Pf.20219/2015/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.219/2015/4/II. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gaudi-Nagy Tamás (címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Papp Gábor Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Sztanó Judit ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a dr. Hanák András (címe) ügyvéd által képviselt II.r. alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű, a Dr. Csapó Eszter Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Csapó Eszter ügyvéd) által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű, és a dr. Bodolai László (címe) ügyvéd által képviselt IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) IV. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék

1. december
2. napján kelt 31.P.20.391/2014/
3. számú ítélete ellen a felperes részéről
4. és
5. sorszám alatt, az I. rendű alperes részéről
6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a II. rendű alperes részéről Pf./
7. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint + áfa, a II. rendű alperesnek 10.000 (Tízezer) forint + áfa, a III. r alperesnek 20.000 (Húszezer) forint + áfa, a IV. rendű alperesnek 20.000 (Húszezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a magyar államnak külön felhívásra 336.000 (Háromszázharminchatezer) forint fellebbezési illetéket. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési, a II. rendű alperest, hogy 24.000 (Huszonnégyezer) forint csatlakozó fellebbezési illetéket fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes azzal, hogy a ... honlapon megjelent ...-i „..." című cikkében valótlanul állította, hogy a ... előtti tüntetésen a felperes vérdíjat tűzött volna ki egy magyar szurkolót megverő ... rendőr fejére - megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül a ... honlapon a megjelent fenti cikkel azonos elérhetőséggel, 30 napig, de legalább addig, amíg a cikk elérhető, tegye közzé az alábbi közleményt. „Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a ...-án megjelent „..." című írásunkban valótlanul állítottuk, hogy a ... előtti tüntetésen felperes neve felszólalásában vérdíjat tűzött volna ki egy magyar szurkolót megverő ... rendőrre, ezzel megsértettük felperes neve jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát." Kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 forintot, valamint azután ...-tól a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamatot. Megállapította továbbá, hogy a II. rendű alperes azzal, hogy a ... honlapon megjelent ...-i „..." című cikkében valótlanul állította, hogy a ... előtti tüntetésen a felperes vérdíjat tűzött volna ki egy magyar szurkolót megverő ... rendőr fejére - megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül a ... honlapon a megjelent fenti cikkel azonos elérhetőséggel, 30 napig, de legalább addig, amíg a cikk elérhető, tegye közzé az alábbi közleményt: „Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a ...-én megjelent „..." című írásunkban valótlanul állítottuk, hogy a ... előtti tüntetésen felperes neve felszólalásában vérdíjat tűzött volna ki egy magyar szurkolót megverő ... rendőrre, ezzel megsértettük felperes neve jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát." Kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 forintot, valamint azután ...-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamatot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 300.000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy abból a felperes 278.000 forint, a II. rendű alperes 10.000 forint, az I. rendű alperes 12.000 forint illetéket köteles külön felhívásra megfizetni a Magyar Államnak. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a III. rendű alperesnek 60.000 forint perköltséget, még a IV. rendű alperesnek szintén 60.000 forint perköltséget. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 96.000 forint, a II. rendű alperesnek 40.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperesi elévülési kifogásokkal szemben hivatkozott, a felperes által az alperesek részére megküldött felszólítóleveleket elfogadta olyannak, mint amelyek az elévülést megszakították. Utalt rá, hogy ennek csak a nem vagyoni kártérítés szempontjából volt jelentősége. Kitért arra is, hogy a ... ... online felületén megjelent cikk linkelése nem teremt alapot a jogsértés megállapítására. Az elsőfokú bíróság a felperes által az alperesi közlésekből sérelmezett „ott volt a meccsen, valószínűleg nem azért ment, hogy meccset nézzen, hanem hogy történjen valami", „... a frusztrált gyűlölethorda tagjaként érkezett", „nem érdekli őt, hogy lassan élhetetlenné válik az élet a ... magyarok számára", miért érdekelné az üresfejű bandát, amit ... és bandája szabadidejében tesz, kormányszinten teszi a ... kormány gyűlölet és megfélemlítés útján", „képernyőbe mondja, hogy égjen a ...", „kicsi neki már Magyarország arra, hogy a bennrekedt magyarok sorsát rontsa; határon túl is van élet, ott is van kivel kicseszni", „kigyalogolt a ... útra, és uszított egy bődületeset" közlésekkel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az „operettfasiszta" megnevezéssel kapcsolatosan úgy foglalt állást, hogy az vélemény, melynek megítélésekor közömbös a használat politikaelméleti helyessége, mert ennek megítélése nem az eljáró bíróság feladata. A jelző politikai véleményt tükröz a felperes közéleti tevékenységével kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság gyakorlatára utalva kifejtette, hogy a felperesnek a sértő véleményeket is viselnie kell. Rámutatott, hogy a fasiszta és az ehhez hasonló jelzők a közéleti tevékenység jellemzéseként kifejezésmódjukban nem indokolatlanul bántók, megalázók, sértőek. Az eredeti közlést nem minősítette öncélú sértegetésnek, hanem az a szerző politikai véleményét tükrözte. A „valószínűleg útközben festette le a falu ... nevét" nyilatkozat tekintetében elsősorban az írás eszközeit értékelte és úgy találta, hogy a szerző egyfajta írói eszközzel élve „belülről" mutatta be a felperesi gondolatokat, olyan eseményeket is láttatva, amelyeknek nyilvánvalóan nem lehetett tanúja. Megítélése szerint a „valószínűleg" kitétel is a fikciós jelleget erősítette. Nem alakult ki az írás alapján olyan képzet mely szerint, személyesen a felperes volt az aki a helyiségnévtáblát lefestette. A „vérdíjat tűz ki a szurkolót verő rendőrre" közlés tekintetében úgy foglalt állást, hogy aki a cikkből szerzett tudomást az eseményről, az úgy értelmezi, mintha a felperes ténylegesen ilyen felhívást intézett volna a nyilvánossághoz. A rendelkezésre álló felvételek alapján azonban az állapítható meg, hogy a felperes által sérelmezett nyilatkozatot a valóságban ... tette. A felperes a vérbosszú kívánalmát fogalmazta meg, melyet a közönség úgy értelmezhetett, mintha törleszteni kellene a veréssel szemben, de azt nem határozta meg, hogy ennek ki ellen kellene irányulnia, a vérdíj kitűzése azonban egy konkrét személy sérelmére történt felhívás volt. Ez utóbbit lényegesen negatívabb megítélésűnek minősítette, mint a felperesnek, a tömegből vérbosszút kiáltóval egyetértő nyilatkozatát. A közlést ebből következően sértő tartalmúnak is minősítette. A „nem meccset ment nézni, hanem «balhé határok nélkült» akart játszani és játszott is" sérelmezett nyilatkozattal kapcsolatban azt állapította meg, hogy a közlésnek nincs olyan tartalma, miszerint a felperes és társai kezdeményezték volna a konfliktust. A szerző is azon az állásponton volt az írásában, hogy a futballmérkőzésen megjelentekkel szemben indokolatlan volt a rendőri fellépés. Az „autóborogatást, néha ... támadást szervez és ebből jól él" közlésből a „jól él" részletnek olyan tartalmat tulajdonított, mely szerint ez annak a véleménynek a kifejezésére szolgált, hogy a felperest alapvetően a magamutogatás vezérli, a zavargások általi figyelemből anyagi biztonsága keletkezik, és nem a határon túl élők őszinte támogatása vezérli. Kifejtette, hogy a felperes az ... ostroma estéjén részt vett az ugyanazon a téren álló szovjet emlékmű csillagának lefeszítésében és a ... demonstrációból kifejlődő események egyik vezető alakjaként tűnt fel. Megítélése szerint a ... indult rendbontásnak egyik vezető alakjaként el kell viselni azt a kritikában megnyilvánuló pontatlanságot, hogy a ... előtti megmozdulás szervezőjének vélelmezték. Az elsőfokú bíróság az I. és II. rendű alperesek esetében állapította meg a jóhírnevet sértő magatartás tényét, mellyel összefüggésben elégtétel adására és nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezte az alpereseket. Az elsőfokú bíróság III. és IV. rendű alperesek esetében a keresetet azzal utasította el, hogy az alperesek nem vették át teljes terjedelemben az eredeti cikket, és az írásaikból kifogásolt közlések pedig a fenti ismertetés szerint véleménynyilvánító jellegük miatt nem okoztak jogsérelmet a felperesnek. A nem vagyoni kártérítés megállapításakor elsősorban abból indult ki, hogy a sajtószervektől elvárható az, hogy a ... előtti tüntetésen elhangzottakról megfelelően tájékozódjanak. Azt rögzítette, hogy a felperes nem hivatkozott konkrét hátrányra és a meghallgatott (tanú1) tanú sem számolt be ilyenről. Elfogadta, hogy a vérdíjjal kapcsolatos felhívás a felperest elutasítók, illetőleg irányába közömbösek esetében a felperesi megítélés negatívabbá válhatott. Értékelte mindemellett azt is, hogy a felperes helyreigazítási igénnyel nem lépett fel, a publicisztika pontosítását nem kérte, a válaszcikkből sem derült ki, hogy kifogása van ezzel a közléssel kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság a Pp.
8. és
9. §-a alapján határozott a perköltség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes és az I. rendű alperes fellebbezéssel, még a II. rendű alperes csatlakozó fellebbezéssel élt. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az „operettfasiszta", a „lefestette a falu ... nevét", „nem meccset ment nézni ..., a balhé határok nélkül című műsorban akart játszani", és „évek óta autóborogatást, néha ... támadást szervez és ebből jól él" közlések miatti jóhírnévsértés megállapítása iránt terjesztette elő fellebbezését, egyebekben az eredeti keresetben foglaltaknak megfelelően kérte marasztalni az alpereseket. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályok téves értelmezése alapján jutott az ítéletbeli megállapításaira, téves volt továbbá a nem vagyoni kártérítés megfizetésével kapcsolatos döntése is. Az „operettfasiszta" jelzős szerkezet használatával kapcsolatosan arra mutatott rá, hogy ezt a szerző kifejezetten sértésnek és nem véleménynek szánta a személyével szemben. A falu névtábla lefestésével kapcsolatosan előadta, hogy magán és közéleti szereplőként sem inzultált tót származású személyeket, különös tekintettel arra, hogy rokonai között is vannak ilyen nemzetiségűek. Azzal a közléssel kapcsolatosan, mely szerint nem a futballmérkőzést ment nézni, egyértelmű tényállítás. Ezzel összefüggésben előadta, hogy a valóságban a felperes személyétől teljesen függetlenül szabadultak el az indulatok, ezért az alperesek valótlanul hozták összefüggésbe a történtekkel. Az autóborogatással és a ...támadással kapcsolatos közlés tekintetében arra hivatkozott, hogy a tévéostromnál egyáltalán nem volt vezető személyiség, csak a ... jelent meg először, és a címer lefeszítését sem ő kezdte el az emlékműről. A vele szemben lefolytatott eljárásban is azt állapították meg, hogy a ...ostromnál nem volt felelőssége, ezért ezzel összefüggésbe hozni súlyos jogsértés. A „jól él" kitétel sokkal inkább utal arra, hogy valamilyen háttérérdek mentén működő ügynöki titkos megbízásként szervez zavargásokat és ezért pénzt kap. Kiemelte azt is, hogy a hivatkozott címerlefeszítést kivéve egyáltalában nem marasztalta el a bíróság semmilyen korabeli tevékenységéért. A nem vagyoni kártérítési igénnyel összefüggésben előadta, hogy az ügy körülményeit figyelembe véve az általa meghatározott 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés alkalmas kompenzálni a társadalmi életben, magánéletben bekövetkezett hátrányait. Az I. rendű alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását indítványozta. Előadta, hogy a ... előtt zajlott események és beszédek a felperes korábbi nyilatkozatai, valamint válaszcikkének tükrében a felperes társadalmi megítélését nem befolyásolta negatívan az a közlés, mely szerint maga „tűzött ki vérdíjat" annak ellenére, hogy ez a kijelentés nem a felperestől származott. Rámutatott, hogy a felperes ... kijelentését semmilyen formában nem helytelenítette. A jogsértőnek ítélt tartalom álláspontja szerint ugyanolyan konkrétum nélküli közlés, mint a „vérbosszút kíván" rész. Nem fejezi ki a vérdíj felajánlójának személyét, a vérdíj összegét, és nem értelmezhető egy bizonyos személy sérelmére elkövetett felhívásként. A kifejezés az átlagolvasó számára ugyanúgy a társadalmat ért sérelemmel szembeni általános felháborodás eszköze, mint a „vérbosszút kíván" kifejezés, mely utóbbi, a felperes által sem vitatottan és bizonyítottan elhangzott. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság által jogsértőnek ítélt közlés tényleges jogsérelmet nem okozhatott a felperesnek. Hivatkozott arra, hogy csak
10. január 1-jéig volt kiadója és üzemeltetője a ... oldalnak. A felperes nem vagyoni kártérítési igényével kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy ez a jogkövetkezmény köztudomású tény alapján nem minden esetben alkalmazható. A II. rendű alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását indítványozta. Előadta, hogy a „vérdíjjal" kapcsolatos közlés ugyan tényállítás, de az hangulatában felér a „vérbosszú" kifejezés alkalmazásához. Álláspontja szerint a két kifejezés között nincs érdemi eltérés. Mindkettő egy erőszakos válaszreakciót fogalmaz meg és egyik sem egy konkrét személy irányában hat. Utalt arra, hogy a felperes nem határolódott el ... vérdíj kitűzésével kapcsolatos nyilatkozatától. Nem szólt arról, hogy a vérbosszút megengedettnek tartja, a vérdíj kitűzését azonban ezzel szemben már elítéli. Megítélése szerint a felperes sem tulajdonított érdemi különbséget a két kifejezésnek. Mindezek alapján álláspontja szerint a vérdíj kifejezés felperesnek való betudása nem lehetett sértő rá nézve. A nem vagyoni kártérítés mértékét arra az esetre, ha a másodfokú bíróság a jogsértés tényét megállapíthatónak ítéli, még így is túlzott mértékűnek tartotta. A III. és IV. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyását indítványozták. A fellebbezések és a csatlakozó fellebbezés nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
11. §