Győri Ítélőtábla Pf.I.20.221/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Barbalics József ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztály Jogi Képviseleti Osztály (ügyintéző: dr. Kálcsics Adrienn) által képviselt alperes neve alperes ellen kártalanítás iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság
- április
- napján kelt, 5.P.21.820/2006/
- számú ítéletével szemben a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 1.028.737 Ft-ot kártalanítás címén, továbbá ezen összeg után
- október
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes kereseti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a feljegyzett illetéket és az előlegezett költséget az állam viseli, a felek pedig viselik saját perköltségüket. A megyei bíróság által megállapított tényállás szerint a felperest a Zala Megyei Bíróság
- január
- napján kihirdetett - a Pécsi Ítélőtábla
- október
- napján kelt, Bf.II.62/2003/
- számú végzésével jogerőre emelkedett - B.16/2002/
- számú ítéletével 2 rb. életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 3 év 6 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A felperes
- december
- napján vonult be a ... Büntetés-Végrehajtási Intézetbe. A Legfelsőbb Bíróság
- május
- napján kelt, Bfv.I.2548/2003/
- számú ítéletével a Zala Megyei Bíróság ítéletét és a Pécsi Ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezte és bűncselekmény hiányában felmentette a felperest a 2 rb. életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vád alól, egyúttal elrendelte a felperes szabadlábra helyezését. A felperes a fentiek alapján 5 hónapot és 9 napot töltött büntetés-végrehajtási intézetben. A tettlegesség a felperest oly mértékben megviselte, hogy szorongásos depresszív tünetekkel pszichiátriai kezelésre szorult. Előadása szerint a bűncselekmény kapcsán elszenvedett sérülések következtében a gerince eltört, de az orvosnál nem a valóságot mondta, hanem arra hivatkozott, hogy
- május 31-én olyan súlyt emelt, ami a gerincét összeroppantotta. Gerincbántalmai miatt a "A" Rt-nél a munkáját ellátni nem tudta. A börtönbe vonulását követően azonban
- december
- napjával a "A" Rt-nél fennálló közel 30 éves munkaviszonya közös megegyezéssel megszüntetésre került. Amennyiben a felperesnek nem kell börtönbe vonulnia, úgy nettó keresete
- január hónaptól
- szeptemberéig összesen 1.002.737 Ft-ot tett volna ki.
- május
- napján történő szabadulását követően a felperes életkörülményei, társadalmi helyzete, megbecsültsége hátrányosan megváltozott. A felperes ún. post-traumás stressz disease, „PTSD" megbetegedésben szenved, azaz a trauma utáni stressz eredetű betegség kórképét mutatja igen markáns depresszív tünetekkel.
- szeptemberében munkát ajánlottak neki a korábbi munkahelyén, de
- augusztus
- napján elszenvedett balesete (sarokcsonttörés) miatt munkaviszonyt létesíteni nem tudott. A felperes
- augusztus
- és
- május
- napja között 38.000.- Ft munkanélküli járadékban,
- május
- és
- január
- napja között pedig havi 20.995.- Ft álláskeresési juttatásban részesült.
- február
- napjától rokkantsági nyugdíjas, melynek összegét 96.734.- Ft-ban állapították meg. A felperes munkaképesség csökkenése 67 %-ot, azaz a rokkantsági fokot eléri. Jelenleg a felperes munkaképtelen, sem pszichésen, sem fizikálisan nem terhelhető. A Zala Megyei Bíróság jogerős részítéletével a börtönben elszenvedett testi-lelki megpróbáltatásokkal összefüggésben az alperest 2.000.000.- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság ítéletében a Be. 581-
- §, valamint a Ptk.
- §
(4)bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes csak azokat a vagyoni károkat köteles megtéríteni, amelyek okozati összefüggésben vannak a személyes szabadság elvonásával és annak következményeivel. Bizonyítottként fogadta el, hogy munkáltatója a felperes munkaviszonyát börtönbe kerülése miatt szüntette meg, ezért
- januárjától szeptemberig terjedő időszakra alaposnak találta a keresetkiesés miatt előterjesztett igényét. Ennek összegét 1.002.737.- Ft-ban állapította meg, amelyből levonta a felperesnek
- augusztusában és szeptemberében juttatott összesen 76.000.- Ft munkanélküli segélyt, így a megyei bíróság 926.737.- Ft keresetkiesést fogadott el.
- szeptemberében a korábbi munkahelye már állást ajánlott, amit azonban nem tudott elfogadni részben a korábbi balesete (sarokcsonttörés) miatt, részben azért, mert már a börtönbe vonulása előtt is úgy ítélte meg, hogy nehéz fizikai munkára nem képes. A bíróság álláspontja szerint annak eldöntéséhez, hogy a felperes milyen okból, mely időponttól kezdődően nem képes munkát végezni és ez mennyiben van okozati összefüggésben a szabadság elvonásával, vagy egyéb sorsszerű megbetegedés is közre játszik, orvosszakértő bevonása szükséges. A bíróság tájékoztatása, illetve kioktatása ellenére azonban a felperes arra a téves jogi álláspontra helyezkedett, hogy a perben beszerzett szakértői vélemény önmagában a felperes munkaképtelenségét már a börtönben elszenvedett trauma miatt megállapította, ezért a kártalanítás jogalapja megáll nem csak a keresetkiesés, hanem az elmaradt haszon vonatkozásában is. A megyei bíróság megítélése szerint a felperes
- októberében már dolgozhatott volna, annak elmaradása a szabadság elvonásával okozati összefüggésben nem álló sorsszerű megbetegedése és egyéb balesetei következtében alakult ki, így az elmaradt haszon tekintetében - figyelembe véve a felperes kárenyhítési kötelezettségét is - a felperes keresetét, mint alaptalant elutasította. A megyei bíróság a pszichés megbetegedéssel összefüggésben mérlegeléssel 34 hónapra havi 3.000.- forint, összesen 102.000.- forint gyógyszerköltség megfizetésére is kötelezte az alperest. Az élelmezési többletköltség felmerülését a megyei bíróság sem a jogalap, sem az összegszerűség tekintetében nem látta bizonyítottnak, ezért ebben a körben a felperes keresetét elutasította. Az ítélettel szemben a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben az első fokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy az ítélőtábla kötelezze az alperest a végkielégítés, 12 havi munkabérnek megfelelő 1.500.000.- Ft, vagy havi 30.000.- Ft-os járadék megfizetésére. Fellebbezésének indokolásául előadta, hogy azon egészségkárosodását, amit a támadói okoztak, a börtön előtt kezeltetni tudta, azonban a börtönben erre nem volt lehetőség. Amikor kikerült a börtönből egy roncs volt, az egészsége és az idegrendszere is teljesen tönkre ment, esett-kelt. Ilyen esés következteében tört el a sarokcsontja, és a bal válla is. Ha nem kerül börtönbe, nem esik el, tudna dolgozni, és mozogni. Mivel nem tud mozogni, ezért elhízott, és csak nehezen, bottal jár. Álláspontja szerint az ítélet a szakértői véleménnyel ellentétes, mikor azt mondja, hogy a sarokcsonttörés miatt nem tudott a volt munkahelyén munkát vállalni. A szakértői vélemény szerint ugyanis nem csak a sarokcsonttörés miatt, hanem a szakvéleményben felsorolt egyéb okok miatt sem tudott munkát vállalni. A sarokcsont törése pedig a börtönben elszenvedett trauma következménye is. Az alperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet érdemben helyes és megalapozott. Rámutatott arra, hogy az
- évi XXII. törvény (Mt.) szabályai értelmében a nyugdíjasnak minősülő munkavállalónak nem jár végkielégítés, ugyanakkor a végkielégítés összege a törvény értelmében 12 havi átlagkereset nem lehet, az maximum 9 havi átlagkereset összegét érheti el. A végkielégítés járadékként történő megállapítására álláspontja szerint nincs lehetőség. Kiemelte, maga a felperes nyilatkozott a
- április
- napján megtartott tárgyaláson akként, hogy „amióta ez a verekedés történt, azóta nem voltam olyan egészségi, fizikai állapotban, hogy én a munkámat el tudtam volna látni." A rokkantsági nyugdíjmegállapítás tárgyában hozott társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében
- november
- napján megtartott tárgyaláson pedig említést sem tett a szabadságvesztés által okozott sérelmekről. A felperesi hivatkozásra tekintettel hangsúlyozta, hogy a vonatkozó jogszabályok értelmében a fogvatartottat megilleti az egészségügyi ellátás. Amennyiben erre nem került sor, úgy az azzal kapcsolatos kárfelelősség az egészségügyi ellátásért felelős szervet és nem a alperest terheli. Álláspontja szerint nem helytálló a felperes azon fellebbezési hivatkozása, mely szerint ellentmondás van az elsőfokú ítélet
- oldalának utolsó előtti és
- bekezdése között - a felperes szerint ugyanis nem csak a sarokcsonttörés, hanem a szakértő által felsoroltak miatt sem tudott munkát vállalni. Az alperes véleménye szerint ezzel szemben a szakvélemény nem állapítja meg, hogy a megbetegedés kis részét kitevő lelki trauma kialakulása a szabadságvesztéssel okozati összefüggésben állna. A felperes egészségi állapota ugyanis már a szabadságvesztés megkezdése előtt megromlott a harmadik személyek támadása, valamint az annak következtében elszenvedett sérülések okán. Ezt igazolja az, hogy a börtönbüntetés megkezdése előtt hosszú időn keresztül betegállományban volt. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között felülbírálva megállapította, hogy a fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és egyben elégséges mértékben lefolytatta, és az így beszerzett bizonyítékokat a Pp.
- §ának megfelelően helyesen, összességükben, azokat kellő súllyal értékelve helyes tényállást állapított meg, döntésével az alábbi indokolásbeli kiegészítéssel - a fellebbezésre és az ellenkérelemre tekintettel - az ítélőtábla egyetért. Az ítélőtábla a fellebbezésben felhozott érvekre figyelemmel elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes kártérítési vagy kártalanítási pert indított. A felperes - a saját nyilatkozata szerint - kereseti kérelmet terjesztett elő a támadóival szemben a Nagykanizsai Városi Bíróságon az általuk a támadással összefüggésben okozott kár megtérítése iránt. Jelen perben ehhez képest a alperessel szemben terjesztett elő a felperes kártalanítás iránt kereseti kérelmet. Ezen pernek a jogszabályi alapját a Be. 581-
- §-i adják, míg a jogalapját az a tény, hogy a jogerős ítélet alapján 5 hónap 9 nap szabadságvesztést töltött le úgy, hogy utóbb rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében az ellene emelt vádak alól felmentették. Ebből következően a felperes kártalanításként kizárólag a szabadságelvonással közvetlen okozati összefüggésben felmerült kárának megtérítését kérheti. Helyes tehát a megyei bíróság ezzel kapcsolatban kifejtett jogi álláspontja. A TB határozat az eljárt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján a felperesnél a gerinc elfajulásos elváltozását porckopással, a bal sarok csont tájéki törés utáni állapotát, az ágyéki I. csigolya beroppanásos törés utáni állapotát, idült ágyéki fájdalom tünetegyüttest, mindkét csípőizület elfajulásos elváltozását, mindkét térdizület elfajulásos elváltozását, sokkizületi gyulladást, a csontok mészállományának csökkenését, az ágyéki IIIIV-V. porckorongok kiboltusulásában, balfelkar csonttörés utáni állapotában, a bal vállizület ficamával, bal csukló és könyöktájék zúzódás utáni állapotban, elhízást, valamint traumát követő stressz megbetegedést állapított meg. A perben beszerzett igazságügyi pszichiátriai szakértői vélemény, illetve a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata során beszerzett szakvélemény sem állapítja meg azonban azt - a felperes téves értelmezésével ellentétben -, hogy a szabadságelvonással összefüggésben bekövetkezett pszichés megbetegedés következtében a felperes munkaképtelen, illetve, hogy a pszichés megbetegedéssel okozati összefüggésben következtek be a testi sérülések, a fizikai munkaképtelenség. A perben kirendelt igazságügyi pszichiátriai szakvélemény egyértelműen csak annyit rögzít, hogy a börtönben elszenvedett sérelmekkel, a szabadságának elvonásával okozati összefüggésben állt elő a felperes PTSD betegsége. A társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata során beszerzett szakvélemény pedig a felperes fizikális megbetegedései mellett a traumát követő stressz megbetegedést csupán megemlíti, mint a munkaképesség-csökkentő tényezőt. Azt azonban nem állapítja meg, hogy ez mennyiben járult hozzá a munkaképesség 67 %-ot, a rokkantságot elérő csökkenéséhez. A megyei bíróság tehát a szakvéleményeket a felperesi hivatkozással szemben helyesen értelmezte. A fentiek alapján helytálló volt a megyei bíróság részéről a felperesi kioktatás a bizonyítandó tényekről. További bizonyítást igényelt volna a felperes részéről az, hogy kizárólag a szabadságelvonás következtében előállott pszichés megbetegedés miatt következett be a munkaképtelensége. Önmagában az a felperesi érvelés (az első fokú, majd a másodfokú eljárásban is), hogy a szabadságelvonás miatt ment tönkre teljesen az egészsége, - a pszichés megbetegedés miatt esett-kelt, illetve hogy ha nem kerül börtönbe, akkor nem esik el, és nem törik el a sarokcsontja, akkor tud dolgozni -, távoli következtetés, minden alapot nélkülöz. Így hiányzik a szabadságelvonás és a felperes rossz egészségügyi állapota között az ok-okozati összefüggés. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megalapozottan kizárólag a szabadságelvonás időtartamára, illetve azt követően a megyei bíróság helyes mérlegelésével megállapított időtartamra eső keresetkiesés - egyéb járandóságok összegével csökkentett mértékben -, valamint a pszichés megbetegedéssel okozati összefüggésben álló gyógyszerköltség állapítható meg olyan kárként, mely a szabadságelvonással okozati összefüggésben áll. Mindezek alapján nem alapos a felperes végkielégítés megállapítására irányuló fellebbezése. A felperes a szabadságelvonás alatti egészségügyi ellátás hiányosságára jelen per alperesével szemben eredményesen nem hivatkozhat, továbbá a támadói által okozott sérüléssel okozati összefüggésben felmerült kára megtérítésének érvényesítésétől nincs elzárva, azt a támadóival szemben indított perben érvényesítheti. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes írásban előterjesztett ellenkérelmében másodfokú perköltség megállapítását kérte az ítélőtáblától. Alperes képviseletében azonban jogtanácsos járt el. A Pp. 75. §
(3)bekezdése szerint, ha a fél meghatalmazottja nem ügyvéd, vagy ha a fél személyesen jár el, a meghatalmazott, illetőleg a fél részére munkadíj nem állapítható meg, de igényt tarthat az útiköltség, valamint a bíróság előtt való megjelenéssel szükségképpen felmerült keresetkiesés megtérítésére. Az alperes, illetve a képviseletében eljáró jogtanácsos a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg, így nem merült fel a Pp. 75. §
(3)bekezdése szerint megtérítésre alapot adó költsége, ezért az ítélőtábla annak megállapítását mellőzte. A felperes személyes költségmentességben részesült, ezért a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (II.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és a
- §-a értelmében az állam viseli. Győr,
- március
- napján Dr. Ábrahám Éva sk. a tanács elnöke Dr. Vass Mária sk. előadó bíró Dr. Lezsák József sk. bíró