Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.559/2015/6/II. A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt dr. felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- szeptember
- napján meghozott 40.P.24.104/2013/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 5.000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 40.000 (negyvenezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes 500.000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §-a,
- §
(1)bekezdése alapján. Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte, érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 25.000 forint jogtanácsosi munkadíjat mint perköltséget és a NAV Főigazgatósága külön felhívására 30.000 forint feljegyzett eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. § a) pontja, illetve a 130. §
(1)bekezdés g) pontja nem alkalmazható, ezért a per megszüntetésének nem volt helye. A felperes előadta, hogy a kárát az alperes és nem a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet okozta, és megjelölte azt a magatartást is, amelyet jogsértőnek, károkozónak és felróhatónak tekintett. Idézte a Ptk. 348. §
(1)bekezdését, és a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának KBI.55/2012/
- számú ítéletéből kiemelte, hogy a Heves Megyei Bv. Intézet szóban egyeztetett az alperessel és az ügyésszel is, mert a felperes szabadításánál, illetve az újabb előzetes letartóztatásánál a megfelelő intézkedést kívánták alkalmazni. Erre az adott alapot, hogy a Fejér Megyei Bíróság döntése szerint a felperest
- július 5-től kellett előzetes letartóztatásba helyezni. A Heves Megyei Büntetésvégrehajtási Intézet eljárására a bíróság határozata volt az irányadó, függetlenül attól, hogy a helyes megjelölés a következő nap lett volna. A végrehajtást foganatosító intézet azonban nem jogosult felülvizsgálni a bíróság határozatát. Az alperes a felperes előzetes letartóztatásával, illetve a szabadítási eljárással kapcsolatban nem adott utasítást, vagy parancsot a Heves Megyei Bv. Intézetnek. A Heves Megyei Bv. Intézet saját hatáskörében eljárva szüntette meg
- július 5-én a felperes szabadítását. A felperes keresete alaptalan, mert az alperes magatartása és a felperes oldalán esetlegesen felmerült kár között a közvetlen okozati összefüggés nem állt fenn. Miután a bíróság döntése
- július
- napját jelölte meg az újabb előzetes letartóztatás kezdő napjaként, a Heves Megyei Bv. Intézetből
- július 5-én nem szabadulhatott. Erre tekintettel a
- július 5-én foganatosított előzetes letartóztatás miatt kára nem keletkezhetett, hiszen nem teljesül a kártérítés Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglalt általános szabálya. A Heves Megyei Bv. Intézet intézkedése sem volt jogellenes, jogszerű eljárás keretében szüntette meg a felperes szabadítási eljárását, és foganatosította az újabb előzetes letartóztatást. Jelen per alperese egyébként sem felel a bv. intézet cselekedetéért. Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatásával keresetének teljesítését kérte. Idézte a büntetés-végrehajtási szervezet szolgálati szabályzatáról szóló 21/1997. (VII. 8.) IM rendelet 3. §
(1)-
(5)bekezdéseit, kiemelve, hogy az alperes állományában szolgálatot teljesítő személy állásfoglalása a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Parancsnoka és tisztjei számára mellőzhetetlen parancsnak minősült. Emiatt az alperes kártérítési felelőssége kizárólagosan megállapítható, mert észlelnie kellett volna, hogy letartóztatást elrendelni kizárólag a vádlott és védője jelenlétében tartott ülésen lehet. A törvénytelen módon elrendelt előzetes letartóztatás foganatosítását a büntetés-végrehajtásnak meg kellett volna tagadnia. Idézte a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló
- évi
- törvényerejű rendelettel a magyar jogrend részévé tett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmány
- Cikkének
- pontját, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában
- november 4-én kelt egyezmény és az ahhoz tartozó 8 kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló
- évi XXXI. törvényt, amely a jogrend részévé tette az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményt. Hivatkozott az
- Cikk
- pontjára. Kiemelte a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló
- évi XX. törvény
- §
(2)bekezdését, valamint az Alaptörvény Q. Cikkének
(1)-
(3)bekezdéseit, a 4. Cikk
(3)bekezdését és a büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §
(3)bekezdését, a 272. §
(2)bekezdés a) pontját és a 273. §
(3)bekezdését. Előadta, hogy a Heves Megyei Bíróság
- július
- napján kelt 14.B.181/2011/
- számú tárgyalási jegyzőkönyve igazolja, hogy
- július 5-én a felperes a Heves Megyei Bíróság épületében tartózkodott, a tárgyalás 9 órakor kezdődött és a Heves Megyei Bíróság a tárgyalás befejezéséig (9 óra 40 percig) a 18-II. számú végzésével megszüntette az előzetes letartóztatását. A Fejér Megyei Bíróság ugyanaznap rendelte el az előzetes letartóztatását. A végzés bevezető része sem tartalmaz utalást arról, hogy az előzetes letartóztatást ülésen, nyilvánosan, vagy tanácsülésen rendelte el. A Székesfehérvári Törvényszék Elnökének irata szerint arra sincs adat, hogy az ülnökök a bíróság épületében tartózkodtak, a tanácselnök csak utalt arra, hogy helyettük is aláírja a végzést. Ebből megállapítható, hogy az előzetes letartóztatást a tanácselnök egyes bíróként a felperes és a védő távollétében rendelte el, amellyel megsértette a Be.
- §
(1)bekezdés első fordulatát is. Hivatkozott a BH
- 223 számú eseti döntésére, a Be. kommentárra és az EBH
- 842 számú határozatra. A Fejér Megyei Bíróság végzésének utolsó bekezdése tartalmazza, hogy az előzetes letartóztatást a Be.
- §
(2)bekezdés b) pontjára hivatkozással rendelte el, így ebből az okból is kötelező lett volna ülést tartani. Az előzetes letartóztatás elrendelése tehát törvénytelen volt. Idézte a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 11. §
(1)bekezdését és a 12. §
(1)bekezdés a) pontját, valamint a
- §-át. Mindezekre tekintettel kérte az alperes marasztalását. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult, annak helyes indokaira hivatkozott. Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt fellebbezés hiányában a Pp.
- §
(4)bekezdése szerint jogerőre emelkedett rendelkezése, ezért a másodfokú bíróság az ítéletet teljes egészében bírálta felül. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a per eldöntéséhez szükséges mértékben lefolytatta, és az irányadó jogszabályok mindenben megfelelő alkalmazásával helytálló érdemi döntés hozott, amelynek indokaival a másodfokú bíróság is egyetértett, ezért a felperes fellebbezésére tekintettel csupán az alábbiakat emeli ki. A felperes a fellebbezésében elsősorban a Fejér Megyei Bíróság 6.B.217/2008/
- számú végzésének tartalmát és a végzés meghozatalával kapcsolatos eljárást sérelmezte, amely semmilyen okozati összefüggésben nem áll az alperes magatartásával. A felperes azonban az elsőfokú eljárásban sem jelölt meg olyan tényeket, amely az alperes kártérítési felelősségére bármilyen alapot szolgáltatna. A büntetőeljárásban döntést hozó és önálló jogalanyisággal rendelkező egyes szervezetek saját hatáskörükben meghozott intézkedéseiért az alperest a Ptk.
- és
- §-ai szerinti kártérítési felelősség nem terheli. A felperes a kereset ténybeli alapjaként nem adott elő az alperes részéről tanúsított olyan magatartást, amely bármilyen okozati összefüggésben állna azzal a ténnyel, hogy a felperes előzetes letartóztatásának foganatosítását a szabadítás napjával megkezdték. A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló, már nem hatályos, de a perbeli időszakban még irányadó
- évi
- törvényerejű rendelet
- §
(1)bekezdése szerint büntetés és intézkedés csak a bíróság jogerős határozata alapján, jogszabályban meghatározott módon hajtható végre, míg a 116. §
(1)bekezdése értelmében az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben a tárgyalás előkészítése során hozott határozatot követően a bíróság rendelkezése alapján és annak megfelelően kell végrehajtani. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra is, hogy a büntetésvégrehajtási intézet a bíróság döntését köteles végrehajtani, és azt nem bírálhatja felül. A kifejtett indokokra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján utalva annak helyes indokaira - a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése értelmében köteles az alperes jogtanácsosi munkadíjban felmerült másodfokú perköltségét megfizetni, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdéseinek alkalmazásával állapította meg. A felperes az állam által előlegezett fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles az államnak megfizetni. Budapest,
- november
- . Hőbl Katalin s.k. a tanács elnöke . Bleier Judit s.k. előadó bíró Egriné dr. Salamon Emma s.k. bíró A kiadmány hiteléül: