A határozat elvi tartalma: Járadékigény 6 hónapra visszamenőleg érvényesíthető. Mfv.I.10.258/2015/
- A Kúria a dr. Traj Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szilárd Éva ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.636/
- szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.928/2014/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.928/2014/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes keresetében az alperest vagyoni kártérítési járadék megfizetésére kérte kötelezni. A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.636/2013/
- számú kijavított ítéletében kötelezte az alperest a felperes javára 2.958.000 forint elmaradt kártérítési járadék és kamatai, valamint
- július 1-jétől havonta előre 58.000 forint kártérítési járadék megfizetésére. Marasztalta az alperest a felperes javára részperköltségben. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a folyamatosan fizetendő kártérítési járadék vonatkozásában az ítélet előzetesen végrehajtható. Kötelezte az alperest a kereseti részilleték és előlegezett részköltség megfizetésére az állam javára. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- július 6-ától
- április 13-állt a M.Sz.-nál alkalmazásban föld alatt végzendő munkakörökben. 1989-től rokkantsági nyugdíjas.
- március 1-jétől baleseti rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a részére figyelemmel arra, hogy a szilikózisból eredő egészségkárosodása a 80 %-os össz-szervezeti egészségkárosodáson belül 60 %-ot, tehát a túlnyomórészt képviseli. A szilikózis foglalkozási megbetegedés az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperesnél nehéz légzést, fulladást, gyengeséget, fáradékonyságot, a fizikai terhelhetőség csökkenését eredményezi. Légzése könnyítésére oxigénpalackot használ. A felperes kártérítés iránti igényét az elsőfokú bíróság az
- évi II. törvény
- §
(1)bekezdése, és a 48/
- (XII.1.) Mt. rendelet
- §
(1)bekezdése, valamint az
- évi XXII. törvény
- §
(1)bekezdése, 177. §
(2)bekezdése, 183. §
(1)bekezdése alapján bírálta el. A lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy a felperes által lakott ingatlant a házastársával együtt használja, az itt adódó nehezebb fizikai munkákat a felperes egyedül, a középnehéz fizikai munkákat házastársával megosztva végezte. A szilikózis foglalkozási betegség következtében ezeket a középnehéz fizikai munkákat részben, a nehéz fizikai munkákat igénylő feladatokat egyáltalán nem tudja ellátni. A középnehéz fizikai munkák elvégzéséhez szükséges, a szakértő által kimutatott munkaórák fele része az, amit a felperes látott el. Rögzítette továbbá, hogy a felperes havonta két alkalommal a szilikózis miatt indokoltan jelent meg szakrendelésen, de a kereseti kérelemhez kötöttség folytán az ezzel kapcsolatos utazási költség összegét csak olyan mértékben vette figyelembe, hogy a házi- és házkörüli munkák ellenértékeként a mezőgazdasági munkák óradíja alapján kiszámolt díj kiegészüljön a felperes által igényelt 58.000 Ft/hó kártérítési járadék összegre, és ebben a mértékben állapította meg a felperesnek járó havi kártérítési járadékot. A járadékra való jogosultság kezdő időpontja megállapításakor az elsőfokú bíróság az 1992. évi XXII. törvény 186. §
(3)bekezdése alapján döntött, figyelemmel arra, hogy a felperes
- március 1jétől érvényesítette az elmaradt kártérítési járadék iránti igényét. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes
- október 15-én élt az alperes felé kárigény bejelentéssel, aki azonban elmulasztotta az Mt.
- § szerinti felhívási kötelezettségét. Ezért a bíróság az igényérvényesítéstől visszamenőlegesen számított 6 hónaptól kötelezte az alperest az elmaradt kártérítési járadék megfizetésére, így az ítélet meghozatalakor,
- június 30-án lejárt kártérítési járadék 2.958.000 forint összegben történő megfizetésére kötelezte az alperest, a jövőre vonatkozóan pedig a kereseti kérelemnek megfelelően
- július 1-jétől havi 58.000 forint összegben. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.928/2014/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes kártérítési járadék fizetési kötelezettsége
- február 1-jétől kezdődően áll fenn. A
- február 1-jétől
- június 30-áig terjedő időre járó járadék összegét 1.682.000 forintra leszállította a kamatfizetés kezdő időpontját is megváltoztatva. Az elsőfokú ítéletet az ezt meghaladó fellebbezett részében helybenhagyta. Megállapította, hogy a felek viselik a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket. Marasztalta az alperest az állam javára a másodfokú eljárási illetékben. Alaposnak találta a fellebbezést annyiban, hogy az elsőfokú bíróság a háztartási kisegítő díjának megállapításakor megalapozatlanul a mezőgazdasági szakértő mezőgazdasági munkák óradíjára vonatkozó megállapításaiból indult ki, illetve azt a minimálbérhez kötötte. A háztartási munkákra vonatkozóan azonban szakosodott szolgáltatások vehetők igénybe, amelyeknek óradíja nem köthető a mezőgazdasági munkákhoz. Ezért a bíróságok a helyben szokásos szolgáltatási díjak alapján mérlegeléssel állapítják meg a háztartás ellátásához kapcsolódó munkákra vonatkozó óradíjakat a közterheket is figyelembe véve. A másodfokú bíróság álláspontja szerint 500 Ft/óra az, amely felszámolható a felperesnek ezen a jogcímen. A kereseti kérelemhez kötöttség folytán, valamint azért mert az alperes a felperes közlekedési többletkiadásainak költsége összegét nem vitatta, a háztartási kisegítő munkák óradíjának leszállítása nem eredményezte a havi 58.000 forint havi járadék összegének módosítását. Az alperes alappal hivatkozott arra is, hogy az igény érvényesítésének az tekinthető, ha a munkavállaló a munkáltatónál bejelenti a kárának megtérítésére vonatkozó követelését, és ez a bejelentés az elévülés megszakítására alkalmas. Az általános elévülési idő azonban az
- évi XXII. törvény
- §
(3)bekezdésben foglalt, a járadékjellegű igényekre vonatkozó speciális rendelkezésekkel összhangban alkalmazható. A kereset benyújtásánál is érvényes ez a rendelkezés, ezért csak az azt, vagyis
- augusztus 16-át megelőző hat hónapra visszamenőleg követelhette a felperes a járadékot. A törvényszék tehát az alperes kártérítési járadékfizetési kötelezettségét
- február 1-jétől kezdődően határozta meg. Erre tekintettel szállította le a lejárt járadék összegét. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatásával az elsőfokú ítélet helybenhagyását" kérte. Érvelése szerint
- október 15-én nyújtotta be az alpereshez az igénybejelentését havi 40.000 forint összegű „ápolási díj" megfizetésére, de már akkor is hivatkozott arra, hogy igénye a kisegítő tevékenységre vonatkozó problémák járadékszerű kompenzálására irányul. Az alperes
- november 30-án kelt válaszlevelében a kérelmet elutasította.
- augusztus 16-án az elsőfokú bírósághoz benyújtott keresetében
- március 1-jétől kérte havi 50.000 forintban a kártérítési járadék megfizetését ápolási-, gondozási díj címén, majd e kérelmét akként módosította, hogy háztartási és házkörüli kisegítő munka címén is kéri a járadékot, ezért azt 58.000 forint havi összegben jelölte meg. Az alperes mint a munkáltató jogutódja helytállni tartozik teljes anyagi felelősséggel a foglalkozási megbetegedésből eredő károkért az elsőfokú ítéletben helyesen megállapított jogszabályi rendelkezések alapján. Az elsőfokú bíróság hozott a jogszabályoknak megfelelő döntést a kárigényéről, és alkalmazta helyesen az
- évi XXII. törvény
- §
(3)bekezdését, és állapította meg a járadékfizetési kötelezettség kezdő időpontját. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban történő fenntartására, a felperes felülvizsgálati költségben történő marasztalására irányult. Utalt arra, hogy az alperes a
- november 30-án kelt levelével ugyan elutasította a felperes kárigényét, de tájékoztatta a felperest a kereseti kérelem benyújtásának lehetőségéről. A felperesi igényérvényesítésnek így az nem volt akadálya, hogy az alperes a kárigényt bizonyítottság hiányára hivatkozva elutasította. A felperes a keresetét a tájékoztatás ellenére
- augusztus 16-án nyújtotta be a bírósághoz. Az eddig eltelt időig alapos ok nélkül nem került sor részéről az igényérvényesítésre, így a 6 hónapnál régebben lejárt járadék bírói úton nem volt követelhető. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes
- október 15-én az alpereshez benyújtott igénybejelentésében házi, házkörüli munkákban való akadályoztatása és ápolása, gondozása címén kérte 40.000 forint ápolási díj megfizetését a szilikózis foglalkozási betegségével összefüggésben. Az alperes
- november 30-án adott válaszában jogalap hiányában utasította el az igényt, mert nem állt szakvélemény rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a felperes ápolásra, gondozásra szorulna. Tájékoztatta arról a felperest, hogy általános elévülési időn belül nyújthat be keresetet a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz a felperes. A felperes keresettel a járadék megfizetése iránt
- augusztus 16-án fordult a bírósághoz. Az
- évi XXII. törvény (régi Mt.)
- §
(3)bekezdés szerint járadékigény 6 hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli. A felperes a
- november 30-án megkapott alperesi válaszhoz képest a keresetét
- augusztus 16-án nyújtotta be, késedelme kimentése vonatkozásában nem tett nyilatkozatot, ezért a törvényszék alkalmazta helyesen az régi Mt.
- §
(3)bekezdését, és állapította meg, hogy a felperes a járadékigény érvényesítésében jelentkező mulasztása folytán csak a keresetlevél benyújtásától számított 6 hónapra visszamenőleg érvényesíthet járadékigényt. A havi járadék és a lejárt járadék összege felülvizsgálati kérelemmel nem volt vitatott, ezért a Kúria a Pp. 275. §
(2)bekezdés alapján csak a járadékfizetési kötelezettség kezdő időpontjára vonatkozóan vizsgálhatta felül a jogerős határozatot. A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége viselésére a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- § szerint az állam viseli. Budapest,
- október
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő