Pf.20621/2015/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(3)bekezdéseit; a Sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. §

(1)-

(3)bekezdéseit,

1. §-át,
2. §

(1)-

(2)bekezdéseit; a Polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (Pp.)
2. §

(1)-

(2)bekezdéseit, 343. §

(1),

(3)bekezdéseit; valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 12, 13, 14,

1. számú állásfoglalásait. Az elsőfokú bíróság „a ... sürgősségi osztályán az ügyeletes orvos összevissza küldözgette a kétségbeesett apát a beteg kislányával" közléssel kapcsolatosan a helyreigazítási igényt részben alaposnak ítélte. A lap közlése, illetőleg az esetet érintő büntetőeljárásban született vádirat tartalmának összevetésével arra következtetett, hogy a cikk azt a látszatot keltette, mintha az események felelősei kizárólag a felperes orvosai volnának. Az intézmény orvosai azonban a gyermekkel egyáltalában nem találkoztak. A vádiratból következtethető, hogy a gyermek és édesapja a felperesi intézményben megjelentek, de egy nővér beutaló hiányában elküldte őket. A sajtóközlemény arra utal, mintha a felperes orvosai küldözgették volna a gyermeket és velük szemben történt volna vádemelés. Azt a lap megfelelően rögzítette, hogy a gyermek édesapja elsőként a felperes sürgősségi osztályát kereste fel, ugyanakkor a közlés folytatása már félrevezető, mert olyan tartalmú közlést tett, mintha a felperes orvosa küldözgette volna össze-vissza az apát a gyermekkel, holott az egy másik intézmény alkalmazottja volt. „A szülőket az orvosi ügyeletre irányították beutalóért" közléssel szembeni helyreigazítási igényt alaptalannak minősítette, mivel a cikkbeli állítás megfelelt a rendelkezésre álló vádiratban foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint, „A ...ban korábban kérdésünkre elismerték, hogy a sürgősségi osztályról beutaló híján elküldték a szülőket" közlés való tartalmú volt, mert az alperes igazolta ennek valóságát. A felperes korábbi közleménye tartalmazta azt, hogy a sürgősségi betegellátó osztályról a gyermekosztály ügyeletére irányították az apát, illetve a gyermeket, ebből következően pedig a felperes is jelentőséggel bíró körülmények ítélte a beutaló hiányát és kijelentette, hogy a sürgősségi osztályon nem részesítették orvosi ellátásban a beteget, hanem tovább irányították onnan. A jogvita szempontjából kisebb jelentőségűnek ítélete azt a bizonyítatlan állítást, hogy az intézményen belül vagy kívül volt az a hely, ahol a sürgősségi osztály munkatársa szerint az ellátást megkaphatta volna a beteg. A perköltség viseléséről a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján határozott. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg a tényállást, részben pedig a megállapított tényállásból téves következtetést vont le. A felperes keresetlevele nem tartalmazta, hogy a ... ...-i, illetőleg a ... ... napján megjelent cikkek mely állításait tartja valótlannak, és ezzel szemben mik a való tények. Ez már önmagában kizárja a felperesi kereset megalapozottságát. A megállapított helyreigazítással kapcsolatosan előadta, hogy a felperes is elismerte, hogy a beteg a kórház gyermekosztályára nem jutott el, mivel egy nővér orvosi beutaló hiányában elküldte a kórházból. Ezzel összefüggésben hivatkozott az ügyben készült orvosszakértői véleményben foglaltakra, mely szerint az ... kórházból orvosi vizsgálat nélkül irányították az ... gyermekorvosi ügyeletre a beteget. A szakvélemény szakmai szabályszegésnek minősítette azt, hogy a beteget úgy irányították az ügyeletre, hogy megelőzően orvos nem vizsgálta meg, A gyermek összevissza küldözgetése a cikknek ezen a részében a felperesi kórházra vonatkozott, ahová először vitték a gyermeküket a szülők, és ahol a sürgősségre való tekintettel meg kellett volna vizsgálni, életét pedig lehetőség szerint megmenteni. Az össze-vissza küldözgetés egy jelzős szerkezet, és mint ilyen véleményt fejez ki, ezzel összefüggésben azonban nincs helye sajtóhelyreigazításnak. A történeti tényállás szempontjából annak van jelentősége, hogy a féléves csecsemőt a szülei 41 fokos lázzal vitték a felperesi kórházba, ahonnan őket vizsgálat és ellátás nélkül elküldték, majd pedig a féléves gyermek meghalt. A felperesi érdekkörbe esik a munkaszervezet és a betegfelvétel kialakítása, ha azonban a szülők a csecsemővel már a gyerekosztályra sem jutnak el, mert a felperesi kórházból beutaló hiányában elküldik őket, akkor megalapozottsággal írhatta az alperest azt, hogy a kétségbeesett apát a beteg kislánnyal össze-vissza küldözgette a felperes. Álláspontja szerint lényegtelen, hogy ezt követően mások még milyen hibát követtek el, illetőleg elkövettek-e egyáltalán. A felperesi kórházban a gyermeket nem látták el, onnan beutaló hiányában a felperes küldte el, majd ezt követően a felperes az oda visszakerülő gyermeket ismételten továbbküldte, aki az ismételt szállítást megelőzően elhunyt. Az általános társadalmi közfelfogás szempontjából ennek van kiemelt jelentősége. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Elsősorban azt adta elő, hogy az alperes az elsőfokú bíróság ítélete alapján a helyreigazítást közölte. Álláspontja szerint az ítéletben foglaltakkal ellentétben nem ugyanazon helyen és nem a megfelelő környezetben jelent meg. A felperesi előadással szemben a helyreigazítási kérelmében a felperes egyértelműen megjelölte, hogy a ... lapszámában mely közléseket tartja sérelmesnek, sőt az alperes esetében nem arról van szó, hogy a valóságnak megfelelően közölte volna a vádirat tartalmát, hanem éppen az következtethető, hogy összekeverte az információkat. Tény, hogy a kórház sürgősségi betegellátó osztályáról senki sem küldözgette összevissza a szülőket, ez a kifejezés céltalan, indokolatlan és többszörös átirányítást jelent. A büntetőeljárásban készült orvosi szakvélemény csak feltételezésen és a szülők előadásán alapul abban a tekintetben, hogy a szülők gyermekükkel megjelentek volna a kórház gyermekosztályán. A rendelkezésre álló adatok alapján erre nézve határozott következtetést azonban nem lehet levonni. A szerző kizárólag a ... említi többször is, holott ezen kórház dolgozói közül senkit sem vádolt meg az ügyészség. A cikk címe és sorai alapján az olvasó úgy értelmezi, hogy az ... kórház orvosai összevissza küldözgették a beteget és ezért az ügyészség vádat emelt az ... kórház orvosai ellen. A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével teljes egészében egyetértett, ezért határozatát a Pp. 253. §

(2)bekezdése szerint helybenhagyta. A másodfokú bíróság csak a fellebbezéssel érintett részben bírálhatta felül az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(3)bekezdése alapján. Elsősorban azt rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a felperes fellebbezésének postára adása (

1. április 13.) előtt az alperes a ... című napilap ...-i számában az elsőfokú bíróság által elrendelt helyreigazítást már közölte. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a rendelkezésre álló vádirat adatai alapján arra, hogy a felperesi kórház terhére nem róható olyan magatartás, ami úgy volt leírható, miszerint az alkalmazottak, illetőleg az orvosok a beteg gyermeket több ízben elküldték volna más intézményhez vagy ellátást biztosító kirendeltséghez. A vádirati tényállás kizárólag az időben legutolsó eseményt, vagyis a gyermek súlyos állapotának észlelését és az azonnali betegszállítás igénylését kötötte bizonyosan a felpereshez. Ezt megelőzően a történeti leírás egy helyen említi a felperesi kórházat, de csak annyiban, hogy egy nővér (nem orvos) elküldte a szülőket és a gyermeket. A vádirat nem rögzítette azt, hogy a meg nem nevezett személy a kórház mely osztályához tartozott. Ehhez az időponthoz az alperes a sürgősségi osztályt kapcsolta, ennek ténye azonban bizonyítatlan maradt. A vádirati tényállásnak ez a legbizonytalanabb pontja, mivel az eseményeket azonosítható személyhez és kórházi részleghez nem lehetett kapcsolni. Mindezek alapján egyetértett ezért a másodfokú bíróság a helyreigazítás elrendelésével, mivel valótlan volt az alperes azon közlése, mely szerint a ... ügyeletes orvosa összevissza küldözgette a kétségbeesett apát a beteg kislányával. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az alperes köteles viselni a felperes másodfokú perköltségét a Pp.
2. §-a és Pp.
3. §

(1)bekezdése szerint. A másodfokú perköltség a felperesi jogtanácsost, a Pp. 67. §

(2)bekezdése, valamint a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdésének a) pontja és

(5)bekezdése alapján megillető díjból áll. Köteles továbbá viselni az alperes a le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése szerint. Budapest,

1. november
2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Kisbán Tamás s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Hercsik Zita s.k. bíró