Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.018/2008/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Dr. Csősz Iván Titusz ügyvéd (7400 Kaposvár, Csokonai u. 2.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Vukovics István ügyvéd (7400 Kaposvár, Damjanich u. 36.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kamat megfizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
- november
- napján kelt 3.G.40.021/2007/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen az állami adóhatóság felhívására 497.650,(négyszázkilencvenhétezer-hatszázötven) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 249.00,(kettőszáznegyvenkilencezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság a felperes 8.794.159,- Ft összegű kereseti kérelmét 8.294.159,Ft erejéig alaposnak, ezt meghaladóan alaptalannak találta. Megállapította, hogy az alperest a K. belterület
- helyrajzi számú ingatlanra megkötött adásvételi szerződésben meghatározott 64.800.000,- Ft összegű hátralékos vételár, mint tőkeösszeg után terheli kamatfizetési kötelezettség, mely kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja a szerződés hatálybalépésének időpontja azzal, hogy az első kamatösszeg esedékessége az ingatlan birtokbaadásától számított
- nap. Nem osztotta az alperes védekezésében kifejtett azon álláspontot, mely szerint a felek közti szerződés az alperes jogszerű elállása folytán megszűnt. Álláspontja szerint a felek
- október 11-i szerződésmódosításában foglaltak vizsgálata szükséges az elállási jog jogszerűségének megítéléséhez, figyelemmel arra, hogy az alperes a hitelfelvétel sikertelenségét írásban a felperessel nem közölte, ezért e szerződésmódosításban kikötött jövőbeni bizonytalan esemény - az alperes írásbeli közlése - a szerződés hatályának megszűnését nem eredményezte. Megállapította, hogy e szerződésmódosítás szerint a felperesnek az ingatlant az alperes által kifizetett vételárból kellett volna tehermentesítenie, az alperes a vételárat nem fizette meg, így a felperes tehermentesítési kötelezettsége sem állt be. Ezen túl jogszerűtlennek találta az alperes által gyakorolt elállási jogot azért is, mert álláspontja szerint a tulajdonjog fenntartásával megkötött adásvételi szerződés esetén a vevő az eladót terhelő jogszavatosságra addig nem hivatkozhat, és tehermentesítést nem követelhet, amíg a vételár teljes kiegyenlítése részéről nem történt meg, a tulajdonjog-fenntartással kötött adásvételi szerződés alapján a vevőnek a tulajdonjog átruházása iránti kötelmi jellegű igénye sem keletkezik addig, amíg a vételárhátralék megfizetése meg nem történik. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen a felperes keresetének teljes elutasítását kérte arra, az elsőfokú eljárás során már előterjesztett védekezésre alapítva, hogy a peres felek közti adásvételi szerződés az alperes jogszerű elállása folytán megszűnt. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítélete marasztalási összegét 2.044.307,- Ft-tal kérte leszállítani arra hivatkozással, hogy a felperest a kamat nem szerződés hatálybalépésétől, hanem az ingatlan birtokbaadásától számított
- nap után illeti meg. Támadta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, mely szerint a felek közti jogviszonyt a
- november 15-i szerződésmódosítás alapján kellene elbírálni, állította, hogy a tulajdonjog-fenntartással történő eladás tényétől függetlenül a felperest jogszavatosság terhelte, és az alperes tehermentesítést követelhetett, mely tehermentesítési kötelezettségének a felperes a megszabott határidőben nem tett eleget. A felperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal egészíti ki: A peres felek
- október 11-én megkötött szerződésmódosítása nem lépett hatályba, a felek közt jelenleg is a
- április 19-én megkötött szerződés hatályos, mely szerint az alperes a szerződés aláírásától számított 18 hónapon belül, azaz legkésőbb
- szeptember
- napjáig lett volna köteles az ingatlan fennmaradó, bruttó 64.800.000,- Ft összegű vételárának akár egy összegben, akár több részletben történő hiánytalan megfizetésére. Az alperes e bruttó vételár után a szerződés hatálybalépésétől vállalta a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő kamat fizetését, mely kamat első ízben a birtokbaadástól számított
- nap múlva vált esedékessé. A szerződéskötést megelőző tárgyalásokon az alperes nevében, az alperes ügyvezetőjének felhatalmazása alapján B. F. J. járt el, aki
- március 17-én e-mail üzenetében két „apró módosítást" kért a megkötendő szerződéshez, egyrészt a foglaló megfizetését kérte a szerződés hatályba léptető feltételeként meghatározni, másrészt pedig azt kérte, hogy a „kamatfizetése pedig csak akkortól legyen esedékes, ha birtokba vettük az ingatlant (a bérlő távozása után)". A szerződés
- pontjában a felek megállapodtak abban, hogy a vevő tulajdonjogának bejegyzése a földhivatali ingatlan-nyilvántartásba csak a teljes vételár és a kamatok megfizetése után történhet meg az eladó által kiállított ilyen értelmű nyilatkozat alapján. Az alperes által elfogadott és ismert volt az a tény, hogy az ingatlan tehermentesítése magából a vételárból fog megtörténni, oly módon, hogy a vételár egy részét az alperes az illetékhivatalnak és a takarékszövetkezetnek fogja közvetlenül megfizetni. Az így kiegészített tényállás alapján is helyes érdemben az elsőfokú bíróság ítélete, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával a tekintetben, hogy az alperest a Ptk. 370.§
(3)bekezdése szerinti elállási jog nem illette meg, így az alperes által gyakorolt elállás a felek közti szerződés megszüntetéséhez nem vezetett. Nem osztja azonban az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az elállási jog jogszerűségét a
- október 11-i szerződésmódosítás tartalma alapján kellene megítélni. E szerződésmódosítást ugyanis nem vitásan a felek egyike sem tekintette hatályosnak és a jogviszonyból eredő igények érvényesítésére irányadónak. Maga a felperes még a per utolsó tárgyalásán is a
- április 19-én megkötött szerződésben meghatározott határidő lejártára hivatkozott (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal), és soha nem lépett fel az alperessel szemben a
- október 11-i szerződésmódosítás alapján. Nem vitásan az e szerződésmódosításban feltételként meghatározott hitelfelvétel meghiúsult, amelyről a felperes - a közlés írásbeliségének elmaradásától függetlenül - értesült. E szerződésmódosítás hatálybalépését - helyes értelmezés szerint - a felek magához a hitel felvételéhez kötötték, amely nyilvánvalóan meghiúsult, azaz az adásvételi szerződés módosítása a szerződés
- pontja értelmében, a Ptk. 228.§
(1)bekezdése szerint hatályba sem lépett. A fentiekből következően tehát a felek 2006. október 11-i szerződésmódosítása az alperes által gyakorolt elállás jogszerűségének megítélése körében irreleváns. Nem osztja a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját sem, hogy önmagában a tulajdonjog fenntartásával kötött adásvétel ténye és ezáltal a Ptk. 368.§-a zárná el a felperest attól, hogy a jogszavatosság szabályai szerint a Ptk. 370.§-a alapján a felperestől az ingatlan tehermentesítését követelje. Az alperes e jogát ugyanis nem e jogszabályi rendelkezés, hanem a felek közt létrejött szerződés tartalma korlátozza. A felek közti szerződés szövege, N. A. tanú vallomása, valamint a hatályba nem lépett, módosított szerződés tartalma alapján állapította meg a másodfokú bíróság azt a tényállást, hogy a felek közti megállapodás, és az alperes által a szerződés megkötésekor ismert felperesi cél az volt, hogy az ingatlan tehermentesítése az alperes által kifizetett vételárból történjen meg, azaz az alperesnek a vételárfizetéssel elől kellett járnia (Ptk. 281.§
(2)bekezdés), a vételár kifizetésének hiányában, illetve a vételárfizetést megelőzően a felperes tehermentesítési kötelezettsége nem vált esedékessé. Miután az alperesnek a felperest tehermentesítésre felhívó felszólítása a Ptk. 370.§
(1)bekezdése alapján időelőtti volt, a felperesi - e felszólító levélben foglalt - tehermentesítés elmulasztása miatt az alperes nem élhetett a Ptk. 370.§
(3)bekezdése alapján elállási joggal. A fentiek okán tehát az alperes által közölt elállásnak joghatása nincs, az a felek közti szerződésnek a Ptk. 320.§
(1)bekezdése szerinti megszűnését nem eredményezte, ezért az alperes a kamatfizetési kötelezettség alóli mentesülésként a szerződés megszűnésének tényére nem hivatkozhat. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a peres felek szerződésükben a vételárhátralék után fennálló kamatfizetési kötelezettségnek nem a kezdő időpontját, hanem esedékességét szabályozták oly módon, hogy annak időpontja a birtokba adástól számított 90. nap, a kamat azonban a szerződés hatálybalépésének időpontjától kezdődően jár a felperesnek. Ezt - a kiegészített tényállásban rögzítettek szerint - különösen alátámasztja az alperes nevében a szerződés megkötésénél eljáró B. F. J. által küldött e-mail üzenet, melyet, mint szerződéses nyilatkozatot a Ptk. 207.§
(1)bekezdése értelmében - a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint - a felperes sem értelmezhetett másként, mint hogy az alperesi igény a kamatfizetés esedékességére, és nem annak kezdő időpontjára vonatkozik. Helyesen bírálta el tehát az elsőfokú bíróság a felperesi kamatfizetésre irányuló keresetet oly módon, hogy a felperes részére a vételárhátralék után a szerződés hatálybalépésének időpontjától kezdődően jár kamat. Az alperes fellebbezése alaptalan volt, ezért a Pp. 78.§
(1)bekezdése értelmében köteles a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségének megfizetésére, mely költségként megállapított ügyvédi munkadíj mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján állapította meg, az alperes az illeték-feljegyzési joga folytán feljegyzett illetéket az állam részére az Itv. 74.§ára tekintettel a Kmr. 13.§
(2)bekezdése alapján köteles megtéríteni. Pécs,
- március
- Dr. Veszeley Józsefné s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Zóka Ferenc s.k. bíró