← Magyarország

Pf.21703/2014/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fõvárosi Ítélõtábla 22.Pf....../2014/

  1. A Fõvárosi Ítélõtábla a Kazinczy Ügyvédi Iroda (fél címe1) által képviselt I.rendű felperes neve (I. r. felperes címe) I. rendû és I.rendű felperes nevené (ugyanottani lakos) II. rendû felperesnek a dr. Balogh István ügyvéd (fél címe2) által képviselt Fõváros XVI. Kerület Önkormányzat Polgármesteri Hivatal (I. r. alperes címe) I. rendû alperes, a dr. Koltai Ügyvédi Iroda (fél címe3) által képviselt II.rendű alperes neve (II. r. alperes címe) II. rendû és III.rendű alperes neve (III. r. alperes címe) III. rendû alperesek kártérítés iránt indított perében a Fõvárosi Törvényszék
  2. szeptember
  3. napján hozott 28.P....../2009/
  4. sorszámú ítélete ellen az I. és II. rendû felperesek által
  5. sorszám alatt elõterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következõ ÍTÉLETET: A másodfokú bíróság az elsõfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. és II. rendû felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendû alperesnek 127.000,- (százhuszonhétezer) Ft, míg az egyetemlegesen jogosult II. és III. rendû alpereseknek 190.500,- (százkilencvenezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget. Az I. és II. rendû felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 550.700,(ötszázötvenezer-hétszáz) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: A felperesek 35/144 tulajdoni hányad arányában tulajdonosai a (ingatlan címe1) ...56/2 hrsz.-ú zártkerti ingatlannak, melyen állattartással is foglalkoznak. Az ingatlan nem rendelkezett elektromos áram közmûcsatlakozással, ezért az áramellátást úgy biztosították, hogy a szomszédos ...22 hrsz.-ú, (ingatlan címe2) szám alatti osztatlan közös tulajdont képezõ ingatlan egyik tulajdonostársa, (név1) vezetékjogi nyilatkozatban hozzájárult ahhoz, hogy a tulajdonában álló ingatlanon a felperesi ingatlan áramellátása céljából az ELMÛ villanyoszlopot helyezzen el, szabadvezetéket átvezessen, földkábelt fektessen, csatlakozási helyet kiépítsen. Tudomásul vette, hogy a hozzájárulása vissza nem vonható. A vezetékjogi nyilatkozatot tanúként tulajdonostársa, (név2) is aláírta. A vezetékjogi nyilatkozat alapján az ELMÛ
  6. október
  7. napján általános közüzemi szerzõdést kötött a II. rendû felperessel.
  8. február
  9. napján a ... ...22 hrsz.-ú ingatlant annak tulajdonosai értékesítették a II. és III. rendû alperesek - a ... utcai ingatlannal szomszédos telek tulajdonosai - részére, akik az adásvételi szerzõdés megkötésekor a megvásárolni kívánt ingatlant megtekintették, a kialakult állapotot ismerték. A II., III. rendû alperesek, valamint a felperesek között ezt követõen a viszony megromlott, a felperesi ingatlan áramellátása több ízben megszakadt a kapcsoló lekapcsolása, illetõleg lekapcsolódása miatt. A felperesek
  10. július
  11. napján kérelemmel fordultak az I. rendû alperes jegyzõjéhez, elõadva, hogy II., III. rendû alperesek a villanyórát rendszeresen lekapcsolják, az áramellátást megszüntetik annak elérése érdekében, hogy felperesek a villanyoszlopot eltávolítsák, bejárási lehetõséget pedig nem biztosítanak a villanyóra visszakapcsolásához. Kérték ezért a jegyzõ segítségét, hogy a villanyórához ellenõrzés, karbantartás, leolvasás vagy esetleges üzemzavar elhárítása végett a telekre bejuthassanak. Az I. rendû alperes a kérelmet nem tekintette birtokvédelem iránti kérelemnek,
  12. novemberében írt levelében pedig arról tájékoztatta a felpereseket, hogy a vezetékjogi nyilatkozat érvénytelen.
  13. november
  14. napján a felperesi ingatlan áramellátása ismét lekapcsolódott. A felperesek
  15. december
  16. napján birtokvédelmi kérelmet terjesztettek elõ az I. rendû alperes jegyzõjénél, kérve az eredeti birtokállapot helyreállítását. A birtokvédelmi ügyben
  17. január
  18. napján felvett jegyzõkönyv szerint jelen per II. rendû alperese valamint édesanyja, (név3) úgy nyilatkoztak, hogy ügyvédjük tanácsára önként nem hajlandóak visszakapcsolni az áramot. Az I. rendû alperes a
  19. január
  20. napján meghozott ../.../01/
  21. számú határozatával a felperesek birtokvédelmi kérelmének helyt adott, és kötelezte jelen per II. és III. rendû alpereseit, hogy legkésõbb 3 napon belül állítsák helyre az eredeti birtokállapotot, szüntessék meg a birtoklás zavarását, továbbra is biztosítsák az ingatlanukon lévõ fogyasztásmérõ használatát felperesek részére, és ne akadályozzák az ELMÛ képviselõjét a fogyasztásmérõ ellenõrzésében. Egyúttal a jövõre vonatkozóan eltiltotta II. és III. rendû alpereseket a birtoksértõ cselekedettõl. A II-III.r. alperesek
  22. február
  23. napján a villanyt felkapcsolták, azonban
  24. április
  25. napján az ismét lekapcsolódott, így felperesek
  26. április
  27. napján végrehajtási kérelemmel fordultak az I. rendû alpereshez. Az I. rendû alperes
  28. április
  29. napján helyszíni szemlét tartott, majd a ../.../04/
  30. számú határozatával a II. és III. rendû alpereseket 10.000 Ft végrehajtási bírsággal sújtotta. A felperesek ezt követõen több ízben,
  31. április 25-én, április 28-án, és április
  32. napján is végrehajtási kérelemmel fordultak az I. rendû alpereshez. Felperesi állítás szerint
  33. június 17-tõl július 10-ig volt áramellátás az ingatlanon,
  34. július 10-én azonban az ismételten megszûnt,
  35. szeptemberében pedig észlelték, hogy a villanyvezetékük nyomvonalára a II., III. rendû alperesek ráépítettek. Ekkor, bár az I. rendû alperes felkapcsoltatta a II. és III. rendû alperesekkel a villanyórát, a felperesi területen áramellátás nem volt, a II. és III. rendû alperesek telkén történt építkezés során a földbe süllyesztett kábelt ismeretlen személy elvágta. A felperesek
  36. novemberében csatlakoztak közvetlenül a közmûhálózatra. Az I. rendû alperes által
  37. január
  38. napján meghozott ../.../01/
  39. számú határozattal szemben a II., III. rendû alperesek keresetet terjesztettek elõ a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 14.P...../
  40. szám alatt, és kérték a birtokvédelmi ügyben hozott határozat megváltoztatását, a jelen per felperesei birtokvédelmi kérelmének elutasítását. Keresetüket kiterjesztették a ... Rt-re, mint III. rendû alperesre is, kérve, hogy a bíróság kötelezze a telekhatártól 1,5 m távolságig az ingatlan fölött húzódó vezetékrész elbontására. A II. és III. rendû alperesek már ezt megelõzõen, 14.P....../
  41. számon keresettel éltek, melyben a Ptk.
  42. §-a, és
  43. §

(3)bekezdése alapján kérték a jelen per I., II. rendû felperesét a villanyoszlop eltávolítására kötelezni. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 14.P....../2004/
  1. számú ítéletével a jelen per II., III. rendû alperesei, mint felperesek keresetét elutasította. A Fõvárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság az 52.Pf......./2006/
  2. számú,
  3. szeptember
  4. napján meghozott ítéletével az elsõfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint II. és III. rendû alperesek úgy vásárolták meg az ingatlant, hogy azt már kötelmi jogviszonyon alapuló vezetékjog terhelte, és a több éve kialakult birtokállapotot a II., III. rendû alperesek zavarták meg. A másodfokú bíróság ítélete rögzíti azt is, hogy a ... ...22 hrsz.-ú ingatlan tulajdonosai szótöbbséggel határoztak a hozzájárulás megadásáról, mely hozzájárulás nem vonható vissza. A felperesek módosított keresetükben elsõdlegesen egyetemlegesen, másodlagosan pedig 1/2-1/2 arányban kérték kötelezni I., valamint II. és III. rendû alpereseket összesen 6.883.864 Ft és annak
  5. július
  6. napjától járó késedelmi kamatai megfizetésére. Az I. rendû alperessel szemben keresetüket az
  7. évi IV. tv. (továbbiakban: Ptk.)
  8. §-ára és
  9. §
(1)bekezdésére, míg a II. és III. rendû alperesekkel szemben a Ptk. 339. §-ára, 344. §-ára és 355. §
(1)-
(4)bekezdésére alapították. Hivatkoztak arra, hogy az I. rendû alperes a
  1. július 21-én kelt kérelmüket birtokvédelmi kérelemként nem bírálta el, e kérelem vonatkozásában az I. rendû alperes jogszabályi kötelezettségét nem teljesítette, a tényállást nem tisztázta, határozatot nem hozott. A
  2. december
  3. napján benyújtott birtokvédelmi kérelemmel kapcsolatban az I. rendû alperes az eljárási határidõt túllépve,
  4. január
  5. napján hozta meg döntését, mely ellentétes az Áe.
  6. §
(1)bekezdésében foglaltakkal. Miután a II., III. rendû alperesek a határozatban foglaltaknak
  1. április
  2. napjától ismételten nem tettek eleget, a felperesek több ízben fordultak az I. rendû alpereshez végrehajtási kérelemmel, azonban az I. rendû alperes az április 25-i, az április 28-i és az április 29-i kérelmükre csak
  3. július
  4. napján hozott elutasító határozatot, amikor felpereseknek ismét volt éppen áramellátásuk. Július
  5. napján azonban a II. és III. rendû alperesek ismét megszüntették az áramszolgáltatás biztosítását. Emiatt felperesek ismételten kérelemmel fordultak az I. rendû alpereshez, mellyel kapcsolatban I. rendû alperes alaptalanul hiánypótlást rendelt el, és a
  6. szeptember
  7. napján meghozott határozata alapjául szolgáló tényállást sem tisztázta, a
  8. szeptember 23-i felperesi beadványt pedig szükségtelenül tette át az Építésügyi Irodára. Az I. rendû alperes számára felróható, hogy az ügyben született alaphatározat nem került végrehajtásra, ezzel okozati összefüggésben a felpereseket kár érte. A II. és III. rendû alperesek vonatkozásában felperesek hivatkoztak arra, hogy az alperesi jogellenes magatartást bírósági ítélet állapította meg, mellyel okozati összefüggésben a felpereseket kár érte. A
  9. november 6-i tartós áramszolgáltatás önkényes megszüntetése miatt a hûtõládában lévõ tejtermékek tönkrementek, a felperesek utánfutót béreltek, hogy a hûtõládát a szomszédba átszállítsák, ahol azt használni tudták. Felpereseknek aggregátort és gázüzemû hûtõgépet kellett bérelniük, szivattyúkat kellett vásárolniuk, azonban az aggregátort a mûködéséhez szükséges magas üzemanyag költségek miatt csak korlátozottan használhatták. Az állattartással járó bekerülési költségek nem fedezték a felperesek termeléssel szerzett jövedelmét, ezért állatállományuk egy részét
  10. február
  11. napján el kellett adniuk, ezzel bevételi forrásuktól estek el.
  12. január 12én éjszaka pedig, mivel az infralámpát mûködtetni nem tudták, áramhiány miatt 13 újszülött kismalacuk megfagyott. A kialakult körülmények miatt felperesek egészségi állapota is megromlott. II. rendû felperes a stressz miatt hipertóniával kezelésre szorult, továbbá felpereseknek súlyos lelki megrázkódtatást jelentett az állatoktól való megválás is. Mindezek alapján módosított kereseti kérelmükben (
  13. sorszámú beadvány) a keresettel érvényesített 6.883.864 Ft követelésbõl elmaradt jövedelem és haszon címén a kecsketej vonatkozásában 2 évre 3.352.000 Ft, a tehéntej vonatkozásában 101 napra 96.185 Ft, az elpusztult kismalacok értékeként 125.671 Ft - összesen 3.573.856 Ft és annak középarányos kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket. Indokolt költségeik és kiadásaik címén összességében 2.810.008 Ft és annak
  14. július
  15. napjától járó középarányos kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket, míg nem vagyoni kár címén személyhez fûzõdõ jog sérelmeik miatt (egészséghez, valamint általános cselekvési szabadsághoz és emberi méltósághoz való jog megsértése) 500.000 Ft és annak
  16. július
  17. napjától járó középarányos kamatait igényelték. Az I. rendû alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az eljárása a jogszabályoknak megfelelt, a felperesi beadványokat határidõben elbírálta, a birtokvédelmi kérelemnek helyt adott. A bíróság megállapította, hogy a határozatát jogszerûen hozta meg. Állította, hogy az I. rendû alperessel szemben a kártérítés feltételei nem állnak fenn, egyebekben az összegszerûséget is bizonyítatlannak találta. Hivatkozott a perben beszerzett igazságügyi szakértõi vélemény megállapításaira is, elõadva, hogy a kárigény meghatározása nem elfogadható, felperesek állítólagos káruk bekövetkezését nem tudták bizonyítani, de esetleges igazolásuk esetén sem áll az ok-okozati összefüggésben az I. rendû alperes eljárásával. A II., III. rendû alperesek ugyancsak a kereset elutasítását kérték. Mindenekelõtt vitatták, hogy az alperesek egyetemleges marasztalásának jogszabályi feltételei fennállnának. Kifejtették továbbá, hogy a villanyoszlop elhelyezésére a jogelõd ideiglenes szándékkal adta meg a hozzájárulását, továbbá felperesek nem bizonyították, hogy a megjelölt idõpontokban az alperesi magatartásra visszavezethetõen nem volt áramellátás az ingatlanukon. Utaltak arra, hogy
  18. októbertõl felpereseknek önálló árammérõjük van, és vitatták a kereset összegszerûségét is. Az elsõfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Egyetemlegesen kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az I. rendû alperesnek 350.000 Ft, az egyetemlegesen jogosult II. és III. rendû alpereseknek 440.000 Ft perköltséget. Rendelkezett arról, hogy a le nem rótt 413.000 Ft illetéket, valamint 596.758 Ft perköltséget az állam viseli. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperesek, valamint a II., III. rendû alperesi jogelõd között olyan tartalmú megállapodás jött létre, amely alapján felperesek ingyenesen jogosultak voltak a vezetéket az alperesi telken keresztülvezetni, a korábbi tulajdonosok pedig ezt tûrni voltak kötelesek. Ez a megállapodás tartalma alapján telki szolgalmat alapító megállapodásnak tekintendõ. annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése azonban nem történt meg. A kötelmi hatályú szolgalom esetén a szolgalmat alapító megállapodás az abban résztvevõ feleket kötelmi hatállyal köti, és a II. és III. rendû alperesek tulajdonszerzésével e megállapodás hatályát vesztette, rájuk annak hatálya csak akkor terjedt volna ki, ha a szolgalmi jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Ennek folytán a II. és III. rendû alperesek nem voltak kötelesek tûrni a földkábel, illetõleg a felperesek elektromos berendezései mûködtetését, és korlátozástól mentesen használhatták ingatlanukat. A II. és III. rendû alperesek jogelõdjei, illetõleg a ... Nyrt. között a Vet.
  19. § szerinti vezetékjogi megállapodás jött létre, amely szintén nem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A felperesek nem minõsülnek a Vet.
  20. § d) pontja hatálya alá tartozó engedélyesnek, így a vezetékjog gyakorlására nem õk jogosultak, és azt nem is követelhetik. A bíróság vizsgálta, hogy kötelmi alapon a Ptk.
  21. §-a vagy
  22. §-a alapján van-e helye kártérítésnek. E körben kiemelte, hogy a II. és III. rendû alperesek több ízben kérték az elektromos berendezések eltávolítását, jelzésképpen le is kapcsolták az áramot, felperesek azonban kérésüknek nem voltak hajlandóak önként eleget tenni. Az elsõfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem minõsül felróhatónak az a magatartás, hogy a telek tulajdonosa akként szerez érvényt tulajdonosi jogainak, hogy megtagadja azon villanykapcsoló visszakapcsolását, amelynek tûrésére egyébként sem köteles, ha kellõ idõben jelezte, nem kívánja tûrni a villamosberendezés üzemeltetését a jövõben. Ugyanígy nem minõsül felróható magatartásnak, ha a telkén történõ építkezés során azt a földkábelt eltávolítja, amelynek tûrésére bejegyzett telki szolgalom hiányában semmi sem kötelezi. Emiatt a II., III.r. alperesekkel szemben elõterjesztett kereset nem teljesíthetõ. Tekintettel arra, hogy a károkozás a II., III. rendû alpereseknek nem felróható, így ennek megakadályozása sem minõsül ilyenként, ezért az I. rendû alperessel szemben elõterjesztett a kereset is alaptalan. Az ítélettel szemben az I. és II. rendû felperesek terjesztettek elõ fellebbezést. Utaltak a Ptk.
  23. §
(1)bekezdéséhez és 170. §
(1)bekezdéséhez fûzött magyarázatra, egyben kiemelték, hogy az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének elve csak a jóhiszemû jogszerzõre vonatkozik, azaz arra, aki nem tudott, és a körülmények alapján nem is tudhatott az ingatlant terhelõ jogok fennállásáról. Hangsúlyozták, hogy bejegyzés nélkül is védelemben kell részesíteni a szolgalmat azzal szemben, aki azt a jogosult részére szerzõdésben biztosította, illetõleg aki a szolgalomról tudott, vagy akinek az elvárható gondosság mellett tudnia kellett volna róla. A perben nem volt vitatott, hogy a felperesek és a II., III. rendû alperesek telkének korábbi tulajdonosai között telki szolgalmat alapító megállapodás jött létre, amely alapján felperesek ingyenesen jogosultak voltak a vezetéküket keresztül vezetni az alperesi telken, a korábbi tulajdonosok pedig ezt tûrni voltak kötelesek. A II. és III. rendû alperesek az ingatlan megvásárlásakor tisztában voltak azzal, hogy a telken villanyoszlop helyezkedik el mérõberendezéssel, és a telken belül földkábel húzódik. A Pesti Központi Kerületi Bíróság elõtt folyamatban volt 14.P....../
  1. számú ügyben a
  2. sorszámú jegyzõkönyvben az alperesi ingatlan korábbi tulajdonosa, (név1) elmondta, hogy az ingatlan eladásakor a II. és III. rendû alperesek az oszlop elhelyezést, a földkábel vezetését ismerték, az ingatlant megtekintett állapotban vásárolták meg. Felperesek utaltak a Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.P....../2004/
  3. számú ítéletének indokolására, továbbá az I. rendû alperes jegyzõjének ../.../01/
  4. számú határozatára és a Fõvárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 52.Pf......./2006/
  5. számú ítéletében foglaltakra is. Mindezeket figyelembe véve az elsõfokú bíróság tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a perbeli esetben a kötelmi hatályú szolgalom csak a megállapodást kötõ feleket köti, a II. és III. rendû alperesek tulajdonszerzésével e megállapodás hatályát veszítette. A kialakult bírói gyakorlat és a jogszabályok értelmében a felperesek kötelmi alapon keletkezett szolgalma védelmet élvez a II. és III. rendû alperesekkel szemben, hiszen a jogelõdjük által létesített szolgalomról tudtak, az ingatlant a megtekintett állapotban vásárolták meg. A II. és III. rendû alperesek jogelõdje által az ELMÛ Zrtvel kötött vezetékjogi megállapodás, az aláírt nyilatkozatok ugyancsak a felperesek telki szolgalmának létrejöttét igazolják a II. és III. rendû alperesekre is kiterjedõ hatállyal. A II. és III. rendû alperesek magatartása, illetõleg ezzel történõ károkozásuk a
  6. évi CX. törvény (Vet.)
  7. §
(2), Ptk. 166. §
(1)-
(2), 168. §
(1)és 170. §
(1)bekezdéseiben foglaltakba ütközik, azaz jogellenes. A II. és III. rendû alperesek a kötelmi alapon keletkezett, õket is terhelõ szolgalmat csak bírósági úton, vagy a felek közötti megállapodás útján szüntethették volna meg jogszerûen, amennyiben megfelelõen bizonyítják, hogy a felperesek ingatlanának rendeltetésszerû használatához, a szolgalom gyakorlására nincs szükség. Jogellenesen jártak el ezért, amikor felperesi kérés ellenére nem tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tulajdonukat képezõ ingatlanon elhelyezkedõ áramellátó egység biztosítsa a felperesi ingatlan áramellátását. Az I. rendû alperes felelõssége ugyancsak megállapítható, amikor közhatalmi úton nem akadályozta meg a II. és III. rendû alperesek felróható, jogellenes károkozását, elmulasztotta a szükséges intézkedéseket, megsértette az államigazgatási eljárás szabályait, nem gondoskodott arról, hogy a leghatékonyabb intézkedések foganatosításával biztosítsa a II., III. rendû alperesek kötelezettségeinek teljesítését, határozatainak határidõn belül végrehajtás útján érvényt szerezzen. Mindezek alapján az alperesek a Ptk. 344. §
(1)bekezdése szerint egyetemleges kártérítési felelõsséggel tartoznak felperesek felé, akik a követelés összegszerûségét a csatolt okiratokkal, a perben beszerzett mezõgazdasági igazságügyi szakértõi véleményekkel, a meghallgatott tanúk vallomásával igazolták. A kereseti kérelmet támasztja alá (szakértő neve) igazságügyi szakértõ szakvéleménye is. Mindezek alapján felperesek kérték az elsõfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az alperesek kereset szerinti egyetemleges marasztalását. Az I. rendû alperes fellebbezési ellenkérelme az elsõfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a felperesek szolgalmi jogának megszûnéséért felelõsség nem terheli, különösen nem a II. és III. rendû alperesekkel egyetemlegesen. Az I. rendû alperes határozatával a felperesek birtokvédelmi kérelmének helyt adott, a birtokvitát a Fõvárosi Bíróság zárta le 52.Pf......./
  1. számú ítéletével. Felpereseknek a birtokvédelmi igényüket a jogerõs bírósági ítélet birtokában végrehajtási úton kellett volna érvényesíteni, a közigazgatási eljárást lezárását követõen I. rendû alperes ugyanabban a tényállásban újabb határozatot nem hozhatott, a bírósági ítélet végrehajtása közigazgatási úton nem lehetséges. Mindebbõl következõen I. rendû alperes semmi olyan jogszabálysértést nem követett el, ami a felperesi kártérítési igényt vele szemben megalapozná. A II., III. rendû alperesek fellebbezési ellenkérelmükben ugyancsak az elsõfokú ítélet helybenhagyását kérték. Kiemelték, hogy a jogszabály nem tiltja, hogy a felek dologi jogi szolgalom tartalmával azonos kötelmi jogviszonyt hozzanak létre, azonban ez a megállapodás a szerzõdésekre vonatkozó általános szabályok szerint csak a szerzõdést kötõ feleket illetõleg szerzõdéses jogutódaikat köti. A II. és III. rendû alperesek nem váltak automatikusan a korábbi tulajdonosok jogutódjává e kötelem vonatkozásában, pusztán azért mert az ingatlant megvásárolták. Önmagában az a tény, hogy a II., III. rendû alperesek az ingatlant megtekintett állapotban vették meg, nem jelenti azt, hogy a korábban megkötött megállapodás pontos tartalmával tisztában kellett lenniük. Alaptalan a felpereseknek a
  2. évi CX. törvény
  3. §-ára való hivatkozása, figyelemmel arra, hogy II. és III. rendû alperesek nem minõsülnek a villamos energia továbbadójának felperesek vonatkozásában. Egyebekben pedig a felperesi követelés nemcsak bizonyítatlan, hanem lényegében érdemi elbírálásra is alkalmatlan. A II., III. rendû alperesek vitatták a felperesek valamennyi követelését, hivatkozva arra, hogy felperesek egyik kárcsoport körében sem igazolták igényüket, azt, hogy pontosan melyik és mikor kifejtett, feltételezetten II., III. rendû alperesi magatartással állnak ok-okozati összefüggésben. A jövedelemveszteség körében beszerzett (szakértő neve2) szakértõ által jegyzett szakvélemény sem támasztja alá a felperesi állításokat, és nem vagyoni kártérítési igényük is teljes egészében megalapozatlan, nem igazolt annak jogalapja, (bármely személyhez fûzõdõ jog sérelme) és a kár összege sem. A másodfokú bíróság teljes terjedelmében bírálta felül az elsõfokú bíróság ítéletét, mert annak figyelemmel a Pp.
  4. §
(4)bekezdésére - nem volt fellebbezés hiányában jogerõre emelkedett része. A fellebbezés nem alapos. Az elsõfokú bíróság helyesen fejtette ki ítéletének indokolásában, hogy bár a telki szolgalom alapítására irányuló szerzõdés érvényességét a törvény nem köti alakiságokhoz, de a Ptk. 168. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Ptk. 158. §
(1)bekezdése alapján a dologi hatályú, ingatlant érintõ telki szolgalom csak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre. A jelen esetben ilyenre nem került sor. Az elsõfokú bíróság álláspontja annyiban is helytálló, hogy bejegyzés hiányában a szerzõdést kötõ feleket köti megállapodásuk tartalma. A másodfokú bíróság azonban jelentõséget tulajdonít annak is, hogy a perbeli esetben ez a szerzõdés teljesedésbe ment, az annak megfelelõ állapot ténylegesen létrejött. Az ELMÛ a ... utca felõl az utóbb II. és III. rendû alperesek tulajdonába kerülõ ingatlanra bekötést létesített, oszlopot állított, azon fogyasztásmérõt és kapcsolót szerelt fel, onnan földfelszín alatti kábelt vezettek át a felperesek ingatlanára, ezen ingatlan elektromos árammal való ellátása céljából. A perben igazolt az, hogy minderrõl a II. és III. rendû alpereseknek tudomása volt, még az ingatlan megvásárlását megelõzõen. A másodfokú bíróság ezért egyetért a felperesi állásponttal a tekintetben, hogy a II. és III. rendû alpereseknek ilyen körülmények között bejegyzés nélkül is tiszteletben kellett tartaniuk a kötelmi értelemben vett szolgalmat, függetlenül attól, hogy nem õk kötötték meg az azt alapító szerzõdést. Ez következik ugyanis a jogvitára irányadó 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §
(1)bekezdésében írt, a jóhiszemûség és tisztesség követelményét támasztó polgári jogi elvekbõl. A másodfokú bíróság álláspontja ezért - eltérõen az elsõfokú bíróságétól - az, hogy az ingatlan tulajdonjogát megszerzõ II. és III. rendû alperesek mindaddig, amíg a felperesi ingatlan áramellátása másként nem volt megoldható, egyoldalúan és bármilyen eszközzel nem szüntethették meg a teljesedésbe ment szerzõdés szerinti állapotot. A másodfokú bíróság utal arra is, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság elõtt folyamatban volt 14.P...../
  1. számú pernek nem csupán az I. rendû alperes birtokvédelmi határozata volt a tárgya, hanem a jelen per II. és III. rendû alpereseinek azon kereseti kérelme is, amely a villanyoszlop és a vezeték elbontására, eltávolítására irányult. Ezt a kereseti kérelmüket pedig abban a perben jogerõsen a bíróság elutasította. Tényszerûen a jelen per adatai alapján az állapítható meg, hogy
  2. november 6-át megelõzõen az áramellátás csak eseti és idõszakos jelleggel maradt ki,
  3. november 6-án azonban a II. és III. rendû alperesek érdekkörébe esõ személy azt már nem kívánta visszakapcsolni. Ezzel összefüggésben az I. rendû alperes birtokvédelmi határozatot hozott, amely ellen benyújtott II. és III. rendû alperesi keresetet a bíróság jogerõsen elutasította. A peradatok szerint
  4. február
  5. és április
  6. között volt áramellátás, majd amikor az ismét megszûnt,
  7. április 14-én az I. rendû alperes 10.000 Ft végrehajtási bírságot szabott ki II., III.r. alperesekkel szemben.
  8. június
  9. és július
  10. között ismét volt áram, július 10-tõl azonban már egyáltalán nem, és
  11. szeptemberében azt is észlelték, hogy a kapcsolóval sem lehet visszaállítani az áramszolgáltatást. A másodfokú bíróság azonban rámutat arra, hogy az ELMÛ közlése szerint
  12. októberében megépült a ... utcában is az elosztó hálózat, és a felperesek általuk is elismerten
  13. novemberében arra rákötöttek. Így ettõl az idõponttól a szerzõdéses szolgalom okafogyottá vált, és annak külön bírósági megszüntetése sem volt szükséges, mivel nem dologi hatályú bejegyzett telki szolgalomról volt szó. A fellebbezésben hivatkozott jogszabályi rendelkezés csak erre vonatkozóan ír elõ bírósági megszüntetést. A felperesek ezek között az idõbeli korlátok között (
  14. november
  15. és
  16. november között) igényelhetik káraik megtérítését, amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak. A Ptk. irányadó
  17. §
(1)bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A kártérítési felelõsségnek három törvényi feltétele van, a jogellenes magatartás az alperesek oldalán, a kár bekövetkezte a felperesek oldalán, és a közvetlen okozati összefüggés e kettõ között. Ezek konjunktív törvényi feltételek, tehát bármelyik hiánya esetén a kártérítési igény nem tekinthetõ alaposnak, és a többi feltétel fennállását már nem kell vizsgálni. Minthogy az alperesek a perben mind a jogalapot, mind az összegszerûséget vitatták, a Pp. 164. §
(1)bekezdése szerint e törvényi feltételek együttes fennállásának bizonyítása a felpereseket terhelte, beleértve a kár összegszerûségét is, figyelemmel arra, hogy az alperesek kifejezetten összegszerûen is vitatták a felperesi keresetet. Az I. rendû alperes esetében a másodfokú bíróság álláspontja szerint a kártérítési felelõsség törvényi feltételei közül a közvetlen oksági kapcsolat nem igazolt, a felperesek által állított károk ugyanis nem az I. r. alperes hatósági eljárásával hozhatók közvetlenül összefüggésbe, hanem az áramellátás kiesésébõl erednek. Ilyen módon az I. rendû alperes vonatkozásában a kártérítési felelõsség egyéb feltételeit - ideértve azt is, hogy mely idõpontokban milyen határozatokat, és miért hozott -, nem kell részletesen vizsgálni a perben. A II. és III. rendû alperesek vonatkozásában pedig a másodfokú bíróság a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján a kár összegszerûségét nem látta kellõen bizonyítottnak. A Ptk. 355. §
(4)bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károkozó vagyonában beállott értékcsökkenés és elmaradt vagyoni elõnyt, továbbá azt a kárpótlást, vagy költséget kell megtéríteni, ami a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges. A felperesek módosított kereseti kérelmük szerint a perben három különféle jellegû igényt érvényesítettek. Egyrészt nem vagyoni kártérítés iránti igényt, melynek vonatkozásában azonban olyan személyiségi jogi jellegû jogsérelmet nem igazoltak, ami alapot adna esetükben nem vagyoni kárpótlás megállapítására. Az alperesi magatartással összefüggésben bekövetkezõ egészségromlásukat csak állították, de a csatolt iratokkal ezt megfelelõen módon nem bizonyították. Az elmaradt haszon megfizetése iránti igényt illetõen a másodfokú bíróság utal arra, hogy a beszerzett igazságügyi mezõgazdasági szakértõi véleménybõl kitûnõen a szakértõ álláspontja az volt, hogy önmagában az áram hiánya az állattenyésztést még nem teszi lehetetlenné. Ezen túlmenõen a kecske- és tehéntej értékesítésének állított elmaradásával kapcsolatban a másodfokú bíróság ellentmondásosnak tartja a felperesi nyilatkozatokat, hiszen felperesi állítás szerint aggregátor és hûtõszekrény beszerzésére és üzemeltetésére került sor, ez esetben azonban ezzel egyidejûleg nem merülhet fel az értékesítés elmaradása kapcsán elmaradt haszonnal összefüggõ igény is. A szakértõ szakvéleményében utalt arra is, hogy téli idõszakban a hûtés nem szükségszerûen csak hûtõszekrény üzemeltetésével megvalósítható. Emellett a felperesek egész éves idõszakokra igényelték az elmaradt haszonnal kapcsolatos kártérítést, annak ellenére, hogy a kérdéses idõszakban az áramszolgáltatás nem a teljes idõszakra és nem folyamatosan esett ki. Így a szakértõ elméleti számításain alapuló, éves idõtartamra vonatkozó elmaradt haszon megjelölése önmagában nem elégséges a felperesi kereset összegszerûségének igazolására ezen a jogcímen elõterjesztett igény esetében. Az elhullott állatok esetében az elhullás okát felperesek nem bizonyították, és azt állításukat, hogy az elhullást a kihûlés okozta, a perben beszerzett szakvélemény sem támasztotta alá. Felperesek keresetükben az alperesek magatartásával összefüggésben állított költségeik illetve kiadásaik miatt is kártérítési igényt terjesztettek elõ, a fenntartott kereset szerint mindösszesen 2.810.008 Ft összegben. Erre vonatkozóan azonban tételes, követhetõ levezetést a per folyamán nem terjesztettek elõ. A keresetlevélhez mellékelt iratok és csatolt számla összesítõk összegszerûségüket tekintve nem egyeznek meg ezzel az összeggel, az alatt maradnak, maga a keresetlevél pedig tételes számszaki levezetést nem tartalmaz. A keresetmódosítást tartalmazó beadvány bizonyos - e körben érvényesített - követeléseket megjelöl, és visszautal a keresetlevélhez csatolt számlákra, az ilyen címen érvényesített igény körében olyan tételek is szerepeltek, mint pl. diktafon, fényképezõgép, nyomtató beszerzése, amelyek nem minõsülnek kárnak, figyelemmel arra is, hogy maga az ilyen módon megvásárolt dolog a felperesek tulajdonába került és maradt. Felperesek felszámítottak továbbá egy eladott TV-t is, márpedig annak akkori állapotával arányos ellenértékét nyilvánvalóan az eladás során meg kellett, hogy kapják, így ez sem tekinthetõ kárnak. Úgyszintén szerepelt a költségek között a korábbi eljárások illetékei címén felszámított összeg, melyet a másodfokú bíróság megítélése szerint azokban az eljárásokban kellett és lehetett volna érvényesíteni. Az I. rendû felperes kiesett távolléti díjat is felszámított, az azonban nem igazolt, és nem is állapítható meg, erre vonatkozóan ugyanis nincs tényszerû elõadás, hogy mivel összefüggésben merült fel. A kereset tartalma alapján - bár tételesen nem került felsorolásra - a költségek részét képezheti az aggregátor és hûtõ bérleti költsége, illetõleg üzemeltetési költsége is, valamint bizonyos világítóeszközök beszerzési költségei. Ezeket azonban csak akkor tudná a bíróság teljes egészében kárnak tekinteni, ha rendelkezésre állna olyan peradat, amibõl megállapítható lenne, hogy azonos volumenû árammal történõ üzemeltetésnek, illetõleg használatnak mi lett volna a költsége. Amennyiben ugyanis folyamatos lett volna az áramellátás az alperesi ingatlanról, akkor ezek a költségek a felpereseknél szükségképpen felmerültek volna, melyek viselése õket terhelte. Ezek elszámolása hiányában részükrõl káronszerzés valósulna meg. Minthogy ezek összege nem állapítható meg, így a felperesek kára sem igazolt e tekintetben oly módon, hogy az ítéleti marasztalásra alapot adhatna. A másodfokú bíróság ezért bár eltérõ indokokból, de helybenhagyta az elsõfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésének alkalmazásával. A felperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, így a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint nem igényelhetik perköltségeik megtérítését az alperesektõl, és kötelesek megfizetni az alperesek másodfokú perköltségét. A II. és III. rendû alperesek esetében a másodfokú bíróság a megbízási díjjal igazolt ügyvédi munkadíjat vette figyelembe, míg az I. rendû alperes vonatkozásában a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdésének alkalmazásával nem csupán a fellebbezett értékre, de a ténylegesen kifejtett tevékenységre is figyelemmel határozta meg a 4/A. § alapján áfával növelt összegben az ügyvédi munkadíjat. A felperesek költségmentességben részesültek, ezért az emiatt le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése, és
  1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
  2. október
  3. dr. Csepinszky Andrea s. k. a tanács elnöke dr. Klicsuné dr. Sólyom Lívia s. k. . Pávlisz Beatrix elõadó bíró Hajnalka s. k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.