
(1)és
(3)bekezdéseire hivatkozott. A felperes által az alapeljárásban benyújtott adatlap tartalma alapján felperes vagyoni és jövedelmi helyzetét ismertetve megállapította, hogy a megismételt eljárásban elmaradt adatszolgáltatás folytán felperes aktuális megélhetési körülményei teljes körűen nem megismerhetők, és az egyéni vállalkozás gazdálkodásáról sem áll rendelkezésre hiteles információ. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a felperes és házastársa lakhatását szolgáló családi házon felüli ingatlanvagyon a kérelemmel érintett tartozásra fedezetül szolgálhat, a vállalkozás gazdálkodásának ellehetetlenülését pedig nem az elengedni kért tartozás megfizetése eredményezné. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- június
- napján kelt
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az elsőfokú határozatban foglalt megállapítások mellett rámutatott, hogy a fizetési kedvezményi eljárás kérelemre indul, melyben az adózónak kell kétséget kizáróan igazolnia a jogszabályban foglalt feltételek fennállását; erről az elsőfokú adóhatóság felperest tájékoztatta, a felperes által korábban közölt adatokat az elsőfokú hatóság figyelembe vette. A határozat záró része a hatáskör gyakorlójaként név szerint megjelöli az alperes főigazgatóját, mely alatt aláírás, továbbá a jogi főigazgatóhelyettes neve és mellette a „(kiadmányozó)” kifejezés, valamint az alperes számozott bélyegzőlenyomata került elhelyezésre. A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a jogerős közigazgatási határozat tartalmazta az alperes hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályhelyeket, melyek alapján egyértelmű, hogy a másodfokú határozatot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága hozta, nem pedig a határozatot kiadmányozó jogi főigazgató-helyettes. Az Art.
- §
(3)bekezdés
- b)és
- c)pont 134. §
(1)és
(3)bekezdéseire utalva az elsőfokú bíróság az alperessel egyezően állapította meg, hogy felperes a kérelem elbírálásához szükséges adatokat az elsőfokú adóhatóság időmúlásra és a megismételt eljárást elrendelő végzésére tekintettel indokolt felhívása ellenére nem közölte a megismételt eljárásban, további hiánypótlási felhívás kibocsátásának a felperes kérelemére indult eljárásban nem volt helye. Rögzítette, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ának az alperes határozata megfelelt, az előzményi eljárás során benyújtott bizonyítékokból az Art. 134. §
(1)bekezdésében és
(3)bekezdésében foglalt törvényi feltételek hiányára az alperes megalapozottan következtetett, a keresethez csatolt dokumentumok a Pp. 339/A. §-a folytán nem érintették a határozat megalapozottságát. Felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet közigazgatási határozatokra kiterjedő hatályon kívül helyezését, és új eljárás elrendelését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 206.§
(1)bekezdését, az alperes határozata pedig a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 121.§
(1)bekezdés b) pontja alapján semmis. Az ítélet több jogi normára - a Ket. 72.§
(1)bekezdés a) pont, 106.§
(3)bekezdés, a Pp. 324.§
(3)bekezdés, 327.§
(2)bekezdés, a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről szóló 335/2005. (XII.29.) Korm. rendelet 52.§
(1)bekezdés a) pont rendelkezéseire, valamint az 1/2003. KPJE határozatra, és a 23/2011 (VI.301.) NGM utasítás több rendelkezésére - nem hivatkozott, ugyanakkor a jogerős közigazgatási határozatot olyan személy hozta, aki nem hatáskör gyakorló, és kiadmányozási joga sem igazolt. Nézete szerint az elsőfokú bíróság az Art. 134.§
(1)és
(3)bekezdéseit is tévesen értelmezte, mert a Ket. 50.§
(1)bekezdéséből és 51.§
(1)bekezdéséből eredően a megismételt eljárásban tanúsított mulasztás az elsőfokú adóhatóságot és alperest nem mentesítette az alapeljárás során igazolt jövedelmek, valamint a hivatalból ismert vagyonelemek értékelésétől, különös tekintettel a megismételt eljárásban kibocsátott felhívás és a korábbi adatközlés között eltelt időre, az ingatlanok valós értékével alperes tisztában lehetett. Álláspontja szerint az Art. 134.§
(1)bekezdésében foglalt feltételek fennálltak. Alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria a Pp. 275.§
(1)és
(2)bekezdése értelmében a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja, a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A Ket. 72.§
(1)bekezdés f)-
- g)pontjai szerint a határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell
- f)a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával,
- g)a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát. A Ket. 121.§
(1)bekezdés b) pontja értelmében az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, ha az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, kivéve, ha a hatóság a 22. §
(3)bekezdése szerint járt el. Felperes alaptalanul állította, hogy az alperes határozata semmis, és azt is, hogy a jogerős ítélet e keresetrészt illetően adekvát indokolást nem tartalmaz, az elsőfokú bíróság iratszerűen állapította meg, hogy a keresettel támadott határozatot a per alperese hozta. Az alperes határozata a Ket. 72.§
(1)bekezdés f)-g) pont rendelkezéseinek, továbbá az 1/
- KPJE határozatnak is maradéktalanul megfelel azáltal, hogy tartalmazza a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló
- évi XLIII. törvény 5.§
(2)bekezdésével egyezően a hatáskör gyakorlóját, és a nevében eljárt kiadmányozó személyének nevét, hivatali beosztását, aláírását, és az alperes bélyegzőlenyomatát. A felülvizsgálati kérelem alapján felmerülő releváns kérdés az volt, hogy a hatáskör gyakorlója és a kiadmányozó személye közötti „nevében” kifejezés hiánya semmiségi ok-e. Tekintettel arra, hogy a kiadmányozó által aláírt okiraton előnyomtatva egyértelműen és kizárólagosan került megjelenítésre a jogszabályoknak megfelelő hatáskörgyakorló személy, sem a kiadmányozó, sem a hatósági aktus címzettje (felperes), sem a közigazgatási perekben eljáró bíróság számára nem merülhetett fel okszerűen, hogy a kiadmányozó nem a hatáskört gyakorló személy nevében írta alá a döntést. A fentiek szerinti „nevében” kifejezés nem a logika elemi szabályai alapján belátható összefüggésektől függetlenül nélkülözhetetlen eleme azoknak a közigazgatási határozatoknak, melyeket nem a hatáskör gyakorló személy ír alá. A határozatok tartalmi értelmezésének elve formalizáltabb keretek között, de a Ket. 72.§
(1)bekezdés f)-g) pontjaira is vonatkozik; a szóban forgó kifejezés elmaradása így önmagában nem semmisségi ok, amennyiben az okirat mindazoknak az alaki követelményeknek megfelel, melyek alapján nyilvánvaló, hogy a kiadmányozási jogot mely személy nevében gyakorolták. Ha a hatáskör gyakorlójaként a jogszabályban foglaltaknak megfelelő személy (és csak ő) kerül feltüntetésre a kiadmányozó személye előtt, akkor nincsen olyan logikailag elfogadható értelmezés, amelyből az következik, hogy a kiadmányozás nem a hatáskörgyakorló nevében történt. E kapcsolat a perbeli esetben is egyértelmű volt, semmisségi ok vagy ügy érdemére kiható lényeges eljárási jogszabálysértés ezáltal nem merült fel. Az ügy érdemét érintően a Kúria következőket emeli ki: Az Art. 134.§
(1)bekezdése alapján az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti A
(3)bekezdés szerint az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti) különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti. A jogerős ítélet az Art. 134.§
(1)és
(3)bekezdéseinek megfelelt, és az elsőfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, hogy alperes tényállás tisztázási kötelezettségének pedig eleget tett. A felperes lényegét tekintve azt állította, hogy a kérelmére indult eljárásban bár a 2013. december 4-i adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett, az elsőfokú bíróság jogszabálysértően nem mondta ki a tényállás tisztázatlanságát a felperes alapeljárás során tett nyilatkozatai miatt. Az elsőfokú bíróság az Art. 120.§
(3)bekezdésére, a megismételt eljárásra előírt iránymutatásra az időmúlásra, valamint a többszöri hiánypótlás jogszerű mellőzésére utalva okszerű indokát adta annak, hogy a felperes jogi álláspontja alaptalan, melyhez a Kúria hozzáteszi, hogy kifejezetten a felperes mulasztása eredményezte azt, hogy a megismételt közigazgatási eljárásban alperesnek az alapeljárásban szolgáltatott adatok ismeretében kellett az adómérséklési kérelemről dönteni. Ehhez képest az elsőfokú bíróság az Art. 134.§
(1)bekezdés és
(3)bekezdés, valamint a Pp. 339/B.§ rendelkezéseit helyesen alkalmazva állapította meg az alperes anyagi jogi mérlegelésének jogszerűségét a felperes megélhetése és a vállalkozás ellehetetlenülésének eredője tekintetében egyaránt, és arra is alappal mutatott rá, hogy a Pp. 339/A.§-a folytán az alperes határozata meghozatalát követően előállt tények a határozat törvényességét nem érintik. A Kúria a jogerős ítéletet fentiekből következően a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján a hatályában fenntartotta. A jogtanácsos által képviselt alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét a Kúria 100.000 forintban állapította meg, és annak, valamint a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére felperest kötelezte a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése szerint, figyelemmel a Itv. 39.§
(3)bekezdésé d) pontjára és az 50.§
(1)bekezdésében foglaltakra. Budapest,
- szeptember
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Huber Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő